A pirosvállú csiröge és Fönícia

Így azután, édes fiam, én tőled nem akarnék
hátramaradni, de még úgy sem, ha az isten igérné,
hogy viruló fiatallá tesz, ráncom kisimítja:
mint voltam, mikor elhagytam szépasszonyu Hellászt,
hogy ne civódjam apámmal, Amüntór Ormenidésszal:
mert ő feldühödött énrám egy széphaju lányért,
kit szeretett, s közben feleségét semmibe vette,
édesanyámat; anyám folyton kért, térdem ölelve,
háljam el azt a leányt, hogy majd megutálja az aggot:
megtettem, hallgatva reá. Sejtette apám ezt
rögtön, s szörnyü Erínüszeket kért sűrü imával,
hogy tőlem született fiusarj sose üljön a térdén.
Átkos imáit meg célhoz segitette az isten,
Zeusza a földmélynek s riadalmas Perszephoneia.

Homeros (Kr.e. VIII.sz.): Iliász, IX.
Devecseri Gábor (1907 – 1970) fordítása[1]


1-pirosvallu_csirogeA pirosvállú csirögével, másik nevén vörösszárnyú gulyamadárral már találkoztunk, amikor a harisról írtunk. Területvédő hajlama olyannyira túlfejlett, hogy nála nagyobb állatok kiűzését is megkísérli, mint például az emberét vagy a lóét. Tizenöt éves példányát is megfigyelték, bár ez a madárvilágban nem mondható rendkívülinek. 2-agelaius_phoeniceus_svgEgy-egy hím egy-egy párzási időszakban olykor tizenöt nőstényt is felügyel átmeneti ideig, bár, mivel háremtartásról nem számolnak be forrásaink, ez egyúttal a nőstények promiszkuitásáról is árulkodó adat (hogy a politikai korrektség rovására ezúttal a logikai korrektséget preferáljuk). A csirögefélék családjának fajai rendszerint kitűnnek színpompás tollazatukkal.

A magyar nyelv különösen gazdag olyan madarak neveiben, amelyek nemhogy Magyarországon, de Európában sem honosak, és a történelmi ismeret sem hozta közel hozzánk, mint például a struccot vagy az albatroszt. Ezeknek a neveknek egy része a madár életmódjára utal kisebb-nagyobb leleménnyel: „tüskebujkáló”, „szuharbújó”, „víztaposó”, „hernyófaló”, más részük a tudományos vagy az angol, ritkábban más nyelvű elnevezés magyar hangrendbe illesztése: „csukár”, „frankolin”, „noddi”, „mejnó”, „asztrild”, „tangara”, „timália”, „trupiál”. Ám elvitathatatlanul azok a legszebbek, melyek az adott faj, nem vagy család esetében önálló szóként (például a hangutánzás szándékával) tűntek fel, mint a „kuhi”, „fú”, „csiröge”. Ha ez utóbbiak eredetét firtatjuk, meglepő fordulatot tartogat számunkra a Herman Ottó (1835 – 1914) által alapított Aquila („Sas”) madártani folyóirat 105-106. évfolyamában a Környezetvédelmi minisztérium Természetvédelmi Hivatalának hivatalos tájékoztatója (A Nyugat-Palearktiszban előfordult madárfajok magyar nyelvű névjegyzéke). A magyar szavak születése mögött értelemszerűen nem a nép szóalkotási kedve húzódik meg, de nem is a nyelvújítás idejéből származó egységes koncepció hozta létre a szócsoportot. Különféle írásos, de nem hivatalos hagyományok alapján (mint például a Brehm-könyv múlt század eleji fordítása!) előbb Keve András (1909 – 1984) állította össze a jegyzéküket, majd miután azt ifj. Tildy Zoltán (1917 – 1994) önkényesen átírta, Schmidt Egon tett rendet a listában. Végül 2000-ben előttünk áll a hivatalos megnevezések jegyzéke.[2] A „pirosvállú csiröge” mindenesetre kedvesebb szóalkotás az amerikai red-winged blackbirdnél („vörösszárnyú fekete madár”).


3-blackbird

pirosvállú csirögék vonulása

A madár besorolása Linnétől (1707 – 1778) származik. A tudományos név Agelaius phoeniceus.[3] A latin nemnév a görög ἀγελαῖος, agelaios, „társas”, „csoportos” alakulata.[4] (Gyanítom, a madár magyar társneve, az alig használt „vörösszárnyú gulyamadár” a „gulyajáró” mintájára abból a hamis feltételezésből fakadt, hogy a gulyajáróhoz hasonlóan a pirosvállú csiröge is gulyák nyomában járva szedné össze betevő falatját, és ezt mutatná ilyen alapon a nemnév.) Valójában a pirosvállú csiröge, bármennyire autonóm lélek is, ha területének védelme forog kockán, költözködéskor hatalmas rajokba verődik, sőt, csatlakozik más fajok rajaihoz.[5] Nagyobb rejtélyek vannak azonban a fajnévben.


Bővebben…

Kokin

… Huan-ti császár uralkodása alatt Ta Csin királya, Andun követeket küldött a határokon túlról Rinanon át… Ho-ti császár uralma alatt több követet is küldtek, akik tisztelő felajánlásokat is hoztak magukkal. Később a Nyugati Tartományok fellázadtak, és akkor ezek a kapcsolatok megszakadtak.

Fan Je (398 – 445): 後漢書, Hou Han Su, azaz A kései Han könyve

Fan Je történetíró idézett szavainak értelmét és hasznát akkor látjuk, ha felfrissítjük a benne szereplő nevek jelentését. Ho-ti császár (79 – 105) azzal tette magát emlékezetessé, hogy Caj Lun (50 – 121) közbenjárására állami támogatásban részesítette a papírgyártást.[1] Huan-ti (132 – 168) a  Han-dinasztia szétzilálódó, leszálló ágának kisebb jelentőségű császára volt.[2] Ta Csin a Római Birodalom, Andun Marcus Aurelius császár (121 – 180). Rinan a mai Vietnam középső régiója volt. Fan Je könyve a Han dinasztia 6 és 189 közti időszakát fogja át. De ezekről a kapcsolatokról más régi kínai források is beszámolnak. Bővebben…

Antifrázisok

Ám hire járt, sarjak kelnek majd trójai vérből,
Így hallotta, akik megdöntik a tyrusi várat;
És hogy a
párkák azt szőnék: ez a harcra kiváló,
Szélesen országló faj egész Libyát leigázza.

valaszto

Vergilius (Kr.e. 70 – Kr.e. 19): Aeneis, I.

Lakatos István (1927 – 2002) fordítása[1]

valaszto

1-karpati

kárpáti hiúz

A hiúzok Lynx nemét Robert Kerr (1755 – 1813) 1792-ben vezette be a taxonómiába[2] a fenséges macskaféle latin neve alapján, mely a görög λύγξ, lynx szóból ered. Id. Plinius (23 – 79) ismertetőjével és ettől eltérő szóhasználatával a büdösbencéről szólva már találkoztunk. Az általunk már vizsgált indoeurópai lewk- gyök („fény”) leágazásaival már szintén foglalkoztunk. Villogó szemei alapján, továbbá a sötétben látási képessége miatt azt feltételezik, a hiúz görög-latin neve is ennek az indoeurópai gyöknek a szülötte.[3] Chaucer (1343? – 1400) szavaival az 1380 körül írt Boethiusban: valaszto

If that men hadden eyghen of a beeste that highte lynx, so that the lokynge of folk myghte percen thurw the thynges that withstonden it. valaszto

Ha az embernek olyan bestiaszeme lenne, mint a hiúznak, akkor keresztülláthatna minden akadályon.valaszto

Mindezek dacára az általunk is sokszor idézett nagy kutató, az „indoszkeptikus” Robert Stephen Paul Beekes hangtani alapon elveti a nyelvfejlődésnek ezt a lehetséges vonalát. A latin megnevezéssel egybeesik a mai angol szó, de másfele Európában kisebb-nagyobb változásokon ment keresztül. Az ófelnémetben például luhs, a litvánban lušis.[4] De a latin-angol lynxet is a lox szó előzte meg.(A mi „hiúz” szavunk eredete ismeretlen.[5]) Ha tehát Beekes álláspontját fogadjuk el, a lynx magyarázata a luxból elhibázott. De még mindig kevésbé abszurd, mint a lucus a non lucendo. Bővebben…

Újabb fényutak

Az ember a kövér lucernában taposott, s ment előre. Nyugodtan ment, nem gondolt arra, hogy a lucerna sír a csizmája alatt. A lucernaszárak letörtek a lépésre, s haldokolva hanyatlottak, de az ember ily csekélységre nem gondolt.

Móricz (1879 – 1942): A kutya[1] (1926 és 1933 között)

Az, hogy egy és ugyanaz a Vénusz bolygó jelentkezik az égbolton egyszer mint Esthajnalcsillag, görögül Ἓσπερος, Hesperos („este”), latinul mint Hesperus vagy Vesper, másszor mint Hajnalcsillag, Εωσφόρος, Eosforos („hajnalhozó”), illetve Eosphorus vagy Lucifer, a sátán tegnap vizsgált sorsára utaló frivol szóhasználattal nem „esett le” azonnal a görögöknek, ám a két hozzárendelt istenalak az idők során szép csendben összeolvadt.[2] Afroditével természetesen nem. A Földről nézve legfénylőbb bolygóra a Vénusz nevet csak a késő XIII. századtól kezdték használni[3], legalábbis mai ismereteink szerint. A napnyugtát kísérő Esthajnalcsillag neve alapján mondták a „nyugati” Itáliát a görögök, Hispániát a rómaiak Hesperiának. A latin szó indoeurópai eredetű, a wes-pero-, „este” gyökből fejlődött[4], latin folytatásából pedig a mi „vecsernyénk”.

Bővebben…

Szent és profán fényhozók

Quomodo cecidisti de caelo, Lucifer, qui mane oriebaris? corruisti in terram, qui vulnerabas gentes?
Is14:12[1]

Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, aki népeken tapostál!
Ézs14:12[2]

Ézsaiás (Kr.e. VIII-VII.sz.) könyvének eredeti héber szövege Luciferként הֵילֵל בֶּן־שָׁחַר-t (Helel ben sakhar) említi, a „reggel fénylő fiát”, ami egy csillagot, minden valószínűség szerint a Hajnalcsillagot, azaz a Vénuszt jelenti.[3] Bár bibliamagyarázói álláspont szerint istentelenül viselkedő királyok és az ördög fogalmai profetikus értelemben és stílusban átjárhatók, mint ahogy azt a Biblia számos egyéb helyén is látjuk, például Ezékielnél (Kr.e. 623? – 571)   – Embernek fia! kezdj gyászéneket Tírus királyáról… Ez28:12[4][5], Ézsaiás itt túlságosan közvetlenül utal Babilon királyára – E gúnydalt mondod Babilon királya felett… Ézs14:4[6] ahhoz, hogy itt magára a sátánra gondolhatnánk a szelíd fényű Hajnalcsillag alakjában. A korai keresztények sem jutottak erre a következtetésre, és bár a sátán letaszításáról fokáról több helyen is szó esik, a Biblia többé nem használja a „Lucifer” szó semmilyen alakját.

1-const

Miró (1893 – 1983): Együttállás: Hajnalcsillag (1939-40); Szent Mihály arkangyal kiűzi Lucifert és a lázadó angyalokat a mennyországból. Rubens (1577 – 1640) műhelye, 1622 körül

Bővebben…

Csigavíz

She is older than the rocks among which she sits; like the vampire, she has been dead many times, and learned the secrets of the grave; and has been a diver in deep seas, and keeps their fallen day about her; and trafficked for strange webs with Eastern merchants: and, as Leda, was the mother of Helen of Troy, and, as Saint Anne, the mother of Mary; and all this has been to her but as the sound of lyres and flutes, and lives only in the delicacy with which it has moulded the changing lineaments, and tinged the eyelids and the hands.

Walter Pater (1839 – 1894): The Renaissance (1893)[1]

Idõsebb a sziklánál, amelyek között ül, miként a vámpir, sokszor meghalt, és megtanulta a sír titkait, mély tengerek búvára volt, s elmerült napjaik maga köré gyûjtötte, különös kelmékre alkudott Kelet kalmárjaival, mint Léda, anyja volt a trójai Helénának, és mint Szent Anna, anyja volt Máriának, s mindez neki annyi volt, mint a lantok és fuvolák hangja, s nem él, csupán az élveteg finomságban, mely formába öntötte a változó vonalakat, s a kézre és szemhéjra színt lehelt.

Vajda Endre (1914 – 1987) fordítása[2]

Egy megfejthetetlen azonosságú, WM-ként ismert szerző (annyit sem tudunk, több más hasonló témájú mű ilyen megjelölésű szerzőjével azonos-e[3]) 1671-ben zamatos stílusú könyvet tett közzé A QUEENS Delight; OR, The Art of Preserving, Conserving and Candying. As also A right Knowledge of making Perfumes, and Distilling the most Excellent Waters, azaz KIRÁLYNŐI Gyönyör, AVAGY A Tartósítás, Konzerválás és Kandírozás Mestersége. Továbbá Parfümök készítésének és a Legkiválóbb (illatos) Vizek Lepárlásának helyes Tudása címmel. Ebben szerepel The admirable and most famous Snail Water, azaz A bámulatos és leghíresebb Csigavíz ismertetése. Bővebben…

Különféle rácsozatok, bevezetővel

 And on his brest a bloudie Crosse he bore,
The deare remembrance of his dying Lord

Spenser (1552 – 1599): The Faerie Queene (1596), Book I, Canto I.[1]

Mellkasán véres keresztet viselt,
Haldokló Uráról mint édes emlékjelt.

A tündérkirálynő, I. könyv, I. ének

1-saint_george_raphael

Raffaello (1483 – 1520): Szent György legyőzi a sárkányt (1506)

A kappadókiai születésű görög Szent György (271? – 303) ugyan legyőzte a Silena városát rettegésben tartó kisebb sárkányt – a hagyomány Libya tartományba teszi a helyet, de Andrew Wilson több egyéb változatot is számon tart[2] –, a vértanú elsöprő népszerűségét mégis halálának és megkínzatásának azok a részletei okozzák, melyeket a katolikus egyház ma nem tart hitelesnek.[3] Számos foglalkozás (köztük első helyen a katonaság) védőszentje, de ugyancsak égi oltalmazója sok országnak, tájegységnek, városnak. Közülük első helyen Grúziát kell említsük, annál is inkább, mert bizonyos hagyomány szerint nevük (az angolban még látványosabban: Georgia) Szent Györgyéből ered. Ám egy másik magyarázat szerint a név a görög Γεώργιος, Georgios, „Földműves” szóból származik. Ennek a nézetnek a hívei felhozzák, hogy id. Plinius (23 – 79) A természet históriája IV. könyve 26. fejezetében a szkíták (szittyák) hatalmas régiójából az egyiket Georgi néven említi.[4] Mások úgy tartják, a forrás a perzsa گرج, gorj népnév, melynek középperzsa és ázsiai-ibér gyökerei vannak, amiből egyebek közt pártus és óörmény elnevezések is fakadtak.[5] De Szent György védi többek között Angliát, Görögországot, Oroszországot, Etiópiát, Litvániát, Palesztinát és Portugáliát, számos várost, köztük Bejrútot, Cácerest, Ferrarát, Genovát, Moszkvát és Ljubljanát. Továbbá Aragóniát és Katalóniát.

2-valeri
Katalóniában a mai napig nagy tiszteletnek örvend. Gaudí (1852 – 1926) jelentősége mellett természetesen eltörpül Valeri i Pupurullé (1873 – 1954), de barcelonai Art Nouveau stílusú Szent György-háza népszerű látványosság.[6] Ennek tornyáról szóljunk kicsit részletesebben, pontosabban a nevéről. Bővebben…

Lótuszevők

1-lotus-eatersMentek, s elkeveredtek azonnal a lótuszevőkkel,
kik nem terveztek számukra gonosz veszedelmet,
ámde megízleltették vélük a jóizü lótuszt.
És közülük ki a mézédes termést meg is ette,
már nem akart hírt adni nekünk, nem akart hazatérni,
ott kívánt az örökre maradni a lótuszevőknél,
egyre a lótuszt szedni, feledve a szép hazatérést.

Homeros (Kr.e. VIII. sz.): Odysseia, IX.
Devecseri Gábor (1917 – 1971) fordítása[1]

A Henry George Liddell (1811 – 1898) és Robert Scott (1811 – 1887) szerkesztette Görög-angol lexikon (A Greek-English Lexicon), melyet sir Henry Stuart Jones (1867 – 1939) bővített ki Roderick McKenzie (1887 – 1937) közreműködésével, tíz növényt is felsorol, melyet a görögök a λωτός, lotos szóval illettek[2]:

eperhere, szarvaskerep, bakszarvúfű, bakszarvú lepkeszeg, egy görög görögszénafaj, egy szicíliai somkórófaj, kecskezanót, fehér tündérrózsa, keleti ostorfa, jujuba

A λωτός, lotos feltehetőleg héber eredetű, ott a לות, luat szó „mirhát” jelent.[3] A bemutatott tíz növény közt akad fűszer, akad gyógynövény (például a szarvaskerep kétségkívül az idegeket nyugtatja[4]), de a költői látomásban bemutatott gondűző hatást egyikükkel sem lehet elérni. A Liddell-Scott is, más források is amellett teszik le a voksukat, hogy Homeros lótuszevői a tízediket, a jujubát fogyaszthatták. Bővebben…

Naspolya (rövid kurzus)

DUKE VINCENTIO
Did you such a thing?

LUCIO
Yes, marry, did I but I was fain to forswear it; they would else have married me to the rotten medlar.

DUKE VINCENTIO
Sir, your company is fairer than honest. Rest you well.

LUCIO
By my troth, I’ll go with thee to the lane’s end: if bawdy talk offend you, we’ll have very little of it. Nay, friar, I am a kind of burr; I shall stick.

Shakespeare (1564 – 1616): Measure for measure, IV / 3 (1603-4)[1]

HERCZEG
Tettél ilyesmit?

LUCIO
Tettem hát; csakhogy el kellett esküdnöm, különben összeházasítottak volna a rothadt naszpolyával.

HERCZEG
Uram, társaságod inkább érdekes, mint tisztességes. Jó egészséget.

LUCIO
Biz Isten, a sikátor végeig még veled megyek. Ha bánt a szátyár beszéd, hát majd csak csippentünk belőle. Látod, barát, én olyan bojtorjánféle vagyok, hozzáragadok az emberhez.

Greguss Ágost (1825 – 1882) fordítása[2]

1-naspolyaShakespeare olyan sok helyütt említi a naspolyát, hogy szinte szavajárása. Nincs róla túl jó véleménnyel. „Naspolya” szavunk[3], a megfelelő európai szavak zömével együtt, a latin mespilából, az pedig az ógörög μέσπιλον-ból (mespilon) ered[4]. Ez utóbbi szó etimológiája ismeretlen, szógyökvizsgálat alapján Robert Stephen Paul Beekes előhellén eredetre gyanakszik.[5] A biztos leszármazottak közt van (ófrancia közvetítéssel) az angol medlar, mely az óangol openærs („tátott fenék”) szót váltotta fel.[6] A spanyol nísperóban is ez az ógörög-latin eredet tűnik fel, a népi latin nespirum közvetítésével. A rózsafélék családjába tartozó naspolya valójában nem egyetlen faj, hanem egy teljes nemzetség, melyet Mespilus néven még Linné (1707 – 1778) hozott létre. Gyümölcse cukorban szegény, B1-vitaminban gazdag, így az egészség szerelmeseinek valóságos kincs, mi több, szédülés és impotencia ellen is hatásosnak gondolják.[7] Feltehetőleg Délkelet-Európából vagy Délnyugat-Ázsiából származik; régi kultúrnövény.[8] Különösen spanyol földön örvendhet népszerűségnek, hiszen ott számos egyéb jelentése is van.

2-sanguisorba

Így jelenti például a szintén a rózsafélék családjába tartozó őszi (vagy orvosi) vérfüvet, melyet Sanguisorba officinalis („orvosi vérszívó”) néven szintén Linné vett számba[9]. Rizómája magas tannintartalmú, melyet így sikerrel vetnek be gyulladáscsökkentőként és hasmenés ellen.[10] 3-manilkaraUgyancsak így hívják a bizonyos mértékig a naspolyáéra emlékeztető gyümölcsű, a szapotafélék családjába tartozó szapodillát vagy akrászt is. Szintén nagyra becsülik tannintartalmáért, de C-vitaminban is bővelkedik.[11] Linné írta le tudományosan, és az Achras zapota névvel látta el. A nemnév is tőle származik a görög αχράς, akhras, „vackor” szóból.[12] 4-kaukiA holland botanikus, Pieter van Royen (1923 – 2002) javaslatára azonban átsorolták, így mai tudományos neve Manilkara zapota.[13] A Manilkara nemnév malajálam eredetű[14], mely a kaukival együtt egy Dél-Indiában honos faj, a Manilkara kauki helyi neve[15]. A manilkarát hagyományosan hasmenés ellen, újabban vérképzőként is használják.[16] 5-loquatEzt a fajt is Linné sorolta be Mimusops kauki („majomarcú kauki” néven, mai tudományos nevét Marcel Marie Maurice Dubard (1873 – 1914) hozta létre.[17] Ugyanakkor a zapota nemnév a poliszintetikus azték nahuatl nyelv szava erre a gyümölcsre, eredeti alakjában tzapocuahuitl.[18] Ám ezek a spanyol leágazások jelentőségükben elbújhatnak egy másik rózsaféle, a japánnaspolya, angol nevén loquat mögött, amelyet spanyolul szintén nísperónak mondanak.[19]  Bővebben…

Fidzsi hosszú disznai

Nem kérhetem nyájas olvasóimat arra, hogy lehetőleg csak kevesen olvassák az alábbiakat, mert ez összebeszélést előfeltételezne közöttük. Ellenben arra igen, hogy étkezés környékén lehetőleg, étkezés közben pedig okvetlenül kerüljék.

Bővebben…

A bölömbika és nyelvfejlődése

The Bittern knows the time, with bill ingulpht
To shake the sounding marsh…

James Thomson (1700 – 1748): The Seasons (1735)[1]

Tudja idejét a tátott csőrű bölömbika,
Mikor rázza fel a zajgó mocsarat…

(Évszakok)

Zajongások tanulmányozásához már haszonnal ütöttük fel Haydn (1732 – 1809) Évszakok című oratóriumának librettóját. Ezúttal az ősforrásból idéztünk mottónkban.

1-botaurus_stellarisBár állománya fogyatkozóban (sőt, Türkmenisztánból ki is pusztult), a gémfélék családjához tartozó, kitűnően rejtőzködő bölömbikát egyelőre nem fenyegeti a kihalás veszélye. Eurázsia és Afrika hatalmas területeit lakja[2] (és Amerikában is élnek közeli rokonai). Fábián István (1809 – 1871) széplaki plébános 1858-ban megjelentetett A’ szóelemzés’ és szóértelmezés alap-elvei című, sokban spekulatív, de nagy tárgyi tudással megírt művében a „bölömböl” szót a bika hangkibocsátásaként említi (ekként, tehetjük hozzá, állhat rokonságban a „bömböl”-lel), a „bölömbika” utótagját pedig azzal magyarázza, hogy a madár hangja a bikáéra emlékeztet.[3] Ezzel a felfogásával kapcsolódik a madár más nyelvű megnevezéseinek magyarázóihoz. Bővebben…

Vivaldi és a császár

L’Abbate Antonio Vivaldi eccelentissimo Sonatore di Violino detto il Prete Rosso, stimato compositore de concerti, guadagnò ai suoi giorni cinquantamille ducati, ma per sproporzionata prodigalità mori miserabile in Vienna. 

Pietro Gradenigo (1695 – 1772): Commemoriali[1]

Antonio Vivaldi abbé, a legkiválóbb hegedűművész, akit „rőt papnak” is neveztek, concertók elismert szerzője, mint napjaiban mondták, ötvenezer dukátot is megszerzett, ám túlzott tékozlása miatt nyomorban halt meg Bécsben.

(Emlékiratok)

Vivaldi (1678 – 1741) op.9-es, La Cetra („A kithara”, „A citera”) címmel írt, 12 hegedűversenyből álló sorozatát Michel-Charles Le Cène (1684 – 1743) amszterdami kiadójánál jelentette meg 1727-ben.[2] Amikor felróják neki, hogy a sorozattal meg sem tudta közelíteni az 1725-ben szintén Amszterdamban kiadott, az op. 8-as Il cimento dell’armonia e dell’inventione („A harmónia és találékonyság erőpróbája”) sorozat első négy hegedűversenyének, A négy évszaknak a népszerűségét, megfeledkeznek Vivaldi praktikus megfontolásáról, hogy anyagilag jobban jár saját terjesztéssel, és kiadókra éppen a nehezebben terjeszthető (azaz gyengébb) műveit bízta. Az op. 9-es sorozat címe akkortájt népszerű összefoglaló név volt. A legismertebb közülük a zeneszerzőként az öccsénél, Benedetto Marcellónál (1686 – 1739) jóval jelentéktelenebb Alessandro (1669? – 1747) hat concertóból álló, 1738 körül, Eterio Stinfalico nűvésznévvel Augsburgban kiadott op.6-os sorozata.[3] (A testvérpár egyúttal jelentéktelen jogász is volt, de közülük csak Alessandro volt jelentéktelen matematikus is.) A műkedvelő zeneszerzők életművének üde frissessége és kedves felelőtlensége járja át Alessandro Marcello sorozatát.

Bővebben…

A csodatévő luffatök

1-luffa_aegyptiacaSok erénye mellett forrásunk kisebb hibát is elkövet a luffákról szólva. A tökfélék mintegy 850 fajt számláló családjába tartozó Luffa nemzetséget „lopótöknek” fordítja (bár lektortalan korunkban lehetséges, hogy egy gépíró hallotta félre a „luffatököt”), miközben a helyes megnevezés a „szivacstök”. A nem legismertebb fajának, a hengeres szivacstöknek, más néven gyógyszivacsnak, halostöknek vagy luffatöknek két tudományos neve is forog: a hivatalos Luffa aegyptiaca, „egyiptomi luffa” és a Luffa cylindrica, „hengeres luffa”. A nemet is, a fajt is Philip Miller (1691 – 1771) határozta meg.[1] A nemnév egyiptomi arab eredetű. A لُوفَ, luf jelenti magát a növényt, a لُوفَة, lufa a többes számú alak, ebből alakult az újlatin luffa.[2] Bővebben…

Aritmetika, ritmus, rím

Az iskolában évtizedek óta úgy tanítják a verstant, hogy csupa számtani képletekkel tömik tele a diákok agyát: 4+2, 4+3, 4+4, 3+2 stb. stb. A végén ez már nem is vers ritmus, hanem logaritmus

Gábor Ignác (1868 – 1945): A Magyar ritmus problémájához[1]

Az indoeurópai ősnyelvre visszavezetés, azaz egy-egy mai „indoeurópai” (azaz Európa és Ázsia meghatározott, nagy területein használt) szó gyökerének meghatározása, ahogy ezt már a korai filológia is célul tűzte maga elé, szükségszerűen maga után vonja, hogy egy-egy megtalált gyöknek számos fogalmi leágazása lesz. Egy-egy ilyen visszavezetés szellemi erejét tehát nem az mutatja, hogy a talált gyöknek sok fejleménye van, hanem az, ha ezek között a kapcsolat a gondolkodás történetének különlegességeire mutat rá. Ennek megfelelően választjuk (és vázoljuk) a (h)re(i)-, „érvelni”, „számolni”, „rendezni” gyök fejlődéstörténetét. Bővebben…

A pintyő

A Szarvas Gábor (1832 – 1895) által alapított Magyar Nyelvőr XXXVIII. évfolyamában, 1909-ben Korányi Emil joghallgató kisebb horderejű tudakozódását olvashatjuk. Kezébe került Az Ujság egy 1908-as száma, mely beszámol róla, hogy a keleti és nyugoti pályaudvar előcsarnokában és valószinüleg sok más vasúti állomáson is mérlegeket állítottak fel egy művészeti szempontból sikerültnek alig mondható oroszlánszáj alatt a következő felírással: 1-oroszlanszaj Bővebben…