II. Fülöp címkéhez tartozó bejegyzések

Lehúz, altat, befed: kisebb mámorok

Legutóbbi, delíriumba hajló megjegyzésünk után illő módon szelídebb kikapcsolódás után nézünk. A delírium nagyon távoli rokonával, a mámorkával indítjuk újabb rövid kitekintésünket.

Bővebben…

Reklámok

A dohány hódító útja

1-dohanyA burgonyafélék családjába tarozó dohány nemnek, azaz a Nicotianának, valamint az emberi felhasználásra leggyakrabban termesztett közönséges dohánynak, a Nicotiana tabacumnak a tudományos besorolását (kevéssé meglepően) Linné (1707 – 1778) végezte el.[1] Megvizsgáljuk a nemnév és a fajnév eredetét, a nyájas olvasó türelmét különféle kitekintésekkel próbára téve.


Bővebben…

Maraton és édeskömény

…He flung down his shield,
Ran like fire once more: and the space ’twixt the Fennel-field
And Athens was stubble again, a field which a fire runs through,
Till in he broke: ”Rejoice, we conquer!”

Browning (1812 – 1889): Pheidippides[1] (1879)

…Pajzsát a földre levetette ő,
Még egyszer, mint tűz, iramodik: a tér a köménymező
És Athén közt tarlóvá lett, mit felemészt a láng,
Míg kiszakadt belőle: győztünk! vigadjunk hát!

Νενικήκαμεν! (Nenikekamen!) Győztünk! Feidippides († Kr.e. 490) szobra a maratoni országúton

Erős közvetett bizonyítékunk van rá, hogy a költemény címadója, Feidippides († Kr.e. 490) a görögök maratoni csatanyerése után nem rohant az onnan mintegy 40 kilométerre fekvő Athén piacára ezzel a diadalkiáltással ajkán mint utolsó szóval: a mesélés, színezés iránt rendkívül fogékony Herodotos (Kr.e. 484? – 425) nem tud az esetről.[2] Ahogy a legendás történet eredetét visszafejtik, kiagyalójának Plutarkhos (46? – 127?) tűnik.[3] Browning verse mindamellett óriási hatást gyakorolt Michel Jules Alfred Bréal (1832 – 1915) akadémikusra és Pierre de Frédyre, Coubertin bárójára (1863 – 1937), a jelenkori olimpiai játékok atyjaira, hogy a maratonfutást felvették a műsorszámok közé.[4]  Bővebben…

A szárcsagyökér és a császár

7 szarcsaNem szólok, gyermek-Jupiternek társa, te, hajdan
Celmis, most gyémánt, rólad; s Curesok, a zápor
mint termett titeket; s mint lett Crocus és vele Smilax
csöppnyi virág; szavam édes lesz, mivel új, sziveteknek.

Ovidius (Kr.e. 43 – Kr.u. 17?): Átváltozások IV.
Devecseri Gábor (1907 – 1970) fordítása[1]

Ha nem is szól hozzánk az édes szavú Ovidius Smilaxról, útbaigazít bennünket id. Plinius (23 – 79), aki A természet históriája XVI. könyvének 63. fejezetében a történetről kissé részletesebben is beszámol. Az ifjú Crocus semmibe vette az utána vágyódó Smilax szerelmét, és így az égiek a bánatában elepedő lánykát kisebb cserjévé változtatták. Crocusból lett a sáfrány. Bővebben…

A magáninkvizítor

Tegnapi rövid összefoglalónkban, futólagos kitekintéssel a vecsernye utáni szicíliai fordulatokra, beszámoltunk Luis de Páramo (1545? – 1608) szicíliai főinkvizítor kalandos hivatali életéről és még kalandosabb munkájáról, melyet az inkvizícióról írt. Páramo a Gondviselés ujját látja abban, hogy Portugáliában a Szent Inkvizíció éppen egy szélhámos közreműködésével borult virágjába, akinek az eseményeket elősegítő hamisított pápai bulláját Páramo is látta az Escorial Szent Lőrinc Könyvtárában.[1] Az eset megér egy futó pillantást, a tegnapi beszámoló formájában: kis történeti háttér után rátérünk a szélhámos működésére, végül megnézzük, hogy hatott ez Voltaire-re (1694 – 1778). Bővebben…

A főinkvizítor lelkesedése

1 SaavedraA szövevényes, sok hatalmat érintő történetről, mely az 1282-es szicíliai vecsernyéhez, majd a korábbi uralkodó, Szicíliai Manfréd (1232 – 1266) lányának, Hohenstaufen Konstanciának (1249 – 1302) a behívásához vezetett, már beszámoltunk.
A tényleges és formális hatalmat is I. (Hódító) Jakab (1208 – 1276) aragóniai király és Árpád-házi Jolán (1215? – 1251) negyedik gyermeke a tízből (a pár frigyét és a király egyéb jogigényét szintén említettük már), III. (Nagy) Péter, Konstancia férje gyakorolta. Uralma hiába volt „kipányvázott”, tehát nemzetközileg meglehetősen támogatott, 1285-ben III. (Merész) Fülöp (1245 – 1285) francia király nagy erőkkel támadást intézett a francia uralom restaurálásáért, de vállalkozása elbukott.[1] (Mindkét uralkodó még az évben meghalt.) Így a Barcelonai-ház szicíliai ága tartós uralomra rendezkedhetett be. Az uralom toleráns és multikulturális volt[2], amely mögött az a józan megfontolás húzódott meg, hogy a nem-keresztény idegenek üldözése, beleértve a zsidókat, az észak-afrikai arab kereskedőket, levantei muzulmánokat, az ország gazdasági életét megbénítaná. Ennek az ibériai félsziget heves trónviszályai vetettek véget, melyek elvezettek az 1412-es caspei egyezményhez, mely kimondta, valójában szentesítette Szicília egyesítését Aragóniával.

3 Caspe

Ez az egyezmény lépcsőfokul szolgált a spanyol egyesítéshez. I. (Igazságos v. Becsületes) Ferdinánd (1380 – 1416) fia, János herceg (1398 – 1479), a későbbi II. (Nagy v. Hitetlen) János király lett az első alkirály.[3] A spanyol változatú inkvizíciót egy óriási lépéssel Tomás de Torquemada (1420 – 1498) dömés atya vezette be 1487-ben Szicíliában azzal, hogy kinevezte a negyvenes éveiben járó Antonio de la Peñát szicíliai főinkvizítorrá, aki nagy sietve, a spanyol teatralitás és a vizsgálódók embertelenségei borzalmainak egyesítésével látott munkához.[4] Az inkvizíció, más területekhez hasonlóan, ahol működött, itt is megszervezte a familiárisok hálózatát, azaz a „világi segítőkét”, akik nélkül magától nem tudott volna a legapróbb zugokba is bevilágítani; bár itt, Szicíliában a familiárisok részaránya a lakosságnak csak 1%-át tette ki. Működésük jobban hasonlít a későbbi korok párttagjaiéhoz, mint a spiclikéhez: az esetek többségében nem volt titok, ki familiáris, ki nem. Az anyaországban, Spanyolországban a világi és egyházi hatalom összeolvadása legfeljebb a bizánci és a vatikáni modellekhez hasonlítható. Az inkvizíció a hatalmát a király hatalmából élvezi, a király pedig hatalmas jövedelmet húz a kivizsgáltak vagyonának konfiskálásából. A „peremvidéken”, Szicíliában a képlet kicsit módosul. Itt „kettős hatalom” alakul ki, hiszen az itteni inkvizíció is a királytól fogad el parancsokat, és nem az alkirálytól. Állandósulnak köztük a konfliktusok, az alkirályok ott gátolják az inkvizíció működését, ahol tudják. 1595 és 1634 között nagy számban helyeznek vád alá familiárisokat:

vád esetszám gályarabság száműzetés korbács
homoszexualitás 173 18 24 5
„ellenszegülés” 151 21 19 4
pénzhamisítás 44 3 9 1
hamis tanúzás 107 11 13 1

Luis de Páramo (1545? – 1608) leóni kanonok 1584 és 1605 között volt szicíliai inkvizítor. Működése alatt a két hatalmi ág versengése a tetőfokra hágott. Az alkirály Diego Enríquez de Guzmán gróf (1530? – 1604) volt, amikor több szicíliai grófot, akik Páramo hálózatának familiárisai voltak, gyilkosság miatt elfogtak. Amikor az alkirály testőrparancsnoka 1590-ben letartóztat egy grófot és az alkirályi börtönbe viszi, Páramo kiközösíti a testőrparancsnokot. Erre az inkvizíció irattára rejtélyes körülmények között felgyullad. (Elharapódzott az iratégetés habitusa.) A spanyol király, II. Fülöp (1527 – 1598) az egyik gróf tüzetes kivizsgálását rendeli el, ám az inkvizíciót kirekesztve az eljárásból. Egyúttal csak közembereket enged a familiáris-hálózatba. Páramo, mintegy válaszul, az alkirály követelte hozzájárulások megtagadására tüzeli a nagyurakat, mindaddig, amíg a király el nem törli a familiárisokra vonatkozó korlátozását. A helyzet odáig mérgesedik, hogy két évre a viszony elmérgesedése után előre jelzik neki, baleset fogja érni. És valóban: az inkvizíció épületében raktározott lőpor felrobban. A halottak száma meghaladja a százat, maga Páramo is súlyosan megsebesül. Ekkor a király elérkezettnek látja az időt, hogy hazarendelje a főinkvizítort. Páramo tizenöt évre rá tér vissza, akkor fog meghalni, ám a civódások a távollétében is, visszatérte után is folynak tovább.[5] Minket azonban az az időszak foglalkoztat, amit visszarendelve, hazájában töltött. Bővebben…

Róma, 1600. február

…O come e vero ch’ella e una Pece ch’imbratta, un Fango che tiene et una Polvere che accieca.

Agostino Manni (1548 – 1618): Rappresentatione di anima et di corpo[1]

…Ó, mennyire igaz, hogy (az evilági élet) szurok, mely beszennyez, sár, mely ragad, por, mely elvakít.

A test és a lélek megjelenítése


Pascomi in alta impresa;
e bench’ il fin bramato non consegua,
e ’n tanto studio l’alma si dilegua;

basta che sia sì nobilmente accesa ;
basta ch’alto mi tolsi,
e da l’ignobil numero mi sciolsi.

Giordano Bruno: De l’amore[2]

Fösvény idő, vak buzgalom, komiszság,
Irigység, pimaszság, gonosz szerencse,
S mi csak tévelygés, düh és durvaság van:

Gyengék, hogy egem elhomályosítsák,
Erőtlenek fátylat vonni szememre,
Nem tehetik, hogy szép napom ne lássam.

A szerelemről. Hegyi György átköltése[3]


Februári megemlékezéssorozatunk utolsó napja az 1600-as római szentévhez kötődik.

A szentévet mint különleges bűnbocsánati búcsút a gyakorlatiasan gondolkodó VIII. Bonifác pápa (1235 – 1303) hirdette meg 1300-ra. VI. Kelemen pápa (1291 – 1352) állapította meg a ciklus hosszát 50 évben 1350-ben. A jubileumi megemlékezések sorát tovább sűrítette VI. Orbán pápa (1318 – 1389) és II. Pál pápa (1417 – 1471) 33, illetve 25 évre. XIII. Gergely pápa (1502 – 1585) kísérlete a ciklus 15 évre leszállítására nem lett maradandó.[4]

Róma képzőművészeti eseményei 1600-ban, VIII. Kelemen pápa (1536 – 1605) finanszírozási rendszerében olyannyira gazdagok voltak, hogy erről Rome 1600: the City and the Visual Arts under Clement VIII (Róma, 1600: a város és a képzőművészetek VIII. Kelemen alatt) címmel Clare Robertson külön könyvet is írt.[5]  Bővebben…

Flamingó, pipacs, Flandria, tánc

1 vers_kezirat

2 Lieut_-Col__John_McCrae,_M_D_John McCrae (1872 – 1918): Flandria mezején[1]

Flandria mezején pipacsok nőnek
Keresztjei közt egy temetőnek
Ez jelöli a mi helyünket;
s bár fenn az égen
Még bátran szól a pacsirtaének
Lenn, az ágyúdörgésben nem hallod őket.
.oOo.
Mi vagyunk a halottak,
kik pár napja még
Éltünk, elestünk, ragyogott
ránk a naplemente
Szerettünk, szerettek minket
.oOo.
Viaskodjatok Ti az ellenséggel;
Átadjuk a fáklyát elhaló kézzel;
Vigyétek Ti azt magasra tartva.
De ha hűtlenek lesztek hozzánk, mélyén a sírnak
Mi nem tudunk aludni,
bár pipacsok nyílnak
Flandria mezején.

Nika Géza (1914 – 2008) fordítása

Ez a nagy hatású, történelmileg jelentős vers (félő, ennél többet nem mondhatok) összekapcsolja Flandriát a pipacsmezőkkel és a vörös színnel, anélkül – és ezt javára írom – , hogy a vér szót kiejtené. Az emlékezés pipacsai vagy flamand pipacsok mind a mai napig kulcsszerepet játszanak immár nemcsak az I. világháború, de más háborúk hősi halottainak dicsőséges emlékezetében a Brit Korona országaiban.

3 image
A flamingókról már szóltunk, amikor arról volt szó, voltak, akik összekeverték a pelikánokkal. Most megtárgyaljuk a flamingó, a flamandok és a flamenco nyelvi összefüggéseit. Bővebben…

VIII. Henrik örökségei

Akhab_Nabot

Akháb és Nábót

1532. március 31-én az obszerváns szerzetes, William Peto, a 16 éves Véres Mária gyóntatója, Greenwichben, eget-földet rengető húsvéti homíliájában Nábót szőlőjéről beszélt:
15Mikor pedig meghallotta Jézabel, hogy megköveztetett Nábót és meghalt, monda Jézabel Akhábnak: Kelj fel és foglald el a Jezréelbeli Nábót szőlőjét, amelyet nem akart néked pénzért oda adni; mert nem él Nábót, hanem meghalt.

1 Chiostro_di_ognissanti_francescane_William_Peto

William Peto (1485? – 1559?)

16És mikor meghallotta Akháb, hogy Nábót meghalt, felkelt Akháb, hogy lemenjen a Jezréelbeli Nábót szőlőjébe, és azt elfoglalja.
17Akkor szóla az Úr Thesbites Illésnek, mondván:
18Kelj fel, és menj Akhábnak, az Izráelbeli királynak eleibe, aki Samariában lakik, ímé ott van a Nábót szőlőjében, amelybe lement, hogy azt elfoglalja;
19És szólj néki, ezt mondván: Így szól az Úr: Nemde megölted-é és nemde el is foglaltad-é? És szólj néki, mondván: Ezt mondja az Úr: Ugyanazon a helyen, ahol felnyalták az ebek Nábót vérét, ebek nyalják fel a te véredet is!

IKir.21[1]

Nem rejtette véka alá a párhuzamokat. Nábót a „szőlőjétől megfosztott” angol szerzetesség, Akháb († Kr.e. 845) VIII. Henrik, Jézabel (Kr. e. IX. sz.) Boleyn Anna (1501 – 1536), és ki más is lenne Illés (Kr. e. IX. sz.), mint ő maga. Bővebben…

Térj vissza, Astrea

0 Balajthy

Balajthy Jó’sef verses köszöntője[1]

 

1 god-dusk-stars

Astreus

2 Eos_Evelyn_De_Morgan

Evelyn De Morgan (1855 – 1919): Eos

3 Salvator_Rosa_Astrea_artatlansag_tisztasag_szuz_istennoje

Salvator Rosa (1615 – 1673): Astrea, az ártatlanság és tisztaság szűz istennője távozása (1665)

Astreus multifunkciós titán: reszortjai közé tartoznak a csillagok, a bolygók, a csillagászat és az esti szürkület.

Bővebben…

Athanasius Kircher és következményei

1 Athanasius_KircherAthanasius Kircher (1601 – 1680) “százmester“, jezsuita szerzetes századának lenyűgöző “szerzete” volt: hieroglifákat fejtett meg, kínai nestorianusok nyomait tanulmányozta (helyesen), egyiptomi keresztényekről írt (helytelenül – de helyes volt feltárása az óegyiptomi és a kopt nyelvek rokonságáról), ószövetségi események tudományos magyarázatára törekedett, teóriát dolgozott ki a Földgolyó belső hőforrásairól, mondott ezt-azt a gravitációról, szerelemről, jeles biológus volt. Bővebben…

Szicília éjszakái

… qui prior strinxerit ferrum, eius victoria erit.
Aki elsőnek ránt kardot, azé lesz a győzelem.

Livius (Kr.e. 59 – Kr.u. 17): A római nép története a város alapításától XXIV. 38
Muraközy Gyula (1892 – 1961) fordítása

Szicília néhány vérfürdőjét tekintjük át, néhány meglepetéssel – lesznek szereplők, akiktől nem vártunk volna mészárlást, helyette másoktól feltételeztünk volna effélét. De ha egy történelem bonyolult, még lehet váratlan. Bővebben…