Philip Miller címkéhez tartozó bejegyzések

Nyár és éger

Ἠὼς δ᾽ ἐκ λεχέων παρ᾽ ἀγαυοῦ Τιθωνοῖο
ὤρνυθ᾽

Ὅμηρος (αι VIII. π.Χ.): Ὀδύσσεια, E[1]

Heos, d’ek lekheon par’agauu Tithonoio
ornyth’

Éósz, ágyáról, gyönyörű Títhónosza mellől
fölserkent

Homeros (Kr.e. VIII.sz.): Odysseia, V.
Devecseri Gábor (1917 – 1971) fordítása[2]

Tegnap is Eos és Tithonos történetével kezdtük rövid összefoglalónkat a kabócákról. Ma, ezzel a kis utalással, hasonlóképpen teszünk az égerfák vizsgálata előtt. Ha ugyanis tovább olvassuk az Odysseus tutajáról szóló varázsos éneket, ebbe a nagy jelentőségű leírásba ütközünk:

ὕλη δὲ σπέος ἀμφὶ πεφύκει τηλεθόωσα,
κλήθρη τ᾽ αἴγειρός τε καὶ εὐώδης κυπάρισσος.
ἔνθα δέ τ᾽ ὄρνιθες τανυσίπτεροι εὐνάζοντο

Ὅμηρος: Ὀδύσσεια, E[3]

hyle de speos amfi pefykei telethoosa,
klethre t’aigeiros te kai euodes kyparissos.
hentha de t’hornithes tanysipteroi eunazonto

Azaz, Devecseri Gábor fordításában:

Kétoldalt viruló erdő állt sűrün a barlang
mellett, nyárfa meg égerfa s jóillatu ciprus,
rajta a szárnyaikat táró madarak raja fészkelt

Homeros más helyen is szívesen említi együtt a nyárt és az égert, noha nem közeli rokonok: a nyár a fűzfafélék, az éger a nyírfafélék családjába tartozik. (Ráadásul még a rendbe sorolásuk is eltér: a fűzfafélék malpighicserje-virágúak, a nyírfafélék bükkfavirágúak.) Bővebben…

Reklámok

Rakéták a kertben

1-raketaviragTegnapi rakétautunk után térjünk vissza a természetbe. A fűfafélék családjába tartozó, rakétavirágnak is mondott fürtös fáklyaliliom a kertekben és a vázákban éppúgy a dísznövények konfliktusmentes, kissé petyhüdt életét éli, mint a taxonómiában és a nyelvben. Ahogy azt már olyannyiszor láttuk, Linné (1717 – 1778) eredeti besorolását az élet átírta Lorenz Oken (1779 – 1851) személyében 1841-ben. A tudományos név innentől Kniphofia uvaria.[1] 2-kniphofA Dél-Afrikából származó, egykor egzotikus növény nemneve tiszteletadás Johann Hieronymus Kniphof (1704 –1763) német botanikusnak.[2] (Így legalább ötletet kapunk a kiejtésére.) A nemet Conrad Moench (1744 – 1805) állította fel.[3] Az uvaria fajnév a latin uva, „szőlő” szóból származik, a termés alakjára utalva.[4] Kis színt visz a szokványos történetbe az angol megnevezés: red hot poker, „vörösen izzó piszkavas”.
A botanika egy másik „rakétájának”, az angolok által rocketnek, a magyarok által „borsmustárnak”, „fehéres” vagy „kerti mustárnak” nevezett rucola, rukola vagy rukkola (mindegyik változat szabályos[5]) nyelvtörténete lényegesen gazdagabb. Bővebben…

Lótuszevők

1-lotus-eatersMentek, s elkeveredtek azonnal a lótuszevőkkel,
kik nem terveztek számukra gonosz veszedelmet,
ámde megízleltették vélük a jóizü lótuszt.
És közülük ki a mézédes termést meg is ette,
már nem akart hírt adni nekünk, nem akart hazatérni,
ott kívánt az örökre maradni a lótuszevőknél,
egyre a lótuszt szedni, feledve a szép hazatérést.

Homeros (Kr.e. VIII. sz.): Odysseia, IX.
Devecseri Gábor (1917 – 1971) fordítása[1]

A Henry George Liddell (1811 – 1898) és Robert Scott (1811 – 1887) szerkesztette Görög-angol lexikon (A Greek-English Lexicon), melyet sir Henry Stuart Jones (1867 – 1939) bővített ki Roderick McKenzie (1887 – 1937) közreműködésével, tíz növényt is felsorol, melyet a görögök a λωτός, lotos szóval illettek[2]:

eperhere, szarvaskerep, bakszarvúfű, bakszarvú lepkeszeg, egy görög görögszénafaj, egy szicíliai somkórófaj, kecskezanót, fehér tündérrózsa, keleti ostorfa, jujuba

A λωτός, lotos feltehetőleg héber eredetű, ott a לות, luat szó „mirhát” jelent.[3] A bemutatott tíz növény közt akad fűszer, akad gyógynövény (például a szarvaskerep kétségkívül az idegeket nyugtatja[4]), de a költői látomásban bemutatott gondűző hatást egyikükkel sem lehet elérni. A Liddell-Scott is, más források is amellett teszik le a voksukat, hogy Homeros lótuszevői a tízediket, a jujubát fogyaszthatták. Bővebben…

A csodatévő luffatök

1-luffa_aegyptiacaSok erénye mellett forrásunk kisebb hibát is elkövet a luffákról szólva. A tökfélék mintegy 850 fajt számláló családjába tartozó Luffa nemzetséget „lopótöknek” fordítja (bár lektortalan korunkban lehetséges, hogy egy gépíró hallotta félre a „luffatököt”), miközben a helyes megnevezés a „szivacstök”. A nem legismertebb fajának, a hengeres szivacstöknek, más néven gyógyszivacsnak, halostöknek vagy luffatöknek két tudományos neve is forog: a hivatalos Luffa aegyptiaca, „egyiptomi luffa” és a Luffa cylindrica, „hengeres luffa”. A nemet is, a fajt is Philip Miller (1691 – 1771) határozta meg.[1] A nemnév egyiptomi arab eredetű. A لُوفَ, luf jelenti magát a növényt, a لُوفَة, lufa a többes számú alak, ebből alakult az újlatin luffa.[2] Bővebben…

Maraton és édeskömény

…He flung down his shield,
Ran like fire once more: and the space ’twixt the Fennel-field
And Athens was stubble again, a field which a fire runs through,
Till in he broke: ”Rejoice, we conquer!”

Browning (1812 – 1889): Pheidippides[1] (1879)

…Pajzsát a földre levetette ő,
Még egyszer, mint tűz, iramodik: a tér a köménymező
És Athén közt tarlóvá lett, mit felemészt a láng,
Míg kiszakadt belőle: győztünk! vigadjunk hát!

Νενικήκαμεν! (Nenikekamen!) Győztünk! Feidippides († Kr.e. 490) szobra a maratoni országúton

Erős közvetett bizonyítékunk van rá, hogy a költemény címadója, Feidippides († Kr.e. 490) a görögök maratoni csatanyerése után nem rohant az onnan mintegy 40 kilométerre fekvő Athén piacára ezzel a diadalkiáltással ajkán mint utolsó szóval: a mesélés, színezés iránt rendkívül fogékony Herodotos (Kr.e. 484? – 425) nem tud az esetről.[2] Ahogy a legendás történet eredetét visszafejtik, kiagyalójának Plutarkhos (46? – 127?) tűnik.[3] Browning verse mindamellett óriási hatást gyakorolt Michel Jules Alfred Bréal (1832 – 1915) akadémikusra és Pierre de Frédyre, Coubertin bárójára (1863 – 1937), a jelenkori olimpiai játékok atyjaira, hogy a maratonfutást felvették a műsorszámok közé.[4]  Bővebben…

Goji, az élet meghoszabbítója

Holddal esti csillag, vélem
Égő szerelem van.[1]

Petőfi (1823 – 1849): Szerelem vándorai (1844)

A burgonyafélék családjának számos nemzetsége (például a nadragulyák, maszlagok, beléndekek, dohányok) híres a barátságtalan terméséről, és ebben élen jár a csucsorok neme, benne kedves és jól eső fajunkkal, a krumplival.

1-parazskrumpliEbbe a családba tartozik a Linné (1707 – 1778) által megalkotott nem, az ördögcérnáké is. Bővebben…

A birs és a becsület

1 birsA birs ősi kultúrnövény. Közönséges (közvetlen) fogyasztásra is nagyon rég óta használják, de igazi lendületet a termesztésére az adott, hogy felismerték a cukor konzerváló hatását.[1] Rutilius Taurus Aemilianus Palladius (395? – 460?) évszázadokon át haszonnal forgatott művében, az Opus agriculturae-ben (A mezőgazdaság) részletesen beszámol a birs termesztéséről és a kifőzött gyümölcs levének besűrítésével előállt birsalmasajtról.[2] Már írtunk róla, hogy Szent Johanna (1412 – 1431) kedvenc csemegéje volt a birsalmasajt.

Arról is írtunk már, hogy „birs” szavunk eredete a nyelvtudomány számára ma még hozzáférhetetlen. Más, szerencsésebb népek azonban bővelkednek az olykor egymásnak is ellentmondó névmagyarázatokban. Bővebben…

Akiknek beletört a bicskája a körtébe

1 pearsKörte” szavunk eredete a ködbe vész. Feltehetően a honfoglalást megelőző idők török szavából származik, és ugyan rokon hangzású a megfelelő kun kertme és nogaj kertpe szavakkal, nem onnan ered, hanem feltehetően mindannyian egy közös keleti forrásból. A XVIII. században dobódott ki a „körtve” v-je.[1]  Bővebben…