Lévay József címkéhez tartozó bejegyzések

Földi almák, földi oroszlánok és az azulén

FALSTAFF
Peace, good pint-pot; peace, good tickle-brain. Harry, I do not only marvel where thou spendest thy time, but also how thou art accompanied: for though the camomile, the more it is trodden on the faster it grows, yet youth, the more it is wasted the sooner it wears.

Shakespeare (1564 – 1616):
King Henry IV, Part 1, II / 4 (1596-97?)[1]

FALSTAFF
Csitt, jó sörkanna! Csitt, jó butella! Henrik, nem csak azt nem foghatom meg, hol fecsérled az időt, de azt sem, kiknek társaságában. Mert jóllehet a szegfű annál gyorsabban nő, minél inkább tiporjuk, de az ifjúság annál hamarabb elkopik, minél inkább pazaroljuk.

IV. Henrik, 1. rész, II / 4
Lévay József (1825 – 1918) fordítása[2]

Az őszirózsafélék családjába tartozó néhány fajt hozunk szóba rövidesen. A cickafarkról (és kapcsolódásáról Akhilleushoz) már kerítettünk alkalmat beszélni, és bár van külön „illatos” nevű faja a nemzetségnek, a közönséges cickafark illata is mámorító, legalábbis a másféle szagokon nevelkedett városi embernek. Éppen ezért most elsősorban az illóolajára, pontosabban annak egyik összetevőjére fogunk „koncentrálni”. Bővebben…

Reklámok

Pásztortáska

pásztortáska

HOTSPUR
And telling me the soueraignest thing on earth
Was Parmacitie, for an inward bruise…

Shakespeare (1564 – 1616): King Henry IV,
Part I, I / 3 (1596-97?), Quarto 0, 1598[1]

HŐVÉR
Mondá nekem, hogy nincs fölségesebb
A csonttörésre, mint a spermacet.

IV. Henrik, I. rész, I / 3.
Lévay József (1825 – 1918) fordítása[2]

HŐVÉR
S hogy legfelségesebb dolog a földön
A parmaceti belső sérülésre…

Vas István (1910 – 1991) fordítása[3]

A spermaceti hasznáról már megemlékeztünk. A Shakespeare által emlegetettet nem véletlenül nem találjuk a hasznok listáján. Lévay József súlyosabb, a Shakespeare által használt szóhoz inkább ragaszkodó, óvatosabb Vas István enyhébb leiterjakabba fut. A parmacitie Shakespeare-nél ugyanis „pásztortáskát” jelent.[4] Hővér helyesen jellemzi az élettani hatását. (Ugyanebben a jelenetben beszél Hővér olyannyira vészt jóslóan a seregélyről, melyről szintén írtunk már.) Bővebben…

Boldog boldogtalanító: a seregély

Drudwy dirion
Heda’n union
Draw ymhell dros y tonnau mân
Dos a’m gwyngân i Bendigeidfran
Drudwy fechan yn y man.

Branwen ferch Llŷr

Seregély, kedves,
Repülj egyenest,
Messze-messze, hullámokon át
Panaszdalommal köszöntsd Bendigeidfrant,
Kicsi seregély, ez vár rád!

Branwen, Llŷr leánya[1]

Bendigeidfran („áldott holló[2]), Britannia hatalmas királya az ír királyhoz, Matholwchhoz adja húgát, Branwent („ragyogó holló[3]). Megneheztel a tárgyalásból kihagyott féltestvérük, a gonosz Efnisien, és Matholwch lovain áll szörnyű bosszút.
Így kezdődik az ifjú walesi bárdok napokban általunk is idézett nagy gyűjteményének, a Mabinogionnak a XIV. századi lejegyzésből ismert, de jóval korábban keletkezett második ága, a Branwen, Llŷr leánya.[4] A történetben kulcsszerephez jut egy beszélő seregély, mely üzenetet hordoz az ír fogságban sínylődő Branwen és bátyja, Bendigeidfran között. Bővebben…

Hódolat a nutriának

1 nutria

nutria

A hóddal korábban már foglalkoztunk. Szerencsétlen sorsú rokona, a nutria (hódpatkány, mocsári hód) első pillantásra azzal különböztethető meg tőle, hogy farokvége vékonyabb és lekerekedett.

2 farkak

farkak: pézsmapocok, hód, nutria

Szerencsétlennek kell mondanunk, hiszen nemcsak bundáját hordták nála nagyobb termetű állatok, de még alternatív nevei sem vették el ennek a parazita bundahordó fajnak az étvágyát, és miután megállapították, hogy íze inkább emlékeztet a nyúléra, mint a patkányéra, pecsenyét is sütöttek belőle.[1] (A hód sem mentesült ezektől a halálnemektől, csak ritkábban esett áldozatul.) Bővebben…

Gibbonok és gibbonok

Falstaff:
‘Sblood, I am as melancholy as a gib cat or a lugged bear. [1]

Shakespeare (1564 – 1616): IV. Henrik I. rész, I/2

Az ördögbe is! oly ábrándozó lettem, mint valami doromboló vén kandúr, vagy orrán vezetett medve.

Lévay József (1825 – 1918) fordítása[2]

Az emberszabású majmokhoz tartozó gibbonok neme (Hylobates) – kevéssé meglepően – a gibbonfélék (Hylobatidae) családját gyarapítja. A tudományos név jelentése világos: „erdőjáró-alakúak”, a hyle (görög „erdő”), a bainein (görög „vándorolni”) és eidos (görög „megjelenés”) szavakból.[3] Számos nyelven mondják gibbonnak vagy jelölik ehhez hasonló szóalakkal. Ennek eredete már kalandosabb.

1 sapkás gibbon Hylobates pileatus

sapkás gibbon (Hylobates pileatus) nősténye és „tükörképe”, a hím

Bővebben…