Nietzsche címkéhez tartozó bejegyzések

Beethoven-kéziratok (és rejtélyes eltűnéseik)

Nohl, Pohl, Kohl mit Grazie in infinitum!
Nietzsche (1844 – 1900): Ecce homo (1888), VIII / 2[1]

Nohl, Pohl, Kohl …kegyelmében mindörökké!

(Nohl, Pohl, Kohl, in infinitum kecsesek!
Horváth Géza fordítása[2])

Domenico Artaria (1775 – 1842) és Tobias Haslinger (1787 – 1842)

Anton Felix Schindler (1795 – 1864), Beethoven (1770 – 1827) ügyeinek fáradhatatlan önkéntes intézője, akinek beszámolóihoz legtöbbször kétség férkőzik, úgy ír Beethoven hagyatéki árveréséről 1827 novemberében, hogy azon a két fő résztvevő Domenico Artaria  és Tobias Haslinger voltak, akik a hagyaték felét-felét, de „legalább a harmadrészeket” elvitték.[3] A hagyaték legfontosabb része addig kiadatlan művekből és vázlatokból állt.  Bővebben…

Reklámok

Kifacsart szállóigék

Már foglalkoztunk kifacsarodott szállóigékkel. Hozzáillesztünk eddigi sovány gyűjteményünkhöz még három tudatosan vállalt kifacsarást, mindet az érett Nietzsche (1844 – 1900) részéről. Ha valaki a szócsavarásokat baljós előjelként tekinti a szócsavaró elméjének jövőjére nézve, a tudomány által alá nem támasztott nézetet vall, de esetünkben mégis rátapintana a szomorú igazságra. Nietzsche első két idézendő műve „utolsó békeévében”, 1888-ban íródott, amennyire egy súlyos fejfájásokkal, hányingerrel, szédüléssel és szegénységgel zsúfolt, alapvetően szomorú és magányos időszak tekinthető egyáltalán békésnek. Messziről indulunk. Bővebben…

Filológia: fenék, sőt…

1-friedrich_august_wolf

Friedrich August Wolf (1759 – 1824)

II. (Nagy) Frigyes (1712 – 1786) Poroszországának kultúrapártoló légkörében és támogatásával kerülhetett sor arra, hogy Friedrich August Wolf Hallében megkezdhesse a mai értelemben vett filológia szellemi megalapozását (a φιλολογία, filologia görög szó a tudás, érvelés szeretetét jelenti). A filológia tudománya eleinte szigorúan az antik irodalom és nyelv tanulmányozásával foglalkozott, még az „ősnyelv” megtalálását is célul tűzte ki.

A következő generációhoz tartozó August Böckh (1785 – 1867), akinek neve onnan is ismerős lehet nekünk, hogy részt vállalt Mendelssohn (1809 – 1847) 1841-es, Antigone című kísérőzenéje (op.55) szövegkönyvének megformálásában (és két évre rá önálló tanulmányt is írt Antigonéről), arra tett kísérletet, hogy a tudomány kereteit kitágítsa. Álláspontja szerint a szövegvizsgálaton túl az antik kultúra teljességével kellene foglalkozni. Az ennek során elkövetett pontatlanságokat ellenfelei, például Johann Gottfried Jakob Hermann (1772 –1848) az egész álláspont megkérdőjelezésre használták fel. A két szembenálló filológiai ágat Wortphilologie-nek és Sachphilologie-nek nevezték el, azaz „szófilológiának” és „dologfilológiának”. Hasonlóan heves filológiai vita bontakozott ki a század második felében általános felfogás szerint akkor, amikor Nietzsche (1844 – 1900) 1871 decemberében publikálta első kötetét Die Geburt der Tragödie aus dem Geiste der Musik (A tragédia születése a zene szelleméből) címmel[1], melyet ma jobban ismerünk az 1886-os kiadás címe alapján: Die Geburt der Tragödie. Oder: Griechenthum und Pessimismus (A tragédia születése, avagy a görögség és a pesszimizmus).[2]

2-nietzsche

Ám egészen más megvilágításba helyezi a történteket James Q. Whitman. Bővebben…

Emil listája (ignoramus et ignorabimus)

SOOTHSAYER
In nature’s infinite book of secrecy
A little I can read.

Shakespeare (1564 – 1616): Antony and Cleopatra (1606?), I/2[1]

JÓS
A nagy természet titkos könyviben
Olvasni értek egy kicsinyt.

Szász Károly (1829 – 1905) fordítása[2]

JÓS
A nagy természet titkos könyviből
Pár sort tudok.

Mészöly Dezső (1918 – 2011) fordítása[3]

Az ignoramus et ignorabimus (nem tudjuk és nem is fogjuk tudni) középkorias leheletű maximája 1872-ből származik. A kitűnő matematikus, a berlini Paul David Gustav du Bois-Reymond fiziológus bátyja, Emil Heinrich du Bois-Reymond fogalmazta meg[4] Über die Grenzen des Naturerkennens – Die sieben Welträthsel (A természet megismerésének határai – a világ hét talánya) című röpiratában, melyet az agnoszticizmus alapvető dokumentumának tekintenek.

1-du_bois-reymond

a du Bois-Reymond testvérpár: Paul David Gustav (1831 – 1889) és Emil Heinrich (1818 – 1896)

Bővebben…

A kova és az istenek születése

αἶψα δὲ ποιήσασα γένος πολιοῦ ἀδάμαντος
τεῦξε μέγα δρέπανον καὶ ἐπέφραδε παισὶ φίλοισιν·

(aipsa de poiesasa genos poliu adamantos
teuxe mega drepanon kai epefrade paisi filoisin
)

Ἡσίοδος: ΘΕΟΓΟΝΙΑ (Hesiodos: Theogonia)[1]

Forthwith she made the element of grey flint
and shaped a great sickle, and told her plan to her dear sons.

Hugh Gerard Evelyn-White (1884 – 1924) fordítása[2]

Szürke acélt hoz gyorsan létre, belőle az első
sarlót elkészítve, övéinek ily szavakat mond

Trencsényi-Waldapfel Imre (1908 – 1970) fordítása[3]

Amikor nemrég annak részleteibe bocsátkoztunk, miképpen jött világra az égi Afrodite, azaz Urania, nem terjedt ki figyelmünk az összes körülményre, hiszen az messzire sodort volna bennünket akkori vizsgálatunk tárgyától. Most először megnézzük, hogy jutott hozzá Kronos a sarlóhoz, amellyel zsarnoki, kannibál atyját, Uranost ivartalanította. Bővebben…

A lapis lazuli csavaros útjai

von der azurnen Einsamkeitsmaragdenes Glück
azúr magányból… smaragd boldogság…

Nietzsche (1844 – 1900): Ecce Homo[1] (1888)

Ma is őrzöm azt a telefirkált, rongyosra olvasott, megtépett füzetet, de ma már csak részben tudom felidézni, tetten érni a könyvecskében azt az eufóriát, önkívületet, ami akkor eluralkodott rajtam, jóllehet az azóta eltelt három évtizedben is újraolvastam, foglalkoztam vele, annál is inkább, mivel bizonyos fogalmai beépültek írásaimba, verseimbe. Egyetlen könyv sem hatott még így rám. (El is felejtettem említeni, az Ecce homo volt az a könyvecske. Ne feledjük, harminc-negyven évvel a Nietzsche-reneszánsz elõtt vagyunk még.) Az azúr magány, az azúr szakadék, a smaragd boldogság, a filigrán művészet…

Tolnai Ottó: A pompeji filatelista, VII.[2] (2001)

A lapis lazuli ősidőktől szolgálta az ember örömét. Mélykék színétől az egyiptomiak az égbolt jótékony segítségét remélték mindenféle ártó gonosztól. Talán VII. Kleopatra Filopator (Atyaszerető, esetleg: Atyja által szeretett), röviden: Kleopatra (Kr.e. 70? – 30) szemhéjfestékében is ott volt a lapis lazuli pora.[3]

2-tutankhamon

Tutanhamon (Kr.e. 1342? – 1324) halotti maszkja (?) lapis lazuli-berakásokkal

Bővebben…

Egy az ötvennyolcezer-kilencvennyolcból (A költő)

A bíbortól, a mártírok mezítlen
Testétől, míg lelkedbe nem hatol
Fehérlő csábításuk, fuss el innen,
Az éjsötét boltozatok alól!

Gumiljov: A padovai dóm[1]

Baka István (1948 – 1995) fordítása

1-padova

Padova, dóm

2-kovalevszkij

Kovalszkij-erdő

1918 és 1953 között a Szentpétervárhoz közeli Kovalevszkij-erdő mélyén ötvennyolcezer-kilencvennyolc embert lőttek agyon. A puszta évszámokból is gyaníthatóan nem kizárólag a sztálinizmus évtizedei alatt. Az áldozatoknak egy 2001-ben ott emelt emlékmű ad tiszteletet.[2]
Az áldozatok egyike volt Gumiljov. Sorsa, talán azért, mert a finom stílusú költő nem Sztálin (1878 – 1953), hanem Lenin (1870 – 1924) áldozata volt, kevésbé foglalkoztatta a szocializmus elfajulásának tanában hívő utókort. Bővebben…

Búcsúk a keringőtől

Legkésőbb a Love Story (1970) óta tudjuk, művészi szándékunk, a persziflázs, de legalábbis az idézőjelbe tétel hajlamos a kisiklásra, és a mű, amit létrehoztunk, az utókor szemében nem másodlagos, hanem nagyon is elsődleges lesz. Ennek egy XX. századi szép példáját rövidesen áttekintjük, ehhez szolgáljon rövid bevezetőül ez a kis terjedelmű észrevétel. Bővebben…

Megváltások a XIX. század végén

1 Parsifal

A Parsifal (WWV111) egyik legfőbb gondolata az Erlösung der Erlöser, „a Megváltó megváltása” a mű legvégén, az opera utolsó szavaiként dramaturgiai, azaz elsődleges mondandója szerint azt jelenti, a részvét által tudóvá lett Parsifal átveheti Amfortas tisztét, és így elhárul az akadály a Grál műve előtt: a Grál e pillanattól újból segítheti az igazságtalanság áldozatait, és erőt önthet az őket megsegítőkbe.[1]  Bővebben…

Halkioni napok

Im Winter darauf, unter dem halkyonischen Himmel Nizza’s, der damals zum ersten Male in mein Leben hineinglänzte, fand ich den dritten Zarathustra – und war fertig.

Nietzsche (1844 – 1900): Ecce homo (1888)[1]

A következő télen, Nizza halkioni ege alatt, mely akkor világított be életembe először, rátaláltam a harmadik Zarathustrára – és ezzel elkészültem.

Jégmadár” szavunk eddig ismert legkorábbi feltűnése 1641-ből származik, akkor mint „jégi-madár”.

1 kingfisher

Bővebben…

Pár arab szavunkról

Und Mancher, der in die Wüste gieng und mit Raubthieren Durst litt, wollte nur nicht mit schmutzigen Kameeltreibern um die Cisterne sitzen.

Nietzsche (1844 – 1900): Also Sprach Zarathustra. Ein Buch für Alle und Keinen II.[1] (1883)

És nem egy, aki a pusztába ment és ragadozó állatokkal szenvedett szomjúságot, csak azt nem akarta, hogy mocskos tevehajcsárokkal üljön a víztartó körül.

Nietzsche: Im-ígyen szóla Zarathustra. Könyv mindenkinek és senkinek II. Wildner Ödön (1874 – 1944) fordítása[2] (1908)

A rövid orientalista hangulatteremtés után nézzük vad ötletszerűséggel egy-két (nagyon kevés) arabból kölcsönzött szavunk útját. Itt, felteszem, nem sokáig, rövid filmbejátszást láthatunk egy közös szavunkkal a főszerepben.[3] Nézzük tehát elsőként a haramia szavunk eredetét. A szerb-horvát haramija a közvetlen előd, az az oszmán-török „útonálló”, harami szóból származik, melynek forrása a hasonlóan ejtendő, azonos értelmű arab szó. Itt nem áll meg az eredetvizsgálat: az arab harami a haram, „tiltott dolog” közvetlen leszármazottja, hasonlóképpen a szigorúan tiltott területhez, a háremhez, mely ugyanezen a nyelvi úton érkezett Magyarországra. Bővebben…

Mesefolyam évezredeken át

Aki ébreszt, mindig sebez is.

Nietzsche (1844 – 1900): A Wagner-per, Nietzsche kontra Wagner és válogatott aforizmák (1878)

1 Rumi_Bear_and_Sufi

illusztráció Rumi (1207? – 1273) Masnavijához

Valószínűtlen, hogy Nietzsche erre a tömör megállapításra La Fontaine (1621 – 1695) A medve és a kertészkedő (VIII/10)[1] című meséjének szomorú tanulságából jutott – amikor is a medve, aki barátja a kertésznek, az elszunnyadt kertész arca körül döngő legyeket merő jóindulatból úgy csapja le egy kővel, hogy a barát álma ezáltal örökössé válik. Nietzsche könyvei fennmaradtak, de az impozáns könyvtár nem tartalmaz La Fontaine-könyvet.[2]  Mindamellett Rüdiger Bittner azt gyanítja, A morál genealógiája (1887) egy megjegyzése a La Fontaine-től – eredetileg azonban Aisopostól (Kr.e. 620? – 564) – származó, a rókáról és a szőlőről szóló példázat továbbgondolása.[3] Ez nem kizárható, bár a róka szereplőként csak egyszer tűnik fel A morál genealógiájában, más szövegösszefüggésben.[4]
Efféle képzettársítást feltennünk tehát alaptalan, de mi, vézna utókor, miért is ne asszociálnánk Nietzsche aforizmájáról La Fontaine meséjére, sőt tovább. Bővebben…

Fafner nyaka, avagy a Bejrúti Ünnepi Játékok

Mime:
Fafner, der wilde Wurm

Wagner (1813 – 1883): Szigfrid[1] (1871), I/1

Fafner, a renyhe rém…

Lányi Viktor Géza (1889 – 1962) fordítása

1 Bejrut

Zöld domb Bejrútban

A magát biztonsági okokból sárkánnyá változtató átmeneti gyűrűtulajdonos óriás, Fafner a szövegkönyv tanúsága szerint nem sárkány, hanem féreg: A Nibelung gyűrűje lapjain kizárólag Wurmként emlegetik. Bővebben…

A kis leleplezés

1 Munch (1863 - 1944) Nietzsche (1844 - 1900)

Munch (1863 – 1944): Nietzsche (1844 – 1900)

Nietzsche és Wagner (1813 – 1883) súlyos, filozófiai és esztétikai szinten szövevényes, a diszkrét háttérben egyszerű konfliktusát érintettük már, akárcsak, ugyanott, a filozófus életművének fontos darabját, az Emberi, nagyon is emberit. A hagyományos címtől az újabb fordítás valamilyen okból eltér (Emberi, túlságosan is emberi). Bővebben…

Un momento d’un dolce contento –

– és nem sokkal több Cézár társaságában.
Az 1724-es Julius Caesar Egyiptomban HWV17 (vagy, magyar fordítási hagyományokhoz igazodva, Julius Caesar) Händel (1685 – 1756) Don Giovannija: mind a felépítése, mind az egyes számok megformálása oyan tökéletességről árulkodik, hogy aki válogatás- (“highlight”) CD-t akarna készíteni belőle (nyomorultul meg-megpróbálják), a teljes három és fél órás művet bele kellene tennie a “válogatásba”. Bővebben…