Édes kínok világszerte

Az édes kínt leginkább egy szürke és unalmas patakhoz hasonlítanám, amely azonban érdekes területeken és hosszan kanyarog, amíg bele nem szalad a posztmodernitás semmijébe. Minden válogatás ezekből a tájképekből önkényes, akár az esetleges művészi értékét, akár földrajzi elhelyezkedését is nézzük, de ez egy olyan speciális eset, amikor a példák összegyűjtése és megrostálása nehezebb, mint a könnyű lelkű olvasgatása. Egy blog életében így mégis különlegességnek számít.
Időrendet tartva az antikvitásból immár kilépve a XII-XIII. század fordulójánál tartunk, 1180 és 1230 között, legalábbis feltehetően, amikor a Later Cambridge Songs, Későbbi Cambridge-i dalok néven híressé vált gyűjtemény íródhatott. A történelemnek ez a messzesége Cambridge-ben már „későinek” számít. A gyűjteményt legalább egy másik, az 1050 körülről ránk maradt Carmina Cantabrigiensia, Cambridge-i kármenek latin nyelvű dalai megelőzik: