Szász Károly címkéhez tartozó bejegyzések

Emil listája (ignoramus et ignorabimus)

SOOTHSAYER
In nature’s infinite book of secrecy
A little I can read.

Shakespeare (1564 – 1616): Antony and Cleopatra (1606?), I/2[1]

JÓS
A nagy természet titkos könyviben
Olvasni értek egy kicsinyt.

Szász Károly (1829 – 1905) fordítása[2]

JÓS
A nagy természet titkos könyviből
Pár sort tudok.

Mészöly Dezső (1918 – 2011) fordítása[3]

Az ignoramus et ignorabimus (nem tudjuk és nem is fogjuk tudni) középkorias leheletű maximája 1872-ből származik. A kitűnő matematikus, a berlini Paul David Gustav du Bois-Reymond fiziológus bátyja, Emil Heinrich du Bois-Reymond fogalmazta meg[4] Über die Grenzen des Naturerkennens – Die sieben Welträthsel (A természet megismerésének határai – a világ hét talánya) című röpiratában, melyet az agnoszticizmus alapvető dokumentumának tekintenek.

1-du_bois-reymond

a du Bois-Reymond testvérpár: Paul David Gustav (1831 – 1889) és Emil Heinrich (1818 – 1896)

Bővebben…

Reklámok

Rőtszakállas történet

DOMITIUS ENOBARBUS

[Aside] ’Tis better playing with a lion’s whelp
Than with an old one dying.

Shakespeare (1564 – 1616): Antony and Cleopatra (1606), III/13[1]

ENOBARBUS.

Jobb ingerelni a kölyök oroszlánt,
Mint a halálra sebzett öregét.

Shakespeare: Antonius és Cleopatra (a megrövidült magyar változatban a III. felvonás XI. színe). Szász Károly (1828 – 1905) fordítása[2]

1 Tarquinius_Superbus

Tarquinius Superbus († Kr.e. 495)

A római társadalom legsorsfordítóbb váltására Kr.e. 509-ben került sor. A hetedik és legzsarnokibb királyuk, Tarquinius Superbus („Gőgös”) ellen hajtottak végre sikeres felkelést. A népharag közvetlen kiváltója a király és családja ellen az volt, hogy a király harmadik, legkisebb fia, Sextus erőszakot tett egy előkelő családba tartozó szűzön, Lucretián († Kr.e. 509?), aki ezt követően önkezével vetett véget életének.

2 Tizian_1571

Tiziano (1488? – 1576): Lucretia meggyalázása (1571)

Az erőszaktétel történelmi hitelessége kérdéses, mindamellett a történet nagy hatást tett az európai kultúrára. A fiatal Shakespeare is hatalmas (1855 soros) költeménybe foglalta 1594-ben The Rape of Lucretia címmel[3] (Lucretia meggyalázása – több magyar fordítása is van[4]) – ha lehet mondani, a vers egyetlen hibája a túlzó, szinte barokkos részletezés.

Az így kialakult fiatal köztársaságnak szembe kellett néznie a felbátorodott környező latin népek ellene irányuló összefogásával. Mikor az ingadozó Praeneste – ma: Palestrina, az azonos nevű zeneszerő (1525? – 1594) szülővárosa – átállt a rómaiakhoz, a fegyveres összeütközés elkerülhetetlenné vált.

3 Palestrina

a mai Praeneste: Palestrina

Sor került a köztársaság első nagy csatájára a Regillus-tónál. Livius (Kr.e. 59 – Kr.u. 17) a Róma története I. könyvében úgy állítja be, hogy a római sereg csak a helyszínen értesül róla: a dictator áll szemben a diktátorral. Seregük vezénylő tábornoka Aulus Postumius (Albus Regillensis) dictator, és híre megy, hogy az elűzött Tarquinius Superbus a latinok oldalán fordul szembe velük. Innen már kevés biztatás is elegendő, fényes győzelmet aratnak.

4 Tommaso_Laureti_-_Battle_of_Lake_Regillus

Laureti (1530? – 1602): Csata a Regillus-tónál

Az elűzött király el tud menekülni, Caerébe vagy Cumae-be visszavonulva, elszegényedve tengeti utolsó évét.[5] A római nép határozott királyellenessége ezzel megrendíthetetlenné vált.

5 Caligula

Caligula (12 – 41)

Jó fél évezreddel később, amint Suetonius megemlíti császárokról írt életrajzaiban, a teljhatalmú Caligula egy alkalommal önfeledten eljátszadozott egy zsákmányolt koronával, de a környezetét elnézve jobbnak látta nem magára ölteni tréfából.[6] De hagyjuk ezúttal az amúgy is bizonytalan történelmi tényeket, és fordítsuk innentől figyelmünket a megkérdőjelezhetetlen legendák világára.

0 Suetonius

Suetonius (69? – 130?)

Bővebben…

A felemelkedés lehetősége

1 penultima

Händel: L’Allegro, il Penseroso ed il Moderato – penultima (1740)

Händel (1685 – 1759) 1740. január 19-én látott nagyszabású, L’Allegro, il Penseroso ed il Moderato (HWV55) című ódájához, és február negyedikén tette rajta az utolsó vonást. A művet február 27-én mutatták be a Lincoln’s Inn Fields Theatre-ben, ott, ahol nem egészen egy évre rá utolsó operáját is, a Deidamiát (HWV42), amint arról már írtunk. Még az évben ki is nyomtatták. A darabnak nincsenek néven nevezett szereplői, a három karaktert több különféle hangmagasságú énekes jeleníti meg.[1] Händel ekkor hírneve s megbecsültsége (egyik) csúcsán állt, ami egyetlen perc pihenőt sem engedett neki. Bővebben…

Kleopatra kígyói

CLEOPATRA. Hagyd itt s eredj. (Őr el.) Elhoztad-é a Nil
Kicsiny kigyóját, mely kín nélkül öl?

PARASZT. Itt van; de nem tanácslom, hogy hozzá nyúlj, mert harapása halhatatlan; a kit megöl, ritkán vagy soha nem támad föl.

CLEOPATRA. Tudsz valakit, ki meghalt általa?

PARASZT. Akármennyit; férfit, asszonyt egyaránt. Csak tegnap is hallottam egyet. Nagyon becsületes asszony, csakhogy szeret hazudni, mit asszonynak soha sem kellene tenni, vagy legalább becsületesen; az beszélte, hogy’ halt meg a harapásától s milyen kínokat állt ki. Igazán, sok igazat beszélt e féregről; de a ki mind elhinné, mit az emberek beszélnek, felének se’ venné hasznát, a mit tesznek. Annyi azonban fallibiliter áll, hogy ez a féreg furcsa egy féreg.

Shakespeare (1564 – 1616): Antonius és Kleopatra V/2

Szász Károly (1829 – 1905) fordítása[1]

1 Cagnacci (1601 – 1663) Kleopatra (Kr.e. 70k – 30) halála

Cagnacci (1601 – 1663): Kleopatra (Kr.e. 70? – 30) halála

VII. Kleopatra Filopator (Atyaszerető, esetleg: Atyja által szeretett) halálának előzményeit csak röviden foglaljuk össze Plutarkhos (46? – 127?) Párhuzamos életrajzai alapján abból a fejezetből, melyből a Demetrios Poliorketesről („Várost ostromló”, Kr.e. 336 – 283) szóló résszel már foglalkoztunk. Ezúttal az ő életpályájával egybevetett Marcus Antonius (Kr.e.83 – 30) életének legvégét idézzük fel.[2]  Bővebben…

Krokodilok évezredei

OTHELLO

O devil, devil!
If that the earth could teem with woman’s tears,
Each drop she falls would prove a crocodile.
Out of my sight!

Shakespeare (1564 – 1616): Othello IV/1[1]

OTHELLO.

             Ördög! Ördög! Oh!
Ha női köny teherbe ejtené
A földet: ennek minden cseppiből
Egy krokodil születnék! El szememből!

Szász Károly (1829 – 1905) fordítása[2]

1 nilusi krokodil

nílusi krokodil

A krokodil életmódját az ember évezredek óta tanulmányozza. Töredékes összeállítást olvashatunk forrásunkban régi szerzők megfigyeléseiről, vagy, jobb szóval, elképzeléseiről[3]. A merészebbek egyetlen kattintás révén azt is megláthatják, a középkorban hogy képzelték az emberevő krokodilt táplálkozás közben.[4] Mindamellett a neves szerzők összes szavára ne vegyünk mérget. Herodotos (Kr.e. 484? – 425) szerint a krokodil az alsó állkapcsát képtelen mozgatni, a XIII. századi normandiai trubadúr, Guillaume de Clerc azt mondja, a felsőt. Beláthatatlan következményekkel járna, ha mindkettejüknek igaza lenne. Aristoteles (Kr.e. 384 – 322) Állattanában (Kr.e. 350) Herodotos álláspontján van, és azt is hozzáteszi, a krokodil az egyetlen állat, amelyik képes a felső állkapcsát mozgatni. Ez nem igaz, a krokodil erre képtelen (a gekkó és némely hal azonban képes rá). A fiatal költők által tudatlansággal megvádolt idős Petrarca (1304 – 1374) (az Önmagam és sokak tudatlanságáról című latin nyelvű értekezésében[5]) Cicerót (Kr.e. 106 – 43) idézve, aki szerint vannak olyan ismeretek, amelyeket jobb nem tudni, mint tudni (beszélek itt saját posztjaim ellen), igyekszik bő felsorolással nevetségessé tenni Aristoteles Állattanát; az igazságtartalma vizsgálata nélkül a felesleges ismeretek körébe utalja a krokodil állkapcsának ügyes-bajos dolgait.[6] Bővebben…