Shakespeare címkéhez tartozó bejegyzések

Mazsola

– Géza, ne torkoskodj – szólt rá a középső fiára az asszony.
A gyerek az asztal közepén levő kalácsból csipegette ki titokban a mazsolát s most restelkedve húzta le a fejét a válla közé.

Móricz Zsigmond (1879 – 1942):
Árvalányok (1917), V. fejezet[1]

A mazsola etimológiáját futólag már érintettük. Ezúttal tágabb összefüggéseit járjuk körül. Bővebben…

Reklámok

Évezredek kisebb-nagyobb zsarnokai

GLOUCESTER
I cannot tell: the world is grown so bad,
That wrens make prey where eagles dare not perch:
Since every Jack became a gentleman
There’s many a gentle person made a Jack.

Shakespeare (1564 – 1616): King Richard III (1591? 1592?). I / 3[1]

GLOSTER
Én nem tudom. Felfordult a világ:
Hol nem mer a sas, ökörszemek rabolnak;
Mióta minden fajankó nemes lett,
Sok jó nemesből fajankót csinálnak.

Szigligeti Ede (1814 – 1878) fordítása[2]

GLOSTER
Nem tudom – züllött a világ s ökörszem
Prédál ott, hol a sas se mer leszállni:
Mióta minden bugrisból nemes lett,
Sok nemes úr bugrissá változott.

Vas István (1910 – 1991) fordítása[3]

Komédiaíró művészetének legkiemelkedőbb darabjában, a Kr.e. 414-ben bemutatott Madarakban (’Ορνιθες, Hornithes) Aristofanes (Kr.e. 446? – Kr.e. 386) két kiábrándult athéni kalandort, Pisthetairost (Rábeszélő) és Heuelpidest (Reménykedő) állítja elénk, akik a földi világról felemelkedve megalapítják „Felhőkakukvárt”. A darab egy különösen nagy kultúrtörténeti jelentőségű részletében ezt olvassuk: Bővebben…

Wagner és Windsor

MISTRESS QUICKLY

…The best courtier of them all, when the court lay at Windsor

Shakespeare (1564 – 1616): The merry wives of Windsor (1597 or before), II / 2[1]

FÜRGÉNÉ

…a legjava gavallér mind közül, a ki csak szokott az udvarral Windsorban mulatni…

A windsori víg asszonyok (1597 vagy előbb), II / 2.
Rákosi Jenő (1842 – 1929) fordítása[2]

Wagnert (1813 – 1883) nyilvánvalóan a legkellemesebb emlékek fűzték Windsorhoz. 1855-ben pénzgyűjtő útra ment Londonba, mely végül is nem bizonyult sikeresnek, már ami az expedíció célját illeti, de az a fejedelmi, sőt baráti fogadtatás, melyben része volt, és mely nagyon is segített reputációjának, bizonyára vigaszt nyújtott neki. Május 17-én Viktória királynő (1819 – 1901) és akkor legifjabb gyermeke, a szokás szerint valamelyik fiatal királyfinak kijáró „Albany hercege” cím későbbi viselője, a két éves Lipót (1853 – 1884) fogadta őt Windsorban. (Akkoriban a legfőbb monarchikus közfeladat az ország kulturális életének nyomon követése és lehetőség szerinti támogatása volt.)[3] Bővebben…

Többnejűség, fattyak, Shakespeare

 

THERSITES
What art thou?

MARGARELON
A bastard son of Priam’s.

THERSITES
I am a bastard too; I love bastards: I am a bastard begot, bastard instructed, bastard in mind, bastard in valour, in every thing illegitimate. One bear will not bite another, and wherefore should one bastard? Take heed, the quarrel’s most ominous to us: if the son of a whore fight for a whore, he tempts judgment: farewell, bastard.

MARGARELON
The devil take thee, coward!

Shakespeare (1564 – 1616): Troilus and Cressida (1601-3), V / 7[1]

THERSITES
Ki vagy te?

MARGARELON
Priam fattyú fia.

THERSITES
Én is fattyú vagyok. Én szeretem a bitangokat; születésem bitang, növelésem bitang; bitang az elmém, bitang az erőm, szóval mindenben, törvénytelen vagyok. Holló holló szemét nem vájja ki: miért tennék azt a bitangok? Vigyázz magadra: a harcz mi köztünk igen baljóslatú: mert ha egy rima fia harczol egy rima miatt, az az igazságot kisérti. Élj boldogúl, drusza!

MARGARELON
Vigyen el az ördög, gyáva fajzat!

Troilus és Kressida, V / 7. Fejes István (1838 – 1913) fordítása[2]

Walter Scheidel történész kitűnő és közérthető poligámia-tanulmányából (Monogamy and polygyny, Egy- és többnejűség, 2009) megtudjuk, hogy a kora ókori nagy gabonatermelő kultúráiban közkeletű volt a társadalom előkelőinek háremtartásig menő többnejűsége. (A táplálkozás megszervezése ugyanis állandó veszélyét hordozta az éhínségnek, hiszen a bő esztendőkben megfutó népmozgalom a túlnépesedés rémét vetítette előre. A mesterséges „nőhiány” talán ezt szolgálta kivédeni. De ez csak az én konyhai fantáziálásom.) Mint Scheidel írja, Laura L. Betzig 1986-ban publikált tanulmánya, a Despotism and Differential Reproduction: A Darwinian View of History, azaz a Despotizmus és differenciált reprodukció: darwini történelemszemlélet bőséges példákat hoz fel olyan későbbi társadalmakra, ahol a többnejűség dívott. Bővebben…

Alberich, Oberon és a nagy rejtély

Nie hat ein deutscherer Musiker gelebt, als Du![1]

Wagner (1813 – 1883): An Weber’s letzter Ruhestätte auf dem Friedhof zu Dresden am 15. Dec. 1844

Soha nem élt nálad németebb muzsikus!

Wagner: Weber végső nyughelyénél a drezdai temetőben, 1844. december 15-én

Az abisszális mélység, a testet öltött fekete szín, a világuralomra törő akarat inkarnációja maga a törpe nibelung, Alberich Wagner 1874-re befejezett tetralógiájában (WWV86). Saját témája (motívuma) nincs, a bosszú és az átok dallamaiba burkolódzik, disszonanciaként üti fel fejét a természetben. Ez utóbbi vonása erősen emlékeztet Liszt (1811 – 1886) Mefisztójára az első változatában 1854-re befejezett Faust-szimfóniában (S108)[2].

Bővebben…

Melléknapok

EDWARD
Dazzle mine eyes, or do I see three suns?

RICHARD
Three glorious suns, each one a perfect sun;
Not separated with the racking clouds,
But sever’d in a pale clear-shining sky.
See, see! they join, embrace, and seem to kiss,
As if they vow’d some league inviolable:
Now are they but one lamp, one light, one sun.
In this the heaven figures some event.

EDWARD
’Tis wondrous strange, the like yet never heard of.
I think it cites us, brother, to the field,
That we, the sons of brave Plantagenet,
Each one already blazing by our meeds,
Should notwithstanding join our lights together
And over-shine the earth as this the world.
Whate’er it bodes, henceforward will I bear
Upon my target three fair-shining suns.

Shakespeare (1564 – 1616): Henry VI, III / II / 1 (1591)[1]

EDVÁRD
Szemem káprázik? Három nap van ott!

RIKHÁRD
Három sugárzó teljes nap, igen!
El nem borítják felhők járati,
Elválva tisztán halvány derüs égtől.
Nézd, nézd! csókolva egymást ölelik,
Mikéntha szent frigy esküjét fogadnák.
Most mind a három egy láng, egy nap, egy fény!
Nagy eseményt jósolnak az egek.

EDVÁRD
Még soh’se hallott ritka csoda ez.
Ugy gondolom, a harczba hí, öcsém!
Hogy mi, a hős Plantagenet fiai,
Külön ragyogással fénylve mindegyik,
Most súgarunkat mégis egyesítsük
S a földre szórjuk, mint az a világra.
Bármit jelent, ezentúl pajzsomon
Három napistent hordok czímerűl.

VI. Henrik, III / II / 1. Lőrinczy Lehr Zsigmond (1841 – 1871) fordítása[2]

Hogy nem jelképként vagy a győzelemben reménykedő „yorkista” főszereplők elragadtatásaként helyes értelmeznünk a hallottakat, azt a quarto színpadi előírása is bizonyítja. Bonyolult mechanizmussal, melyet csak ebben a drámában alkalmaztak, három napot vontak a magasba.[3] Ennél fontosabb maga az égi jelenség, amely a szemükbe tűnt.

melléknapok New Ulmban (a zenitkörüli ív kis látható szakaszával)

Bővebben…

Lápvégi kocsma a széleslevelű nőszőfűhöz

GHOST
Yea he, that incestuous wretch, wonne to his will (with gifts,
O wicked will, and gifts! that haue the power
So to seduce my most seeming vertuous Queene…

Shakespeare (1564 – 1616): Hamlet I / 5 (1599-1601), Quarto 1, 1603[1]

SZELLEM
Az, a parázna, vérnősző barom;
Ki bűvös ésszel, csáb ajándokokkal
(Ó, átkos ész, ajándék, melyek így
Szédítni bírtok!) megnyeré gyalázatos
Kéjére színleg feddhetlen királyném
Kedvét.

Arany János (1817 – 1882) fordítása (1866)[2]

széleslevelű nőszőfű

Halász Alexandra egy megjegyzése, mely más források alapján is ellenőrizhető, nyomozásra és körbetekintésre sarkallja azt, aki olvassa, különös tekintettel annak hátborzongató részleteire. Az alapállítás röviden összefoglalható. A kosbor-, azaz orchideafélék családjába és a nőszőfüvek nemébe tartozó széleslevelű nőszőfű különös fogással segíti elő szaporodását. Olyan illatanyagot bocsát ki magából, amilyet a hernyórágta, pusztuló levelek. Ezt a hernyóevő darázs messziről kiszimatolja, odarepül, és szorgosan keresni kezdi a hernyót. (A technikának ez a része nem egyedülálló a növényvilágban. A burgonyafélék családjába tartozó dohány olyan vegyi anyagot termel, mely hernyó nyálával keveredve azonnali jelzést ad a hernyó ellenségeinek, ezzel odacsalogatva azokat.[3]) A darázs értelemszerűen mindhiába keresi a hernyót; ott-tartózkodását tovább nyújtja, hogy a nektár, melyet felszippant, bódító anyagokat, köztük etilalkoholt (!) tartalmaz, így a darázs járása elbizonytalanodik, lelassul. Ez a beporzás műveletét nagyban segíti.[4] Bővebben…

Az ál-ál-Shakespeare kalandjai

Anthony à Wood (1632 – 1695), a klasszika kiemelkedő tudósa és zenetanár 1691-92-ben jelentette meg kétkötetes vét, az ATHENAE OXONIENSES. THE HISTORY OF THE WRITERS OF THE UNIVERSITY OF OXFORD, FROM THE YEAR OF OUR LORD, 1500. To which are added the fasti, or annals of the said Universityt (OXFORDI ATHENAEUM. AZ OXFORDI EGYETEM ÍRÓINAK TÖRTÉNETE AZ ÚR 1500-IK ÉVÉTŐL, melyhez az említett egyetem évkönyveit, azaz annaleseit is csatoltuk). A II. kötetben fontos adatokat közöl a magát I am an Englishman in Italiane (angol vagyok olasz változatban)-nak nevező[1] Iohn Florióról (1553? – 1625), az „elszántról”, ahogy szintén nevezte magát. Bővebben…

A vadmacska hasznáról

SHYLOCK

Snaile-slow in profit, but he sleepes by day
More then the wilde-cat

Shakespeare (1564 – 1616): The Merchant of Venice, II / 5 (1605), Folio 1, 1623[1]

SHYLOCK

Dologra csigarest, – s vadmacskaként
Alszik naponta is.

A velenczei kalmár, II / 5. Ács Zsigmond (1824 – 1898) fordítása (1886)[2]

Térdepelek holdfény-hímezte párnán:
oltáromon vadmacska, páva, bárány.

Takács Zsuzsa: Weöres-szonettkoszorú XI. (1998)[3]

A vadmacska az óvilág sikeres ragadozója. Rengeteg alfajából az öt legelterjedtebb is szépen beteríti a térképet. A macskafélék családjáról Feketetigris (Carsi) nagy fáradsággal átfogó, igényes listát készített, mely olvasmánynak is gyönyörködtető, de a honlapon feltüntetett számos figyelmeztetés miatt nem merek hivatkozni rá. Bővebben…

Pásztortáska

pásztortáska

HOTSPUR
And telling me the soueraignest thing on earth
Was Parmacitie, for an inward bruise…

Shakespeare (1564 – 1616): King Henry IV,
Part I, I / 3 (1596-97?), Quarto 0, 1598[1]

HŐVÉR
Mondá nekem, hogy nincs fölségesebb
A csonttörésre, mint a spermacet.

IV. Henrik, I. rész, I / 3.
Lévay József (1825 – 1918) fordítása[2]

HŐVÉR
S hogy legfelségesebb dolog a földön
A parmaceti belső sérülésre…

Vas István (1910 – 1991) fordítása[3]

A spermaceti hasznáról már megemlékeztünk. A Shakespeare által emlegetettet nem véletlenül nem találjuk a hasznok listáján. Lévay József súlyosabb, a Shakespeare által használt szóhoz inkább ragaszkodó, óvatosabb Vas István enyhébb leiterjakabba fut. A parmacitie Shakespeare-nél ugyanis „pásztortáskát” jelent.[4] Hővér helyesen jellemzi az élettani hatását. (Ugyanebben a jelenetben beszél Hővér olyannyira vészt jóslóan a seregélyről, melyről szintén írtunk már.) Bővebben…

A lenyűgöző lonc és a lenyűgöző kis meténg

OBERON
…I know a bank where the wild thyme blows,
Where oxlips and the nodding violet grows,
Quite overcanopied with luscious woodbine,
With sweet musk roses and with eglantine.

Shakespeare (1564 – 1616): Midsummers Night’s Dream (1595), II / 1[1]

OBERON
…Van egy kies part, hol kakukfü nő,
Hol dús virányt rukerc s ibolya sző,
Fölötte sűrü loncból mennyezet,
Vadrózsa, gyönge jázmin fog kezet…

Szentivánéji álom. Arany János (1817 – 1882) fordítása (1863)[2]

Elhantoltatta az üres koporsót, felállította a fejfát, amelyet tavasszal lonc futott be. Jó szagú tavaszi délutánokon elüldögélt a gyepes sírhanton…

Krúdy Gyula (1878 – 1933): A nagyasszony ballépése (1917)[3]

EL SUR

Desde uno de tus patios haber mirado
las antiguas estrellas,
desde el banco de
la sombra haber mirado
esas luces dispersas
que mi ignorancia no ha aprendido a nombrar
ni a ordenar en constelaciones,
haber sentido el círculo del agua
en el secreto aljibe,
el olor del jazmín y la madreselva,
el silencio del pájaro dormido,
el arco del zaguán, la humedad
-esas cosas, acaso, son el poema.

Borges (1899 – 1986): Fervor de Buenos Aires (1923)[4]

A DÉL

Valamelyik udvarodból bámulni
a régesrégi csillagokat,
az árnyék
padján ülve bámulni
ezeket a szórt fényeket,
miket tudatlanságom nem tud megnevezni,
se elhelyezni a csillagképek között,
átérezni a rejtett
ciszterna vízkörét,
a jázmin- és loncillatot,
az alvó madár némaságát,
a tornác boltívét, a nedvességet
– ezekből áll talán a költemény.

A Buenos Aires-i láz-kötetben.
Somlyó György (1920 – 2006) fordítása (1984)[5]

1 bubos

búbos és ükörkelonc

Újból és újból elkövetjük a bőség illetlenségét, ami most is elkerülhetetlen, ha önkényesen válogatott példákon keresztül akarjuk érzékeltetni azt a lenyűgöző pályát, amit a lonc az irodalomban „befutott”. Borgesnél valósággal a Dél jelképe, más műveinek sokaságában is, bár éppen a déli féltekén a loncfélék családja nem őshonos. Észak-Amerikából, Európából, Észak-Afrikából, Ázsiából (különösen Kínából) származik mintegy kétszáz faja.[6] A lonc természetesen nemcsak „másodvirágként” játszik nagy szerepet az irodalom „virányain”, hanem a kertekben is. Illata nélkülözhetetlen, ha olykor, Borges szerint, nehéz is.
A továbbiakban neve hátborzongató rejtélyével foglalkozunk. Bővebben…

Boldog boldogtalanító: a seregély

Drudwy dirion
Heda’n union
Draw ymhell dros y tonnau mân
Dos a’m gwyngân i Bendigeidfran
Drudwy fechan yn y man.

Branwen ferch Llŷr

Seregély, kedves,
Repülj egyenest,
Messze-messze, hullámokon át
Panaszdalommal köszöntsd Bendigeidfrant,
Kicsi seregély, ez vár rád!

Branwen, Llŷr leánya[1]

Bendigeidfran („áldott holló[2]), Britannia hatalmas királya az ír királyhoz, Matholwchhoz adja húgát, Branwent („ragyogó holló[3]). Megneheztel a tárgyalásból kihagyott féltestvérük, a gonosz Efnisien, és Matholwch lovain áll szörnyű bosszút.
Így kezdődik az ifjú walesi bárdok napokban általunk is idézett nagy gyűjteményének, a Mabinogionnak a XIV. századi lejegyzésből ismert, de jóval korábban keletkezett második ága, a Branwen, Llŷr leánya.[4] A történetben kulcsszerephez jut egy beszélő seregély, mely üzenetet hordoz az ír fogságban sínylődő Branwen és bátyja, Bendigeidfran között. Bővebben…

A beléndek históriája

GHOST
…Vpon my secure houre, thy Vncle stole
With iuyce of cursed Hebona in a viall,
And in the porches of my eares did poure
The leaprous distilment…

Shakespeare (1564 – 1616): Hamlet (1599-1601), I/5[1]

SZELLEM
…Meglopta bátyád ezt a biztos órát,
Üvegben átkos csalmatok levével,
S fülhézagomba önté e nedű
Bélpoklos csöppjeit…

Arany János (1817 – 1882) fordítása (1866)[2]

Az 1604-es második kvartó Hebonájának, a későbbi fóliók hebenonjának mibenlétével sokat foglalkoztak, Arany János jobbnak látta megmaradni az általánosságnál. Az egyik ötlet szerint a Hebona nem más, mint a burgonyafélék családjába tartozó bolondító beléndek, melyet angolul a XIII. század óta létező szó, a henbane jelöl. Ez utóbbiról sokan azt tartják, a „tyúk”, hen és a „méreg”, bane összetétele.[3] Mások szerint azonban a hen eredetileg a halálra utalhatott, azaz a növény angol neve szó szerint halálos méreg.[4]  Bővebben…

Az imlany és II. Nagy Katalin cárnő

HAMLET
A little month or ere those shooes were old
With which she followed my poore fathers bodie
Like Niobe all teares…

Shakespeare (1564 – 1616): Hamlet (1599-1601), I/2[1]

HAMLET
…Csak egy
Rövid hó: még cipője sem szakadt el,
Melyben atyám testét kisérte ki,
Niobe módra könnyé válva…

Arany János (1817 – 1882) fordítása (1866)[2]

II. Nagy Katalin (1729 – 1796) koronázási hintaja (1762)

Teljességgel kizárhatjuk, hogy II. Nagy Katalin cárnő híres koronázási aranyhintaját a nióbium felfedezője, Charles Hatchett vitte volna a birodalom fővárosába, Szentpétervárra. Az uralkodónő ugyanis három évvel Hatchett születése előtt lépett trónra. De haladjunk sorjában. Bővebben…

Esés és eset

CLARENCE

Me thoughts I was imbarkt for Burgundy,
And in my company my brother Glocester,
Who from my cabbine tempted me to walke,
Vpon the hatches thence we lookt toward England,
And cited vp a thousand fearefull times,
During the wars of Yorke and Lancaster:
That had befallen vs…

Shakespeare (1564 – 1616): King Richard III (c. 1592), I / 4[1]

CLARENCE

Ugy rémlett, hogy a Towerből kiszöktem
S Burgundia felé hajóra szálltam
S velem volt a fivérem, Gloster is,
S kabinomból a fedélzetre hívott
És onnan néztünk Anglia felé
S a York s Lancaster közti háborúkból
A régi nehéz időket idéztük,
Melyekben részünk volt.

III. Richárd. Vas István (1910 – 1991) fordítása[2]

Az indoeurópai dhewgh- gyök jelentése „előállítani”, „erővel bírni” (az előállításhoz).[3] Leszármazotti sora értelemszerűen kiterjedt. Mi egyetlen fejlődési vonalával kezdjük mai körbetekintésünket. Az előhellén tukhán keresztül jutunk az ógörög τυγχάνειν, tynkhanein, „megtörténni”, „megesni” szóhoz, mely már véletlenszerű árnyalatot hordoz, és így jutunk el a másik ógörög leszármazotthoz, a τύχη, tykhe, (jó vagy rossz) „szerencse” szóhoz, mely a sztoikusok közömbös tartományából átcsúszott a rosszba.[4] A συντύχη, syntykhe szó többször is felbukkan az Újszövetségben. Az előtaggal együtt az efféle balszerencsék együttesére utal, ami fokozó erejű.[5] Sok más szóval együtt, melyet Szent Lukács evangelista († 84?) is használt, a korhoz közeli orvosi szövegekben is megtalálták, ami fontos alátámasztásul szolgál a megállapításhoz Lukács orvosi hivatásáról.[6] Ebből az ógörög szóból fejlődött ki az azonos értelmű ószláv сълѹчаи, amiből pedig többek között a szerb слу̏ча̑j, a szlovén slučȃj, a bolgár слу́ча́й, valamint az ukrán és orosz случай, „eset”.[7] (Innen adódik egy lehetséges magyarázata a случиться, „történni” szó eredetének.[8]) Legalábbis ami a messzi indoeurópai eredetet illeti, az „eset” szó szláv változatai erőtől duzzadnak. Ez a legkevésbé sem mondható el nyugati „esetekről”. Bővebben…