Képzőművészet kategória bejegyzései

Hegedűs egy minszki háztetőn

Az idő elszállt,
Nem irgalmaz,
Ami elmúlt.
Az ágak már
Utunkra hajoltak…

Fefer: Ifjúság[1]

Alekszej Mihajlovics Granovszkij (1890 – 1937)

Slojme Mihajlovics Mihoelsz nehéz korszak nagy színésze volt. Alekszej Mihajlovics Granovszkij színésztársulatából alakult 1920-ban a Московский Государственный Еврейский Театр[2], azaz Moszkvai Állami Zsidó Színház, ismert betűszóval a GOSZET, melynek Mihoelsz vezető színésze lett, majd amikor Granovszkij 1928-ban úgy döntött, Németországban folytatja tovább életét, őt nevezték ki az igazgatójának is.[3] Chagall (1887 – 1985) hosszú időn át a legszorosabban együttműködött a színházzal, pannókat festett. Maga a festő is csak később, 1973-ban tudta meg, hogy a színház 1950-es felszámolását követően a műveit megőrizték.[4]

Chagall: Hegedűs a háztetőn (a GOSZET számára, 1920)

A Hegedűs a háztetőnt Chagall három változatban festette meg: 1912-ben, 1920-ban és 1923-24-ben. A téma legkorábban 1908-ban jelenik meg a Halott című képen: a gyertyákkal körülölelt ravatal felett a háztetőn hegedűs játszik. De a szintén 1924-ben festett Halál című képén egy gyászmenetnek a hegedűs szintén a háztetőn hegedül, és ehhez Chagall hozzáfűzte, utalva a mondásra, „…mint hegedűs a háztetőn…”. Az 1920-as változatot Chagall a színház számára készítette. Vityebszkben, Chagall kora ifjúságának helyszínén a hegedűs ott játszott minden sorsfordulónál, és ahogy a mondás tartotta, az élet olyan, mint a hegedűs játéka a háztetőn: csiholj elő egy kedves dallamot anélkül, hogy kitörnéd a nyakad.[5] Sólem Áléhem (1859 – 1916) az 1894-ben írt Tóbiás, a tejesemberben ehhez címszereplőjén keresztül még hozzáfűzi: a hagyomány és haladás közt is úgy ingadozunk, mint hegedűs a háztetőn.[6] Bővebben…

Távoli fuvolaszó

Theba alapításáról már megemlékeztünk; ma a még az ókori viszonyok közt is tragikusnak mondható bukásának rövid összefoglalójával kezdjük. Bővebben…

A varázslatos kabóca

Ricci (1659 – 1734): Eos és Tithonos

Eos hajnalistennőt, akit a forradalmárok szívesebben emlegetnek latin nevén Auroraként, Afrodite, a szerelem istennője átka sújtotta azok után, hogy szépségével elcsavarta Ares hadisten fejét: akár csak későbbi korok szerelmi bájitalait hörpintette volna fel, lépten-nyomon szerelmre lobbant. Ám megvolt benne az isteni kitartás képessége. Amikor megpillantotta a trójai herceget, Tithonost ifjúsága és ereje teljében, azonnal bele is szeretett, és a jó politikus hamar megérti nemcsak a harc, de a béke klasszikus jelzéseit is. Mikor számára Eos Zeustól örök életet kért, a kegyes és meghatódott főisten megadta azt. Tithonos boldogan kezdett öregedni, de az örökkévalóság természetével és jelentésével tisztában levő hajnalistennőt érthető aggodalom fogta el. Az ő isteni szemében csak pillanatnak tűnt az az idő, ami alatt Tithonos mozogni sem képes, összeszáradt, rovarszerű lénnyé zsugorodott. Ekkor összeszedte isteni erejét, és kedvesét kabócává változtatta, hogy kezeiben tarthassa mindörökké, és hallgathassa énekét.[1]  Bővebben…

Újabb kalamitások: a kadmium

μητέρα τ᾽ Οἰδιπόδαο ἴδον, καλὴν Ἐπικάστην,
ἣ μέγα ἔργον ἔρεξεν ἀιδρείῃσι νόοιο
γημαμένη ᾧ υἷι: ὁ δ᾽ ὃν πατέρ᾽ ἐξεναρίξας
γῆμεν: ἄφαρ δ᾽ ἀνάπυστα θεοὶ θέσαν ἀνθρώποισιν.
ἀλλ᾽ ὁ μὲν ἐν Θήβῃ πολυηράτῳ ἄλγεα πάσχων
Καδμείων ἤνασσε θεῶν ὀλοὰς διὰ βουλάς…

Ὅμηρος (αι VIII. π.Χ.): Ὀδύσσεια, Λ[1]

metera t’Oidipodao hidon, kalen Hepikasten,
e mega hergon herexen aidreiesi nooio
gemamene o yhii: o d’hon pater’ exenarixas
gemen: hafar d’anapysta theoi thesan anthropoisin.
all’ ho men en Thebe polyerato halgea paskhon
Kadmeion henasse theon holoas dia bulas…

Homeros (Kr.e. VIII.sz.): Odysseia, XI.

S Oidipusz anyját is láttam, gyönyörű Epikasztét,
őt, aki rettenetes dolgot tett balgatag ésszel:
nőülment a fiához; az ifjú megölte az apját,
és így vette el; ámde az istenek ezt fölfedték.
S ő szeretett Thébájában gyötrődve uralgott
kadmoszi népe fölött; vészt mértek az istenek őrá…

Devecseri Gábor (1917 – 1971) fordítása[2]

a sárkányölő Kadmos

Theba legendás alapítójának, Kadmosnak a nevével már találkoztunk, amikor az internet védőszentje, Sevillai Szent Izidor (560 – 636) álláspontjáról írtunk, ami szerint Foinikos, Kadmos testvére adja Fönícia nevét. Κάδμος, Kadmos neve előhellén eredetű.[3] A legendára építve nevét a thebaiak megnevezésére is használták καδμεῖος, kadmeios formában[4], mi több, Theba fellegvárának neve is Καδμεία, Kadmeia[5]. Itt és most azonban jobban érdekel bennünket, hogy a görögök καδμεία, kadmeia, κᾰδμῐ́ᾱ, kadmia, κᾰδμήᾱ, kadmea névváltozatokkal egy Theba környéki ércet jelöltek.[6]

Kadmeia: a thebai fellegvár

Bővebben…

Kit nem evett meg Ugolino gróf?

”Padre, assai ci fia men doglia
se tu mangi di noi: tu ne vestisti
queste misere carni, e tu le spoglia”.

Dante (1265? – 1321): Divina Commedia,
l’Inferno, Canto trentatreesimo / 1.: Il racconto del conte Ugolino[1]

„Atyánk, nem lesz szivünknek ennyi búja,
ha minket eszel! Te ruháztad csontunk
e vézna hússal: – vedd magadhoz újra!”

Dante: Isteni színjáték,
Pokol, Harmincharmadik ének / 1.: Ugolino.
Babits Mihály (1883 – 1941) fordítása[2]

a Biblioteca Riccardiana Firenzében

Riccardo Romolo Riccardi (1558 – 1612) 1600-ban alapította Firenzében a ma is virágzó Biblioteca Riccardianát, azaz a Riccardi Könyvtárat.[3] Bővebben…

A szerelem olvasztótégelye

Beócia

Beócia Ismenos folyója lányának mondják Derketis najádot, aki neve alapján talán a Theba melletti Kitharion hegy kóbor, de szelíd tigriseiről híres Dirke forrásának volt gondozója.[1] Életrajzának ezek az adatai bizonytalanok, annál jobban ismert najádoktól szokatlan, perzselő szerelmi vágya. (Ha odaképzeljük magunkat Beócia még ma is festői tájaira, ahol ráadásul a najád nem menekül előlünk, hanem maga üldöz bennünket, nosztalgiát érzünk a máskülönben kegyetlenségekben is gazdag ókori Hellas iránt.)

Amint arról Statius (45? – 96?) a Thébai történet VII. könyvében Antigone idős nevelőjének szájába adva a történetet beszámol, Derketis a még gyermek és szerelmi lángolásra alig képes Lapithaont szégyentelenül elcsábította. Gyermekük, a bájos Alatreus, később a Théba elleni hősi hetek egyike, csakhamar túlszárnyalta apja erényeit, amikor maga az apa is olyan ifjú volt még, hogy testvéreknek tűntek. Így Lapithaon joggal gondolhatta életének mind a múltját, mind a jövőjét boldogsággal teljesnek.[2] Derketis szerelmi hőfokban azonban meg sem közelíti mai hősnőnket. Bővebben…

Pelenkában a csillagokig

Art þou nat wrongful in þat and makest fortune wroþe and aspere by þin inpacience and ȝit þou mayst not chaungen hir. 

Chaucer (1343? – 1400): Boece (1374?), II / 1[1]

Avagy nem cselekszel-e rosszat vagy nem vezet-e dühbe és durvaságba önnön türelmetlenséged, és mégsem tudsz ezen változtatni?

Chaucernek Boëthius (475? – 526?) A filozófia vigasztalása című műve fordításával már találkoztunk.

Kansas zászlaja

A kiemelt aspere szót aligha kerülhettük ki életünkben, különösen ha a Per aspera ad astra, „Göröngyös úton a csillagokig” irrealisztikus latin szállóige teljesen realisztikus első felét idézzük emlékezetünkbe.

A latin asper, „egyenetlen” szó valószínű őse az indoeurópai hesp-, „vágni”, ami alapja lehet a görög ἀσπίς, aspis, „áspiskígyó”, „pajzs” szónak is. Ugyanakkor a latin „egyenetlen” értelmet átvitték a frissen vert érmére is.[2]  Bővebben…

A kasznár

E hajón utazik egy Trikalisz Euthym álnév alatt menekülő török khazniár basa, lopott kincseivel.

Jókai (1825 – 1904): Az arany ember. XIII., A nevetni való tréfa (1872)[1]

Ott van az ő leánykora óta való mosónéja, Uma Musztafa, derék, bátor mohamedhitű nő. Meg nem vesztegeti azt a Khazniár se.

Eötvös Károly (1842 – 1916): A Bakony. Megakad a vármegye, 2. fejezet (1909)[2]

Ladell (1821 – 1886): Csendélet fekete szőlővel, őszibarackkal, szilvával, mogyorókkal, fém ládikával és egy pohár borral egy faragott fapárkányon

A „khazniár” ismert, sőt népszerű szó lehetett Jókai olvasótáborában, ha csak arra gondolunk, hogy (a „khaznét” is ideszámítva) csak Az arany emberben nem kevesebb mint tizenegyszer fordul elő.[3] De még bő negyed század elteltével is a hétköznapi szókincs része lehetett. Jelentése „kincstárnok” – erre megdönthetetlen bizonyítékot itt találunk[4] –, a „khazné” maga a kincstár. Bővebben…

A kegyelem fedelei, trónusai és autói

A frigyláda elkészítésének leírásakor az Exodusban ezt olvassuk:

Csinálj fedelet is tiszta aranyból: harmadfél sing hosszút, és másfél sing széleset.
2Móz 25:17[1]

A frigyláda arany fedelére használt eredeti héber szó a כַּפֹּ֫רֶת, kapporet. Ennek közvetlen eredete a כָּפַר, kafar, „fedél” szó, melynek szó szerinti jelentése azonban „megtisztít”. Itt nem a bűntől szabadulásról mint annak lefedéséről van szó, mint a katolikus népénekben (rút bűneinket jóságoddal född be). Az engesztelés napján, azaz jom kippurkor a főpap erre az arany fedélre hintette az áldozati állat vérét. Mint a nagy német orientalista, Paul Anton de Lagarde (1827 – 1891) rámutat, az arabban hasonló módon a كَفَرَتْ, kaffarat szó szintén „fedelet” jelent, ám itt a szó további fejlődése nem a megtisztítás felé kanyarodott, hanem a megtisztításra váró személy felé, így alakult ki a كافر, kafir, azaz „kaffer”, „hitetlen”, amivel már volt alkalmunk foglalkozni. A Septuaginta a ἱλαστήριον, hilasterion, „az engesztelés eszköze” szót alkalmazza, amelyről az V-VI. században élt görög grammatikus, Alexandriai Hesykhios közli, „a megtisztulás eszköze” értelemben használták.[2] Ennek latin megfelelőjét, a propitiatoriumot alkalmazza a Vulgata.[3] Tiszta sor – mondhatnánk. Ám Luther Márton (1483 – 1546) értelmezése sajátos fordulatot visz a fogalom további fejlődésébe. Bővebben…

Újabb fényutak

Az ember a kövér lucernában taposott, s ment előre. Nyugodtan ment, nem gondolt arra, hogy a lucerna sír a csizmája alatt. A lucernaszárak letörtek a lépésre, s haldokolva hanyatlottak, de az ember ily csekélységre nem gondolt.

Móricz (1879 – 1942): A kutya[1] (1926 és 1933 között)

Az, hogy egy és ugyanaz a Vénusz bolygó jelentkezik az égbolton egyszer mint Esthajnalcsillag, görögül Ἓσπερος, Hesperos („este”), latinul mint Hesperus vagy Vesper, másszor mint Hajnalcsillag, Εωσφόρος, Eosforos („hajnalhozó”), illetve Eosphorus vagy Lucifer, a sátán tegnap vizsgált sorsára utaló frivol szóhasználattal nem „esett le” azonnal a görögöknek, ám a két hozzárendelt istenalak az idők során szép csendben összeolvadt.[2] Afroditével természetesen nem. A Földről nézve legfénylőbb bolygóra a Vénusz nevet csak a késő XIII. századtól kezdték használni[3], legalábbis mai ismereteink szerint. A napnyugtát kísérő Esthajnalcsillag neve alapján mondták a „nyugati” Itáliát a görögök, Hispániát a rómaiak Hesperiának. A latin szó indoeurópai eredetű, a wes-pero-, „este” gyökből fejlődött[4], latin folytatásából pedig a mi „vecsernyénk”.

Bővebben…

Csigavíz

She is older than the rocks among which she sits; like the vampire, she has been dead many times, and learned the secrets of the grave; and has been a diver in deep seas, and keeps their fallen day about her; and trafficked for strange webs with Eastern merchants: and, as Leda, was the mother of Helen of Troy, and, as Saint Anne, the mother of Mary; and all this has been to her but as the sound of lyres and flutes, and lives only in the delicacy with which it has moulded the changing lineaments, and tinged the eyelids and the hands.

Walter Pater (1839 – 1894): The Renaissance (1893)[1]

Idõsebb a sziklánál, amelyek között ül, miként a vámpir, sokszor meghalt, és megtanulta a sír titkait, mély tengerek búvára volt, s elmerült napjaik maga köré gyûjtötte, különös kelmékre alkudott Kelet kalmárjaival, mint Léda, anyja volt a trójai Helénának, és mint Szent Anna, anyja volt Máriának, s mindez neki annyi volt, mint a lantok és fuvolák hangja, s nem él, csupán az élveteg finomságban, mely formába öntötte a változó vonalakat, s a kézre és szemhéjra színt lehelt.

Vajda Endre (1914 – 1987) fordítása[2]

Egy megfejthetetlen azonosságú, WM-ként ismert szerző (annyit sem tudunk, több más hasonló témájú mű ilyen megjelölésű szerzőjével azonos-e[3]) 1671-ben zamatos stílusú könyvet tett közzé A QUEENS Delight; OR, The Art of Preserving, Conserving and Candying. As also A right Knowledge of making Perfumes, and Distilling the most Excellent Waters, azaz KIRÁLYNŐI Gyönyör, AVAGY A Tartósítás, Konzerválás és Kandírozás Mestersége. Továbbá Parfümök készítésének és a Legkiválóbb (illatos) Vizek Lepárlásának helyes Tudása címmel. Ebben szerepel The admirable and most famous Snail Water, azaz A bámulatos és leghíresebb Csigavíz ismertetése. Bővebben…

Különféle rácsozatok, bevezetővel

 And on his brest a bloudie Crosse he bore,
The deare remembrance of his dying Lord

Spenser (1552 – 1599): The Faerie Queene (1596), Book I, Canto I.[1]

Mellkasán véres keresztet viselt,
Haldokló Uráról mint édes emlékjelt.

A tündérkirálynő, I. könyv, I. ének

1-saint_george_raphael

Raffaello (1483 – 1520): Szent György legyőzi a sárkányt (1506)

A kappadókiai születésű görög Szent György (271? – 303) ugyan legyőzte a Silena városát rettegésben tartó kisebb sárkányt – a hagyomány Libya tartományba teszi a helyet, de Andrew Wilson több egyéb változatot is számon tart[2] –, a vértanú elsöprő népszerűségét mégis halálának és megkínzatásának azok a részletei okozzák, melyeket a katolikus egyház ma nem tart hitelesnek.[3] Számos foglalkozás (köztük első helyen a katonaság) védőszentje, de ugyancsak égi oltalmazója sok országnak, tájegységnek, városnak. Közülük első helyen Grúziát kell említsük, annál is inkább, mert bizonyos hagyomány szerint nevük (az angolban még látványosabban: Georgia) Szent Györgyéből ered. Ám egy másik magyarázat szerint a név a görög Γεώργιος, Georgios, „Földműves” szóból származik. Ennek a nézetnek a hívei felhozzák, hogy id. Plinius (23 – 79) A természet históriája IV. könyve 26. fejezetében a szkíták (szittyák) hatalmas régiójából az egyiket Georgi néven említi.[4] Mások úgy tartják, a forrás a perzsa گرج, gorj népnév, melynek középperzsa és ázsiai-ibér gyökerei vannak, amiből egyebek közt pártus és óörmény elnevezések is fakadtak.[5] De Szent György védi többek között Angliát, Görögországot, Oroszországot, Etiópiát, Litvániát, Palesztinát és Portugáliát, számos várost, köztük Bejrútot, Cácerest, Ferrarát, Genovát, Moszkvát és Ljubljanát. Továbbá Aragóniát és Katalóniát.

2-valeri
Katalóniában a mai napig nagy tiszteletnek örvend. Gaudí (1852 – 1926) jelentősége mellett természetesen eltörpül Valeri i Pupurullé (1873 – 1954), de barcelonai Art Nouveau stílusú Szent György-háza népszerű látványosság.[6] Ennek tornyáról szóljunk kicsit részletesebben, pontosabban a nevéről. Bővebben…

Tasso és neve

CANTO l’arme pietose e ’l capitano
che ’l gran sepolcro liberò di CRISTO.
Molto egli oprò co ’l senno e con la mano,
molto soffrí nel glorioso acquisto;
e in van l’Inferno vi s’oppose, e in vano
s’armò d’Asia e di Libia il popol misto.
Il Ciel gli diè favore, e sotto a i santi
segni ridusse i suoi compagni erranti.

Tasso (1544 – 1595): Gerusalemme liberata, I. (1581)

Éneklem a szent harcot, a vezért,
Ki Üdvezítőnk sírját visszavette.
Sokat tön ésszel, kézzel ő ezért,
Sok szenvedésbe telt nagyhírü tette.
Hiába kelt Pokol, hiába mért
Világ két része végcsapást felette:
Őt nem hagyá az ég, s zászlai
Alá megtértek bolygó társai.

Arany János (1817 – 1882) fordítása[1]

Tasso ősi családja igen tehetős lett az által, hogy szerepet vittek az európai postaszolgáltatás megszervezésében.[2] Bővebben…

A szőlőszemtől a Furunkulus Kupáig

„A szőlőszem kicsiny gyümölcs,
Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék.
A föld is egy gyümölcs, egy nagy gyümölcs,
S ha a kis szőlőszemnek egy nyár
Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek,
Amíg megérik?

Petőfi (1823 – 1849): Az apostol, XI.[1] (1848)

Az indoeurópai bher-, „vinni” gyökből származik a görög φέρω, fero[2] és a latin fero, „viszek”, de mindkét nyelvben annak az embernek a megnevezése is, aki elvisz valamit: a görög φώρ, for, valamint az előitáliai for közvetítésével a latin fur, „tolvaj”.[3] Francia közbenső állomással ebből lett az angol furtively, „rejtve”, „lopva” melléknév.[4] Az olasz furfante, gazfickó (és így a magyar „furfangos”) azonban nem innen származik.[5]

A szőlőtőke kis göböcskéit az aggódó bortermelők azzal gyanúsították, hogy elszívják a nedveket a gyümölcs elől, és ezért hol „gazemberkének”, latrunculusnak, hol „tolvajkának”, furunculusnak nevezték.

0-staph

Ez utóbbi vált a göbhöz hasonló, leggyakrabban az arcon kiütő kelés névadójává.[6] Az angolban a furuncle mellett, sőt, elsősorban, a carbuncle szóval jelölik a fájdalmas kelést. A karbunkulus szónak ezzel a jelentésével is, a „féldrágakő” jelentésével is foglalkoztunk már: mindkettő az eredeti „parázsszem” jelentésre vezet vissza. A furunkulust a Staphylococcus aureus egy antibiotikumoknak meglehetősen ellenálló és kiújulásra hajlamos baktérium okozza.[7]

1-0-rosenbach

Nem véletlen a kiütközési helye, hiszen, mint megállapították, az orrjáratokban szeret lappangani.[8] A taxont Anton Julius Friedrich Rosenbach (1842 –1923) alkotta meg 1884-ben.[9] Ha hajlunk rá, hogy tudományos nevének különös rokonságát kísértetiesnek gondoljuk az általa okozott kellemetlenségével, vagyis hogy alaktani okokból a baktériumot az „arany szőlőszem”[10] névvel illetik, még jobban meglepődünk, ha azt látjuk, a névadó Rosenbachot 1890 körül lefényképezte egy William Grape nevű mester. Bővebben…

A lapis lazuli csavaros útjai

von der azurnen Einsamkeitsmaragdenes Glück
azúr magányból… smaragd boldogság…

Nietzsche (1844 – 1900): Ecce Homo[1] (1888)

Ma is őrzöm azt a telefirkált, rongyosra olvasott, megtépett füzetet, de ma már csak részben tudom felidézni, tetten érni a könyvecskében azt az eufóriát, önkívületet, ami akkor eluralkodott rajtam, jóllehet az azóta eltelt három évtizedben is újraolvastam, foglalkoztam vele, annál is inkább, mivel bizonyos fogalmai beépültek írásaimba, verseimbe. Egyetlen könyv sem hatott még így rám. (El is felejtettem említeni, az Ecce homo volt az a könyvecske. Ne feledjük, harminc-negyven évvel a Nietzsche-reneszánsz elõtt vagyunk még.) Az azúr magány, az azúr szakadék, a smaragd boldogság, a filigrán művészet…

Tolnai Ottó: A pompeji filatelista, VII.[2] (2001)

A lapis lazuli ősidőktől szolgálta az ember örömét. Mélykék színétől az egyiptomiak az égbolt jótékony segítségét remélték mindenféle ártó gonosztól. Talán VII. Kleopatra Filopator (Atyaszerető, esetleg: Atyja által szeretett), röviden: Kleopatra (Kr.e. 70? – 30) szemhéjfestékében is ott volt a lapis lazuli pora.[3]

2-tutankhamon

Tutanhamon (Kr.e. 1342? – 1324) halotti maszkja (?) lapis lazuli-berakásokkal

Bővebben…