Dante címkéhez tartozó bejegyzések

Ne gyakorolj nyomást a harlekinkaticára!

Imputet ipse deus nectar mihi; fiet acetum,
Et Vaticani perfida vappa cadi.

Martialis (38? – 104?): Epigrammatum, Liber XII / XLVIII[1]

Isten töltene bár nektárt nekem, úgy is ecet
Válna az, amelynél a vatikáni se jobb.

Epigrammák, XII. könyv, 48.
Csengery János (1856 – 1945) fordítása[2]

A harlekinkatica mindaddig élte nyugodt, katicaszerű életét Japánban és Kelet-Kína egyes pontjain[3], amíg a levéltetvek ellenségei (akik nem biológiai ellenségei voltak, bár indíttatásuk biológiai volt) az 1980-as, 90-es években úgy nem döntöttek, hogy Észak-Amerika keleti partvidékén is meghonosítják[4]. Nyugat-Európában hasonló elhatározásra jutottak, onnan 2008-ban Magyarországra is átterjedt. Az invázió kártétele nagy: a katicák megsínylik jelenlétét, sőt, a bortermelők is. Martialis mintha csak az ő panaszukat énekelte volna meg a mottónkban. (Népszerűségének az sem használ, hogy allergiás megbetegedések forrása, különösen ha elárasztja a lakást.) De amíg eljutunk odáig, nézzük meg a harlekinkatica nyelvi összefüggéseit. Bővebben…

Kit nem evett meg Ugolino gróf?

”Padre, assai ci fia men doglia
se tu mangi di noi: tu ne vestisti
queste misere carni, e tu le spoglia”.

Dante (1265? – 1321): Divina Commedia,
l’Inferno, Canto trentatreesimo / 1.: Il racconto del conte Ugolino[1]

„Atyánk, nem lesz szivünknek ennyi búja,
ha minket eszel! Te ruháztad csontunk
e vézna hússal: – vedd magadhoz újra!”

Dante: Isteni színjáték,
Pokol, Harmincharmadik ének / 1.: Ugolino.
Babits Mihály (1883 – 1941) fordítása[2]

a Biblioteca Riccardiana Firenzében

Riccardo Romolo Riccardi (1558 – 1612) 1600-ban alapította Firenzében a ma is virágzó Biblioteca Riccardianát, azaz a Riccardi Könyvtárat.[3] Bővebben…

Néhány lófark

Az efedrin és egyes származékai felgyorsítják a metabolizmust, így voltak, akik abban reménykedtek (rosszabb esetben: erre másokban reményt ébresztettek), hogy szedésével látványos fogyást tudnak elérni. (A nem látványos fogyás értelmetlen.) Az anyagcsere teljes rendszerének felgyorsulása azonban többek között szaporább pulzussal is jár, a szív túlterhelésével, valamint olyan további súlyos szervezeti elváltozásokkal, melyeknek rémtörténeteiről számos beszámolót olvashatunk a kárvallott hiszékenyek részéről.[1] Mindamellett méregnek nem nevezhetjük, mert bár hatása avatatlanok, sarlatánok kezében végzetessé válhat, egyfelől időben észrevéve a bajt a szervezetből idővel ellenanyag bevétele nélkül is kiürül, másfelől mikroszkopikus adagokban különféle testi bajok gyógyítója, például asztmásokon segít a hörgőtágító hatásával. Ez utóbbit már évezredekkel ezelőtt felismerték. Bővebben…

Tasso és neve

CANTO l’arme pietose e ’l capitano
che ’l gran sepolcro liberò di CRISTO.
Molto egli oprò co ’l senno e con la mano,
molto soffrí nel glorioso acquisto;
e in van l’Inferno vi s’oppose, e in vano
s’armò d’Asia e di Libia il popol misto.
Il Ciel gli diè favore, e sotto a i santi
segni ridusse i suoi compagni erranti.

Tasso (1544 – 1595): Gerusalemme liberata, I. (1581)

Éneklem a szent harcot, a vezért,
Ki Üdvezítőnk sírját visszavette.
Sokat tön ésszel, kézzel ő ezért,
Sok szenvedésbe telt nagyhírü tette.
Hiába kelt Pokol, hiába mért
Világ két része végcsapást felette:
Őt nem hagyá az ég, s zászlai
Alá megtértek bolygó társai.

Arany János (1817 – 1882) fordítása[1]

Tasso ősi családja igen tehetős lett az által, hogy szerepet vittek az európai postaszolgáltatás megszervezésében.[2] Bővebben…

A lantán és a letargia

Itt ennek neve Léthe; túlra látszik
   Eunoé; – s aki nem issza vízét
   mindkettőnek: üdv arra nem sugárzik.

Dante (1265? – 1321): Isteni színjáték – Purgatórium, XXVIII.
Babits Mihály (1883 – 1941) fordítása[1]

1-lethe

Lethe (Alaszka). Robert Fiske Griggs (1881 – 1962) névadása 1917-ben

Amint arról már megemlékeztünk, a nem sokkal korábban felfedezett Ceres kisbolygóról nevezte el Jöns Jakob Berzelius (1779 – 1848) 1803-ban a cériumot tartalmazó „földet”, azaz a cériumoxidot ceriának. Egy mintát jóval később, 1839-ben átadott tanítványának, Carl Gustaf Mosandernek (1797 – 1858) annak reményében, hogy a föld tisztátalan, és abban további ritkaföldfémek jelenlétére lehet következtetni. Így is lett, a vegyi úton elkülönített újabb földet Berzelius el is nevezte lanthanának, a görög λανθάνω, lanthano, „rejtett” szóból. Bővebben…

A Priáp és izmusa

Vere rosa, autumno pomis, aestate frequentor
spicis: una mihi est horrida pestis hiemps;
nam frigus metuo et vereor ne ligneus ignem
hic deus ignavis praebeat agricolis.

Vergilius (Kr.e. 70 – Kr.e. 19) (?): Priapeia, I.[1]

Őszre gyümölcsöt, nyárra kalászt, tavaszodva virágot
oly sokan aggatnak rám: csak a tél iszonyú.
Mert rémít a hideg, s – isten-létemre – ijesztő,
hogy tüzifául hord majd el a lomha paraszt.

Priapus-versek I. Lakatos István (1927 – 2002) fordítása[2]

Vergilius sokat foglalkozik (a görögösen szólva) Priapos tiszteletet parancsoló alakjával – ezzel függhet össze, hogy (olykor) neki tulajdonítják a stilárisan nem rá valló Priapus-verseket.[3] Priapos szüleiről széles körű népi találgatások bontakoztak ki a görög hitvilágban.[4] A leggyakoribb változat szerint anyja Afrodite – apaként a törvényes hitves, Hefaistos nem merül fel –, és Hera, a házi tűzhely őre, aki Paris ítélete miatt amúgy is megorrolt Afroditére, a szerelemistennőn végigsimított varázslatos kézmozdulatával elérte, hogy a gyermek különös torzszülöttként jöjjön a világra. Bővebben…

Az élet rövidségének hosszú útja

Horatius (Kr.e. 65 – Kr.e. 8): Thaliarchushoz

Ne bánd, a holnap mit hoz; akármire
ébreszt a sors, vedd tiszta haszonnak; és
ne vesd meg, ne kerüld, barátom,
a szerelem gyönyörét s a táncot,

míg rá nem őszül ifju fejedre a
mogorva vénség! Hívnak a versenyek,
s ilyenkor édes sugdolózni
titkon az alkonyi félhomályban…

Szabó Lőrinc (1900 – 1957) fordítása[1]

A De brevitate vitae (Az élet rövidségéről) című himnuszt kezdő soráról Gaudeamus igiturként (Örvendjünk hát) jobban ismerjük. És bár Seneca (Kr.e. 4 – 65) azonos című sztoikus, filozofikus művét forrásnak hihetnénk, erről szó sincs: az emelkedett gondolatokban bővelkedő Seneca-mű pontosan az ellenkező tanácsokkal szolgál.[2]1 graduates A himnusz sokkal inkább illik hangulatilag a mottóként idézett, Thaliarchushoz („az ifjúság vezéréhez”) írt horatiusi ódához. A fiatalság és öregség ilyen szembeállításából vonja le ugyanezt a következtetést. És, persze, „gondold meg, és igyál”: hol vannak, akik előttünk járták ezt a sártekét? Leszálltak a mélybe, vagy fel a magasba, ne velük foglalkozzunk. Éljen továbbá az akadémia, a tanárok, a diákok, a leendő diákok, valamint, mindükkel együttes terjedelemben a készséges, szép leányok, és még páran, például a köztársaság![3]  Bővebben…

A pelikán vére

„Ez az, ki édes keblén heverészett
pelikánunknak; s kit szent feladatra
Krisztus keresztről szólított s idézett”…

Dante (1265? – 1321): Isteni színjáték – Paradicsom, XXV. [1]
Babits Mihály (1883 – 1941) fordítása

1 cenaculum-pelican XIVA fiókáit önnön vérével tápláló pelikán a középkori bestiáriumok és a képzőművészet rendszeresen visszatérő témája („toposza”). Kultúrtörténete hatalmas kiterjedésű (irodalmi vonatkozásait nem is érintjük), mely a keresztény világban kikerülhetetlenül rohant bele a „nostro pellicano”, a bennünket, gyermekeit vérével tápláló 2 konyvJézus jelképébe. Ami „a” Cenaculum, Jézus utolsó vacsorájának kegyes emlékezetű (XIV. századi) helyszíne oszlopfőjén még nem tolakodó szimbólum, az később mint „égi pelikán” visszariasztó vadhajtásokba torkollt.[2] Magának a pelikán szónak a „fejtésével” már foglalatoskodtunk. Ám Aristoteles (Kr.e. 384 – 322) Állattanában (Kr.e. 350) a pelikánnal foglalkozó fejtegetések, dacára Aristoteles olykori mesélő hajlamának, meg sem pendítik a pelikán önfeláldozását. Érdemes kicsit közelebbről megvizsgálnunk, hogy verhetett gyökeret az elképzelés. Bővebben…

Két alabástrom

Méne ő hozzá egy asszony, akinél vala drága kenetnek alabástrom szelencéje, és az ő fejére tölté, amint az asztalnál ül vala.

Máté26:7[1]

Alabástromból mint ásványból is két alapvetően különböző fajtát ismerünk; a szó eredetmagyarázatából is.

1 alabaster

A két alabástrom: a régi és az új

Bővebben…

Égi intelem

1 moneta

So at the view of sad Moneta’s brow
I ach’d to see what things the hollow brain
Behind enwombed…

Szomorú Moneta homlokán
Fájón láttam, mi fészkel agyának
Mélyébe zárva benn…

 Keats (1795 – 1821): Hyperion bukása (1819)

A monetáris, money, mint (pénzverde) szavak közös eredete Iuno Moneta temploma, ahol az SPQR Kr.e. 273-ban pénzverdét állított fel, mely az I. századig, Augustus (Kr.e. 63 – Kr.u. 14) auspiciumáig működött. Bővebben…

Odysseus utolsó útja

 de’ remi facemmo ali al folle volo,
sempre acquistando dal lato mancino.
Tutte le stelle gia de l’altro polo…

Dante (1265? – 1321): Isteni színjáték – Pokol, XXVI. ének

…az evezőket
     bolond repűlés szárnyaivá tettük,
     s vitorláink mind balfelé verődtek.
 Új ég, új csillag ragyogott felettünk.

 Babits Mihály (1883 – 1941) fordítása

Borges (1899 – 1986) kilenc Dante-tanulmányának egyike a Pokol XXVI. énekével, Odysseus utolsó utazásával, illetve annak kultúrtörténeti “lenyomatával” foglalkozik. Érdemes egy kicsit megvizsgálnunk Homeros (Kr.e. VIII.sz.), Vergilius (Kr.e. 70 – Kr.e. 19) és Dante véleményét Odysseusról. Bővebben…

A holló és a varjú

 “Bár alig van rajtad toll, ó fergetegvert csúnya holló,
Bús heroldhoz vagy hasonló, mondd, mért jöttél édesem?
Mondd meg nékem, a pokolban, hogy neveztek, édesem:?”
Szólt a Holló: “Sohasem”.

Poe (1809 – 1849): A holló 
Kosztolányi (1885 – 1936) fordítása

Nyugat · / ·  1913 · / ·  1913. 18. szám

Varjú szavunk hangutánzó szó, a mordvin vartsi, finn varis és szamojéd bare közvetlen rokona, mint ahogy a vele hangalakilag össze nem függő holló szó is, rokonai a vogul kolah, osztják kolak és szamojéd hulli. A latinban a holló corvus, a varjú cornix, de “tudományosan” mégis mindketten corvusok. Az angol crow, varjú hangkihallásból nyerte nevét a görög koronéből (indogermán “sker” őssel) – minden közvetítő nép meghallja nevében a hangját. A raven, holló, ugyan külön szó, de a nyelvfejlődésben a crow leágazása. A varjú dala mint “hajlás” a görögben ugyanezzel a korone szóval hajlítást, fonatot, majd koronát (crown) eredményezett. Bővebben…