Kosztolányi Dezső címkéhez tartozó bejegyzések

Hősiesülés: az ifjabb Cato

Az öngyilkosságot egyformán a legnagyobb gyávaságnak és a legnagyobb bátorságnak tartják, a legnagyobb erénynek és a legnagyobb bűnnek. Cato szóban és tettben magasztalta.

Kosztolányi (1885 – 1936): „Az öngyilkos”. Pesti Hírlap, 1933[1]

(A magáról rendszerint diszkréten hallgató Kosztolányi halálos betegségének első tünetei hónapokkal az öngyilkosságról frivolan szóló cikke előtt jelentkeztek. Talán a mélyben, a tudat alatt benne is megfordulhatott a gondolat, bár a kegyetlen küzdelmet végigvitte.[2])

Utica Tuniszban

A Julius Caesar (Kr.e. 100 – 44) ellen Libyán át felvonuló ifjabb Catóval (Kr.e. 95 – Kr.e. 46) mint az ott honos amfiszbéna életmódjának klasszikus megfigyelőjével már találkoztunk. A nagy római polgárháborúban Pompeius (Kr.e. 106 – 48) oldalán állt, és nem vitás, hogy az a szilárdság, amelyet Pompeius halála után tanúsított Caesar ambíciói ellen, római jellemre vall. Megerősítette pozícióit a karthágói Uticában (világosan felismerve, hogy Rómába nem teheti a lábát), és nem hódolt be a győztesnek. Kétségtelen ugyanakkor, hogy életében nem annyira tartásáról, mint „nagy természetéről” volt nevezetes (erről bökversek maradtak fenn), és semmiféle olyan színezete nem volt szembenállásának Julius Caesarral fennálló konfliktusukban, hogy kettejük közül ő lett volna a nép szabadságának oltalmazója az egyeduralkodói hatalomra törő ellenfelével szemben. Julius Caesar nem értette ifjabb Cato viselkedését, amikor felvonult Utica ellen. A város ura ugyanis se nem oldott kereket, se a védekezés jeleiről nem adott jelet. Caesar kapott hírt azonban másról: Bővebben…

Reklámok

A csicsiszbeó

DESPINA

Oh bella! Non ha forse
Merto una cameriera
D’aver due cicisbei? Di me fidatevi.[1]

Lorenzo Da Ponte (1749 – 1838) – Mozart (1756 – 1791): Così fan tutte II / 1 (1790)[2]

DESPINA

Szép dolog! Egy komornának tán nincs
Elég érdeme, hogy két szeretője is legyen?
Bízzák csak rám! Hadd jöjjenek!

Lányi Viktor Géza (1889 – 1962) fordítása[3]

A Hét, Kis József (18423 – 1921) lapja írói álnevei között az eligazodás híresen nehéz volt[4], amit Krúdy (1878 – 1833) is felpanaszol. Az álnévválasztások valószínű oka a választott témák (úgyszólván) gáláns természete. A sok találgatást végül maga a szerkesztőség oldja fel. Megemlíti többek között, hogy a Reveur (a francia rêveur annyit tesz: „álmodozó”) nevet Kóbor Tamás vette fel, ami, így a szerkesztőség, maga is felvett név (eredetije Bermann Adolf).[5] Bonyolítja a helyzetet, hogy Szini Gyula szintén írt ilyen néven A Hétbe.[6] Mi több, Kosztolányi (1885 – 1936) Szini Gyuláról írt cikkében a Nyugat 1917. évi 23. számában így ír: A Hétbe írott cikkeiben, melyeket Ręveur álnévvel jelzett, hasonlóan gazdag palettáját csillogtatja, egy impresszionista festő varázsával.[7] Azaz mintha nem is venne fontolóra további névfeloldási lehetőségeket.

két Álmodozó: Kóbor Tamás (1867 – 1942) és Szini Gyula (1876 – 1932)

Az egyik Reveur briliáns szkeccset jelentet meg A Hét 1908. május 29-ei számában A házibarát. címmel. A biztató kezdet:

Az említett id. Luigi Barzini (1874 – 1947) akkor még ismert újságíró volt, később ismert fasiszta politikus.[8] Az írás végén a szerző sajnálkozik a csicsiszbeó-műintézmény áldozatául esett asszonyokon.[9] De nézzük csak meg közelebbről ezt a különös műintézményt. Bővebben…

Lótuszevők

1-lotus-eatersMentek, s elkeveredtek azonnal a lótuszevőkkel,
kik nem terveztek számukra gonosz veszedelmet,
ámde megízleltették vélük a jóizü lótuszt.
És közülük ki a mézédes termést meg is ette,
már nem akart hírt adni nekünk, nem akart hazatérni,
ott kívánt az örökre maradni a lótuszevőknél,
egyre a lótuszt szedni, feledve a szép hazatérést.

Homeros (Kr.e. VIII. sz.): Odysseia, IX.
Devecseri Gábor (1917 – 1971) fordítása[1]

A Henry George Liddell (1811 – 1898) és Robert Scott (1811 – 1887) szerkesztette Görög-angol lexikon (A Greek-English Lexicon), melyet sir Henry Stuart Jones (1867 – 1939) bővített ki Roderick McKenzie (1887 – 1937) közreműködésével, tíz növényt is felsorol, melyet a görögök a λωτός, lotos szóval illettek[2]:

eperhere, szarvaskerep, bakszarvúfű, bakszarvú lepkeszeg, egy görög görögszénafaj, egy szicíliai somkórófaj, kecskezanót, fehér tündérrózsa, keleti ostorfa, jujuba

A λωτός, lotos feltehetőleg héber eredetű, ott a לות, luat szó „mirhát” jelent.[3] A bemutatott tíz növény közt akad fűszer, akad gyógynövény (például a szarvaskerep kétségkívül az idegeket nyugtatja[4]), de a költői látomásban bemutatott gondűző hatást egyikükkel sem lehet elérni. A Liddell-Scott is, más források is amellett teszik le a voksukat, hogy Homeros lótuszevői a tízediket, a jujubát fogyaszthatták. Bővebben…

Beatrice di Tenda

– Itt csak Canet apónak hívnak, sohasem lajstromozhattak más néven; de olaszul Marco Facino Cane, principe de Varese a nevem.

– Micsoda? Ön a híres Facino Cane condottiere leszármazottja, kinek hódításai Milánó hercegére szállottak?

– E verò – felelte.

Balzac (1799 – 1850): Facino Cane (1836)
Kosztolányi Dezső (1885 – 1936) fordítása[1]

1-sarah_hale_portrait

Lambdin (1807 – 1889): Sarah Josepha Buell Hale (1788 – 1879) 1831-ben

Sarah Josepha Buell Hale amerikai írónőt „a Hálaadás keresztanyjának” is nevezik a vak kislányról szóló Mary Had a Little Lamb (Marinak volt egy barikája) című költemény alapján, melyet az írónő ugyan a magáénak vallott, de e felől kétségek merülnek fel. Akárhogy is, nagy szerepet játszott az ünnepnap nemzetivé tételéért folytatott kampányban.[2] Hale hatalmas terjedelmű, nagy beleérzéssel megírt művében, az 1855-ben kiadott Woman’s Record: or Sketches of All Distinguished Women, from Creation to A.D. 1854. Arranged in four eras. With selections from female writers of every age

2-josepha

Feljegyzés a Nőről, avagy vázlatok valamennyi kiemelkedő nőről a Teremtéstől 1854-ig. Négy korszakba rendezve. Minden korok írónőinek műveiből vett szemelvényekkel

3-beatrice_di_tenda_lossing_barritt

Lossing (1813 – 1891) – Barritt (1822? –?): Beatrice Lascaris di Ventimiglia (1372? – 1418)

(Feljegyzés a Nőről, avagy vázlatok valamennyi kiemelkedő nőről a Teremtéstől 1854-ig. Négy korszakba rendezve. Minden korok írónőinek műveiből vett szemelvényekkel)[3],
minden pontatlanság dacára alapvonalaiban hűségesen számol be Beatrice Lascaris di Ventimiglia tragédiájáról. Bővebben…

Orgonák

ORGONA.

– Ha átzug rajtam az áprilisi vihar és tépázza haragoszöld leveleimet, lila fürtjeimet, orgonálok. Egy tavaszi misét játszom, melynek hangjai haragoszöldek és lilák.

Kosztolányi (1885 – 1936): Zsivajgó természet (1930)[1]

Az orgonavirág nem őshonos Magyarországon, ez okozza, hogy neve nem régi keletű. Előbb röviden szemelgetünk Racskó Tamás 2015-ben írt lenyűgöző összefoglalójából (mivel a tanulmány egyetlen nagy „lényeg”, lényegre „szorítkozást” nem ígérhetek), aztán körülnézünk az orgona esetleges nyelvrokonai körében. Bővebben…

Besúgóból talpnyaló, abból parazita

Diadalszekéren fügefából való phallust vittek, melyet a tömeg, papok és utcagyerekek követtek s tisztes asszonyok és züllött lányok kibontott hajjal, őrjöngve ordítoztak körül.

Kosztolányi (1885 – 1936): Nero, a véres költő (1921). Az isteni színész[1]

Országh László (1907 – 1984) Angol-magyar nagyszótárában[2] a sycophant magyar szava „talpnyaló”, „hízelgő”. Nem a szótárszerkesztő a „hibás” ebben, hanem maguk az angolok. Bővebben…

A lárva és alakváltozatai

1-rhynchophorus-ferrugineus

vörös pálmazsizsik

Az ormányosbogár-félék családjának pálmafúrók nemzetségébe tartozó pálmazsizsikek lárvái nagy hasznot hajtanak az embernek: Nigéria, Pápua Új-Guinea, Malajzia lakói előszeretettel fogyasztják, ízük a nyers kókusz és a főtt szalonna ízére emlékeztet.[1] Ám ugyanennek a családnak egy másik nemzetsége, a gyalogormányosoké (nevük előtagját röpképtelenségükről kapták), nagy csapás az emberre: dísz- és kultúrnövények károsítói, például, mint némely fajuk neve, a „vincellérbogár” mutatja, a szőlőé, bár a fő ellenség, a barázdáshátú vincellérbogár és lárvája étrendje történetesen más.[2]

2-vinceller

barázdáshátú vincellérbogár

Mindebből következően a „lárva” néveredetét vizsgáljuk meg kicsit közelebbről. Bővebben…

Az ólomgömb alatt

A sugárkezelés még ma is a második leggyakrabban alkalmazott terápia rákos daganatok elpusztítására, noha a besugárzás helyén egészséges szövetek is roncsolódnak. Maga a sugárzás is okozhat rákot, így ma már kizárólag rákbetegségben szenvedők részesülnek, indokolt esetben, ebben a gyógymódban.[1]  Bővebben…

Farkasok, ökrök, kutyák étvágya: bűn vagy betegség?

2 falankok…sed et plumbeam chartam supinus pectore sustinere et clystere vomituque purgari et abstinere pomis cibisque officientibus…

Suetonius (69? – 130?): Vita Neronis (37 – 68)[1]

Hanyatt fekve ólomtáblát tartott mellkasán, klistéllyal, hánytatókkal tisztította beleit, nem fogyasztott gyümölcsöt s a hangra ártalmas ételeket…

Suetonius: Nero. Kis Ferencné (1916 – 1962) fordítása[2]

valaszto

Elhatározták a soványító kúrát. A császár örömest magára vette minden gyötrelmét és lelkiismeretesen megtartotta. Azokat az ételeket, melyeket kedvelt, föl se tálaltatta az asztalnál, többször napokig nem evett semmit, csak este ivott egy korty forró vizet. Ha pedig lakomán vett részt, nyomban evés után tollal csiklandozta garatját, hogy hányjon. Majd a hánytatót állandóan ott tartotta asztalán egy serlegben és minden falatra kortyintott egyet. Az orvos később allövetet is rendelt. Ezt az egyiptomi papok készítették, az ibiszek és gólyák példája után, melyek hosszú csőreikkel tisztogatják magukat.

Kosztolányi (1885 – 1936): Nero, a véres költő. Orvosok a betegágynál[3]

1 Gula

Egy főbűn. Bosch (1450 – 1516)

Bővebben…

Meztelencsigák. Hová szór cukrot Kosztolányi?

1 Slugs_1896

Lionel Ernest Adams (1854 – 1945): Brit szárazföldi és folyóvízi puhatestűek gyűjtőinek kézikönyve, 1896

A rendkívül életrevaló meztelen csiga (ha egybe akarnánk írni, a csupaszcsiga társnevet javaslom) a Földgolyó legtávolabbi zugába is eljutott. Mint a csigák általában, hímnős, ami az alábbi ábra szerint mégsem teszi könnyűvé az életüket. Bővebben…

A tücsök és a hörcsög

1 tucsok„Mit tettél a meleg időbe?”
„Éjjel-nappal munkába voltam,
Fűnek-fának folyton daloltam.” –
„Daloltál? rendbe van, komám,
Akkor ma táncolj, szaporán.”

La Fontaine (1621 – 1695): A tücsök és a hangya

Kosztolányi (1885 – 1936) fordítása[1]

valaszto
A minap, Petőfi (1823 – 1849) pusztaleírásában, találkoztunk a prücsökkel, szárazabban tücsökkel. Különösen a „prücsök” tájnyelvi alak árulkodik róla, hogy a szó hangutánzó.[2]

Bővebben…

A béke útjainak fürkészése

Vajon mikor írták le először? Ezt látom: a Virginia-, a Jordánszky- és a Debreceni Kódexben, a XVI. század elején. Aztán éldegélt a szó, csöndes békében.

Kosztolányi (1885 – 1936): Ábránd egy szóról. Pesti Napló, 1918. január 1[1]

1 Saint-Télesphore

Kanada, Saint-Télesphore

Előrevesszük a szó rövidített történeti áttekintését, mivel ezúttal nem ez lesz fő csapásirányunk. A latin pax, „béke” szó az alapja a nyugat-európai elnevezéseknek, melyben az ősi indogermán pag-, pak- gyök figyelhető meg, jelentése: megerősít.[2]

2 Rubens (1577 - 1640) A béke áldásainak allegóriája ( 1629-30)

Rubens (1577 – 1640): A béke áldásainak allegóriája ( 1629-30)

Ugyanebből a gyökből fejlődött ki a „megállapodás”, a latin pactum és a Kr.e. első évezredben szerkesztett zoroasztriánus Aveszta pas, „megbéklyózni” szava is.[3] Mindezt figyelembe véve talán jobban is járunk vele, hogy a magyar „béke” szó eredetéről ma sem tudunk többet, mint közel egy évszázada Kosztolányi, aki a mottónkként idézett cikkében „török-tatár, csatagáj eredetű szónak” írja. Az eredeti jelentése a belső béke, azaz nyugalom lehetett.[4]  Bővebben…

Kényeskedtek? Egy XVII. századi izmus

Ki tud rendet teremteni ebben a világban? Albalat megpróbálta. Nem sikerült neki. Azt hitte, hogy az írók is úgy érkeznek meg, mint az utasok, akik megváltják a jegyüket, és puha pamlagon másodpercnyi pontossággal gördülnek be a villanyfényes állomásokra. A mi utunk azonban sötét. Nem intenek jelzőlámpák. Állomásainknak nincs neve. Megyünk előre vakon és bizonytalanul, céltalanul robogva, és nem tudjuk, mikor, hol és miért érkezünk meg.

Kosztolányi (1885 – 1936): Írók iskolája, A Hét, 1909. szeptember 12[1]

 0 Las_Soledades_(Gongora)

Bővebben…

A holló és a varjú

 “Bár alig van rajtad toll, ó fergetegvert csúnya holló,
Bús heroldhoz vagy hasonló, mondd, mért jöttél édesem?
Mondd meg nékem, a pokolban, hogy neveztek, édesem:?”
Szólt a Holló: “Sohasem”.

Poe (1809 – 1849): A holló 
Kosztolányi (1885 – 1936) fordítása

Nyugat · / ·  1913 · / ·  1913. 18. szám

Varjú szavunk hangutánzó szó, a mordvin vartsi, finn varis és szamojéd bare közvetlen rokona, mint ahogy a vele hangalakilag össze nem függő holló szó is, rokonai a vogul kolah, osztják kolak és szamojéd hulli. A latinban a holló corvus, a varjú cornix, de “tudományosan” mégis mindketten corvusok. Az angol crow, varjú hangkihallásból nyerte nevét a görög koronéből (indogermán “sker” őssel) – minden közvetítő nép meghallja nevében a hangját. A raven, holló, ugyan külön szó, de a nyelvfejlődésben a crow leágazása. A varjú dala mint “hajlás” a görögben ugyanezzel a korone szóval hajlítást, fonatot, majd koronát (crown) eredményezett. Bővebben…

Az ámbráscet néhány ajándéka

1 ambrascetLencsém,
 mondd, megleled-e messze-szállt szerencsém?

Tiszta
 gyermekkorom reggeljét hozd te vissza.

Kristály
 gyémánt-havat, melytől gyöngyös a friss táj.

Békét,
 anyám szemének túlvilági kékét.

Rendet,
 apám kezét, ki engem el nem enged.

Ámbra
 zsarátnokot, mely rádereng szobámra.

Lássam
 a régi képet rajtad égi másban.

Ablak,
 mutasd nekem, hol az a boldogabb lak?

(Kosztolányi: Játék első szemüvegemmel – részlet)

Az ámbráscet (Physeter macrocephalus) vagy nagy (óriás) ámbráscet francia (cachalut) és ódivatú angol (cachalot) nevének  magyarázatát a nyelvészek egy csoportja egy 1694-es portugál írásos emlékben találja meg, cachalote és cacholote néven emlegetik az ámbráscetet. A cachola, fej nagyítóképzős alakja merül fel. (A kacsolat esetén, emlékszünk, megfordítva, kicsinyítőképzős szerkezetre gyanakodhatunk nevének eredeteképpen.) Ez aztán a spanyolba is átment. A gascogne-i nyelv cachaou szava nagy fogat jelent. Joan Coromines i Vigneaux (1905 – 1997) katalán nyelvész e két szót a latin cappulumra (markolat) vezeti vissza. A szintén latin catulus, kölyök visszavezetés hat a legkevésbé meggyőzően. Bővebben…