Phaedrus címkéhez tartozó bejegyzések

Szalonkák sárral és anélkül

Votre salaire? dit le Loup,
Vous riez, ma bonne commère.
Quoi ! Ce n’est pas encor beaucoup
D’avoir de mon gosier retiré votre cou!

La Fontaine (1621 – 1695): Le Loup et le Cigogne.
Dans Les Fables choisies, mises en vers, I. (1668)
après Esope (av. J.-C. 620? – 564) & Phèdre (av. J.-C. 15? – ap. J.-C. 55?)[1]

„Tessék!
Még kérni valód is akad!
Hát, gólya néne, nem fizetség,
Hogy visszahúztad torkomból nyakad!
Menj, háládatlan, rút alak:
Aztán többé ne lássalak.”

A farkas és a gólya.
Válogatott mesék verses formában, I.,
Aisopos és Phaedrus nyomán.
Kosztolányi Dezső (1885 – 1936) fordítása (1916)[2]

Percy Bolingbroke St John (1821 – 1889) Young Naturalist’s Book of Birds: ANECDOTES OF THE FEATHERED CREATION (Ifjú természetbarátok madaras könyve: adomák a tollas világból) című könyvének első kiadása 1838-ban látott napvilágot Londonban (húzzuk alá: a szerző tizenhét éves korában). Legalábbis az „új kiadás” adomái között szerepel a halszálka-eltávolító gólya néne félreértése arról, hogy életmentő munkájáért fizetség jár. Mutatis mutandis: ott a történetben a nagyúr a kutyafélékről átvált a macskafélékre, maga az állatok királya, halszálka helyett jókora csont áll az életfunkciók útjában, a gólyát pedig a guvat cseréli le (mindketten saját családjuk névadói). Az ifjú szerző azonban megengedi, hogy talán egy másik „családalapító” madár, a szalonka részesíti elsősegélyben a megszorult megrendelőt.[3] Valamennyi felmerülő madár alkalmas lenne a feladat ellátására csőre adottságai folytán. A történet utolsóként említett szereplője ad lehetőséget tegnapi kisebb ismertetőnk természetes folytatására Alexander Wilson (1766 – 1813) madarairól, melyek közül egyet, annak kiterjedt kapcsolatrendszerére tekintettel, ez úton, külön kell említsünk a maga idejében.  Bővebben…

Reklámok

Pár eruptív szó

…Novissime indignata, dum vult validius
inflare sese, rupto iacuit corpore.

Phaedrus (Kr.e. 15? – Kr.u. 55?): Rana rupta et bos[1]

Még egyszer nekiveselkedett, és csak fújta, fújta magát egyre erősebben, de a
nagy erőlködésben egyszer csak megpukkadt, mint egy hólyag.

Phaedrus: A felfuvalkodott béka.[2] Gáspár János (1816 – 1892) fordítása

A nagyravágyó béka történetének ez a szomorú záróakkordja pontosan ebben a formában már szerepelt egy mottónkban. Vissza kell térnünk rá, nem annyira az örök időkre szóló tanulsága miatt, mint nyelvvizsgálati okokból. Számos magyar fordításában a címben a békának vagy nincs jelzője, vagy van, de csak a „csattanó” előtti pillanatokig merészkedik. Palatinus Lili a maga hűséges fordításában elég bátor ahhoz, hogy lelője a poént. Nála a cím ez: A szétpukkadt béka és az ökör.[3]

ropp

Bővebben…

Állat- és embersereglet a porcelánkereskedésben

1 bika…Novissime indignata, dum vult validius
inflare sese, rupto iacuit corpore.

Phaedrus (Kr.e. 15? – Kr.u. 55?): Rana rupta et bos[1]

Még egyszer nekiveselkedett, és csak fújta, fújta magát egyre erősebben, de a nagy erőlködésben egyszer csak megpukkadt, mint egy hólyag.

Phaedrus: A felfuvalkodott béka.[2] Gáspár János (1816 – 1892) fordítása

Mai megemlékezésünket rövid etimológiai körbetekintéssel kezdjük, majd sietve rátérünk az elefánt és a porcelánkereskedés speciális kapcsolatának kivizsgálására. A két rész közötti összefüggés laza. Bővebben…