Természettudomány kategória bejegyzései

Kamcsatka rejtélye

tengerifű

A камка a tengerifűfélék családjába tartozó tengerifű nemzetség. Neve ezúttal nem arra utal, hogy tengeren át szállították (bár ez természetesen szintén előfordulhat), hanem arra, hogy valóban tengerparton él.

kamka, eredeti értelmében

Kiszárítva alkalmasnak bizonyul szövet előállítására, melynek orosz neve камчатная ткань[1], az ebből készített kaftán vagy köntös, tudjuk meg Маkszimilian Romanovics Faszmertől (Max Julius Friedrich Vasmer, 1886 – 1962), a камчатка[2]. De az, hogy ebből miként keletkezett a hatalmas, 472 300 km²-es területű távol-keleti térség (a legnagyobb területű kelet-ázsiai félsziget)[3] neve, csavaros, és egy kis nyomozást igényel. Alekszandr Ivanovics Popov (1899 – 1973) nagyszabású tanulmánya kínos, wagneri feszültségteremtéssel vezet rá bennünket a megoldásra. Bővebben…

Reklámok

A limonion és a faalma

A limoniont részletesen tárgyalja id. Plinius (23 – 79) A természet históriája XX. könyve XXVIII. fejezetében. Egyebek közt megtudhatjuk, hogy levelei gyógyítják az égési sebeket, egy acetabulumnyi mag (ezzel a szóval már találkoztunk) hasznos vérhas ellen, és répa gyökerével készített főzete foltokat szed ki a ruhákból. Vad hajsza indult az utókorban, esetünkben is, kiderítendő, melyik növényről lehet szó. Három keveredik gyanúba: az ólomgyökérfélék családjába tartozó egynyári sóvirág, a hangafélék családjába tartozó kereklevelű körtike (ez azonban erdei növény, és így a réti virágok sorában tárgyalt limonionnal nehezen hozható kapcsolatba), továbbá az őszirózsafélék családjába tartozó kövér üszögőr.

egynyári sóvirág, kereklevelű körtike, kövér üszögőr

Bővebben…

Mi újság a futrinka végbelében?

vörös kínafa

Kína százharmincnégy füvészkertjének[1] látogatói minden bizonnyal találkoznak a kínafával, ám amikor a portugál alkirály, Luis Jerónimo Fernández de Cabrera Bobadilla Cerda y Mendoza Chinchón (1586 – 1647) feleségét, Anna Condeza de Chinchón (1599 – 1640) grófnőt 1638-ban a kínafa kérgéből készült orvossággal kigyógyították maláriájából (és ami után a gyógymód hatalmas népszerűségre tett szert Európa-szerte), ezt a buzérfélék családjába tartozó dél-amerikai növényt aligha ismerhették Kínában. A nemzetség tudományos nevét, a Cinchonát Linné (1707 – 1778) adta, tehát se Kínáról, se a helyi névből, hanem a kigyógyított grófnő férjének spanyol birtokáról. A közönséges „kínafa” név ugyanis a kecsua quina-quinából ered, melynek jelentése „a kérgek kérge”, ez a helybéliek által szentként tisztelt, legendákkal övezett csodaszer. Amennyire ez nyomon követhető, az ecuadori Loja szülötte, Pedro Leyva, a neves inka orvos tárta fel a titkot vagy Juan López jezsuita misszionárius (így terjedt el a „jezsuita kéreg”, „jezsuita por” elnevezés), vagy Loja spanyol kormányzója, Juan López de Cañizares előtt az 1630-as években.[2] II. Károly (1630 – 1685) háziorvosa, sir Robert Talbor (1642 – 1681) nemcsak a királyt kúrálta ki, de a francia udvarban is sikereket ért el. Amikor a tudására féltékeny francia orvosok kérdőre vonták, mit tud a lázról, ezt válaszolta: You gentlemen may explain the nature of fever; but I can cure it, which you cannot (uraim, önök magyarázhatják a láz természetét, de én gyógyítom is, amire Önök képtelenek).[3] Bővebben…

A karambola, rokonai és a karambol

1 Et factus est sermo Domini ad me, dicens:
2 Quid est quod inter vos parabolam vertitis in proverbium istud in terra Israel, dicentes: Patres comederunt uvam acerbam, et dentes filiorum obstupescunt?
Ez18[1]

1 És lőn az Úr szava hozzám, mondván:
2 Mi dolog, hogy ezt a közbeszédet szoktátok mondani Izráel földjén, mondván: Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg bele?
Ez18[2]

karambolavirág

James Cook kapitány (1728 – 1779) útjairól színes beszámolókat készített. Ezeket összefoglalóan The Voyages of Captain James Cook Round the World: Printed Verbatim from the Original Editions, and Embellished with a Selection of the Engravings, azaz James Cook kapitány utazásai a világ körül, szó szerint az eredeti kiadásokból nyomtatva és válogatott metszetekkel díszítve címmel tette közzé, melyek még nagyobb útleírás-gyűjtemények alapjául szolgáltak.

Első útja (1768-1771)[3] Batáviába, azaz a mai Jakartába is elvezetett, amint erről a leírás XI. fejezete beszámol.

Batávia (Jakarta) 1780-ban

A térség számunkra különösen érdekes és egzotikus gyümölcseiről, fogyasztható terméseiről is hosszú listával szolgál. (Az, hogy keveri a kókusz és a kakaó nevét, nem az ő hibája. Ennek okával már foglalkoztunk.) Egy csoportban tárgyalja azt a három gyümölcsöt, amelyet ma közelebbről is megnézünk. Bővebben…

Mesés áramlások

Az ábrán látható tomboló orkánban, szól a feladvány, a levegő ideális áramlását feltételezve a veszélyeztetett szereplőnek melyik objektum mögé búvását javasoljuk? Segítségül elárulom, hogy a kép északkeleti régiójában található, nehezen azonosítható zöldes tereptárgyat egy George W. Bush életét feldolgozó, jogtiszta hozzáférésű honlapon találtam. Bővebben…

Mazsola

– Géza, ne torkoskodj – szólt rá a középső fiára az asszony.
A gyerek az asztal közepén levő kalácsból csipegette ki titokban a mazsolát s most restelkedve húzta le a fejét a válla közé.

Móricz Zsigmond (1879 – 1942):
Árvalányok (1917), V. fejezet[1]

A mazsola etimológiáját futólag már érintettük. Ezúttal tágabb összefüggéseit járjuk körül. Bővebben…

Ebkolbász máltaigombával és fojtogatással

Tegnapi rövid szongáriai összeállításunkban közelebbről az onnan elterjedt cselőpókot vizsgáltuk meg, de ez távolról sem jelenti azt, hogy más, szintén szívpezsdítően egzotikus élőlények ne származnának erről a varázslatos helyről. Szibéria, Irán, Kína egyes tartományaiban (például Szongáriában) és a „sztánok” háromszögletű nagy területén őshonos az ebkolbász. Tudományos neve körül zsibongást hallunk. Ezt megpróbáljuk mihamarabb tisztázni. Kalandnak nézünk elébe. Bővebben…

Szongária pókjáról és történelméről

Határ szövegei, mint mondtam, ismeretekből építkeznek. Ha tehát azt látjuk, hogy a természetről szóló közlései elképesztő tájékozatlanságról árulkodnak, nem érhetjük be annyival, hogy ezekben a dolgokban kevésbé jártas. Mondok néhány példát. A Vágyélet című példázat főszereplője egy pók, melynek sikerül hatvanéves korára léggyé változnia. „Ekkor egy temérdek szongária-pók ereszkedett rá a hálóra nagy-gázolva…” – folytatódik a mese. Csakhogy a szongáriai cselőpók, mely egyébként csakugyan a legnagyobb pók errefelé, sohasem ereszkedik le sehonnan, mert a homokba vájt üregekben él, és oda behulló rovarokat ragad meg impozáns rágóival…

Bodor Béla (1954 – 2010): Szélhárfaszóló, vonós intermezzókkal[1]. Kritika Határ Győző (1914 – 2006) A Karkasszban (2000) című kötetéről (2003)

A farkaspókfélék családjába tartozó szongáriai cselőpók valóban szongáriai, de kicsit bizonytalan, mitől cselő. Bodor Béla helyesen állapítja meg, hogy a legnagyobb magyar pók, és életmódját is hűen írja le. Bizonyos tekintetben tehát megállja helyét a kolozsvári születésű kolozsvári Kolosváry Gábor (1901 – 1968) arachnológus 1931-ből származó képes beszéde, amelyben a szongáriai cselőpókot „a mi madárpókunknak” mondja.[2] Ugyanő rendkívül részletes tanulmányt is közöl a szongáriai cselőpókról.[3] Valójában a madárpókok nem közvetlen rokonai a farkaspókoknak (külön családot alkotnak), termetük is jóval nagyobb. Mint minden pók (minden élőlény), a szongáriai cselőpók sem keresi a bajt se magának, se nekünk. Marása nem kellemes ugyan (a lódarázséhoz hasonlítják), de ezt csak nagyon kevés túlbuzgó természetbúvár támaszthatja alá. Védett fajjá nyilvánítják 2000 Ft eszmei értékkel, bár nem ritka állat. (Feltehetően azt akarják az intézkedők, hogy ne is legyen az. Sok emberben lobban beteges gyilkossági szándék pókok ellen.[4]) Futótűzként terjed, hogy a szongáriai cselőpók harapásával erős mérget, cardiotont juttat áldozata szervezetébe. Bővebben…

Balzsamkörte, balzsamalma és a keserűség

On the morning of Wednesday, June 25th, we set sail for Isle Ornsay, with a smart breeze from the north-west.

Hugh Miller (1802 – 1856):
The Cruise of the Betsey (published in 1858)[1]

Június 25-én, szerdán reggel csípős északnyugati széllel tengerre szálltunk Ornsay szigete felé.

Hajósexpedíció a Betsyn (kiadva 1858-ban)

A tökfélék családjába tartozó keserű dinnye, más néven balzsamkörte óvilágszerte ismert növényből mára az egész világon elterjedt.[2] Szabályozza a vércukorszintet, de élvezete nagy óvatosságot kíván. A vércukorszint túlságosan leszállhat. Az emésztőrendszert irritálja, nagyobb mennyiségben fogyasztva (különösen a piros maglepel) mérgező: hányással, a máj megbetegedésével, sőt, halállal járhat.[3]

Mindamellett bizonyos állatkísérletek kedvező hatásokkal is kecsegtetnek. Egerek gyulladásait csökkenti[4], és Gyöngyösi Alexandra a Lois Marks Zucker (†2006?) és Theodore F. Zucker obezitológusokról elnevezett Zucker obese patkányokon végzett kísérleteiből azt is megtudjuk, a testsúlyt ugyan sajnos nem csökkenti, de javítja a szívfunkciókat[5].
Bármennyire is szívünkön viseljük e két emlőscsoport, az ember és a Zuckerekről elnevezett előhízlalt laborpatkányok egészségügyét, azok tippelnek helyesen, akik azt jósolják, a továbbiakban elkanyarodunk az élettantól. Bővebben…

Patentek patentjei, patinák és patenák

‘Oooh,’ said Bridget, ‘it’s the bachelor’s button! M. Poirot’s got the bachelor’s button!’
Hercule Poirot dipped the small silver button into the fingerglass of water that stood by his plate, and washed it clear of pudding crumbs.
‘It is very pretty,’ he observed.
‘That means you’re going to be a bachelor, M. Poirot,’ explained Colin helpfully.

Agatha Christie (1890 – 1976): The ​Adventure of the Christmas Pudding (1960)[1]

– Óóó, az agglegénygomb! M. Poirot kapta az agglegénygombot!
Hercule Poirot a tányérja mellett álló kézmosótálkába ejtette a kis ezüstgombot, lemosta róla a morzsákat.
– Nagyon csinos – jegyezte meg.
– Ez azt jelenti, hogy jövőre is agglegény marad – magyarázta segítőkészen Colin.

A karácsonyi puding. Sarlós Zsuzsa (1927 – 2007) fordítása (1995)[2]

 Azaz, vesszük fel a fonalat tegnapi, drámai befejezésű bejegyzésünk után, a bachelor’s button (vagy bachelors’ button), „agglegénygomb” elsőre unalmasnak tűnő, ám furcsa tekervényekbe bonyolódó kultúrtörténetébe tekintünk. Bővebben…

Rezgő lehelet-özön (buglyos fátyolvirág)

He had a red rosebud in his buttonhole and a dozen more – long stemmed, glossy leaved, dark crimson, offset by baby’s breath and camellia leaves – in an extravagant bouquet dangling casually from one hand.

Darcy: The Doctor’s Mistress, chapter IX.[1]

Piros rózsabimbót tűzött gomblyukába, tizenkét másik – hosszúszárú, fényes levelű, sötétkarmazsin színű, rezgővel és kamélialevelekkel kipányvázva – egy kackiás csokorban csüngött lazán egyik kezéből.

A doktor kedvese, IX. fejezet

A buglyos fátyolvirág, társnevein például buglyos dercefű, szappangyökér[2] sikeresen elterjedt a Föld számos pontján:

Bővebben…

Orchideák

Látva a kosborgyökeret, nem hasonló az a férfi nemi szerveihez? Ennek megfelelően… helyreállíthatja egy ember férfiasságát és szenvedélyét.

Paracelsus (1493?–1541)[1]

Orkhis egy szatír és egy nimfa gyermeke volt, aki egy Bakkhos-ünnepségen nem bírt magával, és erőszakot próbált tenni az egyik papnőn. Vadállatok martalékául esett bűnhődésképpen, darabokra esett testéből fejlődött ki az orchidea. (Látni fogjuk, pontosan melyik testrészéből.) Kiábrándító gyanú ébred bennünk, hogy az orchidea valóban csodálatos darwini fejlődése másképp zajlódott a valóságban, ugyanis a történetnek nincs antik forrása, és a legrészletesebb átváltozás-nyilvántartások sem tudnak róla.[2] Az ifjú neve a görög „here”, azaz ὄρχις, horkhis szó. A nyelvtudomány sem támasztja alá az átváltozási történetet: a görög szó eredetéül az azonos jelentésű indoeurópai herghi- gyököt jelöli meg.[3] Bővebben…

Újabb égi tünemény: a Meidinger-tárcsa

Festetlen ernyőt látok nyoszolyámból,
a kék függönnyel szembe kályha lángol.
Unokám olvas nékem csöndes estén,
melegitik a szolgáim leveském.
Még verset írok, tollam fürge, friss,
pénzem csörög, jut patikára is.
Ha vége e sok balgaságnak, alszom
a vánkoson, Délnek fordítva arcom.

Po Csü-ji (772 – 846): Elégedettség
Kosztolányi Dezső (1885 – 1936) fordítása[1]

Johannes Heinrich Meidinger (1831 – 1905)

a Meidinger-féle elem egy alakja: ballon-elem

Johannes Heinrich Meidinger fizikai és kémiai ismeretét nem kisebb tudományos nagyságtól mint Justus von Liebig bárótól (1803 – 1873) szerezte. Egyetemi tanulmányainak végeztével pedig egy másik kiemelkedő egyéniség, Robert Wilhelm Eberhard Bunsen (1811 – 1899) munkatársa lett Heidelbergben. 1859-ben fejlesztette ki a Meidinger-féle elemet, melynek különösen jó hasznát vették távírdákban és vasútállomásokon.
A galvánelemek kultúrtörténetének kezdeti szakában sok nehézséget okoztak a vegyi átalakulás során keletkező abrazív melléktermékek, például a nitrogén-dioxid, NO2, korabeli magyar nevén alsalétromsav[2]. Ezek megfelelő kivédésére számos megoldás született. Meidinger a salétromsavat teljesen kiiktatta, az általa alkalmazott megoldás során keletkező nagy fajsúlyú rézgálic-oldatot egyszerű gravitációs elvvel ülepítette.[3]
Meidinger 1864-ben hagyott fel egyetemi pályájával különféle állami megbízatások kedvéért. A Kereskedelmi Minisztérium felkérésére műszaki könyvtárat alapított, kiállítások, konferenciák szervezésével fontos missziót teljesített a német ipar fellendítésében.[4] Bővebben…

A sajt eredete és erjedése

Tisztelt Z. barátom ösztönzésére, hogy fordulnék egy kicsit a sajtérlelés vonzó témaköre felé, szívesen élek egy kicsit tágabb kitekintéssel, hiszen a sajtkészítés ősi és modern módszereit, továbbá a sajtok osztályozását elhivatott „kazeológusok” kitűnően dokumentálják. Bővebben…

Gombalakás

Ha a szimbiózis, kölcsönös előnyszerzési vonása miatt, nem is produkál olyan vérfagylaló rémeseteket, mint a parazitizmus, melynek példáival sokat találkoztunk, egyes biokémiai megoldásai mégis érdekessé teszik számunkra, műkedvelők számára is. Bővebben…