Növények kategória bejegyzései

A limonion és a faalma

A limoniont részletesen tárgyalja id. Plinius (23 – 79) A természet históriája XX. könyve XXVIII. fejezetében. Egyebek közt megtudhatjuk, hogy levelei gyógyítják az égési sebeket, egy acetabulumnyi mag (ezzel a szóval már találkoztunk) hasznos vérhas ellen, és répa gyökerével készített főzete foltokat szed ki a ruhákból. Vad hajsza indult az utókorban, esetünkben is, kiderítendő, melyik növényről lehet szó. Három keveredik gyanúba: az ólomgyökérfélék családjába tartozó egynyári sóvirág, a hangafélék családjába tartozó kereklevelű körtike (ez azonban erdei növény, és így a réti virágok sorában tárgyalt limonionnal nehezen hozható kapcsolatba), továbbá az őszirózsafélék családjába tartozó kövér üszögőr.

egynyári sóvirág, kereklevelű körtike, kövér üszögőr

Bővebben…

Reklámok

Mi újság a futrinka végbelében?

vörös kínafa

Kína százharmincnégy füvészkertjének[1] látogatói minden bizonnyal találkoznak a kínafával, ám amikor a portugál alkirály, Luis Jerónimo Fernández de Cabrera Bobadilla Cerda y Mendoza Chinchón (1586 – 1647) feleségét, Anna Condeza de Chinchón (1599 – 1640) grófnőt 1638-ban a kínafa kérgéből készült orvossággal kigyógyították maláriájából (és ami után a gyógymód hatalmas népszerűségre tett szert Európa-szerte), ezt a buzérfélék családjába tartozó dél-amerikai növényt aligha ismerhették Kínában. A nemzetség tudományos nevét, a Cinchonát Linné (1707 – 1778) adta, tehát se Kínáról, se a helyi névből, hanem a kigyógyított grófnő férjének spanyol birtokáról. A közönséges „kínafa” név ugyanis a kecsua quina-quinából ered, melynek jelentése „a kérgek kérge”, ez a helybéliek által szentként tisztelt, legendákkal övezett csodaszer. Amennyire ez nyomon követhető, az ecuadori Loja szülötte, Pedro Leyva, a neves inka orvos tárta fel a titkot vagy Juan López jezsuita misszionárius (így terjedt el a „jezsuita kéreg”, „jezsuita por” elnevezés), vagy Loja spanyol kormányzója, Juan López de Cañizares előtt az 1630-as években.[2] II. Károly (1630 – 1685) háziorvosa, sir Robert Talbor (1642 – 1681) nemcsak a királyt kúrálta ki, de a francia udvarban is sikereket ért el. Amikor a tudására féltékeny francia orvosok kérdőre vonták, mit tud a lázról, ezt válaszolta: You gentlemen may explain the nature of fever; but I can cure it, which you cannot (uraim, önök magyarázhatják a láz természetét, de én gyógyítom is, amire Önök képtelenek).[3] Bővebben…

A karambola, rokonai és a karambol

1 Et factus est sermo Domini ad me, dicens:
2 Quid est quod inter vos parabolam vertitis in proverbium istud in terra Israel, dicentes: Patres comederunt uvam acerbam, et dentes filiorum obstupescunt?
Ez18[1]

1 És lőn az Úr szava hozzám, mondván:
2 Mi dolog, hogy ezt a közbeszédet szoktátok mondani Izráel földjén, mondván: Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg bele?
Ez18[2]

karambolavirág

James Cook kapitány (1728 – 1779) útjairól színes beszámolókat készített. Ezeket összefoglalóan The Voyages of Captain James Cook Round the World: Printed Verbatim from the Original Editions, and Embellished with a Selection of the Engravings, azaz James Cook kapitány utazásai a világ körül, szó szerint az eredeti kiadásokból nyomtatva és válogatott metszetekkel díszítve címmel tette közzé, melyek még nagyobb útleírás-gyűjtemények alapjául szolgáltak.

Első útja (1768-1771)[3] Batáviába, azaz a mai Jakartába is elvezetett, amint erről a leírás XI. fejezete beszámol.

Batávia (Jakarta) 1780-ban

A térség számunkra különösen érdekes és egzotikus gyümölcseiről, fogyasztható terméseiről is hosszú listával szolgál. (Az, hogy keveri a kókusz és a kakaó nevét, nem az ő hibája. Ennek okával már foglalkoztunk.) Egy csoportban tárgyalja azt a három gyümölcsöt, amelyet ma közelebbről is megnézünk. Bővebben…

Mazsola

– Géza, ne torkoskodj – szólt rá a középső fiára az asszony.
A gyerek az asztal közepén levő kalácsból csipegette ki titokban a mazsolát s most restelkedve húzta le a fejét a válla közé.

Móricz Zsigmond (1879 – 1942):
Árvalányok (1917), V. fejezet[1]

A mazsola etimológiáját futólag már érintettük. Ezúttal tágabb összefüggéseit járjuk körül. Bővebben…

Kohlrabi és Kohlrabe: fehéren-feketén

A brokkoli és a bróker összefüggéseit vizsgáló rövid oknyomozásunkban már érintettük a káposztafélék családjának illusztris tagjait: a brokkolin kívül a karfiolt és magát a káposztát. Néhány további családtag vizsgálata látszólag elkerülhetetlen, ha közelebb akarunk férkőzni a holló rejtélyéhez (mellyel, érintőlegesen, szintén foglalkoztunk már). Bővebben…

Ebkolbász máltaigombával és fojtogatással

Tegnapi rövid szongáriai összeállításunkban közelebbről az onnan elterjedt cselőpókot vizsgáltuk meg, de ez távolról sem jelenti azt, hogy más, szintén szívpezsdítően egzotikus élőlények ne származnának erről a varázslatos helyről. Szibéria, Irán, Kína egyes tartományaiban (például Szongáriában) és a „sztánok” háromszögletű nagy területén őshonos az ebkolbász. Tudományos neve körül zsibongást hallunk. Ezt megpróbáljuk mihamarabb tisztázni. Kalandnak nézünk elébe. Bővebben…

Balzsamkörte, balzsamalma és a keserűség

On the morning of Wednesday, June 25th, we set sail for Isle Ornsay, with a smart breeze from the north-west.

Hugh Miller (1802 – 1856):
The Cruise of the Betsey (published in 1858)[1]

Június 25-én, szerdán reggel csípős északnyugati széllel tengerre szálltunk Ornsay szigete felé.

Hajósexpedíció a Betsyn (kiadva 1858-ban)

A tökfélék családjába tartozó keserű dinnye, más néven balzsamkörte óvilágszerte ismert növényből mára az egész világon elterjedt.[2] Szabályozza a vércukorszintet, de élvezete nagy óvatosságot kíván. A vércukorszint túlságosan leszállhat. Az emésztőrendszert irritálja, nagyobb mennyiségben fogyasztva (különösen a piros maglepel) mérgező: hányással, a máj megbetegedésével, sőt, halállal járhat.[3]

Mindamellett bizonyos állatkísérletek kedvező hatásokkal is kecsegtetnek. Egerek gyulladásait csökkenti[4], és Gyöngyösi Alexandra a Lois Marks Zucker (†2006?) és Theodore F. Zucker obezitológusokról elnevezett Zucker obese patkányokon végzett kísérleteiből azt is megtudjuk, a testsúlyt ugyan sajnos nem csökkenti, de javítja a szívfunkciókat[5].
Bármennyire is szívünkön viseljük e két emlőscsoport, az ember és a Zuckerekről elnevezett előhízlalt laborpatkányok egészségügyét, azok tippelnek helyesen, akik azt jósolják, a továbbiakban elkanyarodunk az élettantól. Bővebben…

Rezgő lehelet-özön (buglyos fátyolvirág)

He had a red rosebud in his buttonhole and a dozen more – long stemmed, glossy leaved, dark crimson, offset by baby’s breath and camellia leaves – in an extravagant bouquet dangling casually from one hand.

Darcy: The Doctor’s Mistress, chapter IX.[1]

Piros rózsabimbót tűzött gomblyukába, tizenkét másik – hosszúszárú, fényes levelű, sötétkarmazsin színű, rezgővel és kamélialevelekkel kipányvázva – egy kackiás csokorban csüngött lazán egyik kezéből.

A doktor kedvese, IX. fejezet

A buglyos fátyolvirág, társnevein például buglyos dercefű, szappangyökér[2] sikeresen elterjedt a Föld számos pontján:

Bővebben…

Orchideák

Látva a kosborgyökeret, nem hasonló az a férfi nemi szerveihez? Ennek megfelelően… helyreállíthatja egy ember férfiasságát és szenvedélyét.

Paracelsus (1493?–1541)[1]

Orkhis egy szatír és egy nimfa gyermeke volt, aki egy Bakkhos-ünnepségen nem bírt magával, és erőszakot próbált tenni az egyik papnőn. Vadállatok martalékául esett bűnhődésképpen, darabokra esett testéből fejlődött ki az orchidea. (Látni fogjuk, pontosan melyik testrészéből.) Kiábrándító gyanú ébred bennünk, hogy az orchidea valóban csodálatos darwini fejlődése másképp zajlódott a valóságban, ugyanis a történetnek nincs antik forrása, és a legrészletesebb átváltozás-nyilvántartások sem tudnak róla.[2] Az ifjú neve a görög „here”, azaz ὄρχις, horkhis szó. A nyelvtudomány sem támasztja alá az átváltozási történetet: a görög szó eredetéül az azonos jelentésű indoeurópai herghi- gyököt jelöli meg.[3] Bővebben…

Gombalakás

Ha a szimbiózis, kölcsönös előnyszerzési vonása miatt, nem is produkál olyan vérfagylaló rémeseteket, mint a parazitizmus, melynek példáival sokat találkoztunk, egyes biokémiai megoldásai mégis érdekessé teszik számunkra, műkedvelők számára is. Bővebben…

Újabb Napok és Holdak: George Boole és a rozsólis

Mark Sittich von Hohenems Altemps bíboros (1533 – 1595) Boys (1530? – 1593?) Hohenemsi ünnepi asztal című képén (1578)

Mark Sittich von Hohenems Altemps bíboros 1573-ban kezdte építtetni Sextus Quintilius Maximus († 182) consul villája romjain[1] a ma a Rómához közeli Monte Porzio Catone területén álló palotát, melyből XIII. Gergely pápa 1582-ben már ki is hirdethette Inter gravissimas, Legsúlyosabb (kötelmeink) között kezdetű naptárreformját. A pápa nyári rezidenciájául szolgáló pompás palota neve az egyházfő sárkányos címerére tekintettel lett Mondragone.

a Mondragone palota Monte Porzio Catonében

XIII. Gergely pápa (1502 – 1585) címere a Szent Péter-bazilikában

Lehetséges, hogy ebben a palotában találta meg a nagy matematikus (akinek nevével az Excel felhasználói naponta találkoznak), George Boole posztumusz veje, a nagy lengyel forradalmár, Michał Habdank-Wojnicz a később felvett vezetéknevéről elnevezett, ma már ismeretlen szerző által 1404 és 1438 között Észak-Itáliában lejegyzett Voynich-kéziratot.

George Boole (1815 – 1864) poszthumusz vejével, Michał Habdank-Wojniczcsal (1865 – 1930)

„Lehetségest” mondunk, hiszen Wojnicz antikvárius (itt: könyvkereskedő) volt, így a kézirat forrásául különböző alkalmakkor különböző helyszíneket jelölt meg. Mindenesetre ezt az állítását tartják a legvalószínűbbnek, hozzátéve, hogy minden bizonnyal Peter Jan Beckx (1795 – 1887) jezsuita generális „menekítette” oda a kéziratot a Risorgimento elől[2], mivel az épület akkor jezsuita birtok volt.[3]

kereklevelű harmatfű a Voynich-kéziratban

A rejtjeles kézirat arról nevezetes, hogy más középkori, titkosírással feljegyzett iratokkal ellentétben, időről időre felreppenő hírek dacára, azt valószínűsíthetjük, egyetlen szavát sem sikerült még megfejteni.[4] Azt a hatalmas szellemi kincset elnézve, melyet a kézirat illusztrációi hordoznak, el kell vessük azt a gyanút, hogy maga a szöveg nem egyéb puszta halandzsánál. A gazdag növényábrázolásból ezúttal egyet veszünk közelebbről is szemügyre: a Denis Barthel által kereklevelű harmatfűként azonosított növényt.[5]

Bővebben…

Kígyók, vércsék, havasszépék: Nágaföld

Mikor Mountbatten Lajos Ferenc (1900 – 1979) herceg, gróf, vikomt és báró, továbbá India utolsó alkirálya 1947-ben nevével fémjelezte a megszűnő brit fennhatóság utáni indiai-pakisztáni határokról szóló tervet, az az alapelv, hogy („minimális lakosságcsere”, azaz, mint utóbb kiderült, óriási vérengzések árán) vallási alapon húzzák meg azokat[1], egyáltalán nem tűnt rossznak. A részletekben van minden vallás ellensége, az ördög: az alkirály a viszálykodás magvait hintette el. Bővebben…

Újabb szó Kalypsóról

Ó, miatyánk, Kronidész, fejedelmek legmagasabbja,
hát ha a boldog olümposziaknak már ez a kedves,
hogy házába a bölcs Odüszeusz hazatérjen, elérjen,
küldjük el akkor az Argoszölő Hermészt, a vezérlőt
Ógügié szigetére, hogy ott kijelentse azonnal
annak a szépfonatú nimfának: biztos a döntés,
tűrőlelkü Odüsszeusz már haza kell hogy eredjen…”

Homeros (Kr.e. VIII. sz.): Odysseia, I.
Devecseri Gábor (1917 – 1971) fordítása[1]

Meseírók, színpadi szerzők, filmrendezők a lehetetlennel próbálkoznak, ha az Odysseiát (vagy az Iliast) akarják elénk tárni: Homeros elbeszélő művészetének lényege – Wagneréhez (1813 – 1883) hasonlóan – az elbeszélés maga. Prospekciók, retrospekciók mesteri szövedékét olvassuk, a kalandok nagyobb részéről beszámolókból értesülünk. A tényleges történés egyszerű és áttekinthető. „A főhős odaérkezik, elmondja, majd útnak indul.” Az Iliasban szűk kilenc évet ugrunk át, az Odysseiában Kalypso tengeri nimfa szigetén, Hogygién Odysseus hét évet tölt el, melyről csak szűkszavú utalásokból tudunk.

Böcklin (1827 – 1901): Odysseus és Kalypso (1883)

Mottónk az eposz legelején hangzik el, Pallas Athene kéri Kronos fiát, azaz Zeust, vessen véget Kalypso zsarnokságának, ha azt akarja, Odysseus hazaérjen. (Így is lesz.) A nimfa örök társul próbálja megnyerni magának az ellenálló hőst, fogságában tartja, és vágya csak nőttön-nő iránta. Amikor Hermestől megtudja, az olymposiak nem tűrik tovább viselkedését, busás úti ellátmánnyal bocsátja el Odysseust. Odysseus kitartását Homeros nem kérdőjelezi meg, a mai olvasóban mégis ébrednek bizonyos kételyek. Tekintve, hogy Helios bosszúja elől menekült, Odysseus akár menedéknek is felfoghatta a kényszerpihenőt. Ez pedig mérsékeli a dac erejét. Bővebben…

Kakaó és kókusz

Or stretch’d amid these orchards of the sun,
Give me to drain the cocoa’s milky bowl,
And from the palm to draw its freshening wine!

Thomson (1700 – 1748): The Seasons. Summer (1735)[1]

Vagy nyújtózva a Nap gyümölcsöseiben
Add a kókusz csészéjét, tejét szürcsölnöm,
És a pálmából frissítő bort vennem!

Az évszakok. Nyár

Samuel Johnson (1709 – 1784) 1755-ben megjelent A Dictionary of the English Language (Az angol nyelv szótára) című, évszázadokig meghatározó műve nem veszi fel a kókusz címszót. Erre jó oka van: ha megnézzük, mit ír a kakaóról, ugyancsak meglepődünk. Bővebben…

A Grand Canyontól a molibdénig

Miután a Louisiana Purchase, azaz „Louisiana megvétele”[1] alkalmából az Egyesült Államok területe mintegy megkétszereződött, amint már írtunk róla, Thomas Jefferson (1743 – 1826) elnök helyesnek látta az Egyesült Államok mai középső területére expedíciót küldeni (Lewis – Clark Expedíció)[2], hogy legalább utólag bizonyítsa, az állam nem járt rosszul a vásárlással. Hiába tudott nagyszerű eredményeket felmutatni az expedíció, 1869-ben még mindig óriási fehér folt terpeszkedett Colorado táján a térképen annak jeleként, hogy még mindig nem sikerült feltárniuk a térséget. John Wesley Powell őrnagy, aki az északiak oldalán harcolva egy lövés áldozataként fél karját elveszítette, tizedmagával expedíciót szervezett a wyomingi Zöld folyóról indulva, hogy a helyenként életveszélyes sodrású Colorado folyón lehajózva feltárják a folyó által kivájt Grand Canyont.

a Grand Canyon és a Colorado folyó

Bővebben…