II. Károly címkéhez tartozó bejegyzések

Suriname, a valóságország

Ha nem is elégszer, de idáig is sokszor foglalkoztunk Suriname-mal. (Sok más országot igazságtalanabbul hanyagoltunk.) Az egyik véglet Diószegi Sámuel (1761 – 1813) keserű beszámolója volt a kutyatejfélék családjába tartozó manszanilyafa letális hatásáról:

A másik véglet (a többi) mind boldogító természeti kincsről írt, például a szurikátákról. Lássunk most néhány szikár, mégsem száraz számadatot a dél-amerikai köztársaságról. Területe bő másfélszerese Magyarországénak (163 820 km2), lakosainak száma kicsit meghaladja Budáét (585 932, jelenlegi becslés szerint). A lakosság szinte teljes egészében az északi, part közeli sávra korlátozódik, míg az ország belső területe jóformán lakatlannak mondható.[1] A lakosság nemzetiségi megoszlása sokat sejtet az ország történelméről. Két (!) százalékukat teszik ki az őslakosok, ezzel körülbelül egyenlő mennyiségben kínaiak, egy százalékban fehérek lakják az országot. A maradék kilencvenöt százalékot az ország területére szökött rabszolgák, hindu (indiai és pakisztáni) és jávai ide szerződött munkások leszármazottai, illetve kreolok (fehérek és feketék vegyes házasságaiból származók) teszik ki. Bővebben…

In nomine

And if I did, what then?
Are you aggriev’d therefore?
The sea hath fish for every man,
And what would you have more?’

„Ha megtettem, mi van?
Most izgulsz miatta?
A tengerben mindnek van hal,
Akkor még mit akarsz?”

Gascoigne (1535? – 1577)[1]

Gascoigne csípős nyelvű, és ahogy az akkoriban dívott, kalandos életű költő volt. Tanult ember létére már fiatalon gazdálkodni kezdett, amihez nem értett. Két év börtönt kapott adósságaiért. Később I. (Hallgatag) Orániai Vilmos (1533 – 1584) alatt is szolgált zsoldosként. Első jelentős műve 1566-ban Ariosto (1474 – 1533) 1508-ban írt I suppositi, Az elcseréltek című vígjátékának angol fordítása Supposes címen, ami alapul szolgált Shakespeare (1564 – 1616) 1594-es Makrancos hölgyéhez. Egy másik híres fordítása vagy átültetése 1573-ból ókori és reneszánsz nagyságok műveiből A Hundreth sundrie Flowres bounde vp in one small Poesie, Száz apró virágszál egy kis kötetbe fűzve[2], amelyet egyesek durvának tartottak. Ő nem, később is kiadatta.[3] Bennünket ez alkalommal mégis csak egyetlen kifejezésalkotása érdekel 1576-os nagyszabású leírásából The Princely Pleasures, at the Court at Kenilworth, Fejedelmi élvezetek a kenilworthi udvarban címmel. Bővebben…

Mi újság a futrinka végbelében?

vörös kínafa

Kína százharmincnégy füvészkertjének[1] látogatói minden bizonnyal találkoznak a kínafával, ám amikor a portugál alkirály, Luis Jerónimo Fernández de Cabrera Bobadilla Cerda y Mendoza Chinchón (1586 – 1647) feleségét, Anna Condeza de Chinchón (1599 – 1640) grófnőt 1638-ban a kínafa kérgéből készült orvossággal kigyógyították maláriájából (és ami után a gyógymód hatalmas népszerűségre tett szert Európa-szerte), ezt a buzérfélék családjába tartozó dél-amerikai növényt aligha ismerhették Kínában. A nemzetség tudományos nevét, a Cinchonát Linné (1707 – 1778) adta, tehát se Kínáról, se a helyi névből, hanem a kigyógyított grófnő férjének spanyol birtokáról. A közönséges „kínafa” név ugyanis a kecsua quina-quinából ered, melynek jelentése „a kérgek kérge”, ez a helybéliek által szentként tisztelt, legendákkal övezett csodaszer. Amennyire ez nyomon követhető, az ecuadori Loja szülötte, Pedro Leyva, a neves inka orvos tárta fel a titkot vagy Juan López jezsuita misszionárius (így terjedt el a „jezsuita kéreg”, „jezsuita por” elnevezés), vagy Loja spanyol kormányzója, Juan López de Cañizares előtt az 1630-as években.[2] II. Károly (1630 – 1685) háziorvosa, sir Robert Talbor (1642 – 1681) nemcsak a királyt kúrálta ki, de a francia udvarban is sikereket ért el. Amikor a tudására féltékeny francia orvosok kérdőre vonták, mit tud a lázról, ezt válaszolta: You gentlemen may explain the nature of fever; but I can cure it, which you cannot (uraim, önök magyarázhatják a láz természetét, de én gyógyítom is, amire Önök képtelenek).[3] Bővebben…

New York öt kerülete

Surely this country is the Paradise of the world

Bizony ez az ország a földi paradicsom…

(egy brit hivatalnok véleménye Staten Island-ről 1776-ban[1])

1 Hudson-obol

A Hudson-öböl (Kanadában). A Hudson-öbölnél halt meg feltárója, sir Henry Hudson (1550? – 1611).

A Commonwealth of England hosszas holland konfliktusai után a restaurált királyság is élesen szemben állt a spanyol hatalmi megroppanást kihasználó Hollandiával. Nem sokkal azt követően, hogy II. Károly (1630 – 1685) 1663-ban megzavarta Hollandia nyugat-afrikai rabszolgaellátását és 1664-ben megszállta New Amsterdamot, kirobbant a második brit-holland háború, mely 1665-től 1667-ig tartott, és súlyos angol kudarccal zárult az 1667-es bredai békében. A királynak le kellett mondania minden holland akvizíciójáról.[2]

2 bredai

a bredai békeszerződés

A békeszerződés azt is rögzítette, hogy az angol felségterületű Suriname-ot átadják Hollandiának, és ennek fejében megtarthatják a gyenge területként számon tartott New Amsterdamot.[3]  Bővebben…

Térj vissza, Astrea

0 Balajthy

Balajthy Jó’sef verses köszöntője[1]

3 Salvator_Rosa_Astrea_artatlansag_tisztasag_szuz_istennoje

Salvator Rosa (1615 – 1673): Astrea, az ártatlanság és tisztaság szűz istennője távozása (1665)

Astreus multifunkciós titán: reszortjai közé tartoznak a csillagok, a bolygók, a csillagászat és az esti szürkület.

Bővebben…

Oroonoko

Why I wish, I wish, I wish I was a man?

Miért vágyom úgy rá, hogy férfi legyek?

Aphra Behn[1] Thomas Southerne[2]: Oroonoko

Rövid bevezetőként fussuk át a két szerző szerepét Purcell (1659 – 1695) életművében. Élete utolsó éveiben Purcell figyelme a színház felé fordult. Számtalan hosszabb-rövidebb kísérőzenét és betétet írt különféle színművekhez, és ezek Purcell máig tartó népszerűségének biztos alapjai: legalább egy-egy dalt vagy kettőst a legtöbbjükből rendszeresen előadnak.[3] Egyik legtöbbször megzenésített szerzője az akkor még fiatal ír drámaíró, Southerne volt.[4]

1 Southerne

Thomas Southerne (1660 – 1746)

Aphra Behn (1640 – 1689)

Aphra Behn (1640 – 1689)

Bővebben…

Hanuka ünnepére

A hanuka, felszentelés ünnepe idén december 16-án, sötétedéskor kezdődött és 24-éig tart. Az ünnep történeti alapja a zsidó nép hősies szembefordulása a templomgyalázó IV. Antiokhos Epifanes királlyal (Kr.e. 215 – 164), aki a szeleukida birodalom megrendülő hatalmát próbálja drákói parancsokkal védelmezni, és elődei viszonylagos vallási türelmét nem felvéve a hitükből nem engedőkkel szemben különös erőszakkal lép fel. Az istenfélő zsidók nem tűrik Zeus szobrának elhelyezését a templomban, spontán ellenállásuk végül kiterjedt szabadságharcba, csodával határos győzelembe és az ezt követő, 101 évig tartó függetlenségbe fordul. Az így létrejött hasmoneus királyságot a rómaiak olvasztják be Siria provinciába. Maga a hanuka a templom újraszentelésének ünnepe. A hanukai gyertyagyújtás eredete a hagyomány szerint az a csoda, amikor a felszenteléskor talált, egy napra elegendő kóser olaj nyolc álló napon égett. Bővebben…