Nagy Sándor címkéhez tartozó bejegyzések

Távoli fuvolaszó

Theba alapításáról már megemlékeztünk; ma a még az ókori viszonyok közt is tragikusnak mondható bukásának rövid összefoglalójával kezdjük. Bővebben…

A nafta

Abseron

A kőolaj és származékai felhasználásának kultúrtörténete óriási, még felvázolni is nagy munka. A történetnek csak a legelejét vizsgáljuk meg közelebbről.
Mir-Juszif Mir-Babajev azeri professzor II. (Nagy) Kurussal (Kyros, Kr.e. 600? – 530) indítja a történelmi áttekintőt. A nagy perzsa uralkodó az Abseron-félsziget olaját várak, városok felgyújtására használta harcaiban.[1] Bő száz évre rá Herodotos (Kr.e. 484? – 425) a Történelem I. könyvének 179. fejezetében arról számol be, hogy Babilon falainak építéséhez a közelben (akkori és ottani viszonyok közepette: nyolc napi járásra), Is (ma: Hit) mellett talált természetes bitument is felhasználták.[2]

Is (Hit)

Bővebben…

Dárius kofferje és újabb büntetések

narthex

a római Szent Péter-bazilika narthexe

CHARLES

In memory of her, when she is dead,
Her ashes, in an urn more precious
Than the rich-jewel’d coffer of Darius.

Shakespeare (1564 – 1616): King Henry VI, part I, I/6[1]

KÁROLY

Emlékeűl, ha meghalt, hamvait
Sokkal becsesb urnába teszszük el,
Mint Dárius dús ékszer-doboza

VI. Henrik I. rész, I/6. Lőrinczi Zsigmond (1841 – 1871) fordítása[2]

Tegnapi bejegyzésünk etimológiai bevezetőjében érintettük a pedagógusszakmát (jobb szóval pedagógushivatást), korábban pedig régi korok tanítómestereinek hű barátját, a nyírfavesszőt, vagyis a tudás fáját. Ezek után a régi értelemben vett eugenetika egy másik támaszát vizsgáljuk meg, nem a módszer iránti rokonszenvtől indíttatva, hanem különös kultúrtörténeti leágazásai miatt. Bővebben…

Ammóniák

1-oracle

a szívai Ammon-jósda

Az „ammónia” szó eredete nevetségesen rövid és áttekinthető. A svéd vegyész, Torbern Bergman (1735 – 1784) vezette be 1782-ben arra a gázra, amelyet a szalmiáksó (NH4Cl) hevítésével nyert. Névválasztása természetesen távolról sem volt önkényes.[1]  Bővebben…

Napfivér, Holdnővér: búcsú a ptolemaidáktól

Többször is foglalkoztunk Nagy Sándor (Kr.e. 356 – 323) hadvezérének, a későbbi I. Ptolemaios Soternek („Megváltó”, Kr.e. 367 – 282) egyiptomi rezidenciájú, Egyiptom területét sokszor túllépő dinasztiájával, így talán nem érdektelen áttekintenünk a ptolemaidák végső felszívódását, eltűnését a történelemből. Bővebben…

A gyilkos zászpa

1 zászpa

fehér zászpa

76. Az Udvari króniká-ban a következő részletek olvashatók betegségéről: Daisziosz* hónap tizennyolcadik napján a fürdőszobában aludt, mert lázas volt. Másnap fürdő után hálószobájába ment, és a napot Médiosz társaságában kockajátékkal töltötte, majd este megfürdött, áldozott az isteneknek, egy keveset evett, és egész éjszaka lázas volt… Huszonnegyedikén magas láza volt, és úgy kellett odavinni az oltárhoz, hogy áldozzon; ekkor a legmagasabb beosztású vezéreknek megparancsolta, hogy tartózkodjanak a királyi udvarban…

77. … Mérgezésre közvetlenül a halála után nem gondolt senki, de öt évvel később, állítólag besúgás alapján, Olümpiasz többeket kivégeztetett, és a már régebben meghalt Iolasz hamvait kiszóratta sírjából, mintha ő adta volna be a királynak a mérget. Némelyek azt állítják, hogy a gaztett elkövetését Arisztotelész sugalmazta Antipatrosznak, és általában azt mondják, hogy a méreg tőle származott; valami Hagnothemiszre hivatkoznak, aki ezt állítólag Antigonosz királytól hallotta; a méreg jéghideg víz volt egy Nónakrisz közelében levő sziklás hegyből, amelyet könnyű harmat alakjában fogtak fel, és egy szamár patájában tartottak; semmi más edénybe nem lehetett ugyanis eltenni, mert mindent szétrágott, annyira savas és hideg volt. De legtöbben az egész mérgezést koholmánynak tartják, és erre azt a nem csekély bizonyítékot hozzák fel, hogy a hadvezérek közt támadt civódás miatt a holttest néhány napig megfelelő ellátás nélkül hevert egy fülledt levegőjű, nedves helyen, mégsem látszott rajta a feloszlás semmi jele, tiszta és friss maradt…

*) itt júniusnak feleltethetjük meg

Plutarkhos (46? – 127?): Párhuzamos életrajzokNagy Sándor
Máthé Elek (1895 – 1968) fordítása[1]

A Párhuzamos életrajzokban Nagy Sándor (Kr.e. 356 – 323) – nem véletlenül – Julius Caesarral (Kr.e. 100 – 44) szerepel együtt. Plutarkhos idejében már nyilvánvaló volt a két ember történelemformáló hatásának párhuzama, ha ez természetükre nézve nem is állapítható meg maradéktalanul. A szokatlanul hosszú idézet első szakaszával, melynek mintegy felét el is hagytam, azt céloztam bemutatni, Nagy Sándor utolsó napjait nagy részletességgel feljegyezték ugyan, mégis viszonylag keveset sikerül megtudnunk betegsége lefolyásáról. Udvari krónikák írása elterjedt szokás volt, ezek eredetijei rendszerint mára nem maradtak fenn. Nagy Sándor udvari krónikáit Εφημερίδες-nek (Efemerides) nevezik[2], mely a görög ἐφημερίς, efemeris többes száma. Értelme szerint „napló”, „napról napra”; a görög szó az ἐπ(ί), ep(i), „-ért”, „-ra” és az‎ ἡμέρα, emera, „nap” egyesítése.[3] Valamivel később Arrianos (86? – 160?) a Nagy Sándor felvonulásában hasonlóan írja le az eseményeket, és ő is kortárs forrásra, Aristobulosra († Kr.e. 301?) hivatkozik. Egyúttal azt is megtudjuk, Nagy Sándor korábban is hajlamos volt a magas lázra.[4] Úgy tűnik, Nagy Sándor halálakor senki sem gyanakodott mérgezésre, de ez a motívum a halála után öt évvel, láthatólag belpolitikai okokból, felmerült. A későbbi történetírók azonban átlátnak a szitán, és képzelgésnek minősítik a gyilkosságról szóló mendemondákat. Valóban nehéz is hitelt adni a Nagy Sándornak szamárpatában felkínált erős savról, melyet ő nyugodtan lenyel anélkül, hogy ezt az ott állók életükkel meg ne fizetnék. Bővebben…

Fókuszban

Hic ubi coeruleo surgunt altaria templo,
authori constructa Deo; sex ordine flexus
circumeunt, totidem rapida vertigine lychni:
in medio focus, aeternaeq; incendia lucis.

Johannes Kepler: Astronomia Nova ΑΙΤΙΟΛΟΓΗΤΟΣ seu physica coelestis, tradita commentariis de motibus stellae Martis ex observationibus G.V. Tychonis Brahe (1609)

Itt a kékségben emelkedik a templom oltára,
melyet teremtőként Isten szerkesztett; hat neme a forgó testeknek
veszi körbe, mind gyorsan pergő orsók:
fókuszukban az örökké fellángoló fény.

Új csillagászat, mely észérveken alapul, avagy égi fizika, magyarázatok formájában a Mars csillag mozgásához Tycho Brahe megfigyelései alapján, Gent (Kepler I. törvénye)

1 Johannes_Kepler_1610

Johannes Kepler (1571 – 1630) 1610-ben

Kepler számos döntő fontosságú műve közül is a legfontosabból idéztünk, mely a Naprendszer bolygói mozgásának általa feltárt törvényszerűségeivel foglalkozik, Tycho Brahe (1546 – 1601) földközpontú szemléletét kommentálva és megváltoztatva. Az egyszerűségi elvre hivatkozott (jó okkal) Kopernikusz (1474 – 1543) is a maga heliocentrikus világképének felállításakor. (Az elv kikezdhetetlen, de kétségtelenül nem dönti el, mi forog mi körül – ez szemléleti kérdés marad.) Kepler korában az ismert naprendszerbeli bolygók száma 6 volt: akkor még nem tudtak az Uránuszról (1781) és a Neptunuszról (1846), és természetesen a Plutóról (1930 – 2006) sem tudták még, hogy mégsem bolygó. Fel-felmerül, hogy leírása a mai fogalmak szerint homályos, például hogy „elliptikus” helyett a „tojásdad” bizonytalan kategóriáját alkalmazná.[1] Erről szó sincs: számtalanszor alkalmazza helyénvalóan az „ellipszis” szót, melyet matematikusként nyilvánvalóan ismert.[2]  Bővebben…

Kyzikos háromszor

Lémnoszt elhagyva a dolionok földjére értek, ahol Küzikosz király jó szívvel fogadta őket. Innen éjszaka indultak tovább, de ellenszélbe kerültek, eltévedtek, s megint a dolionoknál kötöttek ki. A dolionok azonban pelaszg seregnek hitték őket (a pelaszgok ugyanis szüntelenül rájuk támadtak), így hát éjnek idején megütköztek egymással, közben pedig egyik fél sem tudta a másikról, hogy kicsoda. Az argonauták sok doliont megöltek, köztük Küzikoszt is. Reggel, amikor felismerték őt, megsiratták, majd lenyírták a hajukat, és fényes pompával eltemették a halott királyt. A temetés után továbbhajóztak, és Műsziába értek.

Athéni Apollodoros (Kr.e. 180? – 120?): Mitológia (I.IX.18)

Bővebben…

Szarkofág

Nézzünk közelebbről három neves szarkofágot.

1. A hitvesek szarkofágja (Sarcofago degli sposi) a Kr.e. VI. századból – az etruszk síremléket a caerei (ma: Cerveteri) nekropolisban találták. Mondanivalója nemesen egyszerű: a szerelmesek újraegyesülése a túlvilágon. (Louvre)

Hitvesek szarkofágja

Hitvesek szarkofágja

A caerei nekropolis Cerveteriben

A caerei nekropolis Cerveteriben

Bővebben…

A csicseriborsóról – másképpen

1 csicseriborso

  • Egy kis történelmi előzmény
2 Pelusium

Pelusium

Nagy Sándor (Kr.e. 356 – 323) erőltetett menetben vonult a pelusiumi erőd alá Kr.e. 332 októberében. Pelusium a mai Port Saidtól harminc kilométerre délkeletre lévén seregei erőteljes fenyegetést jelentettek a perzsa uralom alatt álló Egyiptom kormányzójára, Mazacesre.

Bővebben…

Görögök Indiában

A mai Tádzsikisztán, Üzbegisztán, de legnagyobbrészt Észak-Afganisztán határvidékén terült el Baktria (görögül Baktriane, latinul Bactriana terra v. regio, újperzsául Balkh), mely az ottani őslakosok nyelvéről kapta nevét. Bővebben…