Liszt címkéhez tartozó bejegyzések

Nyitányok olasz stílusban

Mozart (1756 – 1791) ifjúkori szimfóniáinak egy csoportjából (mintegy 1773-tól 1779-ig) másfajta „pezsgést” hallunk ki, mint a legkorábbiakból és a kései nagy művekből. Ez a csoport a menüett nélküli „nyitányszimfóniáké”, melyeket Mozart eleve azzal a szándékkal komponált, hogy valamikor (netán: valaki más) színpadi mű bevezetőjeként használja fel. Ezek a művek valóban Mozart akkori nyitány-stílusában íródtak, bizonyos értelemben a korabeli háromrészes olasz nyitányok (sinfoniák) modorában, anélkül azonban, hogy a lezáró szakasz színtiszta da capo visszatérés lenne a bevezetőhöz. Természetesen többen, így az 1778-ban írt háromtételes Párizsi szimfónia (K297/300a) nem illeszthetők ebbe a kategóriába. De nagyon is ide sorolható az ezt követően, 1779-ben komponált G-dúr szimfónia (K318). Nemcsak felépítésében, de az első tétel egy dallamfordulatában:

utánozza a a véres kezű „örökös diktátorról”, Lucius Cornelius Sulláról (Kr.e. 138 – 78) szóló, 1772-ben komponált opera (K135) nyitányának a felépítésben megfelelő részletét:

Bővebben…

Reklámok

Wagner és Windsor

MISTRESS QUICKLY

…The best courtier of them all, when the court lay at Windsor

Shakespeare (1564 – 1616): The merry wives of Windsor (1597 or before), II / 2[1]

FÜRGÉNÉ

…a legjava gavallér mind közül, a ki csak szokott az udvarral Windsorban mulatni…

A windsori víg asszonyok (1597 vagy előbb), II / 2.
Rákosi Jenő (1842 – 1929) fordítása[2]

Wagnert (1813 – 1883) nyilvánvalóan a legkellemesebb emlékek fűzték Windsorhoz. 1855-ben pénzgyűjtő útra ment Londonba, mely végül is nem bizonyult sikeresnek, már ami az expedíció célját illeti, de az a fejedelmi, sőt baráti fogadtatás, melyben része volt, és mely nagyon is segített reputációjának, bizonyára vigaszt nyújtott neki. Május 17-én Viktória királynő (1819 – 1901) és akkor legifjabb gyermeke, a szokás szerint valamelyik fiatal királyfinak kijáró „Albany hercege” cím későbbi viselője, a két éves Lipót (1853 – 1884) fogadta őt Windsorban. (Akkoriban a legfőbb monarchikus közfeladat az ország kulturális életének nyomon követése és lehetőség szerinti támogatása volt.)[3] Bővebben…

Alberich, Oberon és a nagy rejtély

Nie hat ein deutscherer Musiker gelebt, als Du![1]

Wagner (1813 – 1883): An Weber’s letzter Ruhestätte auf dem Friedhof zu Dresden am 15. Dec. 1844

Soha nem élt nálad németebb muzsikus!

Wagner: Weber végső nyughelyénél a drezdai temetőben, 1844. december 15-én

Az abisszális mélység, a testet öltött fekete szín, a világuralomra törő akarat inkarnációja maga a törpe nibelung, Alberich Wagner 1874-re befejezett tetralógiájában (WWV86). Saját témája (motívuma) nincs, a bosszú és az átok dallamaiba burkolódzik, disszonanciaként üti fel fejét a természetben. Ez utóbbi vonása erősen emlékeztet Liszt (1811 – 1886) Mefisztójára az első változatában 1854-re befejezett Faust-szimfóniában (S108)[2].

Bővebben…

Bayreuth képekben

Callot (1592 – 1635): Sárkány szekeret vontat

A háború borzalmait megrajzoló Callot meseszerű metszeteiről és rajzairól is híres. Ezek ihlették meg E. T. A. Hoffmannt (1776 – 1822) 1814-15-ben élete egyik legjelentősebb novelláskötete megírására, melyet 1819-ben Fantáziadarabok Callot modorában címmel adtak ki. Pályája elején E. T. A. Hoffmannt Jean Paul (1763 – 1825) támogatta. Nem volt meglepő, hogy egy 1813-as új kiadás előszavának megírására őt kérték fel (Fantasie-Stücke in Callots Manier. Mit einer Vorrede von Jean Paul, azaz: Fantáziadarabok Callot modorában. Jean Paul előszavával).[1] Ennek az évnek novemberében így ír:

E. T. A. Hoffmann ismerői és barátai, továbbá a könyvében fellelhető, önmagáért beszélő minden zenei hozzáértés és átszellemültség bízvást nagy zeneművészként állítják őt elénk. Minél jobbat és minél egyénibbet! A napisten mindezidáig a jobb kezével osztotta a költői, a bal kezével a zenei adományt, két különböző, egymástól oly távoli személynek, hogy eddig a pillanatig még mindig várnunk kell arra az emberre, aki egy igazi operát költ és komponál egy személyben.

Írja tehát ezt Jean Paul 1813-ban, Wagner születési évében.[2] Bayreuthban, ahol 1804 óta lakott. Bővebben…

Búcsúk a keringőtől

Legkésőbb a Love Story (1970) óta tudjuk, művészi szándékunk, a persziflázs, de legalábbis az idézőjelbe tétel hajlamos a kisiklásra, és a mű, amit létrehoztunk, az utókor szemében nem másodlagos, hanem nagyon is elsődleges lesz. Ennek egy XX. századi szép példáját rövidesen áttekintjük, ehhez szolgáljon rövid bevezetőül ez a kis terjedelmű észrevétel. Bővebben…

Lombardiai kis körút

Urio

Urio

Urio a Comói-tó partján. A közelben található Erba is. Urio (1631 – 1719) és a nála kevésbé jelentős, Händel (1685 – 1759) előtt szűk emberöltőnyivel aktív Erba zeneszerzők is bőséges forrásul szolgáltak Händelnek. Händel elvakultabb hívei diadallal mutattak a térképre: Urio és Erba nem is két zeneszerző, hanem két városka! – Is… – mondanák nálunk szakavatottabbak. Érdemes összehasonlítani Urio Te Deumának bevezetését Händel Saul (HWV53) című oratóriumának harangjátékával. Ez utóbbi komponálásának idején Urio már tizenkilenc éve halott volt.


Liszt-emléktábla Bellagióban

Liszt-emléktábla Bellagióban

A Bellagio-félsziget Comói-tóra néző partközeli szállodájában született Liszt (1811 – 1886) és Marie d’Agoult (1805 – 1876) grófnő leánya, Cosima (1837 – 1930) 1837 szentestéjén. A szállodáról még meg-megemlítik, hogy ugyanakkor Liszt döntő fontosságú műve, a Dante-szonáta (S161) nem ott született, a kegyes emléktábla bejelentése dacára sem, összefüggésben talán azzal, hogy Liszt és Marie nem tekintették zarándokhelyüknek a Villa Melzi kertjét, ahol újra meg újra megpihentek a Beatrice vezeti Dantét szobor alatt, egy másik kegyes leírás szerint. Mindössze egyszer jártak a kertben.

3pont2

További bagatellek

1 Schuchardt

Hugo Ernst Mario Schuchardt (1842 – 1927)

Hugo Ernst Mario Schuchardt azt mondja, az olasz bagattella szó, az európai „bagatell”, azaz „könnyed, jelentéktelen” szavak forrása a szintén olasz bagattinóból származik, mely aprópénzt jelentett egykor (a szó más területekre is átterjedt), így a jelentéktelenség jelképét is. Eredete, alakjára és nagyságára utalva, a latin baca, „bogyó”. Már egy XV. századi feljegyzésben is használták az irodalmi könnyed hangvételre a voce bagatella kifejezést, a sebészetben pedig „kör, gyűrű alakú” értelemben.[1]  Bővebben…

Liebestod és Izolda szerelmi halála

1 Wagner_Tristan_opening

Mikor Wagner (1813 – 1883) az általában sem könnyűnek mondható életmű legnehezebb, legalábbis legsúlyosabb, bár eredetileg könnyednek szánt darabját, a legcsekélyebb „engedményt” sem tevő Trisztán és Izolda (WWV90) partitúráját, hosszú évek munkájának gyümölcsét 1859 augusztusában befejezte, nyilvánvalóan sejtelme sem lehetett a zenetörténet – jóval az ő halála után, a századforduló körül – eljövendő egyik legnagyobb tömeghipnózisáról, a Trisztán-kultuszról.

2 Thomas Mann (1875 - 1955) 1905-ben

Thomas Mann (1875 – 1955) 1905-ben

(A Wagnert „gyűlölve szerető” Thomas Mann utal erre 1902-es Trisztán című novellájában.[1]) Azt sem sejthette, hogy a puszta bemutatóért további hat évig kell küzdenie.
Bővebben…