V. Károly címkéhez tartozó bejegyzések

A szárcsagyökér és a császár

7 szarcsaNem szólok, gyermek-Jupiternek társa, te, hajdan
Celmis, most gyémánt, rólad; s Curesok, a zápor
mint termett titeket; s mint lett Crocus és vele Smilax
csöppnyi virág; szavam édes lesz, mivel új, sziveteknek.

Ovidius (Kr.e. 43 – Kr.u. 17?): Átváltozások IV.
Devecseri Gábor (1907 – 1970) fordítása[1]

Ha nem is szól hozzánk az édes szavú Ovidius Smilaxról, útbaigazít bennünket id. Plinius (23 – 79), aki A természet históriája XVI. könyvének 63. fejezetében a történetről kissé részletesebben is beszámol. Az ifjú Crocus semmibe vette az utána vágyódó Smilax szerelmét, és így az égiek a bánatában elepedő lánykát kisebb cserjévé változtatták. Crocusból lett a sáfrány. Bővebben…

Reklámok

A pockfa és rokonai

1-guaiacum-officinale

Orvosi guajakfa (Guaiacum officinale). Virágja Jamaica nemzeti jelképe

Nem lehet véletlen, hogy annyi szó ősforrása az indoeurópai bhel-, beu-, „dagadni” gyök, végtére is az élet maga: dagadás (mondom önigazolásul). Láttuk már ezt a „bika” angol szavának, a bullnak a vizsgálatánál is. Ez az indoeurópai gyök ment át a számtalan leágazású előgermán puh(h)- gyökbe is. A leágazások egyike az óangol pocc, „vízhólyag”, fekély”, mely a mai angolban pock, „himlőhólyag”, vagy maga a „himlő”, és a középangol többes számú alakból, a pokkesből „fejlődött ki” a XIV. századra a pox, általában „kiütéses betegség”, később, leszűkülve, „feketehimlő”.[1] Hasonlóan, a németben a himlő Pocken, általában a pattanás Pockel. Egy csodás gyógyerejű, a pattanásokat is elmulasztó fa anyagát erről nevezték el Pockelholznak, ami Pockholz-cá rövidült.[2] Ebből ered a magyar „pockfa” vagy „pokkfa”. Bővebben…

A magáninkvizítor

Tegnapi rövid összefoglalónkban, futólagos kitekintéssel a vecsernye utáni szicíliai fordulatokra, beszámoltunk Luis de Páramo (1545? – 1608) szicíliai főinkvizítor kalandos hivatali életéről és még kalandosabb munkájáról, melyet az inkvizícióról írt. Páramo a Gondviselés ujját látja abban, hogy Portugáliában a Szent Inkvizíció éppen egy szélhámos közreműködésével borult virágjába, akinek az eseményeket elősegítő hamisított pápai bulláját Páramo is látta az Escorial Szent Lőrinc Könyvtárában.[1] Az eset megér egy futó pillantást, a tegnapi beszámoló formájában: kis történeti háttér után rátérünk a szélhámos működésére, végül megnézzük, hogy hatott ez Voltaire-re (1694 – 1778). Bővebben…

VIII. Henrik örökségei

Akhab_Nabot

Akháb és Nábót

1532. március 31-én az obszerváns szerzetes, William Peto, a 16 éves Véres Mária gyóntatója, Greenwichben, eget-földet rengető húsvéti homíliájában Nábót szőlőjéről beszélt:
15Mikor pedig meghallotta Jézabel, hogy megköveztetett Nábót és meghalt, monda Jézabel Akhábnak: Kelj fel és foglald el a Jezréelbeli Nábót szőlőjét, amelyet nem akart néked pénzért oda adni; mert nem él Nábót, hanem meghalt.

1 Chiostro_di_ognissanti_francescane_William_Peto

William Peto (1485? – 1559?)

16És mikor meghallotta Akháb, hogy Nábót meghalt, felkelt Akháb, hogy lemenjen a Jezréelbeli Nábót szőlőjébe, és azt elfoglalja.
17Akkor szóla az Úr Thesbites Illésnek, mondván:
18Kelj fel, és menj Akhábnak, az Izráelbeli királynak eleibe, aki Samariában lakik, ímé ott van a Nábót szőlőjében, amelybe lement, hogy azt elfoglalja;
19És szólj néki, ezt mondván: Így szól az Úr: Nemde megölted-é és nemde el is foglaltad-é? És szólj néki, mondván: Ezt mondja az Úr: Ugyanazon a helyen, ahol felnyalták az ebek Nábót vérét, ebek nyalják fel a te véredet is!

IKir.21[1]

Nem rejtette véka alá a párhuzamokat. Nábót a „szőlőjétől megfosztott” angol szerzetesség, Akháb († Kr.e. 845) VIII. Henrik, Jézabel (Kr. e. IX. sz.) Boleyn Anna (1501 – 1536), és ki más is lenne Illés (Kr. e. IX. sz.), mint ő maga. Bővebben…

Bartolomeo Scappi “operája”

1 vezetok

A képen látható szigorú, aszkétikus férfiak balról jobbra haladva:

  1. Lorenzo Campeggio bíboros (1471? – 1539)
  2. IV. Piusz pápa (1499 – 1565)
  3. V. Szent Piusz pápa (1504 – 1572)

A három kép közül az utolsó a legharsányabb színű és leghalványabb pszichológiájú, El Greco (1541 – 1614) atipikus festménye, a másik kettő szerzője ismeretlen. Bővebben…

Athanasius Kircher és következményei

1 Athanasius_KircherAthanasius Kircher (1601 – 1680) “százmester“, jezsuita szerzetes századának lenyűgöző “szerzete” volt: hieroglifákat fejtett meg, kínai nestorianusok nyomait tanulmányozta (helyesen), egyiptomi keresztényekről írt (helytelenül – de helyes volt feltárása az óegyiptomi és a kopt nyelvek rokonságáról), ószövetségi események tudományos magyarázatára törekedett, teóriát dolgozott ki a Földgolyó belső hőforrásairól, mondott ezt-azt a gravitációról, szerelemről, jeles biológus volt. Bővebben…