id. Szily Kálmán címkéhez tartozó bejegyzések

Az italáldozattól a felelősségig

Az indoeurópai spend- gyök jelentése „szertartást végezni”, „áldozatot bemutatni”, amiből egyebek közt az ógörög σπονδή, sponde, „italáldozat” származik; ezt pontosabban „öntési áldozatnak” mondhatnánk, mert lényege a felsőbb hatalmaknak szánt porció földre loccsantása, és ilyenként alapanyagul magvak is szolgálhatnak[1]. Minthogy az áldozatban a teremtmény mindig a szövetséget is megújítja az égiekkel, ebből a szóból „szerződés”, sőt „fegyverszünet” is lett.[2] (A latin megfelelő, a libatio eredetét már megtárgyaltuk.) Minthogy áldozatbemutatások ünnepélyes keretek között zajlottak (és a hangulatot esetleg a ki nem löttyintett italmennyiség is emelte), az italáldozatot rendszerint ének is kísérte, melynek spondaikus lejtéséből vonatkoztatták el a σπονδεῖος, spondeios, azaz „szpondeusz” (– –) verslábat.[3] Az indoeurópai gyök előitáliai közvetítéssel a latinban a spondere, „fogadalmat” vagy „házassági esküt” tenni, „garantálni”, vagy hétköznapilag: „ígérni”.[4] Így a latin sponsus „vőlegény”, a sponsa „menyasszony”. Az olasz sposa, „menyasszony” ez utóbbiból ered[5], míg a szintén a latinból jövő angol spouse már a nem megjelölése nélkül „hitvest” jelent[6]. A sponsor eredeti jelentése szerint „a szerződés zálogául szolgáló személy”, röviden „kezes”, és ebből alakult ki a „keresztszülő” kánonjogi latin neveként is a sponsor.[7] A maihoz hasonló, ennél valamelyest „őszintébb” értelme a szónak csak 1931-ben alakult ki: azt hívták „szponzornak”, aki rádióműsort fizet[8], cégét hirdetendő.

A Boswell nővérek 1931-ben: Helvetia "Vet" (1911 – 1988), Connee (1907 – 1976), Martha (1905 – 1958)

A Boswell nővérek 1931-ben: Helvetia “Vet” (1911 – 1988), Connee (1907 – 1976), Martha (1905 – 1958)

A Boswell Sisters (Boswell nővérek) 1931-ben indult rádiósorozatának szponzora a Baker’s Chocolate volt.[9] Bővebben…

Vetély, salak, kilövellt sugarak

– önző vágy, irígy akarat,
ez a Vénség része. A szívnek csúf salakja marad.

Babits Mihály (1883 – 1941): Nyugtalanság völgye (1920).
A jóság dala (Versek darócban), 2.[1]

„Vet” szavunk eredete a messzi homályba vész. Nem zárják ki, de nem is bizonyítják, hogy finnugor származású. Ebből gyakorító képzéssel fakad a „vetél” („dobál” értelemben). A tájnyelvben az „ellik”-kel megegyező értelemben is használták, később azonban ez leszűkült az életképtelen magzatok világra hozatalára, melyet a nőstény mintegy „eldob” magától. Forrásunk a „vetélkedésről” azt állítja, az egymásnak „vetett” érvekből kialakult szó, a vetélytárs így vitapartner. Ugyanakkor id. Szily Kálmán (1838 – 1924) A magyar nyelvújítás szótára című munkája 1902-es első kiadásának vetély címszavánál azt írja, a „lóverseny” szó egyik alakulata, a „lóvetéhez” hasonlóan. Ezt érdemesebb kicsit közelebbről is megvizsgálnunk.

figyelmezo

Bővebben…

§ & ¶

Rögtön kezdjük egy kisebb kitérővel. Id. Szily Kálmán (1838 – 1924) A magyar nyelvújítás szótára című munkája 1902-es első kiadásában „parafa” szavunkat ilyen összefüggésben említi[1]:

Ez annál is sejtelmesebb, hogy (minden „becsületes” tölgyhöz hasonlóan) a bükkfafélék családjába tatozó, itt említett paratölgy (melynek magyar neve tehát a parafa nevéből származik vissza) angolul cork oak, „parafa-tölgy”.

arany aguti brazildiót tör fel

A faj jellegzetes mediterrán növény[2], így se földrajzi, se biológiai rokonság nem fűzi a fazékfafélék családjába tartozó brazildióhoz. Ezt paradiónak is nevezik Brazília egy hatalmas tájegysége, az ótupi néveredetű[3] Pará után[4]. És hogy még furcsább helyzet álljon előttünk: a Parától mintegy 8000 kilométerre délnyugat-nyugatra fekvő Pitcairn-szigeteken is élő mályvaféle hibiszkusz-gyapotfát (melyet azért emlegetek előnévvel, hogy egy híresebb, szintén mályvaféle gyapotfával, a kapokfával ne keverjünk) egy 1831-es beszámoló szerint a pitkern nyelven paraunak mondják.[5]

A hibiszkusz-gyapotfa angolul corkwood, „parafa-fa”; faanyagából parafát helyettesítő anyagot állítanak elő[6]. (Egyes tévhitek szerint ez a fa adja a valódi parafát.) Ez esetben is földrajzi-biológiai okok garantálják, hogy véletlen az egybeesés. „Para” szavunk pedig valószínűleg finnugor eredetű.[7] Annyi tehát bizonyos, hogy „parafa” szavunknak semmi köze az ógörög παρά, para, „mellé” szóhoz[8], mely az indoeurópai preh-, „előtte”, „elé-” gyökből[9] származik, és amely egyben az ugyanilyen értelmű latin prae őse is. Ez az eredmény fontosabb, mint elsőre tűnik. Bővebben…

A bekebelezett hittudor

Feri bácsi… egy sarokba huzódva egy itcés üveggel, a falnak fordulva egy huzamban kebelezte be annak jóféle karlovici tartalmát.

Vajda János (1827 – 1897): Szerbek és búnyók (1885)[1]

Aztán mikor Környey elé tették az üvegcsizmát, mohó élvezettel kebelezte be a gyöngyöző, hűs sört feneketlen gyomrába.

Kosztolányi (1885 – 1936): Pacsirta (1924). Tizenegyedik fejezet (melyben a kései ébredésről, az esőről van szó, és a párducok ismét megjelennek)[2]

Természetesen A magyar nyelv értelmező szótára nagy felkészültségű és kiterjedésű szerkesztőbizottságáé az érdem, hogy ezekre az irodalmi példákra rábukkant, de az eredeti megjelenéseket kurtítja a maga céljaira, és (mint a többi hasonló esetben) csak a szerzőket tünteti fel hivatkozásában.[3] Úgyhogy valamennyi nyomozati utómunka a laikus utókorra is hárul. És ez nem elhanyagolható, mert a nehezebb esetben, Vajda Jánosénál érzékeny az időpont is.
Bővebben…

Kis nyelvtörténeti kirándulás

A’ mostani praesidens Jackson és Clay Henrik vannak candidalva,
’s közvélemény szerint Jackson fog ismét választatni.

Nagy Károly (1797 – 1868) levele bátyjához,
Nagy Mihályhoz († 1847) 1832. október 16-án

Méltatlan lesz eljárásunk a XIX. század egyik legszínesebb magyar mágnásával, a tudomány népszerűsítésében is jeleskedő Nagy Károllyal, aki a Magyar Tudós Társaság tagja is volt. Egyetlen szót fogunk ugyanis gazdag életművéből kiemelni. Előtte azonban pillantsunk bele az életműbe. Bővebben…

Lehúz, altat, befed: kisebb mámorok

Legutóbbi, delíriumba hajló megjegyzésünk után illő módon szelídebb kikapcsolódás után nézünk. A delírium nagyon távoli rokonával, a mámorkával indítjuk újabb rövid kitekintésünket.

Bővebben…

Esés és eset

CLARENCE

Me thoughts I was imbarkt for Burgundy,
And in my company my brother Glocester,
Who from my cabbine tempted me to walke,
Vpon the hatches thence we lookt toward England,
And cited vp a thousand fearefull times,
During the wars of Yorke and Lancaster:
That had befallen vs…

Shakespeare (1564 – 1616): King Richard III (c. 1592), I / 4[1]

CLARENCE

Ugy rémlett, hogy a Towerből kiszöktem
S Burgundia felé hajóra szálltam
S velem volt a fivérem, Gloster is,
S kabinomból a fedélzetre hívott
És onnan néztünk Anglia felé
S a York s Lancaster közti háborúkból
A régi nehéz időket idéztük,
Melyekben részünk volt.

III. Richárd. Vas István (1910 – 1991) fordítása[2]

Az indoeurópai dhewgh- gyök jelentése „előállítani”, „erővel bírni” (az előállításhoz).[3] Leszármazotti sora értelemszerűen kiterjedt. Mi egyetlen fejlődési vonalával kezdjük mai körbetekintésünket. Az előhellén tukhán keresztül jutunk az ógörög τυγχάνειν, tynkhanein, „megtörténni”, „megesni” szóhoz, mely már véletlenszerű árnyalatot hordoz, és így jutunk el a másik ógörög leszármazotthoz, a τύχη, tykhe, (jó vagy rossz) „szerencse” szóhoz, mely a sztoikusok közömbös tartományából átcsúszott a rosszba.[4] A συντύχη, syntykhe szó többször is felbukkan az Újszövetségben. Az előtaggal együtt az efféle balszerencsék együttesére utal, ami fokozó erejű.[5] Sok más szóval együtt, melyet Szent Lukács evangelista († 84?) is használt, a korhoz közeli orvosi szövegekben is megtalálták, ami fontos alátámasztásul szolgál a megállapításhoz Lukács orvosi hivatásáról.[6] Ebből az ógörög szóból fejlődött ki az azonos értelmű ószláv сълѹчаи, amiből pedig többek között a szerb слу̏ча̑j, a szlovén slučȃj, a bolgár слу́ча́й, valamint az ukrán és orosz случай, „eset”.[7] (Innen adódik egy lehetséges magyarázata a случиться, „történni” szó eredetének.[8]) Legalábbis ami a messzi indoeurópai eredetet illeti, az „eset” szó szláv változatai erőtől duzzadnak. Ez a legkevésbé sem mondható el nyugati „esetekről”. Bővebben…

A cseleny

id. Szily Kálmán (1838 – 1924): Chemiai-versemény[1]
Készült 1865-ben Heidelbergában, Wartha Vince (1844 – 1914) doktorátusára

Vegyészink őt cseleny-nek keresztelék meg.
A jámbornak becsületes neve mángán,
Mi is így hívjuk tán majd esztendők jártán

1 manganA mangánt Johann Gottlieb Gahn, a szelén felfedezője redukálta egy mangánércből, a piroluzitból (MnO2) 1774-ben aktív szenes hevítéssel. Tőle függetlenül barátja, Carl Wilhelm Scheele (1742 – 1786), a klór és az oxigén felfedezője is előállította a fémes mangánt[2] (szintén piroluzitból, de „hideg”, sósavas kezeléssel indulva), akinek munkásságáról már csak azért is sokkal többet tudunk, mint Gahnéról, mert Gahn a saját feljegyzéseivel nem törődött, a barátja jegyzeteit azonban gondosan megőrizte az utókor számára.[3]

2 Gahn

Johann Gottlieb Gahn (1745 – 1818)

Már említettük, hogy tengeri mikrobák tízmillió év alatt képesek labda nagyságú fémmangán (és fémarany) konkréciót kiválasztani. Mangán- és egyéb ércek kialakításában szárazföldön élő  mikroorganizmusok is közreműködnek.[4] A fémes mangánt önmagában az ember nem hasznosítja, de egyes vasötvözetekben jó hasznát veszi, így az acélgyártásban használt tükörvasban (mely tipikus tükörfordítás a német Spiegeleisből).[5] A vegyiparban és a kémiai analitikában „rejtélyesen” sokféle oxidját használják fel[6], melyek közül vitathatatlanul a legérdekesebb (és bizonyára a  leghaszontalanabb) a mangán-heptoxid (Mn2O7). Fémoxidtól szokatlanul szobahőmérsékleten méregzöld folyadék, és ha elég bátrak vagyunk, itt megnézhetjük csudatetteit, de a székünket toljuk kissé hátrébb a monitortól: Bővebben…

Szégyellem-állatok

EDGAR
Pillicock sat on Pillicock-hill:
Halloo, halloo, loo, loo!

Shakespeare (1564 – 1616): King Lear (1603-6), III/4

EDGAR
Pillicock a Pillicock-halmon ült.
Hajhó! hajhó! hajhó!

Shakespeare: Lear király, III/4
Vörösmarty (1800 – 1855) fordítása

1 Kukuraku sekuwa

Kukuraku sekuwa (sült csirke)

A sumér ansu latin asinusszá vált, ebből lett kanyargós utakon az angolok hagyományos neve a szamárra ass[1], ami azok után, hogy az angolok hátsó felére alkalmazott arse [2] szó (az előgermán arsozból) tájnyelvileg ugyanerre a szóra egyszerűsödött, kényelmetlenné vált. Így az ass-nek állattani vonalon befellegzett, és a korábbi argóból származó donkey (feltehetőleg a dull gray-brown, matt szürkésbarna és monkey, majom szavakból) 1785 táján már gyakorlatilag kiszorította az ősi szót.[3]

2 szamar

Bővebben…