Klaudios Ptolemaios címkéhez tartozó bejegyzések

Az Andamán- és Nikobár-szigetek rejtelmei

Bár maguk az andamánok és nikobárok, érthetően, gazdag történelműnek mondják hazájukat, a Bengáli-öbölben húzódó Andamán- és Nikobár-szigeteket, a világ többi részén élőknek meglehetősen szórványos ismereteik vannak erről. Genetikai vizsgálatok a heterogén andamán népesség egy törzsét, a dzsaravákat olyan afrikai eredetű etnikumnak mutatják, mely mintegy 60 000 évvel ezelőtt hajózott oda őshazájából. (Jelentős különbség mutatkozik a két szigetcsoport népcsoportjai között.) Az első európai érintkezések idején a nikobáriak nyelve khmer volt. Tárgyi emlékek Kr.e. 800-ról mutatják kultúra jeleit. A XI. században tamil erők foglalták el a teljes szigetcsoportot, mely tengeri támaszpontul szolgált a számukra a Szumátra elleni felvonuláshoz. A XVIII-XIX. században a legváltozatosabb európai gyarmatosítások terepévé vált a térség. Dánia négyszer foglalta el és négyszer menekült ki onnan az ott szerzett malária miatt. Az egyik űrt kihasználva holland segítségre támaszkodva Mária Terézia (1717 – 1780) közös osztrák-magyar kontingenst indított útjára Nikobárba. Egy ideig Magyar György volt a helyőrségparancsnok.[1] Dánia azonban visszaszerezte fennhatóságát, melyet végső kivonulása után pénzért értékesített a Brit Koronának. A britek fegyenctelepként kívánták hasznosítani a birtokot (andamáni területen rövid időre 1790-ben ezt már megtették). 1858-ban Port Blair néven alapították meg a büntetőtelepet (ez ma a szigetcsoport fővárosa). A britek érzéketlen brutalitását jellemzi, hogy bennszülötteket ősi környezetükből kiragadva a calcuttai állatkertben mutogattak. A brit jelenlét sok helyi törzs körében elterjesztette a tüdőgyulladást, a himlőt és az influenzát, ami az amúgy is csekély, néhány ezres összlétszám nagy részének halálához vezetett. A II. világháború alatt sem várt rájuk különb sors a japán megszállás idején: kollaboráció vádjával százával irtották a bennszülöttek maradékát.[2] Bővebben…

Reklámok

A pirosvállú csiröge és Fönícia

Így azután, édes fiam, én tőled nem akarnék
hátramaradni, de még úgy sem, ha az isten igérné,
hogy viruló fiatallá tesz, ráncom kisimítja:
mint voltam, mikor elhagytam szépasszonyu Hellászt,
hogy ne civódjam apámmal, Amüntór Ormenidésszal:
mert ő feldühödött énrám egy széphaju lányért,
kit szeretett, s közben feleségét semmibe vette,
édesanyámat; anyám folyton kért, térdem ölelve,
háljam el azt a leányt, hogy majd megutálja az aggot:
megtettem, hallgatva reá. Sejtette apám ezt
rögtön, s szörnyü Erínüszeket kért sűrü imával,
hogy tőlem született fiusarj sose üljön a térdén.
Átkos imáit meg célhoz segitette az isten,
Zeusza a földmélynek s riadalmas Perszephoneia.

Homeros (Kr.e. VIII.sz.): Iliász, IX.
Devecseri Gábor (1907 – 1970) fordítása[1]


1-pirosvallu_csirogeA pirosvállú csirögével, másik nevén vörösszárnyú gulyamadárral már találkoztunk, amikor a harisról írtunk. Területvédő hajlama olyannyira túlfejlett, hogy nála nagyobb állatok kiűzését is megkísérli, mint például az emberét vagy a lóét. Tizenöt éves példányát is megfigyelték, bár ez a madárvilágban nem mondható rendkívülinek. 2-agelaius_phoeniceus_svgEgy-egy hím egy-egy párzási időszakban olykor tizenöt nőstényt is felügyel átmeneti ideig, bár, mivel háremtartásról nem számolnak be forrásaink, ez egyúttal a nőstények promiszkuitásáról is árulkodó adat (hogy a politikai korrektség rovására ezúttal a logikai korrektséget preferáljuk). A csirögefélék családjának fajai rendszerint kitűnnek színpompás tollazatukkal.

A magyar nyelv különösen gazdag olyan madarak neveiben, amelyek nemhogy Magyarországon, de Európában sem honosak, és a történelmi ismeret sem hozta közel hozzánk, mint például a struccot vagy az albatroszt. Ezeknek a neveknek egy része a madár életmódjára utal kisebb-nagyobb leleménnyel: „tüskebujkáló”, „szuharbújó”, „víztaposó”, „hernyófaló”, más részük a tudományos vagy az angol, ritkábban más nyelvű elnevezés magyar hangrendbe illesztése: „csukár”, „frankolin”, „noddi”, „mejnó”, „asztrild”, „tangara”, „timália”, „trupiál”. Ám elvitathatatlanul azok a legszebbek, melyek az adott faj, nem vagy család esetében önálló szóként (például a hangutánzás szándékával) tűntek fel, mint a „kuhi”, „fú”, „csiröge”. Ha ez utóbbiak eredetét firtatjuk, meglepő fordulatot tartogat számunkra a Herman Ottó (1835 – 1914) által alapított Aquila („Sas”) madártani folyóirat 105-106. évfolyamában a Környezetvédelmi minisztérium Természetvédelmi Hivatalának hivatalos tájékoztatója (A Nyugat-Palearktiszban előfordult madárfajok magyar nyelvű névjegyzéke). A magyar szavak születése mögött értelemszerűen nem a nép szóalkotási kedve húzódik meg, de nem is a nyelvújítás idejéből származó egységes koncepció hozta létre a szócsoportot. Különféle írásos, de nem hivatalos hagyományok alapján (mint például a Brehm-könyv múlt század eleji fordítása!) előbb Keve András (1909 – 1984) állította össze a jegyzéküket, majd miután azt ifj. Tildy Zoltán (1917 – 1994) önkényesen átírta, Schmidt Egon tett rendet a listában. Végül 2000-ben előttünk áll a hivatalos megnevezések jegyzéke.[2] A „pirosvállú csiröge” mindenesetre kedvesebb szóalkotás az amerikai red-winged blackbirdnél („vörösszárnyú fekete madár”).


3-blackbird

pirosvállú csirögék vonulása

A madár besorolása Linnétől (1707 – 1778) származik. A tudományos név Agelaius phoeniceus.[3] A latin nemnév a görög ἀγελαῖος, agelaios, „társas”, „csoportos” alakulata.[4] (Gyanítom, a madár magyar társneve, az alig használt „vörösszárnyú gulyamadár” a „gulyajáró” mintájára abból a hamis feltételezésből fakadt, hogy a gulyajáróhoz hasonlóan a pirosvállú csiröge is gulyák nyomában járva szedné össze betevő falatját, és ezt mutatná ilyen alapon a nemnév.) Valójában a pirosvállú csiröge, bármennyire autonóm lélek is, ha területének védelme forog kockán, költözködéskor hatalmas rajokba verődik, sőt, csatlakozik más fajok rajaihoz.[5] Nagyobb rejtélyek vannak azonban a fajnévben.


Bővebben…

Dél és kelet

1-fragonard-1732-1806

Fragonard (1732 –1806): Aurora istennő legyőzi az éjszakát

Aristoteles (Kr.e. 384 – 322) a Meteorológia II. kötetének 5. fejezetében arra a következtetésre jut, hogy mivel kell lennie egy területnek, mely úgy viszonylik a déli sarkhoz, mint a mienk az északihoz, világos módon az ottani széljárás és egyebek is megfelelkezésben állnak a mienkkel. A görög szimmetriaérvelés klasszikus példája, megszívlelendő és elvetendő elemekkel. A terület létezését az okfejtés nem magyarázza, függetlenül attól, hogy legalább is valami hasonló valóban létezik. Aristoteles puszta szava elég volt ahhoz, hogy a déli föld eszméje megragadjon a gondolkodókban. Bővebben…

Honnan ered a szivárvány?

1 wrangell St.Elias NP

a Wrangell-St.Elias Nemzeti Park Alaszkában

A szivárvány tudományos magyarázatával mai ismereteink szerint Aristoteles (Kr. e. 384 – 322) foglalkozott először. A fénytörés fogalma és a színek keletkezésének akár csak hozzávetőleges ismerete nélkül egy efféle magyarázat fizikai ereje csak csekély lehet. Aristoteles hatalmas rábeszélő apparátust, ugyanakkor a filozófiaitól távol álló, világos, tudományosra emlékeztető nyelvet használ. Törekvése, hogy pontos megfigyelésekből (kettős szivárványok, elhelyezkedésük, holdszivárvány) ésszel felfogható módon racionális következtetésekre jusson, mindenképpen mintául kellett volna szolgáljon követőinek, akik azonban leginkább a tekintélyére apelláltak, józan kritika nélkül. Bővebben…

Betelgeuse: kéz vagy hónalj?

1 BetelgeuseA szuperóriások tömege legalább tíz Nap-tömeg, átmérőjük úgy százszor, fényességük tízezerszer nagyobb a mi barátságos Fókuszunkénál.[1] A sárga szuperóriás fázis egy-egy nagy tömegű csillag életének jellegzetes, pillanatszerű (ezer éves léptékű), nagy változásokat előidéző szakasza.[2] Kr.e. 200 körül kínai csillagászok sárgának látták az impozáns méretű Betelgeusét, amiből arra lehet következtetni, hogy a viszonylag fiatal, tízmillió éves óriáscsillag akkor mehetett át a fázison.[3] Hogy több ezer éves szövegekben felbukkanó állat- és növényneveknek milyen élőlény felel meg, esetenként sokkal nehezebb kérdés, mint ugyanez domborzati elemekről, hegyekről, folyókról, de még itt is nagyobb a bizonytalanság, mint a csillagokban. Ettől függetlenül a bizonyosság még itt sem teljes, sokszor terhelik fordítási hibák is a századok egymásnak átadott neveit. Bővebben…

Dublin és Döbling

Klaudios Ptolemaios (90? – 168?) 150 körül befejezett Geográfiájának II. könyve a mai Dublint Eblana város néven említi.[1] Ugyanakkor Walesi Gerald (Giraldus Cambrensis, 1146? – 1223?) a Topographia Hibernicában (Írország leírása) azt állítja, három dán királyi testvér egyikeként a várost egy bizonyos (amúgy a valóságban nem létező) Amelaus alapította.[2] Amint a Dublin Penny Journal 1832 június 30-ai számában megjelent szerkesztőségi cikk helyesen megállapítja, az ír főváros nevének népi etimológiája az Avellana – Eblana – Dublana vonalon keresztül nyilvánvaló kronológiai okokból elbukik.[3] De mi is a helyes szófejtés?

1 Dublin Liffey

Dublin és folyója, a Liffey

Bővebben…

Berillium: amint a mennyben, úgy a földön is

„Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolczadik berillus; a kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint; a tizenkettedik amethist.”
Ján.Jel 21:20[1]

A mennyei Jeruzsálem kőfalának díszeivel már foglalkoztunk a karneol vizsgálatakor. A berillus, mai nevén berill évezredek óta ismert és becsült féldrágakövek és drágakövek[2] családja, bár a közös felépítés csak részlegesen volt ismert az ókori természettudósok előtt. Tagjait ide kattintva nézhetjük végig. Vegytanilag valamennyien berillium-alumíniumszilikátok, a Be3Al2(SiO3)6 képlet szerint. Rajtuk kívül a krizoberill, berillium-alumíniumoxid, BeAl2O4, illetve a bertrandit, azaz berillium-szilíciumoxid-hidroxid, Be4Si2O7(OH)2 és a változó összetételű mangánszilikátos bussyit a berillium legfontosabb ércei.

1 krizoberill bertrandit bussyit

krizoberill, bertrandit, bussyit

Bővebben…

Gorillák, bundájuk, csontjaik

1 TUNISIA_DOUGGA_TEMPLE_JUNON

A Mennyei Juno carthagói templomában már „jártunk”: Aeneas és társa, Achates ennek reliefjén szembesült megrendülve saját megélt és megharcolt sorsuk történelemmé válásával. A templomban két nőstény gorilla bundáját függesztették ki id. Plinius (23 – 79) szerint (A természet históriája, VI. 36. 200), és ezek ott is függtek Kr.e. 146-ig, amikor is a rómaiak lerombolták Carthagót.[1] Ám hogy ezek valóban gorillák prémjei voltak, alaposabb kivizsgálásra szorul. Bővebben…

Két alabástrom

Méne ő hozzá egy asszony, akinél vala drága kenetnek alabástrom szelencéje, és az ő fejére tölté, amint az asztalnál ül vala.

Máté26:7[1]

Alabástromból mint ásványból is két alapvetően különböző fajtát ismerünk; a szó eredetmagyarázatából is.

1 alabaster

A két alabástrom: a régi és az új

Bővebben…

A rejtélyes lokriszi

 Digging graves is my delight,
 Digginpg graves for you to lie in.
 Digging graves from morn’ till night,
 I makes me living from the dying.

Sírt ásni az élvezet,
Sírt ásni, hogy beledőlj,
Így élni az életet,
Így élni a végedből.

John Kirkpatrick: Dust to Dust (Por a porhoz)

1 Pythagoras

Pythagoras (Kr.e. 570? – 495)

A hangnemek, hangsorok elméletével sokat foglalkozott a samosi Pythagoras; a zenei formákat Isten ujjlenyomatának nevezte.

Dosztojevszkij (1821 – 1881) sokszor és sokféle értelemben használta az “Isten ujja” metaforát, például arra az érintésszerű érzésre is, amely epileptikus rohamai kezdetén támadt a halántéklebenyében. A halántéklebenyben egymás tőszomszédságában helyezkedik el a zenei és a vallási érzések központja.

valaszto

Bővebben…