Király a viharban

Messze északi tanulmányai közben érte Ramalhut a hír atyja váratlan haláláról. Így a tanulmányoknak gyors vége szakadt, ha, remélte az ifjú király, nem is mindörökre.  Bővebben…

Reklámok

Brahms, Mahler és az utolsó örvény Bad Ischlben

Bad Ischl 1855-ben

Első, 1262-es említése alapján a régióban ha ősinek nem is, de réginek, megjelenésében patinásnak mondható Salzkammergut üdülővidékének elvitathatatlan központja a Traun és az Ischler összefolyásánál Bad Ischl. Nemcsak szelíd természeti szépsége miatt, hanem elsősorban sós, jódos és kénes hőforrásai alapján vált népszerű gyógyüdülőhellyé a XIX. századtól. Néhány nevezetes, a jólét felső fokát mutató villája:

a látens tartományúrnői hatalommal bíró Erzsébet – Seilern és Aspang birodalmi grófnőjeként Széchenyi István gróffal (1791 – 1860) sógorkomaságban áll – és Ferenc József (1830 – 1916) villái

ifj. Johann Strauss villája egykor és ma

Lehár Ferenc (1870 – 1948) villája

Kálmán Imre (1882 – 1953) villája

Természetesen sok más jól menő művész is tartott fenn itt palotaszámba menő nyaralót vagy állandó lakhelyet, így többek között Nestroy (1801 – 1862), de mégis úgy tűnik, hogy elsősorban a könnyűzene korabeli nagymesterei áldozták vagyonuk egy részét az ittlakásra. A fenti sort kiegészíti Oscar Nathan Straus (1870 – 1954) háza.

Bővebben…

Királyi dinnyék

One cantaloupe is ripe and lush,
Another’s green, another’s mush.
I’d buy a lot more cantaloupe
If I possessed a fluoroscope.

Ogden (1902 – 1971): The Cantaloupe

Sárga az egyik sárgadinnye még,
A másik zöld, egyik se szín kék.
Veszek én több nem-sárga sárgadinnyét,
Ha változatosabb lesz már a színkép.

A sárgadinnye. Israel Efraim fordítása[1]

Peale (1774 – 1825): Dinnyék és szulákok (1813)

Különösen becses nyelvemlékünkben, az 1395 körül írt 1316 szócikkes Besztercei szójegyzékben a közreadó Finály Henrik (1825 – 1898) „szőröző” megjegyzésével a tökfélék családján belül nem közvetlenül rokon görög- és sárgadinnye is szerepel[2]:

Bővebben…

Jeruzsálem-tücskök és egyéb nem-tücskök

my dreams were filled
with talking frogs, giant crickets,
godly flies, with the yellow, brooding eylid of the moon
flickering at me sensuously.

Baca: Martín, XXII (1987)[1]

…álmaimat megtöltötték
beszélő békák, óriási tücskök,
kegyes legyek, sárga, méla szemhéja a Holdnak,
mit érzékien rezgetett felém.

A Jeruzsálem-tücsöknek nincs köze se Jeruzsálemhez, se a tücsökhöz; kivizsgáljuk ennek okait, megnézzük, akkor mihez van köze, és kicsit körülnézünk a rokonságában is, fel az egészen távoli egyiptomi ősökig. Bővebben…

A wessexi képzetes lift

A Nagy Alfréd wessexi királyról elnevezett Matematikai Kutatóintézet liftjének azok körében is becsülete volt, akik szabadságukat a K2 megmászásával, majd onnan hódeszkai alábocsátkozással töltötték, ugyanis a sercegő higanygőzlámpa, a gondolatébresztően homályosodó kis tükör az oldalán, de mindenekelőtt a csigalassúsága alkalmassá tette gyümölcsöző konzultációk lefolytatására, melyekre a mindig foglalt előadótermekben és a zajos dolgozószobákban semmiképpen sem keríthettek sort. Bár az intézeti közhangulattal nem volt baj, annak szüntelen javítására (korábban: fokozására) súlyt helyeztek, így a mindenkinek kedves kicsiny helyiség vezérlőtábláján e és π feliratú gombok is megjelentek. Kívánság szerint így a lift a második és harmadik, valamint a harmadik és negyedik emelet között is megállt. Az ajtó is kinyílt, bár a liftakna fala miatt kiszállásról szó sem lehetett. Bővebben…

A földigiliszta; néhány rokona, néhány nyelvrokona

Életfeltételeikhez a humuszban gazdag föld nem elegendő; az ilyen talajon is korhadó növényi részek után kutatnak s ha ilyet nem találnak, akkor táplálékukat maguk készítik elő, amennyiben ami szerves testet csak elérhetnek, mindent beráncigálnak földalatti járatukba. Mindenki tudja, hogy azokat a szalmaszálakat, tollakat, leveleket, papíroscsikokat, melyeket az ember a reggeli órákban az udvar, vagy a kert földjébe betűzdelve lát, az éj folyamán a földigiliszta cipelte búvóhelyének bejáratába.[1]

Werner Friedrich Hoffmeister (1819 – 1845): Die bis jetzt bekannten Arten aus der Familie der Regenwürmer (A gyűrűsférgek családja eddig megismert fajai, 1845). Gen. 1. Lumbricus. 1) Lumbricus Agricola. (1. nemzetség: Lumbricus. 1. Lumbricus terrestris)[2]A földigiliszta-félék családjába tartozó Lumbricus nemzetségnevet Linné (1707 – 1778) vezette be. Úgy gondolják, a szó a latin lumbus, „ágyék” szó képzésével keletkezett.[3] (Hangulatukban valóban van valami rokon.) Magát a lényegében csak Európában és Észak-Amerikában élő „közönséges” földigilisztát Linné Lumbricus terrestrisnek, „földi ágyékosnak” keresztelte el, de a gyűrűsférgek nagy tudósa, a szanitécként a csatamezőn fiatalon meghalt Hoffmeister a fajt Lumbricus Agricolaként („termőföldi ágyékosként”) emlegeti.[4] (Rögtön meg kell jegyezzük, hogy a kedves közvetlenséggel megírt könyvét halála után alaposan átfogalmazták, és az 1848-as kiadásban a fenti epizód már nem szerepel.[5]) Ugyanakkor, néhány olyan forrással ellentétben, amelyek címét biztonsági okokból inkább nem adom meg, nincs Lumbricus terrestris agricola névre hallgató alfaj.[6] Hoffmeister megfogalmazásával szemben ma már nem családnak, hanem törzsnek tekintjük a gyűrűsférgeket. Bővebben…

Tartalomjegyzék

0
„-taniák” és „-sztánok”
§ & ¶
0, 1 vagy 2 Nepomuki Szt. János
1717.7.17
2014 in review (bárki kéri, törlöm)
2015 – könnyed áttekintő a fenntartónktól
2-3 Areopagita Dénes
325 – 381
Abaris nyila
Ábel Afroamerikában
Az abugida
Acadina próbája
Ádáz hatások
Adott egy hegyesszögtartomány, belsejében két különböző pont…
Afrina
Akhilles és az aszpirin
Akiknek beletört a bicskája a körtébe
Az akrobata, a lépcsőház és a pattanás
Az ál-ál-Shakespeare kalandjai
Az albatrosz és szigete
Alberich, Oberon és a nagy rejtély
Állat- és embersereglet a porcelánkereskedésben
Allegro barbarók
Álljunk meg egy szóra!
Almira történetei
Alto Giove és a hullámok
Az alvilági barangolás folytatódik: Hádész-virág
Amadis meséi
Amalgám, malom, puhatestű
Az ámbráscet néhány ajándéka
Az ámbráscet visszaszól
Amis, Amiles és Szent Egyed
Ammóniák
Amulett-fantáziák
Anabázisok és bázisok
Az anakorétáktól az angórákig
Az Andamán- és Nikobár-szigetek rejtelmei
Angyali és ördögi középkor
Angyali ördögcsáklyák
Antifrázisok
Antigoné és daru
Az antimon diadalútja (Beni Hasanból a kocsmáig)
Antropomorf sárkánytan: a mandragóra
Apró bolondozás
Arany bóbitákról
Arbiter
Az arc
Arethusa
Argánolaj
Aritmetika, ritmus, rím
Az ártalmas ártatlan
Articsóka és bimbózó szerelmek
Aside: A minden és a semmi
Asztrildok
Át a kín kapuján
Az átfúrásból: boksz, bugyelláris, talán szegfű…
Athanasius Kircher és következményei
Audrey sálja
Aurangzeb és az Aureng-Zebe
Avernus: alvilág, feltámadás és az albán nyelv
Babák rumban
Bach levelezőköre
Bach, a “dallamtalan”?
Bácsi, bács, Bács és Ho apó
Badargombák és neuroteológia
Bagira ugrani készül
Balassi mókája
A Balázs-lépcső kanyarulatánál
Balzsamkörte, balzsamalma és a keserűség
Balzsamok és bergamaszkok
Banalitások
Bandák szövevénye
Bárányok és zöldségek
Bartolomeo Scappi “operája”
Báthory Erzsébet szerepében: Zápolya János
Bayreuth képekben
A baziliszkusz-család
Beatrice di Tenda
Beethoven: Első szimfónia
Beethoven: Második szimfónia
Beethoven: Harmadik szimfónia
Beethoven: Negyedik szimfónia
Beethoven: Ötödik szimfónia
Beethoven: Hatodik szimfónia
Beethoven: Hetedik szimfónia
Beethoven: Nyolcadik szimfónia
Beethoven: Kilencedik szimfónia
Beethoven dallama: a nép adta vagy a nép kapta?
Beethoven kis darabjainak nagy viszontagsága
Beethoven-kéziratok (és rejtélyes eltűnéseik)
A béke útjainak fürkészése
A bekebelezett hittudor
A békesség fejedelme
A beléndek históriája
Belize neve
Ben Jonson kismonológja
Berillium: amint a mennyben, úgy a földön is
Berlini kék
Besúgóból talpnyaló, abból parazita
Betelgeuse: kéz vagy hónalj?
Betonikusok
Betyársereg
Bevezetés és változat: megint baj van Sztravinszkijjal
A bezoár és fogyasztói
A bhakar wadi, a bhakar és a wadi
Bia
A biológia és a Gazda
A birs és a becsület
Birsmagvak és loknik
Bizánci anekdoták életre-halálra
Boarov: a szocializmus mellékszála
A bohóccsinálás tilalmáról
Boldog boldogtalanító: a seregély
A boldogtalan boldog
A boldogtalan, a szent és a boldog
Boldogtalanság és boldogság
Bolerók
A bolygó hollandi – szélviharjegyzet
A bombax és a bombaszt
Borátok közt
Bors, radír és piperkőcök (vegyészek aranykora)
A borzalom árnyoldala
A bölömbika és nyelvfejlődése
Brahms életéről és élete első vonóshatosáról
Brahms kései sorozatai
Brahms Mikronéziában
A bruhaha eredetéről
Brünnhilde és Brünhilde
B-teszt
Búcsú a kumarintól
Búcsúk a keringőtől
Buda
Buda környéke
Budai hegyvidék a térképen
Budakeszi
Budaörs
A bűnös játéktól a bemattolhatatlan Királyig
Bürokraták további ágai-bogai
A bűvös ötszög
A bűz alvilága
A bűz birodalma
A bűzbombától az óriásbolygókig
Byblis szerelme
Byrd és böjt
Charpit módszere
Cinóber, sárkányvér, jakabfű-lepke
Conquassabit…
Cum grano salis
Csak a derű óráit számolom
Csak a méreg Pannóniában
csak a törvény a tiszta beszéd
Csak bátrany, avagy mezei bejelentések
A csalódás kicsiny szigetei
Csalogány-szonáta
Csapongás Lassustól a pornográfiáig
Császári bajszok
Császárok, pápák és a Fiútól
Csattanós befejezés
Csekély jelentőségű becsavarodás
Csekistáink és Vszevolod Emiljevics Mejerhold
A cseleny
A csencselés és a cambion
Csendünk
A csicseriborsóról – másképpen
A csicsiszbeó
Csigavíz
A csincsilla, a vanília és az avokádó
A csodálatos dictamnon és rokonai
Csodálatos források (gejzír és cukormáz)
Csodalények: nincs más előre, mint hátra
A csodatévő luffatök
Csontvázvirág
Csontvelő és velőscsont
A Csúcs-hegy és környéke
Dagadószavak
Dante és a császár
Dárius kofferje és újabb büntetések
Decemberi csontcsörgés
Dél
Dél és kelet
A delfin útja
Dél-olasz kirándulás
Dél-pilisi körülnézés
Desszertnek is kevés
Diéta, diéta és dieta
A diktátor és a diktátor
A disznóparéj és a császár
Dobálódzunk a szavakkal
Dobogókő és környéke
A dohány hódító útja
Dom Pérignon nem-találmányai
Dögevő méhek
Dublin és Döbling
A dzsumbuj és a Dzsumbuj
Ebkolbász máltaigombával és fojtogatással
Ede tizennyolcas karikája
Az édes illat
Ég a Parlament!
Égből növő fák
Égi hierarchiákról
Égi intelem
Égi utak→ Ezra Pound ←a suszter és kaptafája
Egzaltált pacsirták
Egy „pénzügyi” lehetőségről
Egy az ötvennyolcezer-kilencvennyolcból (A költő)
Egy cseh-német-magyar család a Szepességből
Egy este a tűzkutyával
Egy kis Schubert-rejtély
Egy Mozart-szimfónia kikopik a jegyzékből
Egy nép bolyongása
Egy szél megszelídül
Az egyfogú egyszarvú és az egyszarvú
Az egylényegűség bukása és tündöklése
Az elátkozott királyok rövid története
Élet Purcell nélkül
Az élet rövidségének hosszú útja
Az életmeghosszabbítás folytatódik
Elisabeth Förster nagy játszmája
Az elképzelhetetlen disznó
Előjáték és újabb fényfoltok az állatok világában
Előre az agarokkal!
Az első erszényes…
Az első lengyel tragédia és nyelvi vizsgálódások
Az első magyar költő és a jonhó
Elvakultak
Az ember szegfűvel
Embertelen, nagyon is embertelen
Emil listája (ignoramus et ignorabimus)
Eminenciások színei
Az erő és az erdő dalai
Erős várak
És mégsem lapos a Föld
Esés és eset
Esti dal
Észak-pilisi körülnézés
Az éter alatt
Az éter tömör története
Évezredek kisebb-nagyobb zsarnokai
Evilág és túlvilág: a kései Beethoven
Excel-hancúrozás
Ez cukor
Ezer vizit
Ezernégyszáznegyven perc
Ezüst
A fácán-folyó
Fafner nyaka, avagy a Bejrúti Ünnepi Játékok
Fajákok és fajankók
Faramond és Faramondo
A farkas, a majom és az egér
Farkasok és lepkék, hiúzok és pókok
Farkasok, ökrök, kutyák étvágya: bűn vagy betegség?
Fazekasok, kőművesek: kisebb leágazás
Fehér út
A Fehér-hegy és vidéke
A fej
Fejezetek a Sülinetből
Feketelevesek
Feledésbe szálló dalokról
A felemelkedés lehetősége
Félistenek eledele, a pizza
Felső-Frankföldön: Bamberg és Kulmbach
Félszegúszók
A fenol és a fény egyéb útjai
Fények a gyémántban
Feromonok rejtélyei
Fertő
Fidzsi hosszú disznai
Filológia: fenék, sőt…
A fizikai munka hőse
Flamingó, pipacs, Flandria, tánc
Fogas-fantáziák és bálna-tények
A fóka nagyapja
A fóka rejtélyes keletkezése, avagy Ovidius trükkje
Fókuszban
A folyamnál
Fontszázezres lélegzetvételek
A fordított ammónia
A forradalom unokái
Források forrásai és Mátyás király tárcsapajzsa
A főinkvizítor lelkesedése
Földi almák, földi oroszlánok és az azulén
Francia kacsolat
A francia Pimodan és A magyar Pimodán
A frangipáni és a frangipane
Frank Castorf Bayreuthban
Fúga
A fúga művészete
Furcsa és vén történetek
A furkó eti(m)ológiája
Futólag az impaláról
Függelék: N- és M-feladat
Gátakról gát nélkül
A gazella évszázadai
A gepárd és a ragyogó költő
Gercse
Gibbonok és gibbonok
Glauke rémtörténete és forrása
Glenn Gould és a prelúdiumok
Goji, az élet meghoszabbítója
A golyóöntési jelenetről
Gombalakás
Gombászó farontók
Gomoriták évezredei
Gond nélkül – csak röviden
Gorálok
Gorillák, bundájuk, csontjaik
Gömbök és görögök
A görög kórusról
Görögök Indiában
Grál
A Grand Canyontól a molibdénig
Griff száll el felettünk
A grizzly horribilis neve
Guo Yue
A gyilkos zászpa
Gyorsjelentés a hangyászhelyzetről
A gyönyörű teher
Ha egyszer a lódög kinyitja a száját…
Habermann csalogányai
A hajnalmadár
Halak belső élete
Halálok Stuttgartban
Halálosztó repülő sószórók
Halkioni napok
Hallam
Hallucinációk régen és a közelmúltban
Händel első lépései Londonban
Händel és Savoyai Jenő
Händel kisebb Te Deumai
Händel vizigótjai (a Balaton érintésével)
Hangnem nélküli bagatell
Hangok a vízben
Hannibál, a farkas
A hantmadár története
Hanuka ünnepére
Hány lelkünk van?
A harmadik ember
Harmadik típusú éter: észter
Három hárfás és három menekülés
Három király egy ágyban
A három Szent Hypatios
A három tudós legendája és valósága
Hárs: függelék
Harustyák és Halustyik
Hattyúk és tavaik
Haydn és Pleyel kölcsönös triói
Haydn utolsó ideje
Házak, porták
Hegedűs egy minszki háztetőn
A Heike-rák és újabb viszályok
Hermes és smaragdzöld csillogások
A hét kisebb furcsaságai
Hiénákról
Hippokrene
Híradások a halálról
A hírnök halála
Hit, vita, élet
A hitehagyás hitehagyása, kisebb zavarokkal
A hivatal
Hódolat
Hódolat a nutriának
Hogy is állunk az eszterággal?
Hogyan lett a sólyom?
Holdakról
A holdasszövő lepke hálójában
A holló és a varjú
Holmi Coliber nevü apró madaratskák
Homály és napfény: Haydn-vonósnégyesek
Homo beethovenicus
Homo brucknericus
Homo haendelicus
Homo insectus
Honnan ered a szivárvány?
A hordszéktől a limuzinig
A hölgy, a menyét és a hölgymenyét rövid, de bonyolult története
Hősiesülés: az ifjabb Cato
Hősök és állatok az Iliászból
Hősök, árulók = árulók, hősök
Hunyad-orom
Húrsokszögek porizmái
Húsvét ünnepére: Grave és Brio
Hűvös, forrás és szégyen
Hűvösvölgyi este
Hymen és a kalózok
Hyrcania bestiája
Í
I. Nagy Szent Fotios és kora kereszténysége
Idu na szmerty
Így nem zárták ki József Attilát a pártból
Ij
Az ijesztő nimfák rejtélye
Az illatok illata
Illatok keletről
Illatos út a kacsamájig
Illír földön
Image:Maxwell egyenleteiről
Az imlany és II. Nagy Katalin cárnő
Indiai sárga
Ingolák – csak bátraknak
Írástudó lepkék
Írók egymás közt
Istenek, eledelek
Istenek: nehéz út a megszületésig
Izolda anyja és a tudós nők
A Jági-tanösvény és vidéke
Janka a kertben
Japán történelem rákokkal
A jász
A jazidok
Jegeltnyakú pompály és egyéb nyelvgyötrők
Jeruzsálemi hó
Johann Sebastian Bach, Samuel Morse, Charles Chaplin
Johannes Weinberger
Jók-rosszak az egresről
Josicune és legendás egybeesése Dzsingisz nagykánnal
Júlia
Julius Caesar és egyiptomi vadászhadteste
Kacsák és ellenkacsák
Kakaó és kókusz
A kalács
A kalinca-ínfű és őstörténete
Kálvária-hegy (Sóskút)
A kalydoni vadkan anyja
Kalypso az apokalipszisben – mi az, apuka, lopsz is?
Kambium és kambrium
Kamcsatka rejtélye
Kanopusz
A kapor: tartsd szárazon
Karaj
A karambola, rokonai és a karambol
Karfantázia és -hatalom
Karneol startkő
Károlyi: a Legnagyobb és a százpercentes marxista
Kártyák
Kártyák – 2.
Kártyák – 3.
Kártyák – 4.
Kártyák – 5.
Kastalia forrása és ősforrása
A kasznár
A katamarán eredetéről
Katica
Kazahok, kozákok nyelvi vándorlásai
Kazán, kétféle kezdőbetűvel
Kedves éj
Kedves és alávaló fráterekről
A kegyelem fedelei, trónusai és autói
Kelet
Kelet-Pilis: Rekettyés
Kelet-Pilis: Szőke-forrás-völgy
A kender, a len és evőjük
Kényeskedtek? Egy XVII. századi izmus
Kerekre nyílt szájak korszakai
Kerozin és paraffin
A keserű kóla tündöklése és bukása
A késő bronzkortól a himalájai fényfácánig
Két alabástrom
Két doktor Zalabéren
Két galóca
Két Kamerun
A két kámfor
Két lebukás: kolbászkirály, Sztravinszkij
Két pasztorál
Két porcelán, két kauri
A kétféle barna
A kétféle spárga
Kettő hatványai, előlről
Kevélyek a Pilisben
Kézből kifutó őzsuták
Kiáltó finnek
Kiengesztelés
Kifacsarodott szállóigék
Kifacsart szállóigék
Kígyók, vércsék, havasszépék: Nágaföld
Kígyózás, rákozás
A Kilenc Nővér rövid története
Királyok két gyümölcse: mangosztán és mangó
Kis betekintés a szkópok világába
Kis csemege-kódex
Kis esti delírium
Kis esti körintegrál
Kis hercegek égen-földön
Kis körnégyszögesítési praktikum
A kis leleplezés
Kis nyelvtörténeti kirándulás
Kis pihenő
Kis tartalomjegyzék
Kis tavaszi adoleszkálás
Kis torta-tortúrák
Kisebb kirándulások 2015-ben
Kisebb kirándulások 2016-ban
Kisebb kirándulások 2017-ben
Kit nem evett meg Ugolino gróf?
A klasszikusok megközelítése
Kleon, az ódemagóg
Kleopatra kígyói
Klikk és klakk
Kloroform és más haloformok, történelmi vakvágányokkal
Kockázatos kockázatszámolás
A kód
Kohlrabi és Kohlrabe: fehéren-feketén
Kokin
A kolbász és a kolbászizmus
Kolbászfa is van
Kopók evolúciója
Koppantások szíven és billentyűn
A koriander, az amfiszbéna és az ágyi poloska
A kormányzó és szilvája
A kormányzó és tűzvirágai
Korpák, betegségek
A kova és az istenek születése
Könnyű klasszikus műfajokról
Könyörtelen és önfeláldozó nagynénik
A kőris bogara
A kövérség diadalútja
Köves-bérc
Kővölgyek és Stendhal szíve
Közben pár szó a harisról
Középnyugat-Pilis
Középnyugat-Pilis Tóni bácsival
Közönséges és nem közönséges húrférgek
Közös eredetek: brokkoli, bróker, brosúra…
Krisztus, a Messiás
Krokodilok évezredei
Kuczka Péter
Kundry- és Szent Buddha-sztereotípiák
Kuszkuszok évezredei
Különféle rácsozatok, bevezetővel
Küzdelmek Tibullusszal (Ebhőnynek nyári sütésében)
Küzdelmek Vergiliusszal
Kyzikos háromszor
Lactatio
Lajcsi és a mogyoróhagyma
A lakmusz históriája
A lantán és a letargia
Laoszról laikusan
A lapis lazuli csavaros útjai
Lápvégi kocsma a széleslevelű nőszőfűhöz
A lárva és alakváltozatai
Látszat
A látvány betegei
Lazacos zsömle
Lebegő nőalakok a kettős császár körül
Lefekvés előtt
Legalább három Ézsaiás
A legbeltenyésztettebb Habsburgok
A léggömb elrepül
A legirracionálisabb szám
Lego ergo Cartesius sum, de aggodalomra nincs ok
A légy urai
Lehúz, altat, befed: kisebb mámorok
A lélek atomjai
A lélek szavai
Lemmák és dilemmák
Lenin holdfényben
A lenyűgöző lonc és a lenyűgöző kis meténg
A lét peremén: pacuhák, melákok, slendriánok
Liberális antológia
Liebestod és Izolda szerelmi halála
A limonion és a faalma
Liszenko tanítása
Livorno
A ló és az autó közös őse
Lombardiai kis körút
Londoni, bécsi, jénai szimfóniák
A lórum útvesztője
Lótuszevők
Lusitania és költői
Macerálások századokon át
Macskafarkú veronika és a tudomány szigora
Macskafélék homályban
A mag és a család
A magáninkvizítor
A malo usque ad officium: a bürokrácia végső forrása
A manszanilyafa és kigőzölgései
A mantikór élete és a halál
Már nem mohó püspökök
Maraton és édeskömény
A Mária-szurdok és környéke
Márvány: hegy, sziget, tenger
Más testek teológiája
A második ember
Maximilián történetei
Mazsola
Meander
A még rőtebb pap
Meglepő oratóriumok
A megoldás
Megváltások a XIX. század végén
Melléknapok
A méreg históriája, szövevényekkel
Mese a négyzetszámokról
Mesebeli és valóságos fordítások
Mesefolyam évezredeken át
Mesék a must hasznáról és káráról
Mesék egy császár haláláról
Mesés áramlások
Metastasio boldog évszázada
Meztelen csigák. Hová szór cukrot Kosztolányi?
A mi háromkirályunk
A mi macskánk
Mi újság a futrinka végbelében?
Miből lesz a puma?
Minaret és menóra
Minden zsezseg
Mindenki magából indul ki
A mirigy krónikája
Mo(n)(c)tezuma
A mohaállatoktól az emberig
Morog, röfög, kakukkol
A mózesi tömjén
Munkák és utazások
A munkakezdés eltorzulása
A munkanélküliség világa
Mustáros-hagymás vaddisznó
A must-walk
Múzsa a fegyverek közt
A nabla
A nád
A nádszál prófétája
A nafta
Nagy- és napszerű virág, szentek és hónaljak
A nagy kisember segítő keze (Parvusz)
A Nagy Medve és fia
Nagy-nagy türelem
A nagyúr újabb eltévelyedése
A nandu, a pók és a rák (kisebb) rejtélye
A nap kaliforniai hőse
Nap-angyal, hold-ördög
Napfivér, Holdnővér: búcsú a ptolemaidáktól
Narancs
A nárd, a kapotnyak és a meztelen csiga
Naspolya (rövid kurzus)
Ne bántsd a büdösbencét!
Ne gyakorolj nyomást a harlekinkaticára!
A négy fahéj rövid elmélete
Négy szarvas
A negyedik ember
Négyszázhetven anya és apa
Néhány Beethoven-szimfóniafelvételről
Néhány lófark
Néhány timpanon
Néhány vágyakozás
Nehéz futam
A nem neme: miért nem beszélünk a baleári faligyíkról?
Nemo kapitány és Odysseus
nemtudom-állatok
Nepenthe
A nevetségesség hálózata
New York öt kerülete
Nigellák: élet és halál urai
Nike és Wagner
NIM
Non omnis moriantur
Nők, akik nem mérgezték férjeiket
Növénynevek újabb útvesztője
Nyár és éger
A nyelvfejlődés irdatlan távlatai
Nyelvi fordulatok
Nyelvi különlegességünk: a meggy
Nyitányok olasz stílusban
A nyomorult, de merész bandikut
Nyomozás egy captatio után
Nyugat-Ausztrália legszebb balusztrádja
Nyugat-Pilis: Kis-Strázsa-hegy
Az obszidián útjai
Az óceán unokája
Odysseus legnagyobb kalandja
Odysseus utolsó útja
Októberi délelőtt
Olaszország
Old Grog és Jenkins füle
Ollapotrida
Az ólomgömb alatt
Oltalmazó istenek és behatolások
Az orbáncfű kvantumkémiája
Orchideák
Orgonák
Oroonoko
Az Overbury-botrány
Ozmózis és a nyomás nyomása
Ököl marok ellen
Önevolvens
Ördög-orom
Öregek
Az örmény nép tragédiája
Az ősforrás és elágazásai
Összefogás. A nép fensége és szentsége
Az ösztörű kivirágzik
Özbég, Szent László és az üzbégek
A paka, a pakarána, a kapibara és az üregi nyúl
A paláver és az újabb kori amerikai költészet
Pamacsosszövők további küzdelme a létért
Pan meghalt, de a mese él
Pantyelejmon nadrágja
Papagáj
Paprikák és csillagok
Pár arab szavunkról
Pár eruptív szó
Pár szó a benzoéról
Pár szó a cseresznyéről
Pár szó a koaláról
Pár szó a legegyszerűbb forgásról
Pár szó az abszintról
Pár tál étel
A parancsolás tudománya
A parányi ökörszem, az ember és valamelyest a kvézál előtör barlangjából
Párbeszéd a szerelem fehérizzásáról
Pásztor Szent Wendely és a vandálok
Pásztortáska
Patentek patentjei, patinák és patenák
A Pátyi fenyves és vidéke
Pátytól Torbágyig
A pávián-rejtély
Pazar és bazár
Peirene és forrásai
Pelenkában a csillagokig
A pelikán vére
A pénzes pér és a domolykók
A pénznek nincs szaga
Perbál és vidéke
Pezsgő vízi élet
A Pilis és a Visegrádi-hegység határán
A pilisi kis tavak vidéke
A pintyő
A pintyről
A pintytől a bivalyig (… és mind hitetlen)
Piócák a törvényhozásban
A pirog és családja
A pirosvállú csiröge és Fönícia
Pisztoly és rák együtt
Plutonium rövid ó-val
A pockfa és rokonai
A pók és a rakéta
Pókok a hegyen
A pokol lepkéi és egy kis katarzis
Polgárháború és főtt bab
Pomona szerelme és kártevője: a harkály
A pónihal fogása
Poseidon fenyőünnepei
Post nubila phoebus
A praliné hercegei
A Prédikálószék és környéke
A Priáp és izmusa
Prokofjev és utolsó szimfóniája
Ptolemaidák ifjú szívekben
Puncs
A puszpáng ágai
A putri
A püspök, a végtelen kicsiny, a kátrányvíz és a részecskegyorsító
Pyrrhula, pyrrhula, pyrrhula
Rabság, egyenlőtlenség, Kovács
Rabság, egyenlőtlenség, testvériség
Ragaszkodjunk az etiketthez
Ragyogó virágok
Rajk perei és árnyai
Rakéták a kertben
A rakomány-kultusz és tudománya
Ramon Llull és köre
Ravasz érvelések
Realgár: férfias gyógy- és pusztító erő
Rejtelmek ha zengenek Mozart első itáliai útján
A rejtélyes lokriszi
A rejtélyes Sinfonia concertante
Remény
A rény
Repcelepke száll virágra: a csókváltás bonyodalmai
Repcsény és repkény
Rezgő lehelet-özön (buglyos fátyolvirág)
A ribizli hosszú útja
Róka, Kő, Ezüst
Róma, 1600. február
Rosszkedvünk üres
Rovartudósok fullánkjai
A rózsa vizei, olajai és illata
Rózsák és kígyók
Rőtszakállas történet
Rövid fejlődéstörténet a sótól a Homo sapiensig
Rövid jelentés a kereskedelem kevéssé aktuális kérdéseiről
Rövid körút a Hosszú-erdő-hegyen
Rövidhírek
Rudli és ródli
Sacrum és profanum: a hárs
A sajt eredete és erjedése
Sajtócivakodás a békeszerződés árnyékában
Samosatai Pál és a paultyánok
Sándor király és Händel újabb Ptolemaiosa
Sári Pál fiának ki vonta félre a száját?! – a guta és a szépasszonyok
Sas-hegy
Sátrak, csadorok, szatyrok
Saul lecsillapítása
Savoyai Jenő és az Eugeniák
Schopenhauer és a trappisták
Schumann halálai
Sebészek és őrmesterek
Sefauchi búcsúja
Seroe, a 193 napos király
Sestos hősei
Simeon hálaéneke
Sivítson a vész!
A skorbut és ellenségei
Soha örökké
Sólet
Sorscsapások
Sózás és sóvárgás
A sörbet és családja
Sötét séta
A spanyol tapas
Spirochaeták kifürkészett útjai
Statisztika (a gépház szól)
Stay here
Straß, strassz és Strasbourg
Stratonike meséje
Sült, cukrozott, palackozott pókok
Sürgés-forgás, varázslatokkal
Sütések, fenolok és csiperkék
Swift, Vergilius
A szabad levegő titka
A szabadság kis süvegei
Szabadulás
Szalámi és indigó
Szalonkák sárral és anélkül
A számok mögött a király, a király mögött csokoládé aggyal
Számos és számtalan Berenikék
Számvetés
A szárcsagyökér és a császár
Szarkofág
Szarvashibák
Szavak szülővárosai
Szeg és fű együttállása
A szegénység elvi kérdései
Szégyellem-állatok
Szelídebb – durvább vágások
Széljegyzet a kontraszelekcióról
Szembenézés a múlttal (a catoblepas)
Széna, szalma vagy faltörő kos?
Szennák és Szaanák
Szent Apollinaris és töretlen népszerűsége
Szent és profán fényhozók
Szent Fiáker átka és a tórusz
Szent inkvizítorok és a Huszita biblia
A szent zene áradata a reneszánsz Angliában
Szentjánosbogarak történetei
A szenvedés és szenvedély gyümölcsei
Szerelem
A szerelem olvasztótégelye
Szerelem, epilepszia, bukás és felemelkedés
Szerelmi és szerelemgyűlölő delíriumok
Szerencsétlen és szerencsés hajózások
Szerény opus
A szfinx évszázadai
Szicília éjszakái
Szicíliai Diodoros és a sör
A szimurg útja
Színházak avatása és Athén romjai
A szinkron szinkronizálása
Szívom a vért
Szkolopendrák túlereje
Szlávok és rabszolgák
Szódák
A szója és neve eredetéről
Szolid megjegyzések
Szomália: pokol a Paradicsomban
Szongária pókjáról és történelméről
Szökés Berkeley karjaiból
Szökések, intrikák: opera az 1840-es években
A szőlőszemtől a Furunkulus Kupáig
Szörnyek szétáradása
Sztálin Szibériában
A szurokfű és néhány családtag
A szuszogó sróf
Tabula rasa
A tánc, amelytől leesik az áll
Tantrum, tantra és Tantris
Taplók
Tartaros
Tasso és neve
Távoli fuvolaszó
Távoli, apró bitorlások
Téglányokról
Teherhordó szamarakról
A telített zsírsavak, Görgey Artúr és az év tizenegyedik hónapja
Tengerek apró és óriási gyilkosai
Térj vissza, Astrea
Termésneveinkről
Testvériség és viszály (Kotzebue)
Tétova röpködés a moly és nyelvrokonai körül
Tevék és argentinok
Tévhiteknek ellenálló méreg: az akonitin
Tintahal-történet
A tiszafa, a borz és a méreg
Tisztelet a doktoroknak
Tisztelet a rabszolgáknak
Titokszerű, sötét tekintetű ember a sűrű erdőben
A tizenharmadik ember
A tizenkilences
A tobzoska és a szőlőilonca
Tom, Jeroboám és a nyaktekercs
További bagatellek
További pettyek és köntösök
Többnejűség, fattyak, Shakespeare
A tölgy és arany ága
Tömör nagyszülő-tan
Törökbálint
Tőzsdei hírek
Tragédiák a Kongó partjain
Transzcendens etüd
A trópusok, kunkorokkal
Trükkök ezeregyei
A tudás fáj (konkrétan)
Túraemlék a Visegrádi-hegységből
A túzok históriája
A tücsök és a hörcsög
A tűz tövisei, bogyói és atkái
Új kötelességek
Újabb égi tünemény: a Meidinger-tárcsa
Újabb fényutak
Újabb hősök, újabb hősi énekek: kiszolgálni sem könnyű
Újabb jajszavak
Újabb kalamitások: a kadmium
Újabb Mozart-rejtély: egy hegedűverseny
Újabb Napok és Holdak: George Boole és a rozsólis
Újabb rejtélyek, ezúttal Mödlingben
Újabb szerencsétlenkedések (az északi szajkó)
Újabb szó Kalypsóról
Újabb zavarok Bizáncban
Újlaki-hegy
Ultramontánok
Un momento d’un dolce contento –
Uriah Heep
Urio hallgatása közben
Útifű és balhafű / útifű vagy balhafű
Utolsó római császárok
Üdvtörténeti epizód
Üldözési jelenetek
Üléstípusok
Üvegekről, vitriolokról
Vactor hősei
Vad pisztácia – reménykedjünk!
A Vadász-hegy és vidéke
A vadkantól a kotuliliomig
A vadmacska hasznáról
Vale atque ave
Van Gogh, Wagner
A vanádium különös útja
Van-e szirup Gileádban?
A Varázsfuvola folytatásai
A varázslatos kabóca
Vargánya: szótörténet
A varjúháj és az arzén
Városokról és kelmékről
A vassav
A vasút
Vaudeville-ek és virelai-ok
A véges ország
A végzetfától a hivatalnokig
Velence: enyészet és dicsőség
Vér a szemöldökfán
Verdi és Händel
Veréb
Vérfagylaló párhuzamok Csehországban
Verses szabályok
Vetély, salak, kilövellt sugarak
Vidámabb húrok pendülnek
Vigadó a Mennybolthoz
A Vihar-hegy és környéke
VIII. Henrik kórházreprivatizációi
VIII. Henrik örökségei
Viktória-kori aktok
A világot fenyegető hajsza
Villámbejegyzés a fulguráról
A vindaloo
Virág az ember
Virslikúrán
Vivaldi és a császár
Vivaldi hullám- és nem-hullám-természete
Vörös és fekete: Zöld
Vörös poszt
Vörös Sünök, Beethoven és Brahms
Wagner és Windsor
Wagner mint vezérmotívum
Wagner napjai közelednek
Wagner, Schopenhauer és Freud álmai
A walesi bárdok Parsifalja
Wilhelm Müller és ciklusai
Wilson madarai
Woody Allen-álfilmek 1.
X. (Bölcs) Alfonz cselekedetei és mondása
X. Károly végnapjai, előzményekkel
X. századi sötétségek: Taksonytól Telemannig
Xerxes leszek, fát nevelek
A XIX. század első napja: Ceres igazi ünnepe
A XX. század első napja: hajnal és alkony
Z
Zavar a lényegben
A zöld himnusz
Zöld, kék, fekete lyukak
A zubbonytól az alvadászig (Beethovenen át)
A zsibbasztás folytatódik
A Zsíros-hegyek, a Nagy-Szénás, a Kutya-hegy és vidékei
Zsivago doktor rémtörténete
Zsombék, Zsombó, Zsámbék, Zsámbok

 

Vale atque ave

Multas per gentes et multa per aequora vectus
advenio has miseras, frater, ad inferias,
ut te postremo donarem munere mortis
et mutam nequiquam alloquerer cinerem…

…frater, ave atque vale.

Catullus (A.Ch. 84? – 54): Carmen CI

Sok nép országán, sok tengeren át idejöttem,
testvérem, szomorú sírod elé, hogy a sír
végadományát átadjam neked és a te néma
hamvadhoz szóljak

s búcsút mondok most, áldjon örökre az ég.

101. carmen. Devecseri Gábor (1917 – 1971) fordítása

Row us out from Desenzano, to your Sirmione row!
So they row’d, and there we landed-”O venusta Sirmio”
There to me through all the groves of olive in the summer glow,
There beneath the Roman ruin where the purple flowers grow,
Came that ’Ave atque Vale’ of the Poet’s hopeless woe,
Tenderest of Roman poets nineteen-hundred years ago,
’Frater Ave atque Vale’ – as we wandered to and fro
Gazing at the Lydian laughter of the Garda Lake below
Sweet Catullus’s all-but-island, olive-silvery Sirmio!

Tennyson (1809 – 1892): ”Frater ave atque vale”[1]

A szivarfafélék családjába tartozó díszes aranyzuhatag. Jelenlegi tudományos neve, a Pyrostegia venusta („bájos tűztető”) John Mierstől (1789 – 1879) származik

Rajta hát Desenzanóból Sirmiónétokba, hó!
Hát eveztek, s ott kiszálltunk, „ó, venusta Sirmio!”
Ott olajfalombon át, hol nyári fény jár, csillogó,
s római rom alján nő a bíbor írisz szirma, szó
ért el: amaz „Ave atque Vale”, hajdan itt lakó
leggyengédebb dalnokától, reményfosztott, jajgató,
„Frater Ave atque Vale” szólt, s mi bolygtunk, nézve: jó
lyd kacajjal mint nevet fel lábadnál a Garda tó,
édes Catullus szigetje, olaj-ezüst Sirmio!

Frater ave atque vale. Devecseri Gábor fordítása[2]

Sleep; and if life was bitter to thee, pardon,
If sweet, give thanks; thou hast no more to live;
And to give thanks is good, and to forgive.
Out of the mystic and the mournful garden
Where all day through thine hands in barren braid
Wove the sick flowers of secrecy and shade,
Green buds of sorrow and sin, and remnants grey,
Sweet-smelling, pale with poison, sanguine-hearted,
Passions that sprang from sleep and thoughts that started,
Shall death not bring us all as thee one day
Among the days departed?

Swinburne (1837 – 1909): Ave atque vale.
In Memory of Charles Baudelaire[3]. XVII

Aludj; s bocsáss meg, ha rosz volt az élet,
Ha jó, köszönj; oly édes a közöny
És boldog az, ki megbocsát s köszön
Elhagyván a kertet, e bús-sötétet,
Hol tar csokorba fontad az avítt
Árny és titok beteg virágait,
A bűn zöld bimbaját s a szürke seprüt,
A szirmot, amely mérges vérbe fult,
A férges szenvedélyt, mely elvadult.
Ugye ott is e titkokat keressük,
És felújul a mult?

Ave atque vale (Charles Baudelaire emlékezetére), XVII.
Kosztolányi Dezső (1885 – 1936) fordítása[4]

Bővebben…

Kolbászfa is van

Mi emberek, kik felkapaszkodtunk az uborkafára, nagyon sokáig megvetettük a szenet. Illendő, hogy vezekeljünk.

Kosztolányi Dezső (1885 – 1936): Szén (1917)[1]

Az uborkafát kifejezetten azok kifigurázása kedvéért teremtette a népnyelv, akik bizonytalan alapon, bizonytalan jövővel másztak fel (kapaszkodtak fel, kaptak fel) fátlan szárán a szerény magasba.[2] Ilyenképpen veszélyes leiterjakab az angol cucumber tree-t „uborkafának” fordítani. Nézzük csak az angol testvért közelebbről!

Bővebben…

Trükkök ezeregyei

Borges (1899 – 1986) 1952-ben kiadott Otras inquisiciones című tanulmánykötetében, mely nálunk Újabb nyomozások címmel jelent meg Scholz László fordításában 1999-ben, A John Wilkins-féle analitikus nyelv (El idioma analítico de John Wilkins[1]) című esszében a létező John Wilkins (1614 – 1672) létező mesterséges nyelvkonstrukciójáról ír, annak érdekességeiről és következetlenségeiről. Eközben, utóbbi kapcsán, kitér a létező német sinológus és vihart aratott fordító, Franz Kuhn (1884 – 1961)[2] munkásságának egy kevéssé ismert fejezetére.  

Ezek a kétértelműségek, redundanciák és hiányosságok azokra a jelenségekre emlékeztetnek, amelyet dr. Franz Kuhn egy bizonyos kínai enciklopédiában A jóravaló ismeretek égi gyűjteménye a címe mutat ki. Amaz ősi feljegyzések szerint ugyanis az állatok lehetnek a) a Császár állatai, b) balzsamozottak, c) idomítottak, d) malacok, e) szirének, f) mesebeliek; g) kóbor kutyák, h) olyanok, amelyek ebben az osztályozásban szerepelnek, i) őrülten rázkódók, j) megszámlálhatatlanok, k) olyanok, akiket a legfinomabb teveszőr ecsettel festettek, l) másfajták, m) olyanok, akik az imént törtek össze egy vázát, n) olyanok, akik távolról légynek tűnnek.  Bővebben…

Az ösztörű kivirágzik

Nem tudom, Odinnak asztalához űl-e,
Kit felakasztottak magas ösztörűre,
Sátorom elébe, törvény szava nélkül,
Ronda repesőknek útálatos étkül.

Arany János (1817 – 1882): Buda halála (1864).
Harmadik ének. A tanács visszája[1]

Az ösztörü vagy ösztörű ágas-bogas karó, melyen gabonát szárítottak (és hogy éppen fordítva, el ne ázzon az esőben, tetejére kalácsot, azaz jókora szalmacsomót húznak), de mint a Czuczor-Fogarasi összegyűjti, a legkülönfélébb mesterségeknek megvolt a maguk ösztörűje. A mészárosok például „a feltagolt húst akgatják” rá. Szófejtésük szerint az ösztörű az „áradozó vizet öszvetereli”. (A magyar nyelv szótárát 1862 és 74 között adták ki. Figyelemre méltó, hogy a mottónkban idézett Buda halálára már hivatkoznak.)[2] 1912-ben már pontosan tudták, hogy ez az etimológia délibábos, és hogy a szó szláv eredetű. 1912-ben a Nyelvtudományi Közleményekben Horger Antal Albert (1872 – 1946), rövidebben Horger Antal, kicsit részletezőbben Az egyetem fura ura a szláv jövevényszavak között említi, de hangtani következtetéseit élesen visszautasítja Asbóth Oszkár (1852 – 1920)[3] – aki azoknak az Asbóth (Asboth) Oszkároknak a számát gyarapítja, akik nem találták fel a helikoptert[4]. Feltűnő, hogy a szófejtésnek mind a kreatív, mind a konzervatív ágában kimagasló orosz nyelvtudomány sem adta látványos jelét annak, sikerült volna megfejteniük a megfelelő szláv szavak, például a cseh ostrev eredetét.[5] Czeglédi Katalin levezetése azonban, melyet az ágasfából indít, és a karókból épített gát fogalmán keresztül egyebek mellett a szigetig eljut – amelynek szláv szavai az azonos értelmű indoeurópai strow- gyökre támaszkodó előszláv ostrovъ-ból[6] fejlődtek[7] – azt hivatott illusztrálni, hogy az alaki hasonlóságok befolyásolhatták a szófejlődést.[8]
A neves természetjáró, főgimnáziumi tanár Róth Márton (1841 – 1917)[9] 1891-ben a magas-tátrai Oszterva- (Ostrva-) hegy nevéről azt írja, származhat meredek, „éles” (szlovákul: ostrý) lejtőjéből, de nem zárja ki, hogy az ösztörű (szlovákul: ostrva) az eredet, melyen a szlovákok lóherét szárítottak. Ez utóbbi kézenfekvőnek tűnik azok után, hogy megemlíti, a valóban „háromoldalú tákolmányra” emlékeztető küllemű Tompa- (Tupa-) hegyet is mondták korábban Osztervának.[10] És arról se feledkezzünk meg, hogy ezeket a gigászi csúcsokat a kedveskedő népnyelv előszeretettel keresztelte el a maga szókincséből kiindulva. Látjuk ezt a Szénaboglya (Senná kopa) példáján is.[11]

hegyek a Magas-Tátrában: Oszterva, Tompa, Szénaboglya

Bővebben…

Vetély, salak, kilövellt sugarak

– önző vágy, irígy akarat,
ez a Vénség része. A szívnek csúf salakja marad.

Babits Mihály (1883 – 1941): Nyugtalanság völgye (1920).
A jóság dala (Versek darócban), 2.[1]

„Vet” szavunk eredete a messzi homályba vész. Nem zárják ki, de nem is bizonyítják, hogy finnugor származású. Ebből gyakorító képzéssel fakad a „vetél” („dobál” értelemben). A tájnyelvben az „ellik”-kel megegyező értelemben is használták, később azonban ez leszűkült az életképtelen magzatok világra hozatalára, melyet a nőstény mintegy „eldob” magától. Forrásunk a „vetélkedésről” azt állítja, az egymásnak „vetett” érvekből kialakult szó, a vetélytárs így vitapartner. Ugyanakkor id. Szily Kálmán (1838 – 1924) A magyar nyelvújítás szótára című munkája 1902-es első kiadásának vetély címszavánál azt írja, a „lóverseny” szó egyik alakulata, a „lóvetéhez” hasonlóan. Ezt érdemesebb kicsit közelebbről is megvizsgálnunk.

figyelmezo

Bővebben…

Faramond és Faramondo

Faramond (365? – 430)

Le vireton empenné siffla et vint se ficher dans le bras gauche du bossu, Quasimodo ne s’en émut pas plus que d’une égratignure au roi Pharamond.

 Victor Hugo (1802 – 1885): Notre-Dame de Paris 1482[1] (1831). X/4. Un maladroit ami

A tollas nyílvessző kirepült, és sziszegve fúródott a púpos bal karjába. Quasimodo annyit sem törődött a nyíllal, mintha az Faramond király szobrát karcolta volna meg.

A párizsi Notre-Dame. X/4: Az ügyetlen jó barát. Vázsonyi Endre (1906 – 1986) fordítása (1960)[2]

I. Nagy Szent Leó pápa (390? – 461) titkárának, Aquitániai Szent Prospernek (390? – 455?) az Epitoma chronicorumja, Summája, utólag kapott ismertebb nevén a Chronicon Prosperi, Prosper-krónika[3] így ír Faramondról:

Bővebben…

Függelék: N- és M-feladat

N-feladat: adott egy hegyesszög két szára, e és f. Adott két különböző P és Q pont a szögtartomány belsejében. Szerkesztendő ABCD törtvonal a következők ismeretében:

  • B és D e-n helyezkedik el;
  • A és C f-en;
  • AB = BC;
  • AB || CD
  • P rajta van AB-n, Q CD-n.


Bővebben…

Brahms életéről és élete első vonóshatosáról

Schumann (1810 – 1856) 1853-ban kitűnő érzékkel fedezte fel az ifjú Brahmsban (1833 – 1897) a zsenit. Brahms apjának, a zenei képességekkel szintén megáldott Johann Jakob Brahmsnak (1806 – 1872) az ifjút „a múzsák kegyeltjeként” jellemezte.[1] Azonban a kiváló zeneesztéta, Jan Swafford találgatása, hogy Schumann érdeklődése fiatal tehetségek, így a szerinte „lányos külsejű” Brahms iránt is, egyéb töltetekkel is bírt, nem több rosszul sikerült polgárpukkasztásnál.[2] Ebben az évben ismerkedett meg Brahms a Düsseldorfban élő Schumann családdal. Abban a rajongó odaadásban, amellyel Schumann lánya, Eugenie Schumann (1851 – 1938) a hozzájuk sokszor és sokáig ellátogató komponista lélegzetelállító tornamutatványait leírja, ha életrajzi okokból szerelmet nem is következtethetünk, rajongó szeretetet igen.[3] Anyja, a zeneszerző-zongoraművésznő Clara Schumann azonban szerelemre lobbant. Valószínűleg sosem fogjuk megtudni, meddig ment el a mindkettejükben fellángoló érzés. Schumann halála után a család Brahms társaságában Svájcba látogatott. Brahms nyilvánvalóvá tette, hogy nem venné feleségül Clarát, bármennyire is szereti.

Ebben a jelentős életkori különbség nem biztos, hogy szerepet játszott. Brahms számára a minta ismerős volt, anyja, Johanna Henrike Christiane Nissen (1789 – 1865) tizenhét évvel volt idősebb Brahms apjánál.

Ezt követően kapcsolatuk lazult, de soha nem szűnt meg, sőt, újból és újból felizzott. Eugenie életében utoljára anyja sírjánál látta Brahmsot.[4]


A másik nő, aki meghatározó szerepet játszott Brahms életében, Agathe von Siebold szopránénekesnő volt. 1858 nyarán ismertették össze őket közös barátaik. Szeptemberben Clara keserűen vette észre, hogy kart karba öltve sétálnak. Meg volt győződve róla, hogy a szép hangja csábította el Brahmsot.[5]
Azokban az években Brahms kudarcot kudarcra halmozott, melyek közül legkeservesebb az 1858-ban komponált I. (d-moll) zongoraverseny (op.15) jéghideg fogadtatása volt. Tragikus kezdő taktusaiban, mint barátai megerősítik, Schumann halálát gyászolja[6]:

Érzéseiről később tőle szokatlan kitárulkozással számol be barátjának, az Angliában befutott zeneszerző-karmester-baritonistának, Henschelnek (1850 – 1934). Őt nem zavarja egy-egy kudarc után az üres lakásába hazatérni, sőt. Hiszen tisztában van bukott darabjai értékével és jövőjével; de annak puszta gondolatától is, hogy egy őt szerető hitves elkezdje vigasztalni és bátorítani, máris a pokolban érzi magát.

Clara Schumann (1819 – 1896) és Agathe von Siebold (1835 – 1909)

A tőle emiatt idővel eltávolodó Agathével még nyíltabban közli, hogy nem óhajtja béklyóba verni magát. De szerelmük a II. (G-dúr) vonóshatos (op.36) 1864-65-ös komponálási időszakában még töretlen, olyannyira, hogy Brahms a keresztnév „megkomponálható” betűiből (A-G-A-H-E) a nyitótétel fontos témáját állítja elő:

És így már majdnem a második témánknál vagyunk.  Bővebben…