John Edward Gray címkéhez tartozó bejegyzések

Szembenézés a múlttal (a catoblepas)

LE CATOBLEPAS,

buffle noir, avec une tête de porc tombant jusqu’à terre, et rattachée à ses épaules par un cou mince, long et flasque comme un boyau vidé.
Il est vautré tout à plat ; et ses pieds disparaissent sous l’énorme crinière à poils durs qui lui couvre le visage.

Gras, mélancolique, farouche, je reste continuellement à sentir sous mon ventre la chaleur de la boue. Mon crâne est tellement lourd qu’il m’est impossible de le porter. Je le roule autour de moi, lentement ; et la mâchoire entrouverte, j’arrache avec ma langue les herbes vénéneuses arrosées de mon haleine. Une fois, je me suis dévoré les pattes sans m’en apercevoir.
Personne, Antoine, n’a jamais vu mes yeux, ou ceux qui les ont vus sont morts. Si je relevais mes paupières, — mes paupières roses et gonflées, — tout de suite, tu mourrais.

Flaubert (1821 – 1880): La Tentation de saint Antoine[1]

A CATOBLEPAS

fekete bivaly, disznófeje egészen a földig lóg, s vállával csak egy vékony, hosszú nyak köti össze, mely petyhüdt is, mint a tömlő.
Elnyúlik a földön, s lába eltűnik a sörtés szőrzet alatt, mely arcát borítja.

Kövér vagyok, szomorú és barátságtalan, s örökké azzal vagyok elfoglalva, hogy hasamon érezzem az iszap melegét. Koponyám oly súlyos, hogy lehetetlen felemelnem. Csak lassacskán hengergetem magam körül. Szám kitátom, s nyelvemmel a leheletemtől harmatos mérges füveket tépkedem. Egyszer saját patámat ettem meg, anélkül hogy észrevettem volna. Antal, még senki sem látta a szememet, vagy aki látta, meghalt. Ha felnyitnám szemhéjamat – rózsaszín és duzzadt szemhéjamat – , nyomban meghalnál.

Tellér Gyula fordítása[2]

Schongauer (1450? – 1491): Szent Antal (250? – 356) megkísértése

Flaubert apokaliptikus művét először 1849-ben fejezte be, aztán negyed századra rá, de a posztumusz 1903-as változat nevezi magát végérvényesnek. (Érdemes a forrásvidéken összehasonlításokat tennünk.) Az utókor megítélése a regényről ingadozó. Egyetlenegy véleményt idézve:

FIGYELEM: Elrettentés céljából íródik a post!!! Én csípem Flaubert, mert iszonyat jó arc volt, és tényleg értett az irodalomhoz, nem is értem, hogy írhatott olyan művet, mint ez. Ez a könyv borzasztó!!![3]

Borges (1899 – 1986) minden véleménynél többet mondó bőségben merít a regényből a már általunk is idézett, 1957-ben kiadott Livro dos Seres Imagináriosban (Képzelt lények könyve, Scholz László fordítása, 1988). A nagy igényű, mégis könnyed hangvételű összeállításból a catoblepas sem maradhat ki. Bővebben…

Reklámok

Meztelencsigák. Hová szór cukrot Kosztolányi?

1 Slugs_1896

Lionel Ernest Adams (1854 – 1945): Brit szárazföldi és folyóvízi puhatestűek gyűjtőinek kézikönyve, 1896

A rendkívül életrevaló meztelen csiga (ha egybe akarnánk írni, a csupaszcsiga társnevet javaslom) a Földgolyó legtávolabbi zugába is eljutott. Mint a csigák általában, hímnős, ami az alábbi ábra szerint mégsem teszi könnyűvé az életüket. Bővebben…

A nyomorult, de merész bandikut

1 bandikut

bandikut

A bandikut neve vizsgálatakor bizonyosan a legkevésbé meglepő az a tény, hogy a bandikutok a bandikutalakúak rendjébe tartozó tizenegy faj, meglehetősen szövevényes családi viszonyokkal. A rend rajtuk kívül tartalmazza még az erszényesnyúlfélék vagy bilbifélék családját. Az Ausztrália és Új-Guinea nagy területeit belakó kedves éjszakai állat, a rágcsáló bandikut[1] népszerű figurája erszényesekről szóló természetfilmeknek, amelyekben, leiterjakabként, gyakran éppen a bilbiket fordítják bandikutra. Mindig legyünk résen! Bővebben…

Kleopatra kígyói

CLEOPATRA. Hagyd itt s eredj. (Őr el.) Elhoztad-é a Nil
Kicsiny kigyóját, mely kín nélkül öl?

PARASZT. Itt van; de nem tanácslom, hogy hozzá nyúlj, mert harapása halhatatlan; a kit megöl, ritkán vagy soha nem támad föl.

CLEOPATRA. Tudsz valakit, ki meghalt általa?

PARASZT. Akármennyit; férfit, asszonyt egyaránt. Csak tegnap is hallottam egyet. Nagyon becsületes asszony, csakhogy szeret hazudni, mit asszonynak soha sem kellene tenni, vagy legalább becsületesen; az beszélte, hogy’ halt meg a harapásától s milyen kínokat állt ki. Igazán, sok igazat beszélt e féregről; de a ki mind elhinné, mit az emberek beszélnek, felének se’ venné hasznát, a mit tesznek. Annyi azonban fallibiliter áll, hogy ez a féreg furcsa egy féreg.

Shakespeare (1564 – 1616): Antonius és Kleopatra V/2

Szász Károly (1829 – 1905) fordítása[1]

1 Cagnacci (1601 – 1663) Kleopatra (Kr.e. 70k – 30) halála

Cagnacci (1601 – 1663): Kleopatra (Kr.e. 70? – 30) halála

VII. Kleopatra Filopator (Atyaszerető, esetleg: Atyja által szeretett) halálának előzményeit csak röviden foglaljuk össze Plutarkhos (46? – 127?) Párhuzamos életrajzai alapján abból a fejezetből, melyből a Demetrios Poliorketesről („Várost ostromló”, Kr.e. 336 – 283) szóló résszel már foglalkoztunk. Ezúttal az ő életpályájával egybevetett Marcus Antonius (Kr.e.83 – 30) életének legvégét idézzük fel.[2]  Bővebben…