Kakaó és kókusz

Or stretch’d amid these orchards of the sun,
Give me to drain the cocoa’s milky bowl,
And from the palm to draw its freshening wine!

Thomson (1700 – 1748): The Seasons. Summer (1735)[1]

Vagy nyújtózva a Nap gyümölcsöseiben
Add a kókusz csészéjét, tejét szürcsölnöm,
És a pálmából frissítő bort vennem!

Az évszakok. Nyár

Samuel Johnson (1709 – 1784) 1755-ben megjelent A Dictionary of the English Language (Az angol nyelv szótára) című, évszázadokig meghatározó műve nem veszi fel a kókusz címszót. Erre jó oka van: ha megnézzük, mit ír a kakaóról, ugyancsak meglepődünk. Bővebben…

Reklámok

Wagner és Windsor

MISTRESS QUICKLY

…The best courtier of them all, when the court lay at Windsor

Shakespeare (1564 – 1616): The merry wives of Windsor (1597 or before), II / 2[1]

FÜRGÉNÉ

…a legjava gavallér mind közül, a ki csak szokott az udvarral Windsorban mulatni…

A windsori víg asszonyok (1597 vagy előbb), II / 2.
Rákosi Jenő (1842 – 1929) fordítása[2]

Wagnert (1813 – 1883) nyilvánvalóan a legkellemesebb emlékek fűzték Windsorhoz. 1855-ben pénzgyűjtő útra ment Londonba, mely végül is nem bizonyult sikeresnek, már ami az expedíció célját illeti, de az a fejedelmi, sőt baráti fogadtatás, melyben része volt, és mely nagyon is segített reputációjának, bizonyára vigaszt nyújtott neki. Május 17-én Viktória királynő (1819 – 1901) és akkor legifjabb gyermeke, a szokás szerint valamelyik fiatal királyfinak kijáró „Albany hercege” cím későbbi viselője, a két éves Lipót (1853 – 1884) fogadta őt Windsorban. (Akkoriban a legfőbb monarchikus közfeladat az ország kulturális életének nyomon követése és lehetőség szerinti támogatása volt.)[3] Bővebben…

Többnejűség, fattyak, Shakespeare

THERSITES

What art thou?

MARGARELON

A bastard son of Priam’s.

THERSITES

I am a bastard too; I love bastards: I am a bastard begot, bastard instructed, bastard in mind, bastard in valour, in every thing illegitimate. One bear will not bite another, and wherefore should one bastard? Take heed, the quarrel’s most ominous to us: if the son of a whore fight for a whore, he tempts judgment: farewell, bastard.

MARGARELON The devil take thee, coward!

Shakespeare (1564 – 1616): Troilus and Cressida (1601-3), V / 7[1]

THERSITES

Ki vagy te?

MARGARELON

Priam fattyú fia.

THERSITES

Én is fattyú vagyok. Én szeretem a bitangokat; születésem bitang, növelésem bitang; bitang az elmém, bitang az erőm, szóval mindenben, törvénytelen vagyok. Holló holló szemét nem vájja ki: miért tennék azt a bitangok? Vigyázz magadra: a harcz mi köztünk igen baljóslatú: mert ha egy rima fia harczol egy rima miatt, az az igazságot kisérti. Élj boldogúl, drusza!

MARGARELON

Vigyen el az ördög, gyáva fajzat!

Troilus és Kressida, V / 7. Fejes István (1838 – 1913) fordítása[2]

Walter Scheidel történész kitűnő és közérthető poligámia-tanulmányából (Monogamy and polygyny, Egy- és többnejűség, 2009) megtudjuk, hogy a kora ókori nagy gabonatermelő kultúráiban közkeletű volt a társadalom előkelőinek háremtartásig menő többnejűsége. (A táplálkozás megszervezése ugyanis állandó veszélyét hordozta az éhínségnek, hiszen a bő esztendőkben megfutó népmozgalom a túlnépesedés rémét vetítette előre. A mesterséges „nőhiány” talán ezt szolgálta kivédeni. De ez csak az én konyhai fantáziálásom.) Mint Scheidel írja, Laura L. Betzig 1986-ban publikált tanulmánya, a Despotism and Differential Reproduction: A Darwinian View of History, azaz a Despotizmus és differenciált reprodukció: darwini történelemszemlélet bőséges példákat hoz fel olyan későbbi társadalmakra, ahol a többnejűség dívott. Bővebben…

A Grand Canyontól a molibdénig

Miután a Louisiana Purchase, azaz „Louisiana megvétele”[1] alkalmából az Egyesült Államok területe mintegy megkétszereződött, amint már írtunk róla, Thomas Jefferson (1743 – 1826) elnök helyesnek látta az Egyesült Államok mai középső területére expedíciót küldeni (Lewis – Clark Expedíció)[2], hogy legalább utólag bizonyítsa, az állam nem járt rosszul a vásárlással. Hiába tudott nagyszerű eredményeket felmutatni az expedíció, 1869-ben még mindig óriási fehér folt terpeszkedett Colorado táján a térképen annak jeleként, hogy még mindig nem sikerült feltárniuk a térséget. John Wesley Powell őrnagy, aki az északiak oldalán harcolva egy lövés áldozataként fél karját elveszítette, tizedmagával expedíciót szervezett a wyomingi Zöld folyóról indulva, hogy a helyenként életveszélyes sodrású Colorado folyón lehajózva feltárják a folyó által kivájt Grand Canyont.

a Grand Canyon és a Colorado folyó

Bővebben…

Fajákok és fajankók

Homeros (Kr.e. VIII. sz.) a kalandszövés meghaladhatatlan mestereként pontosan tudja, hogy minden kalandtörténet legszebb és legemlékezetesebb része a viszontagságok legyűrése utáni békés megnyugvás. Ezért Odysseiájában különböző ürügyekkel megszaporítja ezeket az időket, melyek közül az egyik legfelemelőbb a főhős hosszas, mesés pihenése a fajákok földjén. Bővebben…

A mohaállatoktól az emberig

Áradás szennyével borították be a kertjeid, vad vízi szörnyek ették virágaid…

Füst Milán (1888 – 1967): A magyarokhoz (1930 körül)[1]

mohaállatok

A mohaállatok törzsét Christian Gottfried Ehrenberg (1795 – 1876) állította a tudomány rendszerébe 1831-ben. A hatalmas állatcsoport tagjai vízben élnek, sós vizekben, édesekben is szép számmal. A mintegy kétszázötvenmillió éve véget ért paleozoikumból is maradtak fenn leletek[2], vagyis ezek az életrevaló teremtések meglehetősen rég óta lakják bolygónkat.

pleisztocén kori mohaállat-kövületek

Bővebben…

A nyelvfejlődés irdatlan távlatai

Maybe at the bottom there will be something worthwhile that us humble sheep, your poor, blind flock, will gather around that humongous soapbox in the sky to listen to.

Cosmos, 1967. május 5[1]

Talán a mélyben lesz valami arra méltó, ami bennünket, alázatos bárányokat, a ti szegény, vaksi nyájatokat odagyűjt aköré az irdatlan égi szónokhordó köré, hogy odafigyeljünk.

Szent Péter vállat vonva visszaindult a szederindás ösvényen. Egy irdatlan nagy cserfánál mégis megállt…

Mikszáth (1847 – 1910): Szent Péter esernyője, IV. rész / Az éj tanácsot ád[2]

A humongous, „irdatlan” amerikai angol szó első felbukkanásáról megoszlanak a vélemények. Vannak, akik 1965-70 tájára keltezik[3], vannak, akik jócskán elrontják a becslést és egészen 1972-t jelölik meg első feltűnés gyanánt.[4] Az előbbi találgatást támasztja alá első mottónk, mely az iowai Coe College diákújságjából származik. Pszichedelikus, de legalábbis apokaliptikus hangja alapján azt is feltételezhetjük, hogy a szó in situ született. Mindamellett futótűzként terjedt el. 1982-ben Paul Lynch már horrorfilmet rendezett ilyen címmel.

Feltételezik, hogy a humongous szó a tremendous, „szörnyű” hangzásvilágán alapulva formálódott ilyen borzalmassá, mégpedig a huge, „hatalmas” és a monstrous, „roppant”, „szörnyű” szavak összeolvadásából[5]. Itt azonban érdemes egy kicsit elidőznünk. Bővebben…

Alberich, Oberon és a nagy rejtély

Nie hat ein deutscherer Musiker gelebt, als Du![1]

Wagner (1813 – 1883): An Weber’s letzter Ruhestätte auf dem Friedhof zu Dresden am 15. Dec. 1844

Soha nem élt nálad németebb muzsikus!

Wagner: Weber végső nyughelyénél a drezdai temetőben, 1844. december 15-én

Az abisszális mélység, a testet öltött fekete szín, a világuralomra törő akarat inkarnációja maga a törpe nibelung, Alberich Wagner 1874-re befejezett tetralógiájában (WWV86). Saját témája (motívuma) nincs, a bosszú és az átok dallamaiba burkolódzik, disszonanciaként üti fel fejét a természetben. Ez utóbbi vonása erősen emlékeztet Liszt (1811 – 1886) Mefisztójára az első változatában 1854-re befejezett Faust-szimfóniában (S108)[2].

Bővebben…

Byblis szerelme

Naiasok, mondják, forrást, mely már-már nem apad ki,
adtak a könnyének: s adhattak volna nagyobbat?
Mint a fenyő hasadott héjából csorran a gyanta,
s mint a kövér földből fröccsen felszínre a kátrány,
s mint ahogy olvadózik, ha tavasz szele érkezik enyhén
és süt a nap, hamar újra a víz, mit a tél befagyasztott:
így maga könnyeivé olvad szét phoebusi Byblis,
s fordul forrássá, mely még ma is abban a völgyben
hordja nevét habosan s mélyárnyú tölgyfa alatt fut.

Ovidius (Kr.e. 43 – Kr.u. 17?): Átváltozások, IX.
Devecseri Gábor (1917 – 1971) fordítása[1]

Byblis szomorú és tanulságos történetének váratlanul gazdag antik recepciója lepi meg a mai érdeklődőt. A családfa egy mélyebb ágán kell kezdjük.
Bővebben…

Rudli és ródli

Ahogy várta, őrületes másodpercek következtek. A rudli visszafelé, a kukoricában lévő állatok részben kifelé, részben befelé rohantak. Rövid ideig óriási káosz keletkezett, aztán minden elcsendesült.

Tátrai S. Miklós: A negyedik nap[1]

„Lábodi rudli” néven vált híressé az a 2015. február 21-ei, sok percen át tartó lenyűgöző szarvasvonulás, melyről ad hoc amatőr filmfelvételt készítettek úgy, hogy a döbbent alkalmi operatőr és utastársa még a rádiót sem kapcsolta ki, és így ország-világ egyidejűleg Szindi hasának aktuális állapotáról is értesülhetett:

Nem sokra rá, március 3-án azonban már a nagy leleplezés is napvilágot látott. Lábodnál minden bizonnyal semmiféle vonulás nem zajlott az említett napon. A felvételről hitelt érdemlően bizonyították, hogy Szulok és Barcs között készült, amely helyszín a szóban forgó ponttól országúton mintegy 38 kilométerre helyezkedik el.[2] Ez semmit nem vesz el sem a történtek szépségéből, sem késztetésünkből, hogy kicsit utánajárjunk annak, mi is az a rudli. Bővebben…

Szerelmi és szerelemgyűlölő delíriumok

Chlorisnak számos ógörög lányt hívtak.[1] Tekintsünk most el az emberi lényektől, és fordítsuk figyelmünket közülük mai hősnőnkre, a nimfára, aki az elíziumi mezőkön élt, és ő vált a rómaiak Flora istennőjévé, ahogy arról Ovidius (Kr.e. 43 – Kr.u. 17?) is megemlékezik a Fasti (Római naptár) V. könyvében:

Chloris eram quae Flora vocor: corrupta Latino
nominis est nostri littera Graeca sono.
Chloris eram, nymphe campi felicis, ubi audis
rem fortunatis ante fuisse viris.
[2]

Flora vagyok, Chloris voltam. Nem tudta a latin száj
mindenben helyesen mondani a nevemet.
Chloris voltam, nympha a boldogság mezején, hol
Boldogan élt egykor régen az emberi nem.

Gaál László (1891 – 1964) fordítása[3] Bővebben…

A Prédikálószék és környéke

A napokban a Dera fahídjain járva a Pilisből át-átléptünk a Visegrádi-hegységbe; legutóbbi utunkat ez utóbbinak szenteltük. Elsődleges úticélunk a Prédikálószék:

Duna a Prédikálószéki kilátóról

Duna a Prédikálószéki kilátóról

Másodlagos célunk legalább a távolból megnézni a Vadálló-köveket:

Vadálló-kövek

Vadálló-kövek

Végül kis kerülővel, de nagy biztonságban a piros kereszten a Kecskehát-rét (Kozí chrbát, „Kecskeforduló”) érintésével Dömösre jutunk.

Visegrád a Kecskehát-rétről

Visegrád a Kecskehát-rétről

Bővebben…

A Pilis és a Visegrádi-hegység határán

Dera-szurdok

Dera-szurdok

A Pilis és a Visegrádi-hegység egyik hosszú természetes határa a Dera-patak. A név a pomázi szerbektől származik.  A szerb szó annyit tesz: hasadék.[1] A pomázi szerbek hagyományos foglalkozásai között volt a kovácsmesterség.[2] Ennek emlékét őrzi sok pomázi és Pomáz környéki földrajzi név. Magának a Dera-pataknak is Kovács-patak a hivatalos neve. De a Pomázhoz tartozó Kis- és Nagykovácsipuszta is ilyen helynevek. Utóbbi szélén áll a Kovacsina.

Kovacsina

Kovacsina

Bővebben…

Akhilles és az aszpirin

Menalcás
Sarjura jó az eső, a gidáknak a fák csemetéje,
Ellős juhnak a fűz hajlós galya, nékem Amyntás.

Vergilius (Kr.e. 70 – Kr.e. 19): III. ekloga
Lakatos István (1927 – 2002) fordítása[1]

A fűzfafélék családjába tartozó fűz nemzetség latin és egyben tudományos neve Salix. Ez utóbbit Linné (1707 – 1778) adta a nemzetségnek.[2] (A salix szó valamely szubsztrátnyelvből ment át a latinba, nem indoeurópai leszármazott.[3]) Nagyon rég óta tudja az ember, hogy levelében, kérgében gyógyerő van: a fa egy alkoholos glükozidot, szalicint termel, mely szervezetünkben szalicilsavvá alakul át.[4] Johann Andreas Buchner (1783 – 1852) 1828-ban vonta ki fűzfából a szalicin keserű, sárga kristályait (az értelemszerű elnevezés is tőle származik).

fűzből kivont szalicin

Bővebben…

A Jági-tanösvény és vidéke

A pilisi sétát a Jági-tanösvényen folytatjuk. A 3-4 km-es, könnyű, lényegében szintemelkedő nélküli ovális útvonal[1] természetes szépségei mellett (mint például a Vadász-rét végeláthatatlan aranyvesszősei) szót érdemelnek az olyan, ember alkotta látványosságok, mint az Aranyhegyi-patak mellékpatakjának, a Vadász-réti-pataknak a duzzasztásával előállt Jági-tó, vagy az ugyanennek a pataknak az árka, a Vadászrét-árok fölött átívelő, vígan nyikorgó, félelmetes fahíd.
A Jági-tó és a Jági-tanösvény neve a német Jäger, „vadász” szónak a Pilist lakó svábok sajátos ejtéséből (jager) ered.[2]
Ahogy az nem ritkán előfordul, a környék igazi szépségeit a főútvonalról kissé letérve találjuk, mint amilyen a Fehér-hegy és a tetejéről nyíló kilátás:

Vadász-rét a Fehér-hegyről

Vadász-rét a Fehér-hegyről

Utunk alatt jószágainkra Szent Vendel (554? – 617?) vigyáz a Pilisszentiváni Helytörténeti Egyesület által 2008-ban felújított képeskőről (Blockbildről), az erdei vadak túlkapásaitól pedig az 1910-ben Ballabán Sebestyén emelte Szent György (271? – 303)-képeskő oltalmazza a vándort. Ez utóbbit is a Pilisszentiváni Helytörténeti Egyesület hozta helyre 2013-ban.[3]
3pont2


[1] egy könnyű út

[2] http://www.barangolj-velem.hu/index.php?oldal=turak&cikkid=77

[3] http://szentivanihke.hu/