Hobbik és hobbyk

SPENCER JERMYN

Racing is my hobby — my weakness, if you like. Bless my soul and body, you have a hobby which is a weakness!

Pinero (1855 – 1934): The hobby-horse[1] (1892), The First Act

SPENCER JERMYN

A lóverseny a hobbim – a gyengém, ha úgy tetszik. De üdvösségemre, neked aztán van hobbid, ami gyengeség!

A hobbi, I.

A „hobbi” szó eredetének vizsgálatakor meglepően szerteágazó ötleteket találunk, melyekből a történelem és az irodalom egyes nagyságai sem vonhatták ki magukat. A késő XIII. századi angliai latinban már felbukkan a hobyn szó, melyről feltételezik, hogy egy ló neve volt eredetileg, az „igavonó ló” jelentésű dobbinhoz, mely a Robert vagy Robin nevek valamelyikének becézése[2]. Ugyanez a két férfinév állhat a hobyn hátterében is. 1400 körül megjelent a rövidült hobi alak, mely már minden kétséget kizáróan „kistermetű igáslovat” jelentett. Az azonos értelmű ófrancia hobi, hobin szavak mai vélemények szerint angol átvételek.[3]

morris-táncosok a Temze partján Richmondban

morris-táncosok hobby-horse-szal a Temze partján Richmondban

A XVI. században hobby-horse és hobbyhorse kiegészült alakokkal a tegnap általunk tárgyalt kultikus morris-táncjátékban alkalmazott, fonadékokból, fából tákolt lófigurát jelölték, valamivel később gyerekek játéklovát, vesszőparipáját. 1599-ben Ben Jonson (1572 – 1637) 1599-ben bemutatott Every Man out of His Humourjának, magyarul Ki-ki vérmérsékletéből kivetkezve – melyről már írtunk – II. felvonása 1. jelenetében ez áll: Bővebben…

Malom!

Most is arca elé tartja legyezőjét, hogy oda ne lásson ez életveszélyes mutatványra, s csak a közönség tapsaiból figyelte meg, hogy most van a kettős malom, most csúszik alá apja derekán a fiú; most indul meg az őrült repülés a tengely körül két ember hosszában.
Egyszer aztán a tapsot egy általános elszörnyedés hörgő zúgása váltó fel a közönségnél, melyet száz meg száz nősikoltás követett.

Jókai (1825 – 1904): Szerelem bolondjai (1868). Jöjj hát![1]

A hagyományos malomipar kihalásával a feledésbe mennek egyes szakszavai. Példa erre az egyszerű malommal szembeállított kettős malom, melyet kettős kerék hajtott kettős malomkővel, mint megtudjuk Dobrossy István (1946 – 2015) Miskolc írásban és képekben című forrásmunkája 1997-ben kiadott 4. kötetéből.[2] A „kettős malom” németül eredetileg Fickmühle, „csúszó-” vagy „dörzsmalom” értelemben. De jaj, a Fick eredeti jelentése, mely a malomipari szakszó ihletője is lehetett, csak nem ment feledésbe… Mint főnév azt a testrészt jelenti, mellyel a Ficken nevű műveletet hajtják végre. Angol megfelelője ismerősebben cseng. Bizonyára diszkrét jelentése okozza, hogy eredete kideríthetetlen. 1795 és 1965 (!) között nem jelent meg angol egynyelvű szótárakban.[3] A Fickmühlét így, érthetően, kiszorította egy másik alak, a Zwickmühle, melynek előtagja immár nélkülözi a hím tagjelleget, és egyaránt jelentheti a „kettőst” és egy kétujjas műveletet, a „csípést”. Ez utóbbi alaknak „dilemma” származtatott értelme is kialakult (a Fickmühlekutyaszorító” értelemben is használatos[4]), és mindketten jelölik a malomjátékot.[5] Feltehetőleg innen ered a magyar „malom” szó is a játékra, melyet bővebben „kettős malomnak” is mondanak. A nyelvi fejlődés ugyanakkor oda vezetett, hogy a pennsylvaniai németben a Fickmiehl, „dörzsmalom” az „ix-oxot” (tic-tac-toe-t) jelenti.[6] Bővebben…

Fakúszok, csuszkák, álfakuszok, álcsuszka

A konvergens evolúció gyakran tesz egymástól nagy távolságra és egymástól elszigetelten élő, rendszertanilag szintén nagyon távoli kapcsolatban álló fajokat egymáshoz megjelenésben vagy életmódban hasonlóvá. Ilyen például a szajkók és álszajkók esete.

szajkó és énekes álszajkó

szajkó és énekes álszajkó

A varjúfélék családjába tartozó szajkó nemet, tudományosan a „csivitelő” jelentésű Garrulát Mathurin Jacques Brisson (1723 – 1806) 1760-ban állította fel[1], míg a napmadárfélék családjába sorolt álszajkóét, a Garrulaxot René Primevère Lesson (1794 – 1849) 1831-ben[2]. Az új nemnév -ax végződése „hasonlító”, „ahhoz közelítő” értelmű.[3] Bővebben…

Víg özvegyek és vasorrú kupályok

A Vida családnév eredetét behatóan tanulmányozza Vida Balázs. A probléma távolról sem megoldott. A körültekintő kutató számos érdekes konkurens elméletet ismertet, melyek közül számomra a legkedvesebb az orangután („erdei ember”)-analógia.[1] Ember esetében sincs könnyű dolgunk, hát még ha egy madár család- vagy fajneve vida. Ezt vizsgáljuk ma közelebbről.

Bővebben…

Benin, a kínok háza

A CIA legfrissebb értesülései szerint a nyugat-afrikai Benin neve egy folyótorkolat öblének nevéből származik.[1] Ha így is van – és elvileg miért is ne, hiszen a pars pro toto elve gyakran érvényesül országok névadásaiban –, ezzel nem vagyunk kisegítve a szó eredetében. A szó a portugál Benim megnevezés közvetítésével terjedt el, melynek végső forrása a joruba ile ibunu, „a zaklatás háza” (vagy „hona”).[2] Egy pillanatra megütközünk. Az ember hajlamos más népeket kutyafejűeknek látni, más országokról lekicsinylően nyilatkozni, de a sajátjáról? Ez Afrika ősi idejében elképzelhetetlen. Isidore Okpewho (1941 – 1916) azonban megvilágító erejű magyarázattal szolgál. A hódító Oranmiyan királyfi adta az előzőleg Igodomidogónak mondott területnek ezt a nevet (valószínűsíthető, hogy 700 és 1000 között élt[3]). A név dicsérő, legalábbis vele az országot az istenek figyelmébe kívánja ajánlani: az itt folytatott bőséges áldozati szertartásokra utal. Egy jóval későbbi uralkodó, Oba Ewedo (1255? – 1280) ezt Ubinire változtatta.[4] Bővebben…

Iason utolsó álma: újabb tragikus mese

οἴη δὴ κείνη γε παρέπλω ποντοπόρος νηῦς,
Ἀργὼ πᾶσι μέλουσα, παρ᾽ Αἰήταο πλέουσα.
καὶ νύ κε τὴν ἔνθ᾽ ὦκα βάλεν μεγάλας ποτὶ πέτρας,
ἀλλ᾽ Ἥρη παρέπεμψεν, ἐπεὶ φίλος ἦεν Ἰήσων.

Ὅμηρος (αι VIII. π.Χ.): Ὀδύσσεια, M[1]

oie de ge pareplo pontoporos neus,
Argo pasi melusa, par’ Aietao pleusa.
kai ny ke ten henth’ oka balen megalas poti petras,
all’ Here parepempsen, epei filos men Ieson.

 Tengerjáró gálya csak egy ment arra keresztül:
elhírhedt Argó, Aiétésztól hazatartó.
És a hatalmas szirten még ez is összetörik tán,
ám Héré átvitte, mivel kedvelte Iászónt.

Homeros (Kr.e. VIII. sz.): Odysseia, XII.
Devecseri Gábor (1917 – 1971) fordítása[2]

A πᾶσι μέλουσα, pasi melusa, „mindenki ismeri”, Devecserinél: elhírhedt sokszor felemlegetett, igazi homerosi „arany” szókapcsolat[3], mely az idők beláthatatlan mélységét sejteti meg velünk: az Argo és az argonauták története már közel három évezrede is széles körben elterjedt, következésképpen vélhetőleg még jóval régebbi mítosz. Mi éppen csak felelevenítjük a szerteágazó mesét kitűzött célunkhoz, mintegy bevezetésképpen. Bővebben…

Nektár és makadámia

Nektárt ígérek, de keserves lesz.
Él egy szömörceféle a Los Angeles környéki hegyvidéken, melynek nincs magyar neve. Forrásunk szerint termését ehetőnek tartják – ez a megfogalmazás tehetős országrészre utal; efféle ismereteket szegényebb területek lakói teljes biztonsággal magukra szednek az évszázadok folyamán – , de a növény szerepe az ember kultúrtörténetében csekélynek mondható. Az angol megnevezés sugar sumac, „cukorszumák” (mindkét szóba beleütköztünk már), másképpen sugar bush, „cukorbokor”.[1] Bővebben…

Alábocsátkozás a különbség zongorázásának abisszusába

Amikor a „ha zongorázni tudnám a különbséget” felsóhajtást halljuk, elsőre az merül fel bennünk, miért nem klarinétozni vagy tárogatózni. Magyarnótás lelkünkhöz jobban illene. De a nyelvet ki lehet gúnyolni, meg lehet tagadni, becsapni azonban nem lehet. Az eredeti sóhaj ugyanis így hangzott: „ha a különbséget zongorázni tudnám…!”. Ennek így van zenéje, lejtése, klarinéttal nincs. Esetleg a zongorát helyettesíthetnénk trombitával (merész zeneszerzői elképzelés!), de úgy nem az igazi. Sokan le is kerekítik a sóhajt. Abból indulnak ki, hogy az a különbség nyilvánvalóan nagy, félelmetes lehet (a különbségek sajátos világában ezek persze könnyebbek az egészen apróknál), és így az elzongorázása ugyancsak embert kívánó feladat. Így a végződés, könnyen (de érdektelenül) ellenőrizhetően leginkább „én lennék (a) Liszt Ferenc (1811 – 1886)”, de feltűnik Szvjatoszlav Teofilovics Rihter (1915 – 1997), Fischer Annie (1914 – 1995), Ránki Dezső, Kocsis Zoltán (1952 – 2016) és Arthur Rubinstein (1887 – 1982) neve is, Richard Clayderman (megnyugvásunkra) pedig elbújhatna mögöttünk. Szintén könnyen ellenőrizhetjük, hogy a magyar az egyedüli világnyelv, amelyben emlegetik. Itt azonban a kulturális élet teljességébe behatolt. Ott látjuk teozófusok észrevételeiben[1], sporttudósításokban[2], a világhírű dobos, Tommy Víg nálunk 2019-ben bemutatott vásznán (14-es tétel, kikiáltási ára 36 000.- Ft)[3], jócskán beszüremkedett a mezőgazdaságba[4], továbbá a lágylézer-felhasználók művészi eszköztárába[5]. Vajon honnan eredhet a kiszólás? Bővebben…

Bellerofon utolsó repülőútja

A híresztelés, hogy a nagy görög hős, Bellerofon (vagy, például Homerosnál, Bellerofontes) saját maga dédapja, tévedésen alapszik. Bellerofon evilági feltételezett apja Glaukos korinthosi király, míg apai ágú unokája is Glaukos, de egy másik: a lykiai herceg, aki Trója alatt régi vendégbarátjával, Diomedesszel kerül szembe, és így a küzdelmet feladják, sőt, fegyvert cserélnek; mivel az ő fegyverzete aranyból volt, Diomedesé bronzból, ezt rég óta rossz cserének tekintik, és elterjedt erről az „aranyat bronzért” kifejezés. (Fegyverként a bronz természetesen sokkal hasznosabb, mint a lágy, de irdatlan súlyú arany.) Homeros (Kr.e. VIII. sz.) az Iliász VI. énekében mindenesetre még rézfegyverről ír bronz helyett, különleges görög kereskedői zamattal.

Ekkor azonban Glaukosz eszét Kronidész elorozta,
mert ez aranyfegyvert nyujtott át Tűdeidésznek
rézért, százökör-étékűt a kilencökör-árért.

Bővebben…

Fürkészdarazsakról, mítoszoktól mentesen

A fürkészdarazsakról, családjukról, azaz a valódi fürkészdarazsakéról, továbbá néhány nemükről érintőlegesen már beszéltünk az Efialtesek kultúrtörténetét dióhéjban összefoglaló rövid írásunk végén. Ha ígéretet nem is tettünk a bővebb kifejtésre, érdemes erről a családról egy kisebb áttekintéssel szolgálnunk. Bővebben…

A pókvadász és rokonsága

ezüstfülű napmadár

ezüstfülű napmadár

Az indiai-nepáli térség kutatója, Brian Houghton Hodgson (1801? – 1894) miniszterrezidens 1837-ben – ahogy az már lenni szokott – nem adta magyarázatát annak, hogy a napmadarak nemének miért adta a Mesia nevet a legismertebb fajuk, a napmadárfélék családjába tartozó, Himalájában, Burmában és Dél-Kínában élő ezüstfülű napmadár[1] Mesia argantaurisszá keresztelésével[2]. (Legalább a fajnév világos.) Tudománytörténészek feltételezése szerint egy nepáli „névről” – ez a név, a मेसिया, Mesia nem női keresztnév, ami sajnálatos, mert ekkor cserébe a nepáli hölgy megkaphatta volna a „kismadaram” nevet, hanem egy rádzsasztáni település[3] a nepáli határtól mintegy 500 km-re nyugatra –, de homályosan, minden mélyebb indokolás nélkül görög néveredet is felmerült.[4] Később a nem fajait áthelyezték a Charles Swainson (1796 – 1871) tiszteletes által – nevével a gébicsfélékről szólva már találkoztunk – már 1832-ben megalapított Leiothrixba.[5] Ez utóbbi név visszafejthető: a latin leio-, „sima” és az ógörög θρίξ, thrix, „haj” határozottan költői összetétele[6] – hiszen a napmadaraknak egyetlen szál haja sincs, ami meggörbülhetne, de nem vitás, hogy az embernek kedve támadna megsimogatni közülük egy-kettőt. Az angol hétköznapi név mégis mindmáig megmaradt mesiának. Úgy szép az élet, ha bonyolult: sunbirdjük, „napmadaruk” is van, de az magyarul a nektármadár, pontosabban a nektármadárfélék családja.

Gould-nektármadár

Gould-nektármadár

Bővebben…

B3-teszt

BapHa posztmodern korunkban még megőrződött valami gyermekkorunk egyik kulcsszavának, a „jobbnak” az értelméből, akkor ímmel-ámmal kijelenthetjük, hogy Beethoven (1770 – 1827) 32 zongoraszonátája közül az utolsóként, 1822-re befejezett c-moll (op.111) „jobb” a grandiózus sorozat nyitódarabjánál, az 1795-ben komponált f-mollnál (op.2 Nr.1). (A „jobb” szó itt kevéssé alkalmas a különbség leírására. Ami engem illet, szívesebben mondanám az f-mollt kékebbnek, a c-mollt feketébbnek.) Már a nyitódarab is fergetegesen nagyszerű. Ha erre természetesnek tűnik az az érv, hogy azért, mert ez Beethovennek nem az első zongoraszonátája, hiszen 1782-83-ban már megírta a sorozathoz később a zeneesztéták által hozzá nem gondolt, opusszámmal sem ellátott három Választófejedelmi szonátát (WoO47), akkor gondoljunk arra, hogy már ez a három korai szonáta is nagyszerű. Ha a műveket korábban nem hallgató hangverseny-látogató elfelejti elolvasni a műsorfüzetből az életrajzi körülményeket, akkor nem a fejét enyhén balra döntve, kedves és megértő mosollyal hallgatja végig az előadásukat, hanem igazi meglepetéssel.
Mai tesztünkben a „nagy 32”-sorozat első feléből választunk ki szerkezeti alapon tíz részletet, nevezetesen a menüettek vagy scherzók trióját, azaz középrészét. (Mivel már a második szonátában, azaz a szintén 1795-ben írt op.2 Nr.2-es A-dúrban scherzo-tételt találunk, „a menüettől a scherzóig” típusú felszínes meséskönyveket halkan becsukhatjuk. Annyi kétségtelen, hogy az érett zeneszerző műveiben jellemzőbb a scherzo-típus.) Azonosításukat nehezebbé teszi, hogy ezek az általában rövid szakaszok sok esetben szöges ellentétben állnak nemcsak a tétel, hanem az egész szonáta karakterével. Tekintve, hogy ilyen jellegű tételrész távolról sem egyetemesen fordul elő a szonátákban, nem az első tíz szonátát választottuk.

megfejtések


Korábbi Beethoven-tesztjeink:

szimfóniák

az első két zongoraverseny


Különös attraktorok és a POV-Ray

Egy dinamikai rendszer különös attraktorán olyan, végesben elhelyezkedő halmazt értünk, mely (matematikailag körülhatárolt értelemben) anélkül vonzza a pályákat, hogy maga megoldás vagy ezek egyesítése lenne. A matematikai precizitás szükségességét kiemeli, hogy például a dinamikai rendszer esetleg véges terének egésze szükségképpen nem engedi ki magából a pályagörbéket, mégsem mondjuk különös attraktornak. De a fogalom finomszerkezetébe nem megyünk bele.
Az időjárás változásait vizsgáló Edward Norton Lorenz (1917 – 2008) bukkant először különös attraktorra 1963-ban, melyről Deterministic Nonperiodic Flow, Determinisztikus nemperiodikus áramlás című „szent iratában” számolt be. Az általa vizsgált háromdimenziós közönséges differenciálegyenlet-rendszer ránézésre elképesztően egyszerű:
Lorenz ezzel a cikkével alapozta meg a káoszelméletet, egyszersmind ő volt, aki a kaotikus rendszerek viselkedésének különös érzékenységére a kezdeti feltételektől a „lepkeszárny-hatás” („pillangóhatás”) fogalmát[1] egy pár évvel későbbi előadásában felvetette, melyet egy egyszerű kérdésben összefoglalhatunk: vajon egy pillangó szárnycsapásai Brazíliában képesek-e tornádót előidézni Texasban?[2]
Bővebben…

Hangyőrölyök, közülük is leginkább a kékszárnyú

kékszárnyú pitta

kékszárnyú pitta

A Fűszer- vagy (Moluka-) szigetekről mint a mirtuszfélék családjába tartozó szegfűszeg őshazájáról[1] érintőlegesen már írtunk. El kell jönnie az időnek, amikor ezzel az összkiterjedésében jókora, tényleges területében szerény (79 ezer m2-es) „meseországgal” komolyabban is foglalkozunk (a szóval nem az ott lakók nehéz életét akarjuk kifigurázni, hanem természeti kincseinek adózunk), különösen a portugálok szó szerint kalandos oda-, majd visszaszivárgásával. A sors azonban mára is mellékszerepet szán írásunkban az indonéz felségterületű térségnek. Nyugatról Celebesz (Sulawesi), északról a Fülöp-szigetek, keletről Új-Guinea, délről Timor határolja[2]helyek, ahová nem szűnünk meg elvágyódni, de ahová sohasem jutunk el. Bővebben…

Urlicht és Urquell: Ősfény és ősforrás

A heidelbergi romantika kimagasló alakja, Carl Joachim Friedrich Ludwig Achim, Arnim szabadura (1781 – 1831) 1805-ben kiadott Des Knaben Wunderhornja, azaz A fiú csodakürtje – mely eddig sem kerülte el figyelmünket – alcíme szerint (Alte deutsche Lieder, Régi német dalok) a romantikus mozgalom éledő érdeklődését mutatja a népköltészet iránt. Nem titok, hogy akkor ezek a dalok nem voltak annyira régiek: egy részük kisebb jelentőségű XVII. századi költőktől származik, más részüket Arnim és sógora, Clemens Wenzeslaus Brentano de La Roche (1778 – 1842) „átfogalmazta”, hogy – Arnim szavaival – „kiigazítsák az igazolt történeti egyenetlenségeket”[1]. Módszerük kivívta a filológusok haragját, de Goethéét (1749 – 1832), akinek a kötet ajánlása szól, nem. Ő felismerte a gyűjtemény mély költőiségét ebben a formájában is.[2] Bővebben…