Marcus Terentius Varro címkéhez tartozó bejegyzések

Antifrázisok

Ám hire járt, sarjak kelnek majd trójai vérből,
Így hallotta, akik megdöntik a tyrusi várat;
És hogy a
párkák azt szőnék: ez a harcra kiváló,
Szélesen országló faj egész Libyát leigázza.

valaszto

Vergilius (Kr.e. 70 – Kr.e. 19): Aeneis, I.

Lakatos István (1927 – 2002) fordítása[1]

valaszto

1-karpati

kárpáti hiúz

A hiúzok Lynx nemét Robert Kerr (1755 – 1813) 1792-ben vezette be a taxonómiába[2] a fenséges macskaféle latin neve alapján, mely a görög λύγξ, lynx szóból ered. Id. Plinius (23 – 79) ismertetőjével és ettől eltérő szóhasználatával a büdösbencéről szólva már találkoztunk. Az általunk már vizsgált indoeurópai lewk- gyök („fény”) leágazásaival már szintén foglalkoztunk. Villogó szemei alapján, továbbá a sötétben látási képessége miatt azt feltételezik, a hiúz görög-latin neve is ennek az indoeurópai gyöknek a szülötte.[3] Chaucer (1343? – 1400) szavaival az 1374 körül írt Boece-ban:

 valaszto

If that men hadden eyghen of a beeste that highte lynx, so that the lokynge of folk myghte percen thurw the thynges that withstonden it. valaszto

Ha az embernek olyan bestiaszeme lenne, mint a hiúznak, akkor keresztülláthatna minden akadályon.valaszto

Mindezek dacára az általunk is sokszor idézett nagy kutató, az „indoszkeptikus” Robert Stephen Paul Beekes hangtani alapon elveti a nyelvfejlődésnek ezt a lehetséges vonalát. A latin megnevezéssel egybeesik a mai angol szó, de másfele Európában kisebb-nagyobb változásokon ment keresztül. Az ófelnémetben például luhs, a litvánban lušis.[4] De a latin-angol lynxet is a lox szó előzte meg.(A mi „hiúz” szavunk eredete ismeretlen.[5]) Ha tehát Beekes álláspontját fogadjuk el, a lynx magyarázata a luxból elhibázott. De még mindig kevésbé abszurd, mint a lucus a non lucendo. Bővebben…

Reklámok

Dárius kofferje és újabb büntetések

narthex

a római Szent Péter-bazilika narthexe

CHARLES

In memory of her, when she is dead,
Her ashes, in an urn more precious
Than the rich-jewel’d coffer of Darius.

Shakespeare (1564 – 1616): King Henry VI, part I, I/6[1]

KÁROLY

Emlékeűl, ha meghalt, hamvait
Sokkal becsesb urnába teszszük el,
Mint Dárius dús ékszer-doboza

VI. Henrik I. rész, I/6. Lőrinczi Zsigmond (1841 – 1871) fordítása[2]

Tegnapi bejegyzésünk etimológiai bevezetőjében érintettük a pedagógusszakmát (jobb szóval pedagógushivatást), korábban pedig régi korok tanítómestereinek hű barátját, a nyírfavesszőt, vagyis a tudás fáját. Ezek után a régi értelemben vett eugenetika egy másik támaszát vizsgáljuk meg, nem a módszer iránti rokonszenvtől indíttatva, hanem különös kultúrtörténeti leágazásai miatt. Bővebben…

A koriander, az amfiszbéna és az ágyi poloska

1 korianderA minap ismerkedtünk meg Horhi Melius Peter (1532 – 1572) református püspök és botanikus álláspontjával (annak egy töredékével) a fekete korianderről, szóhasználatában Fekete Colandronról. Jó alkalom ez arra, hogy a növény híresebb névrokonának, a koriandernek a kultúrtörténetébe is egy pillantást vessünk barokkos, fegyelmezetlen szétágazásokkal. (Ámbár… ha biztosnak fogadjuk el a fekete koriander egyik említett beazonosítását, valóságos rokonok is, mindketten a zellerfélék családjába tartoznak.) Bővebben…

A kolbász és a kolbászizmus

1 kolbaszA kolbász római kori történelmével foglalkozó magyar nyelvű honlapok, a Wikipédiát is beleértve[1], betű szerint egymástól veszik át értesüléseiket, melyek hibásak: a latin neveket pontatlanul, ráadásul különféle ragozásban közlik, így fordulhat elő, hogy ugyanannak a kolbászfélének két különböző ragozású alakját is felveszik felsorolásukba. Mindenekelőtt arra törekszünk, hogy ezeket a kisebb-nagyobb hibákat korrigálva valósághűbb leírást adjunk.

Bővebben…

Lusitania és költői

1 Luis_de_Camoes

Camões (1524? – 1580)

Camões a reneszánsz művészek jellegzetes életmódját folytatta, értve ezen a számtalan, tettlegességbe torkolló „vitát”, amelyben aktív része volt. 1543 körül költözött Lisszabonba. 1544-ben sírig tartó (plátói) szerelembe esett egy templomban megpillantott fiatal lány, Catarina de Ataíde iránt, akihez később, különféle névváltozatokkal, számos verset írt. Érdekes egybeesés, hogy a születésével körölbelül egy időben meghalt Vasco da Gama (1460? – 1524) feleségét szintén így hívták (vagy így is), aki azonban nem a híres kapitánya, Pêro de Ataíde (1450? – 1504) lánya volt. Komédiái révén ismert író lett, és így utat talált magának az udvarba. Ma már kideríthetetlen bűnök miatt katonai szolgálatra küldték Észak-Afrikába, ahol Ceutában jobb szeme világát veszítette. De jelleme, életkedve töretlen maradt. Vissszatérte után ott folytatta, ahol abbahagyta, így szolgálva ki a Trincafortes (Hetvenkedő) epithetont. 1552-ben, kapatosan, egy utcai verekedésben súlyos sebet ejtett egy udvaroncon. Nyolc hónapig ült emiatt börtönben, amikor arra hivatkozva, hogy a tisztviselő felgyógyult, barátai közbenjárására szabadult, két feltétellel: hatalmas bírságot fizet, és haladéktalanul útnak indul Indiába a Jóreménység fokának megkerülésével. Fél év viszontagság után érte el Indiát.[1] Visszaútjára a virágzó Goából indult. Ekkor kezdett bele élete fő művébe, melynek címe Os Lusíadas, a portugálok nemzeti eposza tíz énekben a kezdetektől Vasco da Gamáig.

A még kalandosabb visszaút során, amikor is a neves történetíró, Diogo do Couto (1542? – 1616), Camões barátja, aki aprólékosan beszámol a költő ügyes-bajos botrányairól, Mozambikban maga segíti ki őt anyagilag, hogy hazajuthasson. Az 1572-ben befejezett műért és indiai szolgálataiért Camões királyi kegydíjban részesült, melyet az őt túlélő anyja, Anna de Macedo (de Sá) örökölt meg.[2]

2 wrecke

A portugál tengeralattjáró-regiment zászlaja. A szalag felirata a Luziádákból (III/21): „Ez a szeretett, boldog hazám”.

Bővebben…