Hippokrates címkéhez tartozó bejegyzések

Akhilles és az aszpirin

Menalcás
Sarjura jó az eső, a gidáknak a fák csemetéje,
Ellős juhnak a fűz hajlós galya, nékem Amyntás.

Vergilius (Kr.e. 70 – Kr.e. 19): III. ekloga
Lakatos István (1927 – 2002) fordítása[1]

A fűzfafélék családjába tartozó fűz nemzetség latin és egyben tudományos neve Salix. Ez utóbbit Linné (1707 – 1778) adta a nemzetségnek.[2] (A salix szó valamely szubsztrátnyelvből ment át a latinba, nem indoeurópai leszármazott.[3]) Nagyon rég óta tudja az ember, hogy levelében, kérgében gyógyerő van: a fa egy alkoholos glükozidot, szalicint termel, mely szervezetünkben szalicilsavvá alakul át.[4] Johann Andreas Buchner (1783 – 1852) 1828-ban vonta ki fűzfából a szalicin keserű, sárga kristályait (az értelemszerű elnevezés is tőle származik).

fűzből kivont szalicin

Bővebben…

Reklámok

Bors, radír és piperkőcök (vegyészek aranykora)

fekete bors

Hippokrates (Kr.e. 460? – 370?) Az akut betegségek életrendjéről című munkája XI. fejezetében különféle szirupokat javasol tüdőgyulladásban szenvedőknek. Az első gyantás husáng és toboz attikai mézben, a második istenfa mézecetben, a harmadik bors és fekete hunyor főzete.[1] Ezekben az összeállításokban az óvatos utókor már egyiket sem alkalmazza, mindamellett némely összetevő gyógyerejét nem vitatja el. A fekete bors gyógyhatásait ma is tiszteljük, és ezek között valóban ott van a légutak tisztítása és a meghűlés gyógyítása (és egyebek, például javítja az emésztést, fogyaszt és egyes bőrbetegségekre is jó).[2] Bővebben…

Az éter alatt

Amint már kitértünk rá, az ógörög filozófiai-költői gondolkodás az atmoszférát kétrétegűnek képzelte: felül van a könnyű és tiszta éter, istenek birodalma, alul, amiben mi, halandók mozgunk és élünk, a ἀήρ, haer. Ezúttal itt nézünk körbe egy kicsit. Bővebben…

Kis esti delírium

most úgy remegem ezt az estét,
hogy kocódnak tőle a poharak,
most olyan távoli az öregség
pedig nyuvaszt már, rámszakad –

Kiss Benedek: Nyáresti delírium (2003)[1]

Hagyományosan Hippokratesnek (Kr.e. 460? – 370?) tulajdonítják azt a sokszerzős kötetet, melynek neve Hippokratesi gyűjtemény. A mintegy hatvan értekezésből álló nagyszabású mű körülbelül Kr.e. 450 és 340 között állt össze, és jól reprezentálja az ógörög gyógyászat „új stílusát”, mely a leírásaiban szabatos, magyarázataiban mellőzi a természetfeletti elemeket.[2] A leírások között számos esetben ütközünk a φρενῖτις, frenitis fogalmába, mellyel, mai angol nyelvi leszármazottjával szólva, a frenzyt[3], őrületet, delíriumot vagy ilyen görcsöket, rohamokat jelölnek.[4] Az, hogy a phrenitis orvosi szakszavát ma kizárólag a rekeszizom-gyulladásra alkalmazzák[5], elkerülhetetlenné tesz egy rövid etimológiai kitekintést mai tulajdonképpeni témánk előtt. Bővebben…

A lélek atomjai

(Az őt meglátogató) Hippokrates egy szolgálólánnyal érkezett, akit első nap Demokritos „jó reggelt, kisasszony”-nyal köszöntött, de a következő napon „jó reggelt, asszonyom”-mal

Diogenes Laertios (180? – 240?): Βίοι καὶ γνῶμαι τῶν ἐν φιλοσοφίᾳ εὐδοκιμησάντων (Bioi kai gyomai ton en filosofia eudokimesanton, A filozófiában jeleskedők élete és nézetei), VII. (Demokritos)[1]

1-burma


ászátsu, lélegzés
ászátvinjarin, lélek
ászát, élet
su, látás
vinjarin, szellem

A lélegzet és a lélek összefüggésről már beszéltünk. Fogalmi kapcsolatot nagyon sok nép felállít közöttük, a magyarok a finnugor érintkezés óta bizonyosan.[2] De hogy egy távolibb nép lelkébe is bepillantsunk: a burmaiak bama nyelvében az „élet” szó után a „látást” téve, mely elvonatkoztatott értelmű látást is jelent, a „lélegzést” kapjuk, míg a „szellemet” utána téve a „lelket”. Nem rövid, de világos. A kapcsolat felállításáig vezető természetes utat spekulatívan elképzelhetjük, de helyzetünk ennél szerencsésebb: a gondolatmenetet megtette helyettünk Demokritos. Bővebben…

A méreg históriája, szövevényekkel

1 Medea

Sandys (1829 – 1904): Medea (1866-8)

Méreg” szavunk eredete homályba vész. Az egyik elmélet szerint alán őse lehetett, mely tükröződhet az oszét marg, „méreg” és az újperzsa مرگ, marg, „halál” szavakban, ám a hangrendi váltás túl ritka a nyelvfejlődésben ahhoz, hogy ezt biztos alapnak lehetne tekinteni. A másik elmélet szerint ősi finnugor hatásról van szó, a myrkky például finnül: „méreg”.[1] A szó egyes idegen változatainak történeteit nagyobb biztonsággal tárták fel, érdemes egy rövid pillantást vetni rájuk. Bővebben…

A szurokfű és néhány családtag

Oread

Whirl up, sea –
whirl your pointed pines,
splash your great pines
on our rocks,
hurl your green over us,
cover us with your pools of fir.

Hilda Doolittle (1886 – 1961)

Oreád

Kavarogj fel, tenger,
hegyes fenyőiddel,
csapkodd nagy fenyveid
a szirtjeinkhez,
borítsd be zöldeddel,
tűlevél-tócsáiddal fedj be.

Tótfalusi István fordítása[1]

1 szurokfu

szurokfű és majoránna

Id. Plinius (23 – 79) A természet históriája XX. könyve rövid 67. fejezetében beszámol a szurokfű hasznáról.

2 oregano

szurokfű

Mint írja, aromája a nagyezerjófűével vetekszik, és az orvoslásban sok fajtáját használják.

3 Dictamnus_albus

nagyezerjófű

4 izsop

izsóp

Az onitis, másképpen prasion, így id. Plinius, megjelenésében az izsópra emlékeztet, különösen macerálva és rágcsálva alkalmas elősegíteni a jó emésztést és szüntetni a gyomorfájást. Pók- és skorpiócsípésre fehér borban ajánlja, ficamokat, rándulásokat, horzsolásokat pedig ecetes-olajos kivonatába áztatott gyapjúkötéssel érdemes kezelnünk. Ez a fejezet ezzel véget is ér. Az utókor el-elvitatkozik felette. Bővebben…