Jók-rosszak az egresről

Hosszabb bevezetőnkben a bengefélék családjába tartozó zsidótövisbogyó, más nevein kínai datolya vagy jujuba csak a mai tárgyunkkal némiképpen rejtélyes kapcsolata miatt kap helyet.

Őshazája Kína, ahol már jó négyezer éve fogyasztják. Némely országnak van nemzeti gyümölcse. Köztük van Kína is, melynek, gondolkodására jellemzően, mindjárt két ilyen gyümölcse is van, egy „fő-” és egy „al-”. (Mert ahol ősi kultúra van, ott rendszerint ősi hivatali szemlélet is van.) Az elsődleges kínai nemzeti gyümölcs, első hallásra talán meglepő módon, egy küllőfolyondárféle: a Dél-Kínában bőségben termesztett kivi. A másodlagos viszont a kínai datolya.[1] A különféle források egyetértenek[2] abban, hogy Európába a gyümölcsöt Sextus Papinus consul († 40) hozta be Syria provinciából[3], egy olyan korban, melyben az egzotikus csemegék iránti fogékonyság az egekbe szökött. Ebben semmi meglepőt nem találunk, de mégis óvatosan kell kezeljük az értesülést, méghozzá nyelvi okokból. Szemerényi Oszvald (1913 – 1996) a „jujuba” szót a „hárs” jelentésű perzsa زیزفون‎, zajzafun szóból vezeti le. Ezt ugyan elvitatják (és helyette az „ismeretlen eredetet” javasolják) – a mályvafélék családja, melybe a hárs is tartozik, messze esik a bengeféléktől –, de a francia jujube szót a görögöknél is jövevényszóként használt ζίζυφον, zizifon szóból származtatják, a latin teljes átugrásával, olyanképpen, hogy a középkori latin vette át a franciától a szót jujuba alakban.[4] Ha elfogadjuk ezt a levezetést, akkor felmerül, hogy miért is ismerték a görögök előbb a szót a rómaiaknál, ha egyszer római konzul hozta Európába a gyümölcsöt a császárkorban. Id. Plinius (23 – 79) így használja ezt a szót A természet históriája XVII. könyve 14. fejezetében:

et zizipha grano seruntur Aprili mense.[5]

A jujubafát április hónapban elültetett magjáról termesztik.

Azaz id. Plinius a görög szót használja. Vagy ismerték a görögök a gyümölcsöt egy ideje (a megismerkedés természetesen történhetett a Sextus Papinus és id. Plinius kora közti néhány évtizedben is), vagy éppen a görögök vették át a rómaiaktól a Sextus Papinus által ezek szerint Syriából „behurcolt” szót. Az mindenesetre tanulságos, hogy egy-egy egzotikus gyümölcs ismerete viszonylag rövid időn belül a birodalom távoli pontjaira is eljutott. A tudományos besorolást Linné (1707 – 1778) végezte el, de a Rhamnus jujuba és Rhamnus zizyphus neveket is használta (a rhamnus a benge latin neve). A növényt Gustav Karl Wilhelm Hermann Karsten (1817 – 1908) javaslatára áthelyezték a Philip Miller (1691 – 1771) által kreált Ziziphus nemzetségbe, így a különös helyesírású Ziziphus zizyphus tudományos névhez jutottak.[6] Mai formája a görög és latin elnevezéseket békében egyesítő Ziziphus jujuba.[7]
Az Adam Lonicer (1528 – 1586) matematikus munkájára támaszkodó  Horhi Melius Peter (1532 – 1572) református püspök a HERBARIVM. AZ FAKNAC FVVEKNEC NEVEKRŐL, TERMÉSZETEKről, és hasznairól címmel posztumusz (1578) megjelent életveszélyes, alapművében, „idegenségének” sűrű hangoztatásával már ír a jujubáról és hasznáról[8]:

varjútövis és borsópadlizsán

De vissza id. Plinius fejtegetéseihez, hiszen célunk az, hogy észrevegyük a jujuba és az egres közti laza kapcsolatot. Az általa itt emlegetett tuberről feltételezik, hogy a jujuba egy fajtája. Erről a gyümölcsről írja id. Plinius, hogy beojtással is termesztik, egyebek mellett egy calabrix nevű növénybe. Egyáltalán nem magától értetődő, mi is ez a növény. Egyes elképzelések szerint a szintén bengeféle varjútövis, mások szerint a burgonyafélék családjába tartozó vadpadlizsán vagy borsópadlizsán[9], végül Jacques D’Aléchamps (1513 – 1588) a ribiszkefélék családjába tartozó egresre gyanakszik (hogy végre révbe érjünk). 

Az egresről vagy köszmétéről érintőlegesen már beszéltünk a vele csak nyelvi rokonságban álló köszmétefáról (is) szóló írásunkban. Ebből itt és most csak az ott mottóként felhasznált ószövetségi idézetre lesz szükségünk:

1 Et factus est sermo Domini ad me, dicens:
2 Quid est quod inter vos parabolam vertitis in proverbium istud in terra Israel, dicentes: Patres comederunt uvam acerbam, et dentes filiorum obstupescunt?
Ez18[10]

1 És lőn az Úr szava hozzám, mondván:
2 Mi dolog, hogy ezt a közbeszédet szoktátok mondani Izráel földjén, mondván: Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg bele?
Ez18[11]

(A továbbiakból aztán kiderül, hogy az Úr ezt korholásnak szánja. Nem a fiakban torolja meg az apák bűneit, hanem magukban az apákban.) Egészen más „zamatot” kap az igehely a Szent István Társulat által kiadott ökumenikus fordításban:

1 Az Úr szózatot intézett hozzám:
2 Miért ismételgetitek Izrael földjén ezt a mondást: Az apák ették a savanyú szőlőt és a fiak foga vásik el tőle?[12]

Károli Gáspár (1529? – 1591) kreatívabb fordításával szemben tehát az újabb nem jelképesen, hanem szó szerint veszi a Vulgata uva acerbáját, melynek természetesen semmi fogalmi köze Aisopos (Kr.e. 620? – 564) rókájához és savanyú szőlőjéhez. Maga a héber szöveg a következő:

א  וַיְהִי דְבַר-יְהוָה, אֵלַי לֵאמֹר.
ב  מַה-לָּכֶם, אַתֶּם מֹשְׁלִים אֶת-הַמָּשָׁל הַזֶּה, עַל-אַדְמַת יִשְׂרָאֵל, לֵאמֹר:  אָבוֹת יֹאכְלוּ בֹסֶר, וְשִׁנֵּי הַבָּנִים תִּקְהֶינָה.

ALEF: Oijahi dvam-Jehova eli lemo:
BET: Ma-lahem atem baszlim at-amsala hazen, al-adenet Iszrael, lemo: Avot akhlu boszer, ve’sinai banim tikhena.[13]

Itt egyetlen szó, a בֹסֶר, boszer írja le, mit ettek az atyák: „savanyút”. Nincs vita abban, hogy ez nem „savanyúságot” jelent. Általános a vélemény, hogy éretlen szőlőt.[14] Ezt természetesen tiszteletben kell tartanunk. Meglepő módon azonban Károli fordítását is rehabilitáljuk. Mert mit látunk, ha felütjük az 1395 körül írt 1316 szavas Besztercei szójegyzék Finály Henrik (1825 – 1898) 1897-ben közreadott változatát?[15]

„Egres” szavunk tehát igen ősi, és gyanút fogunk eredetéről. Vörös Éva szakértői álláspontja meg is erősíti sejtésünket: az „egres” nem egyszerűen a latin agrestum megfelelője, de abból a szóból is származik. A szó hozzánk valószínűleg olasz, talán bajor-osztrák közvetítéssel érkezett. A latin szó jelentése: „éretlen szőlőbogyó”, illetve „ilyennek leve”.[16] A hiányos műveltséggel semmiképpen nem gyanúsítható Károli tehát ismerhette az „egres” ilyetén etimológiáját, de, és ez még valószínűbb, korában használhatták a szót „éretlen szőlőbogyó” értelemben is.
Akárhogy is, az egresnek sok becsülete nem volt. Id. Plinius is csak ojtványként említi, melybe nemesebb (itt: hasznosabb) növényt ojtanak. Shakespeare-nél (1564 – 1616) ezt olvassuk:

FALSTAFF
… pregnancy is made a tapster, and hath his quick wit wasted in giving reckonings: all the other gifts appertinent to man, as the malice of this age shapes them, are not worth a gooseberry.

King Henry IV, Part 2, I / 2 (1596-97?)[17]

Lévay József (1825 – 1918) fordítása beszédes és megdöbbentő:

FALSTAFF

…az éleselműség sörméréssé fajult s élét számadásokban gyakorolja; minden egyéb tulajdon, mely az embert megilleti, nem ér egy szem szőlőt, úgy elfaragcsálta az idő gonoszsága.

II. Henrik, 2. rész, I / 2[18]

Vas István (1910 – 1991) a gooseberryt meglepő módon „rohadt pitykére” fordítja.[19] A „pitykének” van ilyen jelentése, ráadásul elsődleges jelentése meghatározásának része az „egres-alakú… díszgomb”.[20]


De ha már ennyi rosszat elmondtunk erről a fanyar ízű gyümölcsről, befejezésül álljon előttünk egy igazán szép vonása, mégpedig finom, távoli illata. Ennek elsődleges összetevője a cisz-3-kapronaldehid, a „zöld illat” hordozója. A megfelelő telített zsírsav a kapronsav, és azzal, hogy ennek neve miért emlékeztet olyan gyanúsan a latin caper, „kecske” szóra, már vizsgáltuk. Kisebb súlyban, de más növények illatai közt is komponens, így az almában, uborkában, szőlőben, banánban, málnában, fekete teában, paradicsomban[21], fűben és görögdinnyében[22]. Az egres másik illatösszetevője az „aromás” beütést okozza, szintén alig észrevehető szerénységgel: az etil-acetát[23], azaz az egyik legegyszerűbb gyümölcsészter, mely az alma és a málna aromáját is okozza[24]. Magas A-, B1– és C-vitamin-tartalmát is dicsérik; ezek szerint megvan a jutalma a savanyú íznek.[25]


[1] https://www.nationalextras.com/list-of-national-fruits/

[2] Kína mint a kínai datolya hazája

[3] Sextus Papinus Syriában

[4] jujuba

[5] A természet históriája XVII. (latinul)

[6] Ziziphus zizyphus

[7] http://www.theplantlist.org/tpl/record/kew-2470699

[8] A püspök életveszélyes tanai

[9] calabrix

[10] http://www.drbo.org/lvb/chapter/31018.htm

[11] http://biblia.hit.hu/bible/21/EZE/18

[12] https://szentiras.hu/SZIT/Ez18

[13] https://www.mechon-mamre.org/p/pt/pt1218.htm

[14] zsidó mondások

[15] http://digilib.mtak.hu/B336/issues/vol16/B3361601.pdf

[16] http://mek.oszk.hu/06400/06424/06424.pdf

[17] http://mek.oszk.hu/04600/04611/html/2/angol.htm#d1e1867

[18] http://mek.oszk.hu/04600/04611/html/2/magyar.htm#d1e10245

[19] Shakespeare összes művei

[20] pityke

[21] https://pubchem.ncbi.nlm.nih.gov/compound/cis-3-Hexenal#section=Top

[22] cisz-3-kapronaldehid fűben, görögdinnyében

[23] https://www.cabdirect.org/cabdirect/abstract/20143028344

[24] észterek

[25] az egres vitamintartalma

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s