Döbrentei címkéhez tartozó bejegyzések

Testvériség és viszály (Kotzebue)

Populo, qui stultus honores
Saepe dat indignis, et famae servit ineptus,
Qui stupet in titulis et imaginibus.

Horatius (A.Ch. 65 – A.Ch. 8): Satirae I / 6 (A.Ch. 35?)[1]

a’ nép, a’melly buta, ’s gyakran
Méltatlant felemel, ’s szemvesztő fényre fejet hajt,
Czimereken ’s neveken bámúl.

Virág Benedek (1752 – 1830) fordítása (Szatírák Horátiusból, 1820)[2]

Nemrég írtunk a kalandos életű Kotzebue-ról (1761 – 1819). Ott ismertetett erőszakos halála nem volt derült égből villámcsapás: hosszan tartó gyűlölethullám előzte meg. A reformáció 300. évfordulóján, 1817-ben Eisenachban tartott Wartburgfest (Wartburgi Ünnep) alkalmával könyveit égették el.[3] A Wartburgfesten jelen volt későbbi gyilkosa, a jénai diáktestvériség tagja, Karl Ludwig Sand (1795 – 1820) is.[4] A drámaíró Kotzebue népszerűsége azonban még ekkor is töretlen. Bízvást kijelenthetjük Kerényi Ferenc (1944 – 2008) 1987-ben megjelent nagyszabású, kritikai levélválogatása alapján (A vándorszínészettől a Nemzeti Színházig), a reformkori Magyarország legnépszerűbb kortárs külföldi drámaírója volt. Bővebben…

Reklámok

Hunyad-orom

Hunyad-orom

Hunyad-orom

Amint már beszéltünk róla, a Hunyad-orom is Hőgyészi Döbrentei Gábor (1785 – 1851) névadása a Dűlőkeresztelőben.[1] A Tündér-hegyről nemes látványt nyújt:

Hunyad-orom a Tündér-hegyről

Hunyad-orom a Tündér-hegyről

A maga 349 méteres csúcsával nem tűnik leküzdhetetlen akadálynak, de érdemes két pillantást vetni a hajtűkanyarjaira:

Hunyad-orom

Hunyad-orom

Az út felső szakaszain rövid időre kilátás nyílik a budai hegyvidékre:

a János-hegy és a Tündér-szikla a Hunyad-oromról

a János-hegy és a Tündér-szikla a Hunyad-oromról

3pont2


[1] http://www.nyest.hu/hirek/hogy-mulat-egy-magyar-akademikus

Szent inkvizítorok és a Huszita biblia

János evangélista könyvö

KAPITULUM I

  1. Kezdetben vala ige, és ige vala Istennél, és Isten vala ige.
  2. Ez vala kezdetben Istennél.
  3. Mendenek őmiatta löttenek, és őnála nálkül semmi nem lött, mely lött.
  4. Öbenne élet vala, és az élet vala embereknek fényessége.

János evangéliumának kezdete az ún. Huszita bibliában[1]

A szerzetesrendek alapítóinak elképzeléseit és a közösség életének tervbe foglalt szabályait mondjuk reguláknak, melyek szigorú pápai felügyelet alatt állnak. Az elzárkózás veszélyeit kiküszöbölendő egy-egy rend olykor közvetlenül a pápa fennhatósága alá került, azaz kiiktatták a területileg illetékes püspököt.[2]

A latin obsevantia legum, observantia secreti, azaz a törvény vagy a titok megtartásának kifejezései állnak annak hátterében, hogy az observantia, mely önmagában „megfigyelés”, „szemmel tartás”, „megtartás” magának a megtartandó „szabálynak” is szinonimája lett.[3] Az observantia az observare, „őrködni”, „figyelni” főnévi képzése, mely két indoeurópai gyök összeolvadása: az  ob-  eredete a hepi-, „előtt” (ami, többek között, ugyanígy a megfelelő görög ἐπί-, epi- őse is[4]), az utótag, a  servare, „őrködni” eredete az azonos jelentésű serw- gyök[5].

A szerzetesrendek életében a szent obszervancia annyit tesz, hűséges őrködés a regulák eredeti formájának betartásán.[6] Ilyenképpen az obszerváns fontos feladatot látszik betölteni. A hittörténetben azonban az „obszerváns” önmegjelölés értelme, hangsúlya megváltozott: elkülönülés azoktól, akik elpuhulnak, akik elfordulnak a reguláktól. Ilyenképpen a megjelölés csoportképző erőre tett szert, mely akár oda is vezethetett, hogy „sarutlan” obszervánsok önállósultak, külön ágat alkottak.  Bővebben…

Sas-hegy

a Duna a Sas-hegyről

a Duna a Sas-hegyről

A mai Sasad és az egykori, melynek nevét 1236-ban említik először, szinte bizonyosan nem fedik egymást, de helyük a térképen nem lehet messze egymástól, hiszen az egykori szomszédai Örs és Kis-Pest, azaz a mai Budaörs és a Tabán voltak. Ez mindenesetre nagy kiterjedésre utal. IX. Bonifác (1356? – 1404) 1391-ben kiállított pápai oklevele szerint már csak kevesen lakták. 1452-től neve eltűnik a hivatalos dokumentumokból.[1] Egy 1698-as dokumentum az Irhás-árok környékét említi ezen a néven, nyilvánvaló tévedésből.[2] A mai Sasad neve 1847-ből származik Döbrentei Gábor (1785 – 1851) sikeres visszamagyarosítási kísérletéből a Dűlőkeresztelőben.[3] Az eredeti Sasad semmiképpen nem kaphatta nevét a ma vele határos Sas-hegyről, mivel a XIII. században a Sas-hegyet Király-hegynek hívták, lévén királyi pihenő. Ám a név lehet oka annak, hogy Döbrentei Gábor éppen a mai területet „nevezte vissza” Sasaddá. Ha hihetünk a kegyes hagyománynak, a Sas-hegy etimológiája igencsak figyelemre méltó, amint arról a természetvédelmi terület Sasfája alatti feliratról értesülünk:

Sasfa

Sasfa

a Sasfa felirata

a Sasfa felirata

A Sas-hegy természetvédelmi területe Buda egyik legimpozánsabb területe még azok után is, hogy a Sas-hegyet szinte teljesen beépítették. A helyszínen tartott szakavatott előadást végighallgatni külön öröm. Ebből megtudjuk, hogy a rengeteg itt élő pókfaj közül mintegy két tucatnyi csak itt él; hogy a kétlaki csikófark porzós egyedei laknak itt, míg a termők a túloldalon, a Kis-Gellérthegyen; hogy a hazai budainyúlfarkfű-állománynak itt él a 90%-a, a maradék 10%-a a Bakonyban. Az élővilág igyekszik birtokba venni a körzet ember által épített létesítményeit: a lépcsők alá alagutat vájnak maguknak, egy kerti szerszámokat őrző fészerbe télire beköltözik Józsi, a 2 méter 10 centiméter hosszú haragos sikló. Látjuk a máshol szomorúan megritkult pannon gyík tekeregve szaladó példányait, fejünk felett vörös vércse köröz. De nem ijedünk meg. Végül is ez Buda egyik legnyugodtabb területe.

3pont2


[1] http://www.budapestcity.org/10-var/Buda-helyrajza/Sasad-hu.htm

[2] Sasad és a Sas-hegy története

[3] http://www.napkut.hu/naput_2006/2006_03/073.htm

Az első magyar költő és a jonhó

Laus Pannoniae

Quae legerent omnes, quondam dabat Itala tellus,
Nunc e Pannonia carmina missa legit.
Magna quidem nobis haec gloria; sed tibi maior,
Nobilis ingenio, patria facta, meo.

Janus Pannonius (1434 – 1472)

Pannónia dicsérete

Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek,
S most Pannónia is ontja a szép dalokat.

Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám,
Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld!

Berczeli Anselm Károly (1904 – 1982) fordítása[1]

Borges (1899 – 1986) Sobre los clásicos című esszéjével, melyet Scholz László A klasszikusokról címmel fordított magyarra, már foglalkoztunk. Ebben a következő szép gondolatot is kifejti: a maláj vagy a magyar irodalmat például egyáltalán nem ismerem, mégis biztosra veszem, hogyha módot adna rá az idő, hogy tanulmányozzam őket, meglelnék bennük minden szükséges lelki táplálékot. Az esszét 1965 végén írta, ám az itt felhozott példája a magyar irodalom ismeretének hiányáról nem akadályozta meg abban, hogy 1972-ben meg ne írja Al primer poeta del Húngria című versét, melyet Az első magyar költőhöz címmel Somlyó György (1920 – 2006) fordított magyarra.[2] Nem lehet cél annak kifürkészése, kire gondolhatott, hiszen szeretetét, rokonszenvét tudatosan egy általa nem ismert költőhöz küldi – jellemző fordulatával: mint az eleai íjász, azaz Zenon (Kr.e. 490 – 430), vagyis reménytelenül, mint a kilőtt íj a paradoxonban –, noha, mint írja, személye kiderítésére felüthetne egy enciklopédiát. Meg kell jegyezzük, nem lenne könnyű dolga. Nem tudunk név szerint költőt említeni Janus Pannonius előtt, de a XIII. század végi Ómagyar Mária-siralom névtelen fordítója is nyilvánvalóan ihletett költő.

Borges 1949-ben megjelent Alef című novellagyűjteményének A teológusok című fikciója egyik főszereplője mindenesetre Janus Pannonius (az ármányos „Pannóniai János”).[3] Borges a vers írásakor azonban nem gondolt Janus Pannoniusra (legalábbis ennek nincs érezhető nyoma a műben), mint ahogy Petőfire (1823 – 1849) sem, ahogy kegyes feltételezésekben olvashatjuk.[4]


Van egy szó Somlyó György fordításának elején, mely ott és úgy túlságosan egzotikus ahhoz, hogy ne lenne rossz, mindenesetre vitathatatlanul pontos, és a ritmust se rontja. Szövegkörnyezetével együtt idézve:

E néked csak jövendő pillanatban,
mely annak is titok, kinek az izzó
planéták vagy a bikák jonhai
felfedik a jövő korok tilos
szerkezetét, mi sem lehetne könnyebb,
mint valamilyen lexikont felütni,
hogy megleljem neved, testvéri árny…

Ugyanez a szövegrészlet az eredetiben:

En esta fecha para ti futura
que no alcanza el augur que la prohibida
forma de porvenir ve en los planetas
ardientes o en las vísceras del toro,
nada me costaría, hermano y sombra,
buscar tu nombre en las enciclopedias…

A szó felbukkan Kálnoky László (1912 – 1985) Anyakkirályné című költeményében:

Csorhózzék szik töpörré jonha[5]

Innen látszólag két választásunk van. Vagy azt mondjuk, Kálnoky nyilván nem csúfította volna el halandzsáját egy értelmes szóval (a „szik” itt melléknév), vagy észrevesszük, hogy a Kálnoky-vers álhalandzsa, és valójában végig nagyon is véres tartalmat hordoz. Az idézett részlet például annyit tesz, csurogjon ki jonha, és váljon szikkadt töpörtyűvé. Úgyhogy ne késlekedjünk, lépjünk a szűk, második ösvényre, és oldjuk fel a talányt! Bővebben…

Vigadó a Mennybolthoz

Csakhogy az összeesküvőknek mindezekről nagyon jól kellett értesülve lenniök; mert a bekövetkező éjszakán már nem a Svábhegyen mutatkozott a rejtélyes változó fény, hanem a Zugligetben, a „Vajdabérc” alatt. Mire odasiettek, már nem volt ott.

Frivaldszky Imre (1799 – 1870)
Az éjjeli fogás
(Igaz történet)
Elmondja Jókai (1825 – 1904).

1 Döbrentei_Gábor Barabas M 1844

Barabás Miklós (1810 – 1898): hőgyészi Döbrentei Gábor (1785 – 1851) 1844-ben

Amikor a jónevű költő, Döbrentei 1844-ben gondos filológiai munkájának gyümölcsét cikksorozatban közzétette a Honderűben Visszamagyarosítás Pesten címen, melyben akkor 56 budai dűlőnév magyarosítására tett javaslatot, melyet Buda közgyűlése „az utolsó pillanatban”, 1847 június 11-én el is fogadott, és amelyet 8 napra rá Dűlőkeresztelő névvel az immár magyar nevét viselő Tündér-hegyen (korábbi nevén „Az Égbolthoz”, Am Himmel) a határozat felolvasásával és 150 fős víg lakomával ünnepeltek meg a névadó társaságában[1], nem is gondolt rá, mekkora fejtörést fog okozni nemes, tudós, és amint később bebizonyosodott, javarészt sikeres akciójával az utókornak. Bővebben…