Liszt címkéhez tartozó bejegyzések

Bayreuth képekben

Callot (1592 – 1635): Sárkány szekeret vontat

A háború borzalmait megrajzoló Callot meseszerű metszeteiről és rajzairól is híres. Ezek ihlették meg E. T. A. Hoffmannt (1776 – 1822) 1814-15-ben élete egyik legjelentősebb novelláskötete megírására, melyet 1819-ben Fantáziadarabok Callot modorában címmel adtak ki. Pályája elején E. T. A. Hoffmannt Jean Paul (1763 – 1825) támogatta. Nem volt meglepő, hogy egy 1813-as új kiadás előszavának megírására őt kérték fel (Fantasie-Stücke in Callots Manier. Mit einer Vorrede von Jean Paul, azaz: Fantáziadarabok Callot modorában. Jean Paul előszavával).[1] Ennek az évnek novemberében így ír:

E. T. A. Hoffmann ismerői és barátai, továbbá a könyvében fellelhető, önmagáért beszélő minden zenei hozzáértés és átszellemültség bízvást nagy zeneművészként állítják őt elénk. Minél jobbat és minél egyénibbet! A napisten mindezidáig a jobb kezével osztotta a költői, a bal kezével a zenei adományt, két különböző, egymástól oly távoli személynek, hogy eddig a pillanatig még mindig várnunk kell arra az emberre, aki egy igazi operát költ és komponál egy személyben.

Írja tehát ezt Jean Paul 1813-ban, Wagner születési évében.[2] Bayreuthban, ahol 1804 óta lakott. Bővebben…

Búcsúk a keringőtől

Legkésőbb a Love Story (1970) óta tudjuk, művészi szándékunk, a persziflázs, de legalábbis az idézőjelbe tétel hajlamos a kisiklásra, és a mű, amit létrehoztunk, az utókor szemében nem másodlagos, hanem nagyon is elsődleges lesz. Ennek egy XX. századi szép példáját rövidesen áttekintjük, ehhez szolgáljon rövid bevezetőül ez a kis terjedelmű észrevétel. Bővebben…

Lombardiai kis körút

Urio

Urio

Urio a Comói-tó partján. A közelben található Erba is. Urio (1631 – 1719) és a nála kevésbé jelentős, Händel (1685 – 1759) előtt szűk emberöltőnyivel aktív Erba zeneszerzők is bőséges forrásul szolgáltak Händelnek. Händel elvakultabb hívei diadallal mutattak a térképre: Urio és Erba nem is két zeneszerző, hanem két városka! – Is… – mondanák nálunk szakavatottabbak. Érdemes összehasonlítani Urio Te Deumának bevezetését Händel Saul (HWV53) című oratóriumának harangjátékával. Ez utóbbi komponálásának idején Urio már tizenkilenc éve halott volt.


Liszt-emléktábla Bellagióban

Liszt-emléktábla Bellagióban

A Bellagio-félsziget Comói-tóra néző partközeli szállodájában született Liszt (1811 – 1886) és Marie d’Agoult (1805 – 1876) grófnő leánya, Cosima (1837 – 1930) 1837 szentestéjén. A szállodáról még meg-megemlítik, hogy ugyanakkor Liszt döntő fontosságú műve, a Dante-szonáta (S161) nem ott született, a kegyes emléktábla bejelentése dacára sem, összefüggésben talán azzal, hogy Liszt és Marie nem tekintették zarándokhelyüknek a Villa Melzi kertjét, ahol újra meg újra megpihentek a Beatrice vezeti Dantét szobor alatt, egy másik kegyes leírás szerint. Mindössze egyszer jártak a kertben.

3pont2

További bagatellek

1 Schuchardt

Hugo Ernst Mario Schuchardt (1842 – 1927)

Hugo Ernst Mario Schuchardt azt mondja, az olasz bagattella szó, az európai „bagatell”, azaz „könnyed, jelentéktelen” szavak forrása a szintén olasz bagattinóból származik, mely aprópénzt jelentett egykor (a szó más területekre is átterjedt), így a jelentéktelenség jelképét is. Eredete, alakjára és nagyságára utalva, a latin baca, „bogyó”. Már egy XV. századi feljegyzésben is használták az irodalmi könnyed hangvételre a voce bagatella kifejezést, a sebészetben pedig „kör, gyűrű alakú” értelemben.[1]  Bővebben…

Liebestod és Izolda szerelmi halála

1 Wagner_Tristan_opening

Mikor Wagner (1813 – 1883) a könnyednek szánt, mégis az általában sem könnyűnek mondható életmű legnehezebb, legalábbis legsúlyosabb darabját, a legcsekélyebb „engedményt” sem tevő Trisztán és Izolda partitúráját, hosszú évek munkájának gyümölcsét 1859 augusztusában befejezte, nyilvánvalóan sejtelme sem lehetett a zenetörténet – jóval az ő halála után, a századforduló körül – eljövendő egyik legnagyobb tömeghipnózisáról, a Trisztán-kultuszról.

2 Thomas Mann (1875 - 1955) 1905-ben

Thomas Mann (1875 – 1955) 1905-ben

(A Wagnert „gyűlölve szerető” Thomas Mann utal erre 1902-es Trisztán című novellájában.[1]) Azt sem sejthette, hogy a puszta bemutatóért további hat évig kell küzdenie.
Bővebben…