Catullus címkéhez tartozó bejegyzések

Pestis és pisztráng

A pásztor megnevezése az indoeurópai peh-, „védeni” gyökből származik[1]; évezredek óta tartó jó hírébe belejátszhat munkája nehézsége és veszélye, melyet a lelkiismeret megnyugtatásául idealizáltan ábrázolni, tilinkózással egybekötött terelgetésként értelmezni szent művészi kötelesség volt. A sermo vulgaris, „köznyelv”, azaz a birodalmat és klasszikus nyelvét valamelyest túlélő népi latin nem volt ennyire kegyes a pásztorokkal. A „megpásztorolni”, impastoriare jelentése „nyűgöt rakni”, például lovakat „kipányvázni”. A középkori latinban a pastoria már félreérthetetlenül pányva. A középfrancia empestrer (és az s eldobásával ebből a mai empêtrer) már átvitt értelemben jelent „nyűgöt rakni”-t. Ebből származik az angol pester, „nyaggat” (ez utóbbinak azonban, mint sejtenénk, nincs köze állatok megbéklyózásához nyakat szorító kötéllel). Bővebben…

Reklámok

Vale atque ave

Multas per gentes et multa per aequora vectus
advenio has miseras, frater, ad inferias,
ut te postremo donarem munere mortis
et mutam nequiquam alloquerer cinerem…

…frater, ave atque vale.

Catullus (A.Ch. 84? – 54): Carmen CI

Sok nép országán, sok tengeren át idejöttem,
testvérem, szomorú sírod elé, hogy a sír
végadományát átadjam neked és a te néma
hamvadhoz szóljak

s búcsút mondok most, áldjon örökre az ég.

101. carmen. Devecseri Gábor (1917 – 1971) fordítása

Row us out from Desenzano, to your Sirmione row!
So they row’d, and there we landed-”O venusta Sirmio”
There to me through all the groves of olive in the summer glow,
There beneath the Roman ruin where the purple flowers grow,
Came that ’Ave atque Vale’ of the Poet’s hopeless woe,
Tenderest of Roman poets nineteen-hundred years ago,
’Frater Ave atque Vale’ – as we wandered to and fro
Gazing at the Lydian laughter of the Garda Lake below
Sweet Catullus’s all-but-island, olive-silvery Sirmio!

Tennyson (1809 – 1892): ”Frater ave atque vale”[1]

A szivarfafélék családjába tartozó díszes aranyzuhatag. Jelenlegi tudományos neve, a Pyrostegia venusta („bájos tűztető”) John Mierstől (1789 – 1879) származik

Rajta hát Desenzanóból Sirmiónétokba, hó!
Hát eveztek, s ott kiszálltunk, „ó, venusta Sirmio!”
Ott olajfalombon át, hol nyári fény jár, csillogó,
s római rom alján nő a bíbor írisz szirma, szó
ért el: amaz „Ave atque Vale”, hajdan itt lakó
leggyengédebb dalnokától, reményfosztott, jajgató,
„Frater Ave atque Vale” szólt, s mi bolygtunk, nézve: jó
lyd kacajjal mint nevet fel lábadnál a Garda tó,
édes Catullus szigetje, olaj-ezüst Sirmio!

Frater ave atque vale. Devecseri Gábor fordítása[2]

Sleep; and if life was bitter to thee, pardon,
If sweet, give thanks; thou hast no more to live;
And to give thanks is good, and to forgive.
Out of the mystic and the mournful garden
Where all day through thine hands in barren braid
Wove the sick flowers of secrecy and shade,
Green buds of sorrow and sin, and remnants grey,
Sweet-smelling, pale with poison, sanguine-hearted,
Passions that sprang from sleep and thoughts that started,
Shall death not bring us all as thee one day
Among the days departed?

Swinburne (1837 – 1909): Ave atque vale.
In Memory of Charles Baudelaire[3]. XVII

Aludj; s bocsáss meg, ha rosz volt az élet,
Ha jó, köszönj; oly édes a közöny
És boldog az, ki megbocsát s köszön
Elhagyván a kertet, e bús-sötétet,
Hol tar csokorba fontad az avítt
Árny és titok beteg virágait,
A bűn zöld bimbaját s a szürke seprüt,
A szirmot, amely mérges vérbe fult,
A férges szenvedélyt, mely elvadult.
Ugye ott is e titkokat keressük,
És felújul a mult?

Ave atque vale (Charles Baudelaire emlékezetére), XVII.
Kosztolányi Dezső (1885 – 1936) fordítása[4]

Bővebben…

Oltalmazó istenek és behatolások

ad Veranium

Verani, omnibus e meis amicis
antistans mihi milibus trecentis,
venistine domum ad tuos penates
fratresque unanimos anumque matrem?

Catullus (Kr.e. 84? – 54): Carmen IX[1]

Veraniushoz

Barátaim legdrágábbja, Veranius,
Még ha százan s ezren is lennének,
Kik hozzád eljönnének, haza a
Fivéreidhez s idős jó anyádhoz?

IX. carmen. Tuka Gábor fordítása[2]

Volt már alkalmunk írni a még szinte kamasz Bernini (1598 – 1680) 1618-19-ban készített szobráról, melyen a gyermek Ascanius kapaszkodik apja, Aeneas lábába, aki vállán menekíti ki apját, Anchisest a trójai tűzvészből. Hogy a generációk iránti felelősség bemutatása teljes legyen, a szobron az agg Anchises azt az egyetlen tárgyat tartja kezében, melyet a trójai tűzvészből kimenteni egyedül méltónak tart: egy kis urnát az ősök hamvaival, melynek tetején két kis alak őrködik. Ma ezzel a két kis alakkal kezdjük. Bővebben…

Küzdelmek Tibullusszal (Ebhőnynek nyári sütésében)

1 Alma-Tadema Tibullus Deliánál 1866

Alma-Tadema (1836 – 1912): Tibullus Deliánál (1866)

James Grainger (1721? – 1766) skót orvos, fordító és költő klasszikus fordításai 1759-ben jelentek meg[1], majd számos kiadást megértek, némelyek az 1822-ben kiadott száz kötetes (!) brit vers- és fordításgyűjteménybe is bekerültek.

3 brpoetEz utóbbi 93. kötete (és a későbbi antológiák is), mely Tibullus (Kr.e. 54? – Kr.e. 19) elégiáinak fordításait (is) tartalmazza.[2] Tibullus első elégiakötetének negyedik verséhez Grainger szükségesnek látja odatenni: az eredeti szöveget is megértők nem fognak csodálkozni rajta, hogy bizonyos okokból kénytelen volt kihagyásokat, átfogalmazásokat eszközölni, hiszen lám, a kegyes Antonio Possevino (1534 – 1611) is az éghez fohászkodott, mindahányszor kísértésbe esett, hogy Propertiushoz nyúljon. Bővebben…

Számos és számtalan Berenikék

0 Covent Garden

Covent Garden

1 I Berenike

I.Berenike (Kr.e.345? – 268?)

A ptolemaidák Berenikéi sorában az első gyermekei királyként, királynőként, tyrannosok ágyasaiként népesítették be Kyrene, Thrákia, Anatolia, Szicília, Egyiptom tágas térségeit. Kortársa, a költő Theokritos a XVII. idillben panegyricust írt II. Ptolemaios Filadelfoshoz („Fivérét szerető”, Kr.e. 308 – 246). Ebben megejtő szavakkal emlékezik meg az egyiptomi uralkodó anyjáról, I. Berenikéről.[1] A papiruszok meglehetősen rossz állapota miatt nehézségbe ütköznek azok, akik a „pater incertust”, I. Berenike apját kutatnák. A kutatás fő célja az lenne, hogy megállapítsák, ugyancsak Lagos volt-e az apa, aki a férjéé, I. Ptolemaios Soteré („Megváltó”, Kr.e. 367 – 282), ugyanis ez példa lenne az incesztuális házasságkötésre a ptolemaidák legkorábbi szakaszában. Bővebben…

Hódolat

1 hod

eurázsiai hód munka közben

Az eurázsiai hódot a tudomány a Castor fiber néven emlegeti.[1] A tudományos nevet Carl von Linné (1707 – 1778) adta 1758-ban[2] a Systema Naturae (A természet rendszere) című művének X. kiadásában.  Mindkét szó latin, mindkét szó azt jelenti: hód.

2 Hodragas_Rabca

a munka gyümölcse a Rábca partján

Kissé tágabb összefüggésbe helyezzük a különös szóképzést, kiterjesztve figyelmünket a dioskurok egyikére, az eunuchokra és a gesztenyére, nem kihagyva Norma kavatináját. Bővebben…