Liszt címkéhez tartozó bejegyzések

Haydn utolsó ideje

A papa (ismét bot nélkül) felkelt, ivott egyet a Soult által sarkantyúpengetve kínált pohárból és ravasz mosollyal odaült a zongorához. A Gotterhaltét játszotta.

Szentkuthy Miklós (1908 – 1988):
Doktor Haydn, III., Bécs. „Guten Abend, Herr Haydn!”[1]

Haydn (1832 – 1809) „utolsó jelentős művének” mondják az 1803 júniusában befejezetlenül, két tételesen maradt d-moll vonósnégyest (op.103 HobIII:83)[2], melynek különösen első, dalformájú tétele remekmű a maga nosztalgiába hajló, Haydnra nem valló hangvételével:

Valójában minden jel arra mutat, hogy élete hátralevő közel hat évében Haydn már egyáltalán nem komponált, jelentéktelen művet sem. Ma Haydn utolsó éveit tekintjük át röviden.  Bővebben…

Reklámok

Nyitányok olasz stílusban

Mozart (1756 – 1791) ifjúkori szimfóniáinak egy csoportjából (mintegy 1773-tól 1779-ig) másfajta „pezsgést” hallunk ki, mint a legkorábbiakból és a kései nagy művekből. Ez a csoport a menüett nélküli „nyitányszimfóniáké”, melyeket Mozart eleve azzal a szándékkal komponált, hogy valamikor (netán: valaki más) színpadi mű bevezetőjeként használja fel. Ezek a művek valóban Mozart akkori nyitány-stílusában íródtak, bizonyos értelemben a korabeli háromrészes olasz nyitányok (sinfoniák) modorában, anélkül azonban, hogy a lezáró szakasz színtiszta da capo visszatérés lenne a bevezetőhöz. Természetesen többen, így az 1778-ban írt háromtételes Párizsi szimfónia (K297/300a) nem illeszthetők ebbe a kategóriába. De nagyon is ide sorolható az ezt követően, 1779-ben komponált G-dúr szimfónia (K318). Nemcsak felépítésében, de az első tétel egy dallamfordulatában:

utánozza a a véres kezű „örökös diktátorról”, Lucius Cornelius Sulláról (Kr.e. 138 – 78) szóló, 1772-ben komponált opera (K135) nyitányának a felépítésben megfelelő részletét:

Bővebben…

Wagner és Windsor

MISTRESS QUICKLY

…The best courtier of them all, when the court lay at Windsor

Shakespeare (1564 – 1616): The merry wives of Windsor (1597 or before), II / 2[1]

FÜRGÉNÉ

…a legjava gavallér mind közül, a ki csak szokott az udvarral Windsorban mulatni…

A windsori víg asszonyok (1597 vagy előbb), II / 2.
Rákosi Jenő (1842 – 1929) fordítása[2]

Wagnert (1813 – 1883) nyilvánvalóan a legkellemesebb emlékek fűzték Windsorhoz. 1855-ben pénzgyűjtő útra ment Londonba, mely végül is nem bizonyult sikeresnek, már ami az expedíció célját illeti, de az a fejedelmi, sőt baráti fogadtatás, melyben része volt, és mely nagyon is segített reputációjának, bizonyára vigaszt nyújtott neki. Május 17-én Viktória királynő (1819 – 1901) és akkor legifjabb gyermeke, a szokás szerint valamelyik fiatal királyfinak kijáró „Albany hercege” cím későbbi viselője, a két éves Lipót (1853 – 1884) fogadta őt Windsorban. (Akkoriban a legfőbb monarchikus közfeladat az ország kulturális életének nyomon követése és lehetőség szerinti támogatása volt.)[3] Bővebben…

Alberich, Oberon és a nagy rejtély

Nie hat ein deutscherer Musiker gelebt, als Du![1]

Wagner (1813 – 1883): An Weber’s letzter Ruhestätte auf dem Friedhof zu Dresden am 15. Dec. 1844

Soha nem élt nálad németebb muzsikus!

Wagner: Weber végső nyughelyénél a drezdai temetőben, 1844. december 15-én

Az abisszális mélység, a testet öltött fekete szín, a világuralomra törő akarat inkarnációja maga a törpe nibelung, Alberich Wagner 1874-re befejezett tetralógiájában (WWV86). Saját témája (motívuma) nincs, a bosszú és az átok dallamaiba burkolódzik, disszonanciaként üti fel fejét a természetben. Ez utóbbi vonása erősen emlékeztet Liszt (1811 – 1886) Mefisztójára az első változatában 1854-re befejezett Faust-szimfóniában (S108)[2].

Bővebben…

Bayreuth képekben

Callot (1592 – 1635): Sárkány szekeret vontat

A háború borzalmait megrajzoló Callot meseszerű metszeteiről és rajzairól is híres. Ezek ihlették meg E. T. A. Hoffmannt (1776 – 1822) 1814-15-ben élete egyik legjelentősebb novelláskötete megírására, melyet 1819-ben Fantáziadarabok Callot modorában címmel adtak ki. Pályája elején E. T. A. Hoffmannt Jean Paul (1763 – 1825) támogatta. Nem volt meglepő, hogy egy 1813-as új kiadás előszavának megírására őt kérték fel (Fantasie-Stücke in Callots Manier. Mit einer Vorrede von Jean Paul, azaz: Fantáziadarabok Callot modorában. Jean Paul előszavával).[1] Ennek az évnek novemberében így ír:

E. T. A. Hoffmann ismerői és barátai, továbbá a könyvében fellelhető, önmagáért beszélő minden zenei hozzáértés és átszellemültség bízvást nagy zeneművészként állítják őt elénk. Minél jobbat és minél egyénibbet! A napisten mindezidáig a jobb kezével osztotta a költői, a bal kezével a zenei adományt, két különböző, egymástól oly távoli személynek, hogy eddig a pillanatig még mindig várnunk kell arra az emberre, aki egy igazi operát költ és komponál egy személyben.

Írja tehát ezt Jean Paul 1813-ban, Wagner születési évében.[2] Bayreuthban, ahol 1804 óta lakott. Bővebben…

Búcsúk a keringőtől

Legkésőbb a Love Story (1970) óta tudjuk, művészi szándékunk, a persziflázs, de legalábbis az idézőjelbe tétel hajlamos a kisiklásra, és a mű, amit létrehoztunk, az utókor szemében nem másodlagos, hanem nagyon is elsődleges lesz. Ennek egy XX. századi szép példáját rövidesen áttekintjük, ehhez szolgáljon rövid bevezetőül ez a kis terjedelmű észrevétel. Bővebben…

Lombardiai kis körút

Urio

Urio

Urio a Comói-tó partján. A közelben található Erba is. Urio (1631? – 1719?) és a nála kevésbé jelentős, Händel (1685 – 1759) előtt szűk emberöltőnyivel aktív Erba zeneszerzők is bőséges forrásul szolgáltak Händelnek. Händel elvakultabb hívei diadallal mutattak a térképre: Urio és Erba nem is két zeneszerző, hanem két városka! – Is… – mondanák nálunk szakavatottabbak. Érdemes összehasonlítani Urio Te Deumának bevezetését Händel Saul (HWV53) című oratóriumának harangjátékával. Ez utóbbi komponálásának idején Urio már tizenkilenc éve halott volt.


Liszt-emléktábla Bellagióban

Liszt-emléktábla Bellagióban

A Bellagio-félsziget Comói-tóra néző partközeli szállodájában született Liszt (1811 – 1886) és Marie d’Agoult (1805 – 1876) grófnő leánya, Cosima (1837 – 1930) 1837 szentestéjén. A szállodáról még meg-megemlítik, hogy ugyanakkor Liszt döntő fontosságú műve, a Dante-szonáta (S161) nem ott született, a kegyes emléktábla bejelentése dacára sem, összefüggésben talán azzal, hogy Liszt és Marie nem tekintették zarándokhelyüknek a Villa Melzi kertjét, ahol újra meg újra megpihentek a Beatrice vezeti Dantét szobor alatt, egy másik kegyes leírás szerint. Mindössze egyszer jártak a kertben.

3pont2

További bagatellek

1 Schuchardt

Hugo Ernst Mario Schuchardt (1842 – 1927)

Hugo Ernst Mario Schuchardt azt mondja, az olasz bagattella szó, az európai „bagatell”, azaz „könnyed, jelentéktelen” szavak forrása a szintén olasz bagattinóból származik, mely aprópénzt jelentett egykor (a szó más területekre is átterjedt), így a jelentéktelenség jelképét is. Eredete, alakjára és nagyságára utalva, a latin baca, „bogyó”. Már egy XV. századi feljegyzésben is használták az irodalmi könnyed hangvételre a voce bagatella kifejezést, a sebészetben pedig „kör, gyűrű alakú” értelemben.[1]  Bővebben…

Liebestod és Izolda szerelmi halála

1 Wagner_Tristan_opening

Mikor Wagner (1813 – 1883) az általában sem könnyűnek mondható életmű legnehezebb, legalábbis legsúlyosabb, bár eredetileg könnyednek szánt darabját, a legcsekélyebb „engedményt” sem tevő Trisztán és Izolda (WWV90) partitúráját, hosszú évek munkájának gyümölcsét 1859 augusztusában befejezte, nyilvánvalóan sejtelme sem lehetett a zenetörténet – jóval az ő halála után, a századforduló körül – eljövendő egyik legnagyobb tömeghipnózisáról, a Trisztán-kultuszról.

2 Thomas Mann (1875 - 1955) 1905-ben

Thomas Mann (1875 – 1955) 1905-ben

(A Wagnert „gyűlölve szerető” Thomas Mann utal erre 1902-es Trisztán című novellájában.[1]) Azt sem sejthette, hogy a puszta bemutatóért további hat évig kell küzdenie.
Bővebben…