V. Károly címkéhez tartozó bejegyzések

Vérfagylaló párhuzamok Csehországban

Eli Raphael Roth írta a forgatókönyvet a maga rendezte Hostelhez 2005-ben. A film majdani vezető producere, Quentin Tarantino beszélte rá az elkészítésre, a japán horroristára, Takashi Miikére mint elérendő célra és példaképre hivatkozva. A film óriási sikert aratott világszerte, nálunk 2006-ban mutatták be (Motel címmel)[1]. Két folytatás követte 2007-ben és 2011-ben, csökkenő bevétellel. A harmadik epizódhoz Rothnak már nem volt köze.
„Érinthetetlen”, beteg gazdagok egy csoportja úgy éli ki embertelen hajlamait, hogy az „iparágat” civilek egész légiója működteti. Egy különösen nyomasztónak lefestett cseh városban zajlódik, amely Közép-Európa egyik legszebb, legegységesebb megjelenésű városépítészeti remeke: a Moldva kettőskanyarjának partján álló festői Český Krumlov.

1 cesky-krumlov

Bővebben…

Reklámok

A szárcsagyökér és a császár

7 szarcsaNem szólok, gyermek-Jupiternek társa, te, hajdan
Celmis, most gyémánt, rólad; s Curesok, a zápor
mint termett titeket; s mint lett Crocus és vele Smilax
csöppnyi virág; szavam édes lesz, mivel új, sziveteknek.

Ovidius (Kr.e. 43 – Kr.u. 17?): Átváltozások IV.
Devecseri Gábor (1907 – 1970) fordítása[1]

Ha nem is szól hozzánk az édes szavú Ovidius Smilaxról, útbaigazít bennünket id. Plinius (23 – 79), aki A természet históriája XVI. könyvének 63. fejezetében a történetről kissé részletesebben is beszámol. Az ifjú Crocus semmibe vette az utána vágyódó Smilax szerelmét, és így az égiek a bánatában elepedő lánykát kisebb cserjévé változtatták. Crocusból lett a sáfrány. Bővebben…

A pockfa és rokonai

1-guaiacum-officinale

Orvosi guajakfa (Guaiacum officinale). Virágja Jamaica nemzeti jelképe

Nem lehet véletlen, hogy annyi szó ősforrása az indoeurópai bhel-, beu-, „dagadni” gyök, végtére is az élet maga: dagadás (mondom önigazolásul). Láttuk már ezt a „bika” angol szavának, a bullnak a vizsgálatánál is. Ez az indoeurópai gyök ment át a számtalan leágazású előgermán puh(h)- gyökbe is. A leágazások egyike az óangol pocc, „vízhólyag”, fekély”, mely a mai angolban pock, „himlőhólyag”, vagy maga a „himlő”, és a középangol többes számú alakból, a pokkesből „fejlődött ki” a XIV. századra a pox, általában „kiütéses betegség”, később, leszűkülve, „feketehimlő”.[1] Hasonlóan, a németben a himlő Pocken, általában a pattanás Pockel. Egy csodás gyógyerejű, a pattanásokat is elmulasztó fa anyagát erről nevezték el Pockelholznak, ami Pockholz-cá rövidült.[2] Ebből ered a magyar „pockfa” vagy „pokkfa”. Bővebben…

A magáninkvizítor

Tegnapi rövid összefoglalónkban, futólagos kitekintéssel a vecsernye utáni szicíliai fordulatokra, beszámoltunk Luis de Páramo (1545? – 1608) szicíliai főinkvizítor kalandos hivatali életéről és még kalandosabb munkájáról, melyet az inkvizícióról írt. Páramo a Gondviselés ujját látja abban, hogy Portugáliában a Szent Inkvizíció éppen egy szélhámos közreműködésével borult virágjába, akinek az eseményeket elősegítő hamisított pápai bulláját Páramo is látta az Escorial Szent Lőrinc Könyvtárában.[1] Az eset megér egy futó pillantást, a tegnapi beszámoló formájában: kis történeti háttér után rátérünk a szélhámos működésére, végül megnézzük, hogy hatott ez Voltaire-re (1694 – 1778). Bővebben…

VIII. Henrik örökségei

Akhab_Nabot

Akháb és Nábót

1532. március 31-én az obszerváns szerzetes, William Peto, a 16 éves Véres Mária gyóntatója, Greenwichben, eget-földet rengető húsvéti homíliájában Nábót szőlőjéről beszélt:
15Mikor pedig meghallotta Jézabel, hogy megköveztetett Nábót és meghalt, monda Jézabel Akhábnak: Kelj fel és foglald el a Jezréelbeli Nábót szőlőjét, amelyet nem akart néked pénzért oda adni; mert nem él Nábót, hanem meghalt.

1 Chiostro_di_ognissanti_francescane_William_Peto

William Peto (1485? – 1559?)

16És mikor meghallotta Akháb, hogy Nábót meghalt, felkelt Akháb, hogy lemenjen a Jezréelbeli Nábót szőlőjébe, és azt elfoglalja.
17Akkor szóla az Úr Thesbites Illésnek, mondván:
18Kelj fel, és menj Akhábnak, az Izráelbeli királynak eleibe, aki Samariában lakik, ímé ott van a Nábót szőlőjében, amelybe lement, hogy azt elfoglalja;
19És szólj néki, ezt mondván: Így szól az Úr: Nemde megölted-é és nemde el is foglaltad-é? És szólj néki, mondván: Ezt mondja az Úr: Ugyanazon a helyen, ahol felnyalták az ebek Nábót vérét, ebek nyalják fel a te véredet is!

IKir.21[1]

Nem rejtette véka alá a párhuzamokat. Nábót a „szőlőjétől megfosztott” angol szerzetesség, Akháb († Kr.e. 845) VIII. Henrik, Jézabel (Kr. e. IX. sz.) Boleyn Anna (1501 – 1536), és ki más is lenne Illés (Kr. e. IX. sz.), mint ő maga. Bővebben…

Bartolomeo Scappi “operája”

1 vezetok

A képen látható szigorú, aszkétikus férfiak balról jobbra haladva:

  1. Lorenzo Campeggio bíboros (1471? – 1539)
  2. IV. Piusz pápa (1499 – 1565)
  3. V. Szent Piusz pápa (1504 – 1572)

A három kép közül az utolsó a legharsányabb színű és leghalványabb pszichológiájú, El Greco (1541 – 1614) atipikus festménye, a másik kettő szerzője ismeretlen. Bővebben…

Athanasius Kircher és következményei

1 Athanasius_KircherAthanasius Kircher (1601 – 1680) “százmester“, jezsuita szerzetes századának lenyűgöző “szerzete” volt: hieroglifákat fejtett meg, kínai nestorianusok nyomait tanulmányozta (helyesen), egyiptomi keresztényekről írt (helytelenül – de helyes volt feltárása az óegyiptomi és a kopt nyelvek rokonságáról), ószövetségi események tudományos magyarázatára törekedett, teóriát dolgozott ki a Földgolyó belső hőforrásairól, mondott ezt-azt a gravitációról, szerelemről, jeles biológus volt. Bővebben…