Novellák kategória bejegyzései

Sötét séta

Feher_ut13aA Kő-hátról levezető, piros háromszöggel jelölt, kissé zilált és saras ösvény utolsó kilométeréről a házaspár óvatlanul letért a bozótosba a félhomályban, és így ugyanannak a földútnak, ahová nap közben értek volna, nagy nehezen egy távolabbi pontján kötöttek ki. A láthatáron már szakállasak voltak a felhők. – Ccc, egy Eteocles globulare – szisszent Gábor, de Irina asszony lehűtötte. – Le vagy maradva. Átnevezték Xosias globularisszá.
Felemelve fejüket a hártyás szárnyakról egy tábla tűnt szemükbe, aztán a fal, amiről lógott, végül a kunyhó maga. ELADÓ. Egymásra néztek. A régen festett kertkaput könnyű volt benyomni. Bővebben…

Reklámok

Kiengesztelés

tarlotuz

Bármennyire is jelentéktelen volt a változtatás az ezeréves szertartásban (a főpap a szívkimetszés előtt letaglózta a megkötözött tulkot), az ijedtség hulláma futott végig azokon, akiknek szabad volt jelen lenniük. Az egyik templomszolga elejtette fáklyáját. Vah Tuh válaszul futótűzzel perzselte fel a királyi gabonamezőket. Általános éhínség fenyegetett. Bővebben…

A forradalom unokái

zaszlo1956 novemberének elején a magyar forradalom menekültjei megsegítésére az észak-olasz hegyvidékben gyűjtés indult meg. Helybeli fiatal lányok jöttek ki fonott kosárkákkal a főterekre, csókot adtak pénzért, többért, mint gondolnánk, és ezt eljuttatták a táborokba. Bővebben…

A véges ország

Az ország végtelen volt. Így tanította a király, teljes joggal. Hiszen senki sem választott magának égtájat, amely felé kerekedve elhagyja az ősi hont – ennek senki nem látta értelmét, még ha nehéz is a szolgálat, hiszen a hon, hallhattuk mind, végtelen. Tudta tehát a király, mit beszél: a magát bizonyító igazat. A hon szürkésbarna, kissé nedves és homályos volt, ami ilyenképpen senkinek nem tűnt fel. A király kíméletes volt: abból, ami ért valamit az ősi mérce szerint, csak kevés adót szedett. Ellenben szigorú volt abban, ami értéktelen: amit a parasztok egymástól kaptak fölöslegesnek bizonyuló áruikért cserébe a szomszédjaiktól. Ezekért a csecsebecsékért: kristályokért, aranyért, faragványokért ugyan kaphattak volna búzát, mézet, prémet és bármit, amiben olykor hiányt szenvedhettek, ám ezeket a kincseket, melyek a bölcsek szemében nem bírnak értékkel, a király lehetőség szerint mind összegyűjtötte, rajta a környező népektől, amelyekről a sajátja mit sem tudott, értékeket vásárolt: búzát, mézet, prémet és békét. Amit aztán, udvara méltó szükségletein felül, szétosztott, már ha engedte a fogalmak istene, így véve elejét annak, hogy elégedetlenkedők a hatalom káros eszközeit igyekezzenek kézbe kaparintani vagyon ellenében. Ki volt ez találva. Bővebben…

Októberi délelőtt

Apathy_szikla_Pasaret

Tarpataky-Erőss az irodán keresztülhasítva odaszólt: – Kräftig, kérlek, gyere be. Mindig tétován ejtette ezt a nevet, mivel korábban ő is Kräftig volt. A VKF-2 elhárítóinak körében éppoly gyakori volt a névváltoztatás, mint azokéban, akiket üldöztek. Vagy legalábbis elhárítottak. Bővebben…

Szerelem

Ilona finoman remegett, mint nyájas időbe bújt Isten a tölgyfaágon. Az író ügyetlenül forgatta kezében az elzsírosodott olvasószemüvegét, odakaffant: Katus, eltörölgetné? És már nyújtotta is. – Persze nem ezért csengettem. Kora hajnalban átvonultam az íróasztalomhoz püfölni egy kicsit, és sehol sem volt a kéziratom. Ébren voltam. Az írógépet mindenesetre elfordítottam, hogy később ne érezzem magamat idiótának, aki az egészet csak álmodta. – Hogy minek? – H-h-hülyének, na. Visszafeküdtem, reggelre meg ott volt a félkész regényem. Mivel magyarázza? Ketten voltunk a lakásban, tudtommal. – Végem van – nyögte Ilona. – Magammal vittem, be az ágyba. – Miért, fiam, az Isten áldja meg magát?! Ilona szőke haja magától meglebbent, mintha az eget akarná nézni. – Nem bírtam megállni – suttogta. – Hiszen tele a lakás a korábbi eladatlan könyveimmel! – De ennek más volt a szaga… – Magának kéne írnia, fiam, nem nekem… Itt a szemüveg.
Egy hétre rá unokatestvére, Fritz Emil százados, akinek arcán a két nevének egymással harcoló karakterei állandó csatát vívtak – hol a durva Fritz, hol a lágyabb Emil kerekedett felül – , és így nem volt szükség a klasszikus kihallgató-párost, vagyis a verekedős és a jóságos tisztet alkalmazni, ha egyszer ezt egyetlen fizetésből is ki tudták gazdálkodni ezekben a nehéz időkben, a fény felé fordította a nemrég behozott röpcédulát. – Ezt nem hiszem el… Előkotorta szemüvegét a zubbonyából. „Napod izzó kardja lesújt rá, csak akaratodra vár, és vége minden fájdalmadnak, a jövő gyümölcse megérett, eljött a nagy szüret napja.” – Ezt a tohuvabohut, Szűzanyám… Most ezzel próbálkoznak a bolsevikiek? Én alig értem… Majd megkérdezem Zsoltit, biztos meg tudja mondani a stílusról, merre keressük a szerzőjét.
Aztán persze szégyellte bevonni az írót. Akit soha senki, a legügyesebb történész sem kapcsolt össze a kisvártatva elfogott Ilonával – egyetlen szó nélkül lehelte ki lelkét a börtönben.

Hangnem nélküli bagatell

1 hegeduPompás döglégy tündökölt a whiskys pohár peremén. John, aki talán azt sem tudta, alkoholtilalom éveit nyögi az ország, szomorkásan figyelte küzdelmét a fennmaradásért.
– Húslegyekkel osztozom – gondolta (nem volt jártas a rovarok világában) –, hanyatlik a napom, pajtásaim megfogyatkoztak.
A tanácsadó az ajtóból félig visszafordult. – Vagy van még valami, John? Bővebben…

A kód

1 Siskin (1832 - 1898) Erdei kunyhó

Siskin (1832 – 1898): Erdei kunyhó

A ház körül és az ösvényen friss rőzsét kellett elszórni a tábornok végzése alapján, hogy jó előre lehessen hallani, ha valaki közeledik. Az ezredes az efféle végzéseket ott szabotálta, ahol tudta. Ha jön a hírnök, rászór az útra a fészerben tárolt száraz tartalékból. A tábornok jól tudta ezt a hírnök jelentéséből, de szemet hunyt, mert alapvetően finom ember volt. Például rendszeresen borotválkozott. Az ezredes degeszre tömhette magát a legzamatosabb gombákkal is, noha ameddig a szem ellátott, minden erdő a tábornoké volt. A vadállományra már jobban odafigyelt, bár a Fordulat évfordulójának előestéjére az ezredes rendszeresen kapott tőle hol egy őzet, hol egy dámvadat a hadi szerencsétől függően. A hírnök az előző nap a petróleumkészlet feltöltése mellett a tábornok jövetelét is bejelentette. Bármely percben várható.

2 venison Bővebben…

Ede tizennyolcas karikája

Edének ez sehogy sem jött össze.
Tévképzetek útján haladunk a végkifejlet felé elejétől fogva. Kőkemény a sütemény? Majd elrágcsáljuk egy csésze tea mellett. Aztán a tea túl forró, túl keserű, és amire kínok közt, szürcsölve beállítjuk, a négyötöde már elfogyott. A sütemény Kő-hegye meg a szemünkbe nevet. Vagy a „menj le a térre a lányokhoz” meséje. Ahol Wunschmädchenek őrse vár, csak ránk. Csakhogy ilyen terek sosem léteztek, egyetlen dimenzióban sem. Bővebben…

Janka a kertben

Fénylik a birs a tavaszban, a zúgó
gyors patakok gyökerét megitatják,
s ott, hol a nimfa-sereg szűz kertje van,
újra virágzik a felragyogó pomagránát,
s búvik az új levelek hűvösében a kis fürt,
jár – kel az új venyigében a bor már:
bennem a vágynak nyugovása, sem évszaka nincsen, időtlen;
mint ahogyan lobogó villámmal a thrák
északi szél söpör át a vidéken,
Küprisz is úgy tipor engem örökké,
néma könnyel, olyan feketén, eszelősen,
egyre csak új szerelembe taszít gyermeki kortól
és ma is úr a szívemben.

Ibykos (Kr.e. VI.sz.): Töredék a tavaszról [1]
Radnóti Miklós (1909 – 1944) fordítása

 1 csemege Bővebben…

Összefogás. A nép fensége és szentsége

Előző este tekintette meg Bayreuthban a nagy Lohengrin-produkciót. Büszke volt magára, hogy a sötétben gyengéd érintéssel jelezte Wagner menyének, észrevette a nagy gondolatot: az ünnep alkalmából visszatértek az opera ősváltozatához. Nem vette észre azonban a tiszteletére kialakított horogkeresztet az egyik pajzson, ám ez nem zavarhatta, mert senki sem akarta emlékeztetni a figyelmetlenségére. Bővebben…

A vasút

1 VesztoVésztőn lakom, az állomáshoz közel. Nagyapám vasutas volt, engem is megérintett a műfaj, az országszerte azonos fehér kőkerítés a ropogó kaviccsal felszórt úttal, némelyik állomáson kis szobrocskával – vasárnaponként a hajnali Bővebben…

Az arc

Recurring Face (részlet)


 But the face returns
 It makes no sense
 My mind moves on
 But my heart is stalled
 An endless pit
 An endless fall
 Just go away
 Free my mind
 Thought is gone
 Gears don’t grind
 Not even dreams
 Disturb my rest
 But freedom never
 Manifests

Mason Rayburn

Kávétlan csütörtök magányos estéjén, amikor a képernyő szélén éhen veszett muslicák pöttyei összefüggő, felelősséggel terhes történetté olvadnak kimerült szemünkben, szokásos kutatásaimat végeztem, vagy, a békesség kedvéért, hiszen ezt a szót okos emberek már lefoglalták maguknak, keresgéltem inkább. Egyre egzotikusabb betegségeket, hogy ébren tudjam tartani magamat. A korai fekvés megrontja a hajnalt.
Krammermann prof. acad. 1920-as közlésébe ütköztem, mely az Acta Psych. Hung. Anal. egyik számában jelent meg: Bővebben…

Ezüst

(esti mese)

Szürkés és szivárgó mennybolttal a fejük felett a lovagok és a többi, a nagy alkalomra összekürtölt vitéz szomorkásan hallgatta a főpecsétőrt. – Fiaim! – kezdte, hangja elég öblös volt ahhoz, hogy az utolsó sorokban állókhoz is eljusson. – Vér inkább ne folyjék, az idegyűlt nemzetek most mind barátaink, vagy tán kisöccseink, de az, hogy győzzünk a holnapi tornán, sejthetitek, nagyon fontos. A felfogadott szakácsok külön ürücombokat sütnek nektek, kényelmes ágyban és külön-külön fekhettek, szobátokban kandalló és rőzse, olajmécs, asztal és térdeplő. A győztes jutalma az aranyérem, hozzá két falu és nemesi cím, a második ezüstöt kap egy faluval, a harmadik bronzot és egy brokáttal átszőtt köpönyeget. Isten segéljen!

Bővebben…

Remény

Érdekes ezekkel a lábakkal. Azt mondják, csak egy lábam van, lenézek és látom, kettő. De mondok mást. – Mi az, náthás vagy? – kérdezik, mert azt hiszik, én prüszköltem, pedig nem, és akkor én tudom, sőt akár válaszolom is, hogy nem, köszönöm kedves érdeklődését, nem vagyok az, mi több, ezt akkor is tudom, ha senki nem prüszkölt a környezetemben, vagy ha senki nem érdeklődik. Bár akkor tudásom látens. Bővebben…