Rotterdami Erasmus címkéhez tartozó bejegyzések

Besúgóból talpnyaló, abból parazita

Diadalszekéren fügefából való phallust vittek, melyet a tömeg, papok és utcagyerekek követtek s tisztes asszonyok és züllött lányok kibontott hajjal, őrjöngve ordítoztak körül.

Kosztolányi (1885 – 1936): Nero, a véres költő (1921). Az isteni színész[1]

Országh László (1907 – 1984) Angol-magyar nagyszótárában[2] a sycophant magyar szava „talpnyaló”, „hízelgő”. Nem a szótárszerkesztő a „hibás” ebben, hanem maguk az angolok. Bővebben…

Reklámok

Nyomozás egy captatio után

1 DrakeAquila non captat muscas.
(A sas nem kap legyek után.)

Rotterdami Erasmus (1469? – 1536): Adagia (Szállóigék). 1500, javított kiadás: 1508[1]

He will not looke so low.
(Csak nem fog olyan alacsonyra tekinteni…)

Bartholomew Robertson: Adagia in Latine and English containing five hundred proverbs: very profitable for the vse of those who aspire to further perfection in the Latine tongue.
(500 szállóige angolul és latinul: használata nagyon előnyös azoknak, akik latin nyelvtudásuk további tökéletesítésére törekednek.)
Rotterdami Erasmus Adagiájának 1621-ben megjelent fordítása[2]

Egy-egy szállóige vagy közmondás forrásáig eljutni rendszerint reménytelen. Csökkentett igénnyel, ha beérjük annak kiderítésével, valóban szállóigéről van-e szó, nem pedig ügyes hamisítványról, messzebbre juthatunk. Azok a hivatkozások, melyek egy-egy mellékes megjegyzéssel és helymegjelölés nélkül utalnak szerzőkre, például valamelyik pszeudo-Vergiliusra[3], hasznavehetetlenek. Manapság gyorsan kikereshetők lennének az említett szerzők életművéből az efféle idézetek, ha volnának egyáltalán. A legtöbben megállnak Erasmusnál mint felderíthető utolsó állomásnál.[4] Maga Erasmus forrásaként a II. század első felében alkotó Zenobiost említi.[5] Az Adagiában a görög eredetit is idézi: Bővebben…

A béke útjainak fürkészése

Vajon mikor írták le először? Ezt látom: a Virginia-, a Jordánszky- és a Debreceni Kódexben, a XVI. század elején. Aztán éldegélt a szó, csöndes békében.

Kosztolányi (1885 – 1936): Ábránd egy szóról. Pesti Napló, 1918. január 1[1]

1 Saint-Télesphore

Kanada, Saint-Télesphore

Előrevesszük a szó rövidített történeti áttekintését, mivel ezúttal nem ez lesz fő csapásirányunk. A latin pax, „béke” szó az alapja a nyugat-európai elnevezéseknek, melyben az ősi indogermán pag-, pak- gyök figyelhető meg, jelentése: megerősít.[2]

2 Rubens (1577 - 1640) A béke áldásainak allegóriája ( 1629-30)

Rubens (1577 – 1640): A béke áldásainak allegóriája ( 1629-30)

Ugyanebből a gyökből fejlődött ki a „megállapodás”, a latin pactum és a Kr.e. első évezredben szerkesztett zoroasztriánus Aveszta pas, „megbéklyózni” szava is.[3] Mindezt figyelembe véve talán jobban is járunk vele, hogy a magyar „béke” szó eredetéről ma sem tudunk többet, mint közel egy évszázada Kosztolányi, aki a mottónkként idézett cikkében „török-tatár, csatagáj eredetű szónak” írja. Az eredeti jelentése a belső béke, azaz nyugalom lehetett.[4]  Bővebben…

2-3 Areopagita Dénes

Némely férfiak azonban csatlakozván ő hozzá, hivének; ezek között az areopágita Dienes is, és egy Damaris nevű asszony, és mások ő velök.

ApCsel 17:34

Történetünk igen régen kezdődik. Az etiologikus (eredetmagyarázó) mitológia beszámolója szerint Ares hadistent egy sziklánál vonta felelősségre a többi isten (az Akropolistól északnyugatra) azok után, hogy megölte Alirrothiost, Poseidon tengeristen és Euryte nimfa fiát, mert a fiúgyermek erőszakot tett Ares leányán, Alkippén.  Poseidon hívatta össze a tanácskozást, de az istenek, alapos kivizsgálás után, felmentették Arest.  A sziklát Ares sziklájának nevezték el, Ἄρειος Πάγοςnak (Areios Pagos). Innen nyerte nevét a görögök legfelsőbb bírósága, az Areiospagos, mely több lépésben elvesztve eredeti funkcióját és tekintélyét, formálisan még a római megszállás alatt is fennmaradt.

1 Areopagus_hill
Bővebben…