Patentek patentjei, patinák és patenák

‘Oooh,’ said Bridget, ‘it’s the bachelor’s button! M. Poirot’s got the bachelor’s button!’
Hercule Poirot dipped the small silver button into the fingerglass of water that stood by his plate, and washed it clear of pudding crumbs.
‘It is very pretty,’ he observed.
‘That means you’re going to be a bachelor, M. Poirot,’ explained Colin helpfully.

Agatha Christie (1890 – 1976): The ​Adventure of the Christmas Pudding (1960)[1]

– Óóó, az agglegénygomb! M. Poirot kapta az agglegénygombot!
Hercule Poirot a tányérja mellett álló kézmosótálkába ejtette a kis ezüstgombot, lemosta róla a morzsákat.
– Nagyon csinos – jegyezte meg.
– Ez azt jelenti, hogy jövőre is agglegény marad – magyarázta segítőkészen Colin.

A karácsonyi puding. Sarlós Zsuzsa (1927 – 2007) fordítása (1995)[2]

 Azaz, vesszük fel a fonalat tegnapi, drámai befejezésű bejegyzésünk után, a bachelor’s button (vagy bachelors’ button), „agglegénygomb” elsőre unalmasnak tűnő, ám furcsa tekervényekbe bonyolódó kultúrtörténetébe tekintünk. Bővebben…

Reklámok

Rezgő lehelet-özön (buglyos fátyolvirág)

He had a red rosebud in his buttonhole and a dozen more – long stemmed, glossy leaved, dark crimson, offset by baby’s breath and camellia leaves – in an extravagant bouquet dangling casually from one hand.

Darcy: The Doctor’s Mistress, chapter IX.[1]

Piros rózsabimbót tűzött gomblyukába, tizenkét másik – hosszúszárú, fényes levelű, sötétkarmazsin színű, rezgővel és kamélialevelekkel kipányvázva – egy kackiás csokorban csüngött lazán egyik kezéből.

A doktor kedvese, IX. fejezet

A buglyos fátyolvirág, társnevein például buglyos dercefű, szappangyökér[2] sikeresen elterjedt a Föld számos pontján:

Bővebben…

A hivatal

Könnyűnek ígérkező kis büntetőportyának indult a hadjárat valami immár ködbe vésző adóbeszedési zavar miatt, ám a gyér ellenállást látva a parancsnok a hadműveletek kiterjesztése mellett döntött. A kültartomány fővárosát vették célba, de a bozótosba vágott számtalan, semmibe vezető vakút megtréfálta őket. Bővebben…

Kazahok, kozákok nyelvi vándorlásai

And when the Cossack maid beheld
My heavy eyes at length unseal’d,
She smiled — and I essay’d to speak,
But fail’d — and she approach’d, and made
With lip and finger signs that said,
I must not strive as yet to break
The silence, till my strength should be
Enough to leave my accents free

Byron (1788 – 1824): Mazeppa, XIX (1819) [1]

Hogy kinyitottam szememet
A kozák lány rám nevetett,
S tudtomra adta újjal, ajkkal,
Maradjak addig csendbe, halkkal,
Amig szavam az új erő
Szárnyán könnyen nem tör elő.

Kosztolányi Dezső (1885 – 1936) fordítása (1917) [2]

Tegnapi rövid beszámolónk történeti részéből kiderült, hogy az üzbég államiság viszonylag kései kortól származtatható, és hasonló a helyzet a Kr.e. 1. évezredtől szkíta népek populációjára alapuló, sokáig hun és mongol hódoltság alatt élő törzsek államalapításával, az első kazah kaganátusok kibontakozásával is. A XVI. század első felétől tekinthetjük a sokszínű népesség hatalmas, mintegy 2,7 millió km2-es közös hazáját egyetlen szilárd államalakulatnak, Kazahsztánnak.[3] De ma nem leszünk méltányosak a történelmi múlthoz, és figyelmünket nyelvi kérdésekre összpontosítjuk.
A türk qaz, „vándorolni” a szintén türk „kazak”, quzzaq népmegjelölésnek, mely így „vándorlót”, „nomádot”[4], átvitt értelemben „szabadot”, „függetlent” jelent. Ám az ukrán sztyeppéken élő szláv csoportokra is ezt a szót kezdték használni az orosz nyelvben, előbb (a mi mai szavunkhoz hasonlóan) козaк, majd казaк alakban.[5]


XV. századi oszmán jazerant (kazhagand)

Ugyancsak a türk alapszóból származhat (mint kozákok lovaglóviselete) a XVI. századi középfranciában még „hosszú köpeny” jelentésű casaque, mely több nyugat-európai nyelvbe is kiáramlott ugyanebben az értelemben. Innen származik az angol cassock, mely azonban a XVII. század második felétől egyre inkább „reverenda” jelentést vett fel. Mára ez lett a fő jelentése. Ugyanakkor az sem kizárható, hogy a perzsa کاژاگند, kazhagand (szó szerint „rakott grege”, azaz „rakott nyers selyem”) és a alakulata, mely bizonyos értelemben szintén ruhadarab.[6] Ám itt érdemes egy pillanatra megállnunk. Bővebben…

Özbég, Szent László és az üzbégek

The almond groves of Samarcand,
Bokhara, where red lilies blow,
And Oxus, by whose yellow sand
The grave white-turbaned merchants go

Oscar Wilde (1854 – 1900): Poems (1881).
3. Ave Imperatrix[1]

Samarkand mondolásai,
bokhárai vérliljomok,
fehérturbános oxusi
kalmárok, sárgaszin homok

Babits Mihály (1883 – 1941) fordítása[2] (1922)

Joseph de Guignes (1721 – 1800) volt az első a máig elnyúló vitában, mely a hunok eredetéről zajlik, aki felvetette a belső-ázsiai kiterjedt nomád populáció, a kínaiakkal állandó harcban álló hsziungnu nép és a hunok rokonságát.[3] Egy uralkodó elmélet szerint az ilyenképpen „ázsiai hunok” névre jogosult néptől elszenvedett támadásokat a Han-dinasztia végül megelégelte, rájuk döntő csapást mért, és nyugati szárnyukból alakultak a kései hunok. A „hun” megnevezés egy Kr.u. 311-es betörésükről beszámoló szogd forrásban merül fel először.[4] A szogd nagy kultúrájú, iráni eredetű kereskedő nép, mely alapvető szerepet játszott a Ferdinand von Richthofen báró (1833 – 1905) által 1877-ben Selyemútnak elnevezett hatalmas kereskedelmi rendszer működtetésében.[5]

egy szogdi régi levél

Stein Aurél (1862 – 1943) 1907-ben egy köteg meglepő tárgyi emlékre bukkant, a Szogdi régi levelekre, melyekről ma már nemcsak azt tudjuk, hogy 313-314 körül íródtak, de tartalmukat is megfejtették. Kedves, baráti hangú üzenetek, köztük kereskedőéké, és amelyekben Kínát mint „odabent”-et emlegetik.[6] A szogdok Kína kultúrájában is fontos szerepet játszottak.[7] Bővebben…

Károlyi: a Legnagyobb és a százpercentes marxista

valasztoMiután Fernand Vix (1876 – 1941) átnyújtotta a magyar területi egységet súlyosan veszélyeztető jegyzékét, Berinkey Dénes (1871 – 1944) kormánya haladéktalanul benyújtotta lemondását. Berinkey rövid ideig ügyvezetőként, majd hivatalosan is az őszirózsás forradalom kormányának élén állt, Nagykárolyi gróf Károlyi Mihály Ádám György Miklós (1875 – 1955) utódaként, aki az államelnöki szerepet töltötte be ettől kezdve. A lemondás mögötti szándék az volt, hogy Károlyi megőrzi államfői posztját, a szociáldemokratákat kéri fel kormányalakításra Kunfi Zsigmond (1879 – 1929) vezetésével (és nemzeti ellenállást szervez az antant döntése ellen). Ám ekkor a szociáldemokraták háttérmegállapodást kötöttek a börtönbe zárt leninistákkal, és miután (egyes vélemények szerint) Károlyi titkára, Kéri Pál (1882 – 1961) aláhamisította az államelnök aláírását a hatalomátadásról szóló dokumentumra, Károlyi magyarországi pályafutásának hosszú időre vége lett.[1] (Kéri Pál szerepét valószínűtleníti, hogy az emigráció megbecsült figurája lett.) Akik nemcsak spirituális, de történeti értelemben is úgy képzelik, Károlyi mint politikus itt befejezte működését, a történtek ilyen alakulása láttán Károlyit a leninisták ellenlábasaként tisztelik és üdvözlik. Ez a beállítás azonban több mint megtévesztő. Bővebben…

Rövid körút a Hosszú-erdő-hegyen

Ördög-árok

Ördög-árok

A körút bevezető szakasz a Remete-szurdokon halad keresztül (1 – 2). Ezen az útszakaszon már jártunk korábban. A Hosszú-erdő-hegy kedves, könnyen járható, délnyugati oldalán (2 – 3) kevés a kilátnivaló. Az északkeleti oldal (3 – 4~1) önmagában érdektelen, ellenben itt a kilátás szép.

körút
3pont2

Orchideák

Látva a kosborgyökeret, nem hasonló az a férfi nemi szerveihez? Ennek megfelelően… helyreállíthatja egy ember férfiasságát és szenvedélyét.

Paracelsus (1493?–1541)[1]

Orkhis egy szatír és egy nimfa gyermeke volt, aki egy Bakkhos-ünnepségen nem bírt magával, és erőszakot próbált tenni az egyik papnőn. Vadállatok martalékául esett bűnhődésképpen, darabokra esett testéből fejlődött ki az orchidea. (Látni fogjuk, pontosan melyik testrészéből.) Kiábrándító gyanú ébred bennünk, hogy az orchidea valóban csodálatos darwini fejlődése másképp zajlódott a valóságban, ugyanis a történetnek nincs antik forrása, és a legrészletesebb átváltozás-nyilvántartások sem tudnak róla.[2] Az ifjú neve a görög „here”, azaz ὄρχις, horkhis szó. A nyelvtudomány sem támasztja alá az átváltozási történetet: a görög szó eredetéül az azonos jelentésű indoeurópai herghi- gyököt jelöli meg.[3] Bővebben…

Újabb égi tünemény: a Meidinger-tárcsa

Festetlen ernyőt látok nyoszolyámból,
a kék függönnyel szembe kályha lángol.
Unokám olvas nékem csöndes estén,
melegitik a szolgáim leveském.
Még verset írok, tollam fürge, friss,
pénzem csörög, jut patikára is.
Ha vége e sok balgaságnak, alszom
a vánkoson, Délnek fordítva arcom.

Po Csü-ji (772 – 846): Elégedettség
Kosztolányi Dezső (1885 – 1936) fordítása[1]

Johannes Heinrich Meidinger (1831 – 1905)

a Meidinger-féle elem egy alakja: ballon-elem

Johannes Heinrich Meidinger fizikai és kémiai ismeretét nem kisebb tudományos nagyságtól mint Justus von Liebig bárótól (1803 – 1873) szerezte. Egyetemi tanulmányainak végeztével pedig egy másik kiemelkedő egyéniség, Robert Wilhelm Eberhard Bunsen (1811 – 1899) munkatársa lett Heidelbergben. 1859-ben fejlesztette ki a Meidinger-féle elemet, melynek különösen jó hasznát vették távírdákban és vasútállomásokon.
A galvánelemek kultúrtörténetének kezdeti szakában sok nehézséget okoztak a vegyi átalakulás során keletkező abrazív melléktermékek, például a nitrogén-dioxid, NO2, korabeli magyar nevén alsalétromsav[2]. Ezek megfelelő kivédésére számos megoldás született. Meidinger a salétromsavat teljesen kiiktatta, az általa alkalmazott megoldás során keletkező nagy fajsúlyú rézgálic-oldatot egyszerű gravitációs elvvel ülepítette.[3]
Meidinger 1864-ben hagyott fel egyetemi pályájával különféle állami megbízatások kedvéért. A Kereskedelmi Minisztérium felkérésére műszaki könyvtárat alapított, kiállítások, konferenciák szervezésével fontos missziót teljesített a német ipar fellendítésében.[4] Bővebben…

Égi utak→ Ezra Pound ←a suszter és kaptafája

William Hazlitt (1778 – 1830) nyílt levele William Giffordhoz (1756 – 1826) 1819-ből. Címlap

„Ön méltán nyerte el az ultrakrepidariánus kritikus nevet” – szól Hazlitt nyers bírálata

Hazlitt önarcképe és Hoppner (1758 – 1810) portréja Giffordról

Konfuciusz (Kr.e. 551 – 479) nem hagyott hátra műveket, ám tanítványai 論語, Lun jü, azaz Beszélgetések és beszédek címmel összefoglalták gondolatait. Egy harmadik századból fennmaradt kéziratig nyúlnak vissza a mai fordítások, melyben Konfuciusz Ce-kung (Kung mester) néven szerepel. A kínai hivatalnokvilágtól a lehetőség szerint magát távol tartó, filozófiájában és gesztusaiban röviddel Sokratest (Kr.e. 469 – 399) megelőlegező, ám költőiségével sokkal inkább a preszókratikusokat idéző bölcs és jó humorú tanító alakja körvonalazódik ebből a kis gyűjteményből. Hamvas Béla (1897 – 1968) 1943-ban megjelent fordításában (Kung mester beszélgetései) Konfuciusz Kung mester néven szerepel, de nem következetesen. Miért-miért nem, más változatban is felmerül a neve. Egy híres, szép mondását (V / 12) Hamvas így értelmezi:
Bővebben…

Feledésbe szálló dalokról

Legyen minden kórus egy-egy tank
a reakciós kultúrpolitika várának bevételében!

Székely Endre (1912 – 1989), 1949.[1]

Az Erkel (1810 – 1893)-díjas Tardos Béla javára írom, hogy pártfeladatok teljesítése mellett zeneszerzéssel is próbálkozott, szigorúan korának hivatalos esztétikai keretein belül.

Kodály Zoltán (1882 – 1967), Péczely Sarolta (sz. 1940), Tardos Béla (1910 – 1966)

Leghíresebb műve a Sződd a selymet, elvtárs kezdetű munkásmozgalmi induló 1949-ből. A műfaji besorolás pedánsan talán „tömegdal” lehetne inkább, de mint Bőhm László (1908 – 1967?) 1952-ben kiadott Zenei műszótárából kiderül, a tömegdal mint műfaj fénykora a nemzetközi munkásmozgalom kibontakozásával, a 19-20. században következett be, így a szőrszálhasogatás értelmetlen. A strófikus felépítésű dal sorra veszi az új rend alapvető szent helyszíneit és főbb társadalmi támaszait.[2]

Az induló minden munkásmozgalmi jelentősége dacára ezúttal csak a szövegíróra leszünk kíváncsiak.
Bővebben…

Az ijesztő nimfák rejtélye

William Smith (1813 – 1893) mai olvasókat is lenyűgöző alaposságú főművében, az először 1844-ben kiadott Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology (Görög-római életrajzi és mitológiai lexikon) 1846-os kiadásának nimfákról szóló szócikkében meglepő fordulatra bukkanunk. Az alszeidákról (berki nimfákról, akiknek egyéb elnevezéseik is vannak) szólva azt írja, Nymphs of forests, groves, and glens, were believed sometimes to appear to and frighten solitary travellers, azaz „az erdők, berkek és szurdokok nimfáiról úgy tartották, néha magános utazóknak jelennek meg és ijesztenek rájuk”.


Mielőtt rátérnénk William Smith bizonyítékaira, említsük meg, hogy az alszeidák neve éppen a görög „berek” (ógörög: ἄλσεα, halsea, mai gorög: άλσος, alsos) szóból lett csoportnévként Ἀλσηΐδες, Halseides.[1]


Az alcikk állításaira William Smith a következő bizonyítékot tárja elénk:
Bővebben…

Csekély jelentőségű becsavarodás

A következő észrevétel nem érdemli meg a „probléma” nevet, benne precíz állítások helyett megfigyelések, bizonyítások helyett alátámasztások szerepelnek, így a matematika tudományán kívülre helyeztük magunkat. A precíz megfogalmazás (mind az állításokban, mind a bizonyításokban) távolról sem reménytelen, csak az észrevétel súlya csekély hozzá. Bővebben…

Egy Mozart-szimfónia kikopik a jegyzékből

Regnard (1655 – 1709): Le Distrait (1697), II / VII

          LÉANDRE[1]
Ó, igen, szeretem a zenét,
De ha megengedi barátilag magam így kifejezhetnem,
Dalformálása nem elég hajlékony, nincs abban se könnyedség, se kellem,
És énekhangja, köztünk szólva, lestrapáltnak tűnik nekem.

A szórakozott

Az 1770-es-80-as években a szimfónia műfajának népszerűsége soha nem látott magasságokba emelkedik. Például a klasszikus formák mestere, Haydn (1732 – 1809) hajlandó eltekinteni a bevált tételrendtől és hat tételes, szvitre emlékeztető összeállítását szimfóniának nevezni, mert ezzel nagyobb figyelemre számíthat.

Haydn munkaadója, I. (Pompakedvelő) Esterházy Miklós József herceg (1714 – 1790) figyelme a színművek felé fordult. Haydn Regnard mottónkban idézett ötfelvonásos verses komédiájának (melyből tehát a címszereplő kacifántos, de kíméletlen véleményalkotását látjuk) feltehetőleg olasz nyelvű változatához írt kísérőzenét, lévén az 1774-ben a részleteiből összeállított 60. szimfónia mellékneve Il distratto, A szórakozott.[2]

Mozart (1756 – 1791) az 1780-as években Bécsben ki sem látszott a munkából. Volt hónap, hogy mintegy húsz hangversenyt adott (részben főnemesi palotákban). Nemcsak zongoraversenyeket, melyek koronázatlan királya volt, de számos szimfóniát is, sok újdonsággal. 1783 júliusának végén feleségével, Constanzével (1762 – 1842) Salzburgba utaznak, hogy Mozart apját, Leopoldot (1719 – 1787) kiengeszteljék, aki rossz szemmel nézte előző évben kötött házasságukat. Bővebben…

A sajt eredete és erjedése

Tisztelt Z. barátom ösztönzésére, hogy fordulnék egy kicsit a sajtérlelés vonzó témaköre felé, szívesen élek egy kicsit tágabb kitekintéssel, hiszen a sajtkészítés ősi és modern módszereit, továbbá a sajtok osztályozását elhivatott „kazeológusok” kitűnően dokumentálják. Bővebben…