Monteverdi címkéhez tartozó bejegyzések

Fajákok és fajankók

Homeros (Kr.e. VIII. sz.) a kalandszövés meghaladhatatlan mestereként pontosan tudja, hogy minden kalandtörténet legszebb és legemlékezetesebb része a viszontagságok legyűrése utáni békés megnyugvás. Ezért Odysseiájában különböző ürügyekkel megszaporítja ezeket az időket, melyek közül az egyik legfelemelőbb a főhős hosszas, mesés pihenése a fajákok földjén. Bővebben…

Reklámok

Szerelmi és szerelemgyűlölő delíriumok

Chlorisnak számos ógörög lányt hívtak.[1] Tekintsünk most el az emberi lényektől, és fordítsuk figyelmünket közülük mai hősnőnkre, a nimfára, aki az elíziumi mezőkön élt, és ő vált a rómaiak Flora istennőjévé, ahogy arról Ovidius (Kr.e. 43 – Kr.u. 17?) is megemlékezik a Fasti (Római naptár) V. könyvében:

Chloris eram quae Flora vocor: corrupta Latino
nominis est nostri littera Graeca sono.
Chloris eram, nymphe campi felicis, ubi audis
rem fortunatis ante fuisse viris.
[2]

Flora vagyok, Chloris voltam. Nem tudta a latin száj
mindenben helyesen mondani a nevemet.
Chloris voltam, nympha a boldogság mezején, hol
Boldogan élt egykor régen az emberi nem.

Gaál László (1891 – 1964) fordítása[3] Bővebben…

Jeruzsálemi hó

1 Mikor pedig megvénhedt és megöregedett Dávid király, bár leplekkel takargatták be, mégsem bírt felmelegedni.
1Kir:1[1]

A Királyok első könyve ezzel a mondattal kezdődik. Dávid (Kr.e. 1040? – 970) takarójáról az egyik leghíresebb zsoltár, a Mindenható himnusza[2] gyapjúhoz hasonló hótakarója jut eszünkbe. A 147. zsoltárt a tizenkettedik sornál olykor kettévágják, és így az eredeti két külön zsoltárként szerepel a Zsoltárok könyvében, nem beszélve egyéb számozásbeli eltérésektől. A himnikus zsoltár a Teremtő jótéteményeit dicsőíti, melyet népével tesz, szembeállítva a gonoszok bűneinek megtorlásával. Jótéteményeinek sorában ez is szerepel:

Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
Zsolt147:16[3] Bővebben…

Conquassabit…

Iudicabit in nationibus, implebit ruinas: conquassabit capita in terra multorum.
Psalm109:6[1]

Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.
Zsolt110:6[2]

A Vulgata 109. zsoltára, kezdő szavairól Dixit Dominus (Monda az úr), a Károli-fordításban 110. A számozások elcsúszása annak tudható be, hogy a Vulgata a Septuaginta, azaz a görög bibliafordítás nyomán vette át a sorszámozást, és a Septuaginta bizonyos héber zsoltárokat egybevon.[3] Károli (1529? – 1591) a héber sorszámozást tartja meg.

A conquassabit, „összezúz” a quatio, „rázok”, „zaklatok” toldalékolt alakja, melyet az indoeurópai kweht-, „rázni” gyökből vezetnek le.[4]
A vecsernye a keresztény liturgiában a VI. századtól kezdődően a papi zsolozsma esti imádságának része, fokozatos bővülésekkel, fejlődéssel[5], melynek során az újabb korokban nagyszabású, elsősorban „nagy” Dávid-zsoltárokból és keresztény himnuszokból összeállított zenei műfajjá lépett elő, melyben – olykor rövid „segítségkérő” bevezetőt követően – a nyitó szám az impozáns Dixit Dominus. Öt barokk Dixit Dominusban vizsgáljuk meg röviden a conquassabit rettenetét. Bővebben…

Odysseus legnagyobb kalandja

1 Odysseus_Sperlonga

Odysseus-fej Tiberius császár (Kr.e. 42 – Kr.u. 37) sperlongai palotájából

Válaszul így szólt most az okosszivü Pénelopeia:
„Ó, te csodás, nincs bennem sem dölyf, sem lekicsinylés,
s nem bámullak: jól tudom én, míly külsejü voltál,
hogy hosszúevezőjü hajón innen tovaszálltál.
Most hát, Eurükleia, eredj, és vesd meg az ágyát,
kívül a jólépült hálón, melyet ő maga ácsolt:
vessétek meg az ágyát ottkinn, és tegyetek rá
drága köpenyt s vele bundákat, ragyogó takarókat.”

Homeros (Kr.e. VIII.sz.): Odysseia, XXIV. ének
Devecseri Gábor
(1917 – 1971) fordítása

Hogy miért szép ez a szívet gyönyörködtető játék, nem tudjuk, de hogy miért megható? Mert a lélek évezredes szépségét ábrázolja, a hinni nem akaró, nem hinni mégsem képes, kedves lélekét. A próbatételre Odysseus így felel:

„Asszony, olyat mondtál, amivel csak gyötröd a lelkem.
Máshova, mondd, ki is állította az ágyam? Az értők
sem tudnák azt tenni, hacsak nem jön be egy isten,
s könnyen a kedve szerint nem hordja ki máshova onnan:
ember olyan nem akad, de nagyon fiatal se; ki könnyen
elmozdítja, mivel nagy titkot rejt az az értőn
készített ágy, mit nem más, de az én kezem ácsolt.
Mert keritésünkön belül egy nagy olajfa virágzott,
dúslombú, magas is, vastag, mint oszlop, a törzse.
Én eköré kívántam a hálótermem emelni,
sok kőből föl is építettem, jól betetőztem,
és jólzáródó, faragott ajtót remekeltem.
Majd az olajfának lombját vágtam le utána,
és törzsét gyökerétől kezdve simára faragtam…” Bővebben…

Un momento d’un dolce contento –

– és nem sokkal több Cézár társaságában.
Az 1724-es Julius Caesar Egyiptomban HWV17 (vagy, magyar fordítási hagyományokhoz igazodva, Julius Caesar) Händel (1685 – 1756) Don Giovannija: mind a felépítése, mind az egyes számok megformálása oyan tökéletességről árulkodik, hogy aki válogatás- (“highlight”) CD-t akarna készíteni belőle (nyomorultul meg-megpróbálják), a teljes három és fél órás művet bele kellene tennie a “válogatásba”. Bővebben…