Lányi Viktor Géza címkéhez tartozó bejegyzések

Parsifal: ki az a Grál?

PARSIFAL
Wer ist der Gral?

GURNEMANZ
Das sagt mich nicht;
doch, bist du selbst zu ihm erkoren,
bleibt dir die Kunde unverloren.

Wagner (1813 – 1883): Parsifal (WWV111), I. (1882)[1]

PARSIFAL
Ki az a Grál?

GURNEMANZ
Nincs arra szó,
de téged ha magának választ,
megkapod bizton majd a választ.

Kereszty István László (1860 – 1944) és Lányi Viktor Géza (1889 – 1962) fordítása[2]

Egy kerevet szélén enyhe Janikovszky-gúzsba kötött fehér ruhás alakot látunk. Gawan lenne, aki ohn’ Urlaub, engedély nélkül kiszökött a lovagok „hőstelepéről”, hogy másodszorra hatásosabb gyógygyökeret találjon Amfortas sebére, ezzel kitéve magát Klingsor hálójának? Csak gyaníthatjuk. Nagy utat nem kellett bejárnia: mindhárom felvonás ugyanabban a keresztény bazilikában játszódik, kis dekorációváltásokkal. Feltehető, hogy a 2016-os bemutató előtt néhány hónappal felrobbantott moszuli dömés órás templomban.[3] Mark Ronan is moszuli kolostorra gyanakszik.[4]

Az impozáns antik feszületgyűjteménnyel bíró Klingsor időnként görcsösen keleteli magát, és imaszünetben ütemtelenül veri szőnyegével a harcképtelenné tett lovagot. Ez, vagy a fekete öltözéküktől megszabaduló[5] hurik bájtánca okozza-e a Zöld Dombon az ugrásszerűen megerősített rendőri jelenlétet (és belépéskor a szigorú személyazonosság-ellenőrzést), nem megállapítható.

Parsifal, ősbemutató. Pavel Vasziljevics Zsukovszkij (1845 – 1912) színpadképe az opera második felvonásának varázskerti jelenetéhez (a ravellói kert alapján)

Parsifal, ősbemutató. Pavel Vasziljevics Zsukovszkij (1845 – 1912) színpadképe az opera második felvonásának varázskerti jelenetéhez (a ravellói kert alapján)

Bővebben…

Reklámok

Wagner, kíséret nélkül

This long unaccompanied cor anglais melody is one of the strangest and most poignant ever imagined by man.

Ernest Newman (1868 – 1959): The Wagner Operas (1949)[1]

Ez a hosszú, kíséret nélküli angolkürt-dallam egyike a legkülönösebbeknek és legszívhezszólóbbaknak, melyeket ember valaha kigondolt.

Wagner operái

Miután valamelyest rendbe szedte pénzügyeit, Wagner (1813 – 1883) 1842 nyarán félrevonult a világ, benne felesége, Minna (1809 – 1866) zajától, hogy kidolgozza formálódó új műve, a Vénusz-hegy, végleges nevén a Tannhäuser (WWV70) koncepcióját. A Drezdától mintegy ötven kilométerre délkeletre eső festői szépségű vidéket választotta, a szerény életkörülményeket, például a szalmaágyat sem megvetve, az akkor túlnyomórészt németek lakta Aussigot.

1 Aussig

Napi rendszerességgel mászta meg a város melletti, Elba-parti Hohe Wostrait, mely nevével ellentétben éppen csak hegy a maga mintegy 540 méteres magasságával, melyről azonban kitűnő kilátás nyílik a városra és a környező völgyre. A város mai hivatalos neve Ústí nad Labem, a hegyé Vysoký Ostrý, „Magas Perem” (jól leolvasható a német név eredete, akárcsak a városnévből), és az 1945-ös tömeges etnikai vérengzés, majd azt követő kitelepítések után németek sem maradtak a városban[2].

2 VO

Wagner kirándulóhelyét régóta „jelentéktelennek” minősítik, bár bazaltját a geológusok figyelemre méltónak találják.[3] Ma már, amikor nagyobb városok melletti megmaradt kilátóhelyek jócskán felértékelődnek, semmiképpen nem engedhetünk meg magunknak lekicsinylő minősítéseket, különösen akkor, ha a hegy kultúrtörténeti jelentőségére gondolunk. Bővebben…

A walesi bárdok Parsifalja

Ajtó megől fehér galamb,
Ősz bárd emelkedik.

Arany (1817 – 1882): A walesi bárdok (1857)[1]

A nagy harcosnak, Evrawgnak hét szép szál fia volt. Ő és hat idősebb fia odaveszett a csatákban, a legkisebb még éretlen volt a harcokhoz. Érthető, hogy a legénykét az anyja óvta, mint szeme világát. Hogy távol tartsa őt a világ veszedelmeitől, a pusztaságba költöztek, az egyszerű emberek életét élték. Ám egyszer a gyermek három lovast pillantott meg. – Még sosem láttam ilyen fenséges állatokat és embereket! Kik azok? – kérdezte anyját. – Angyalok – felelte az anya. Ám amint a fiú megtudta, hogy lovagok, nem lehetett visszatartani többé, követte őket. Bővebben…

A csicsiszbeó

DESPINA

Oh bella! Non ha forse
Merto una cameriera
D’aver due cicisbei? Di me fidatevi.[1]

Lorenzo Da Ponte (1749 – 1838) – Mozart (1756 – 1791): Così fan tutte II / 1 (1790)[2]

DESPINA

Szép dolog! Egy komornának tán nincs
Elég érdeme, hogy két szeretője is legyen?
Bízzák csak rám! Hadd jöjjenek!

Lányi Viktor Géza (1889 – 1962) fordítása[3]

A Hét, Kis József (18423 – 1921) lapja írói álnevei között az eligazodás híresen nehéz volt[4], amit Krúdy (1878 – 1833) is felpanaszol. Az álnévválasztások valószínű oka a választott témák (úgyszólván) gáláns természete. A sok találgatást végül maga a szerkesztőség oldja fel. Megemlíti többek között, hogy a Reveur (a francia rêveur annyit tesz: „álmodozó”) nevet Kóbor Tamás vette fel, ami, így a szerkesztőség, maga is felvett név (eredetije Bermann Adolf).[5] Bonyolítja a helyzetet, hogy Szini Gyula szintén írt ilyen néven A Hétbe.[6] Mi több, Kosztolányi (1885 – 1936) Szini Gyuláról írt cikkében a Nyugat 1917. évi 23. számában így ír: A Hétbe írott cikkeiben, melyeket Ręveur álnévvel jelzett, hasonlóan gazdag palettáját csillogtatja, egy impresszionista festő varázsával.[7] Azaz mintha nem is venne fontolóra további névfeloldási lehetőségeket.

két Álmodozó: Kóbor Tamás (1867 – 1942) és Szini Gyula (1876 – 1932)

Az egyik Reveur briliáns szkeccset jelentet meg A Hét 1908. május 29-ei számában A házibarát. címmel. A biztató kezdet:

Az említett id. Luigi Barzini (1874 – 1947) akkor még ismert újságíró volt, később ismert fasiszta politikus.[8] Az írás végén a szerző sajnálkozik a csicsiszbeó-műintézmény áldozatául esett asszonyokon.[9] De nézzük csak meg közelebbről ezt a különös műintézményt. Bővebben…

Grál

Ha valamivel nem szabad foglalkoznunk, az a Grál. Szándékolt homályával, egyben ragyogásával a lehető legkönnyebben esett a bulvár áldozatául, de az ezt megelőző történelmi korszakot is a legapróbb részletességgel feltárták. Ebben természetesen a bulvárnak is szerepe volt, hiszen minden szemfényvesztésnek szüksége van az igazság kis magvára. Mégis foglalkozunk vele, csak azért, hogy egy sokadik spekulációt hozzátegyünk a már létezőkhöz. Bővebben…

Fafner nyaka, avagy a Bejrúti Ünnepi Játékok

Mime:
Fafner, der wilde Wurm

Wagner (1813 – 1883): Szigfrid[1] (1871), I/1

Fafner, a renyhe rém…

Lányi Viktor Géza (1889 – 1962) fordítása

1 Bejrut

Zöld domb Bejrútban

A magát biztonsági okokból sárkánnyá változtató átmeneti gyűrűtulajdonos óriás, Fafner a szövegkönyv tanúsága szerint nem sárkány, hanem féreg: A Nibelung gyűrűje lapjain kizárólag Wurmként emlegetik. Bővebben…