Szent Pál címkéhez tartozó bejegyzések

Samosatai Pál és a paultyánok

A III. században élt Samosatai Pál antiókiai püspökről már írtunk, amikor a homousion történetét tekintettük át: az (első) Antiókiai Zsinat 266-ban lezárult szakaszában elítélte azt a módot, ahogy Samosatai Pál a homousionról mint az Atya és Fiú kapcsolatáról írt. Alexandriai Szent Atanáz (298? – 373) és a három „kappadókiai atya” egyike, Kaisareai Nagy Szent Vazul (329? – 379), azaz az ortodoxia oszlopai nagy hangsúllyal magyarázzák később, hogy a zsinat nem magát a homousiont, az „egylényegűséget” ítélte el, hanem annak felfogását, azaz a homousiont mint elvet, melyből az Atya és a Fiú ered, illetve ami kettejük közt megoszlik.[1] Amint a zsinat lefolyásáról a korban közeli nagy eretnek-szakértő, Theodoretos (393? –458?) kyrrhosi püspök beszámol, Samosatai Pál hamis ígéreteivel többször is elkábítja az elnöklő Szent Firmilianos († 269?) kaisareai püspököt és a tanácskozás többi vezetőjét, ám végül elítélik a visszaesőt: leteszik püspöki katedrájáról.[2]

Aurelianus (215? – 275) 274-75-ben

A kései utókor azonban gyanakodni kezd: nem formális az egész eljárás? Samosatai Pál az ambiciózus Zenóbia királynő (240 – 275?) bizalmát élvezi, haja szála sem görbül és hivatalát zavartalanul tovább folytatja. Ám amikor Zenóbia nagy ellenfele, Aurelianus római császár 272-ben legyőzi a királynőt, érvényesítik a zsinati határozatot.[3] A gyanú, hogy az udvarnál biztos pozíciójú Samosatai Pál ellen a vizsgálat merő formalitás, erősbödik, amikor később, mikor Samosatai Pál már szabad prédája az eretnekvadászoknak, sokkal érdekesebb tanaira derül fény. Bővebben…

Reklámok

A kegyelem fedelei, trónusai és autói

A frigyláda elkészítésének leírásakor az Exodusban ezt olvassuk:

Csinálj fedelet is tiszta aranyból: harmadfél sing hosszút, és másfél sing széleset.
2Móz 25:17[1]

A frigyláda arany fedelére használt eredeti héber szó a כַּפֹּ֫רֶת, kapporet. Ennek közvetlen eredete a כָּפַר, kafar, „fedél” szó, melynek szó szerinti jelentése azonban „megtisztít”. Itt nem a bűntől szabadulásról mint annak lefedéséről van szó, mint a katolikus népénekben (rút bűneinket jóságoddal född be). Az engesztelés napján, azaz jom kippurkor a főpap erre az arany fedélre hintette az áldozati állat vérét. Mint a nagy német orientalista, Paul Anton de Lagarde (1827 – 1891) rámutat, az arabban hasonló módon a كَفَرَتْ, kaffarat szó szintén „fedelet” jelent, ám itt a szó további fejlődése nem a megtisztítás felé kanyarodott, hanem a megtisztításra váró személy felé, így alakult ki a كافر, kafir, azaz „kaffer”, „hitetlen”, amivel már volt alkalmunk foglalkozni. A Septuaginta a ἱλαστήριον, hilasterion, „az engesztelés eszköze” szót alkalmazza, amelyről az V-VI. században élt görög grammatikus, Alexandriai Hesykhios közli, „a megtisztulás eszköze” értelemben használták.[2] Ennek latin megfelelőjét, a propitiatoriumot alkalmazza a Vulgata.[3] Tiszta sor – mondhatnánk. Ám Luther Márton (1483 – 1546) értelmezése sajátos fordulatot visz a fogalom további fejlődésébe. Bővebben…

Hány lelkünk van?

1-mica

Mića: A lélek mélye

Mielőtt szóeredeti vizsgálatokra térnénk (a közeli napokban), fontos elvi kérdést kell tisztáznunk, azt, hogy hány lelkünk van. Nem az okozza itt a problémát, hogy méltatlan porhüvelyünk esetleg (fordított metempszichózissal) átjáró háza lenne egymást követő lelkeknek. Kétféle lélekről beszélnek már évszázadokkal a kereszténység előtti görög filozófusok is, és ennek felismerhetők a nyomai az Újszövetségben is. Bővebben…

Napfivér, Holdnővér: búcsú a ptolemaidáktól

Többször is foglalkoztunk Nagy Sándor (Kr.e. 356 – 323) hadvezérének, a későbbi I. Ptolemaios Soternek („Megváltó”, Kr.e. 367 – 282) egyiptomi rezidenciájú, Egyiptom területét sokszor túllépő dinasztiájával, így talán nem érdektelen áttekintenünk a ptolemaidák végső felszívódását, eltűnését a történelemből. Bővebben…

A méreg históriája, szövevényekkel

1 Medea

Sandys (1829 – 1904): Medea (1866-8)

Méreg” szavunk eredete homályba vész. Az egyik elmélet szerint alán őse lehetett, mely tükröződhet az oszét marg, „méreg” és az újperzsa مرگ, marg, „halál” szavakban, ám a hangrendi váltás túl ritka a nyelvfejlődésben ahhoz, hogy ezt biztos alapnak lehetne tekinteni. A másik elmélet szerint ősi finnugor hatásról van szó, a myrkky például finnül: „méreg”.[1] A szó egyes idegen változatainak történeteit nagyobb biztonsággal tárták fel, érdemes egy rövid pillantást vetni rájuk. Bővebben…