Kaisareai Eusebios címkéhez tartozó bejegyzések

A lakmusz históriája

Azok szerint, akik úgy tartják, az élők világában a legfontosabb választóvonal az, hogy egy faj felismerte és hasznosítja-e a fotoszintézis fogását („szódavízből cukrot, napfény, membránok segítségével”), a gombák és növények országa között nagyobb a távolság, mint a gombák és az állatok között. A gombák és egyéb élőlények társulási lehetőségei rendkívül gazdagok. Ezek közül például a nemrég óta kutatott mikorrhizának, a gombák és gyökerek különleges összjátékának feltárása alapvetően változtatta meg fogalmainkat a növények életéről, életfeltételeiről.[1] Sokkal régebb óta kutatják a társulásnak egy szembeötlőbb formáját, amikor egy alga és egy gomba szétválaszthatatlanul egyesülve új élőlényként jelenik meg az élővilágban. Ezek a lények alkotják a zuzmók törzsét, természetesen a növények országában, hiszen a társulás lényege és hajtóereje a fotoszintézis.[2] Ugyanakkor vannak gombák, melyek még csak elindultak a fejlődésnek ezen a vonalán. Társulásuk növényekkel világosan felismerhető, de a két lény életvitele még különválik. Más esetekben a gomba egy zuzmóra telepedve találja meg a számára könnyebb életvitel lehetőségét. A „zuzmósodásnak” ezek a természetes formái vélhetőleg új zuzmófajok kialakulásához vezetnek egykor, de ezeket a lényeket jelen fogalmaink szerint a gombák országába kell sorolnunk. Ebbe a típusba sorolhatjuk a François Fulgis Chevallier (1796 – 1840) által 1826-ban létrehozott, ma vitatott státusú Roccellaceae család[3] sok faját.[4] Ugyanez mondható el a nagy XIX. századi zuzmókutató, Gustav Wilhelm Körber (1817 – 1885) által 1855-ben létrehozott Lecanoraceae gombacsalád[5] sok fajáról is.[6] Bővebben…

Reklámok

A mantikór élete és a halál

1 Manticore_Rochester_Bestiary

mantikór a Rochesteri Bestiáriumban (1230–40 körül)

Az első ismert leírást a mantikórról a feltehetőleg hadifogolyként Perzsiába hurcolt, ott orvosként II. Artakhsasja, azaz II. Artaxerxes Mnemon („Jó”) (Kr. e. 453 – Kr. e. 358) udvarában szolgáló knidosi Ktesias (Kr.e. 416? – ?)[1] Indiáról szóló könyvében olvashatjuk I. Nagy Szent Fotios (810? – 893?) Myriobiblionban („Könyvek miriádjában”) megírt összefoglalójának közvetítésében. Bővebben…

325 – 381

„A világ felnyögött, látván, hogy ariánussá vált.”
Szent Jeromos (347? – 420?)

(Az alábbiakban Henry Chadwick A korai egyház című könyvének IX. fejezetét[1] követem, de csak főbb vonalakban: a lényeget, vagyis a teológiai vitát erősen megkurtítom, a lényegtelent, a történeti esetlegességeket viszont kidomborítom.)
0 mosaic

Római mozaik, IV. sz.

 A katolikus egyház történetéből elég sokat szemezgettünk már annak megállapításához: a legélénkebb, legszínesebb viták forrása leginkább egy-egy, lehetőség szerint minél több tekintély által elfogadott, minél véglegesebbnek tűnő megállapodás.
Áttekintettük a 325-ös Nikaiai Egyetemes Zsinat összehívásának körülményeit, céljait, főbb végzéseit.  Az ott elfogadott egyetemes (katolikus) hitvallás hosszan tartó, heves vitákat „lobbantott fel” (olykor szó szerint is). Bővebben…

Az egylényegűség bukása és tündöklése

…az én Atyám nagyobb nálamnál. Ján14:28

Behatóan tanulmányozták, milyen régre nyúlik vissza a homousion mint egylényegű szó használata.[1] Ennek során világossá vált, hogy teológiai vonatkozásban – amelyre most figyelmünket fordítjuk – a szót elsőként a gnosztikusok alkalmazták. A kereszténység eszméit a gnosztikusok a lényeget tekintve a II. századtól kezdve építették be rendszerükbe, és nézeteikkel ugyan sok vitát keltettek, keresztény gondolkodóktól sem volt idegen, hogy mérlegeljék, olykor képviseljék tanításaikat. Ezek közül az egyik legfontosabbat, egyben legősibbet, hogy Isten nem fogható fel „mesteremberként”, aki megformálja az anyagi világot, Antiókiai Szent Teofil pátriárka († 181) is vallotta. A gnosztikusok több, egymással is vitában álló csoportok szervezetileg teljesen oldott összességeként voltak felfoghatók. A peraták (átvitel-hívők) csoportja az Isten és a teremtett világ közötti kapcsolat lehetőségeit kutatta, ennek jelképének a Fiút mint kígyót tekintette, aki a mozdulatlan Atya és a mozgásban levő anyag között közvetít.[2]  Náluk a homousion az ember és az Atya eggyé válását fejezi ki az igaz hittel felvett kapcsolat (mondhatnánk, ima) spirituális folyamatában.[3]  Bővebben…

Stay here

Az efféle emberek az erkölcsös és tisztességes nők körében annyival nagyobb megbecsülésre és bizalomra tettek szert, amennyivel távolabb álltak a gyanútól. Hogy azt teljesen elhárítsa magától, Órigenész, a legnagyobb keresztény filozófus, amikor az asszonyok tanítására felügyelt, kezet emelt önmagára, amint ez az Egyháztörténet hatodik könyvéből kiderül.
Az isteni kegyelem, úgy ítélem, jobb indulattal viseltetett irántam, mint Órigenész iránt, hiszen amit ő, mint hisszük, meggondolatlanságból tett meg – s ezáltal súlyosan vétkezett -, azt én más bűne által szenvedtem el, s így váltam alkalmassá az övéhez hasonló tevékenységre. Sőt kínjaim is kisebbek voltak, mert váratlanul és gyorsan történt a tett végrehajtása, hiszen alvás közben leptek meg, s szinte alig éreztem valamit; de mert akkor hamar kihevertem a sebesülést, most annál tovább büntetnek rágalmakkal, és jobban szenvedek hírnevem csorbulásától, mint testem fogyatkozásától.

Abélard (1079 – 1142): A gyalázatos vádaskodásról[1]

Turgonyi Zoltán fordítása

1 Nuremberg_chronicles_f_117v_1Nagy Konstantin császár (272 – 337) barátja és életrajzírója, Eusebios, Kaisarea püspöke[2] (260? – 342?)  írta az első teljességre törekedő egyháztörténetet, mely 324-ig mutatja be legendás és történeti elemek elegyítésével a kereszténység belső életét.[3] Művét olyannyira mintaértékűnek tartották, hogy az egyházi történetírás a halála után még sokáig az ő művének folytatását jelentette. A korai egyház jelentős tanítóját, az alexandriai Origenes Adamantios exegétát (írásmagyarázót) (182? – 254) különösen színesen mutatja be.[4]  Bővebben…