A χαραδριὸς, kharadrios a mai görögben a lilefélék családjába tartozó bíbicet jelenti, de ehhez hosszú, érdekes utat kellett befutnia. Nekiugrunk.

bíbic
A χαραδριὸς, kharadrios a mai görögben a lilefélék családjába tartozó bíbicet jelenti, de ehhez hosszú, érdekes utat kellett befutnia. Nekiugrunk.
bíbic
Kategória: Állatok, Filozófia, Irodalom, Madarak, Művészetek, Szófejtő, Történelem, Természet, Természettudomány
Címke Antoninos Liberalis, Arany János, Aristofanes, Aristoteles, Benjamin Hall Kennedy, Conrad Geßner, Dionysios Periegetes, Edward Meredith Cope, Filadelfiai Dionysios, Francis Celoria, Friedrich Boie, Gaius Julius Hyginus, Gorgias, Hoefnagel mester, Id. Plinius, Károli Gáspár, Linné, Péterfy Jenő, Platon, Plutarkhos, Rotterdami Erasmus, Sokrates, William Geoffrey Arnott
Küldeni most mindenki az én Laelapsom akarja
(így hívták a kutyát). Köteléről régen akart már
elszabadulni, nyakával rég feszitette a fékét.
Még alig engedtük szabadon, már látni se tudtuk,
merre rohan. Forró fövenyen csak a lábnyoma látszott,
ő maga már tovatűnt. Sebesebben dárda sem illan,
megcsóvált szíjból a kavics sose száll sebesebben,
krétai ívről sem szökken sebesebben a vessző.
Domb magasul meredek csúccsal közepén a mezőnek;
fölsietek rá, hogy lássam különös rohanásuk;
már-már szinte fogoly, s a fogak közül illan el ismét,
úgy látszott, az a vad.
Ovidius (Kr.e. 43 – Kr.u. 17?): Átváltozások VII.
Devecseri Gábor (1917 – 1971) fordítása[1]
Zeus a maga bikahátán elrabolt Európát, vallja Pausanias Periegetes („Leíró”, 110? – 180?) Görögország leírása című műve IX. könyve 19. fejezetének 1. szakaszában, a beóciai Theba melletti Teumessosban rejtegette (amely város is, hegy is[2], így gyaníthatjuk, hogy inkább ez utóbbiban).
Kategória: Állatok, Irodalom, Művészetek, Szófejtő, Természet
Címke Antoninos Liberalis, Babits Mihály, Boios, Borges, Dante, Devecseri Gábor, Ferekydes, Hargitai György, Ovidius, Pausanias Periegetes
Nehéz elképzelnünk, hogy az akkor már befutott, az erős mezőnyben is egyik legnagyobb élő orosz zeneszerző, Csajkovszkij (1840 – 1893) mai füllel hallgatva lenyűgözően dallamgazdag műve, az 1875-76-ban komponált, a Moszkvai Nagyszínházban 1877-ben bemutatott Hattyúk tava nem aratott sikert. Bővebben…
Kategória: Állatok, Irodalom, Madarak, Művészetek, Szófejtő, Természet, Zene
Címke Antoninos Liberalis, Areus, Boios, Csajkovszkij, Devecseri Gábor, Drigo, E. T. A. Hoffmann, Gaius Julius Hyginus, Georg Matthias König, II. Lajos, Johann Matthäus Bechstein, Linné, Lortzing, Mogyeszt Iljics Csajkovszkij, Musäus, Ovidius, Petipa, Servius, Vaszilij Fjodorovics Gelcer, Vlagyimir Petrovics Begicsev, Wagner
Naiasok, mondják, forrást, mely már-már nem apad ki,
adtak a könnyének: s adhattak volna nagyobbat?
Mint a fenyő hasadott héjából csorran a gyanta,
s mint a kövér földből fröccsen felszínre a kátrány,
s mint ahogy olvadózik, ha tavasz szele érkezik enyhén
és süt a nap, hamar újra a víz, mit a tél befagyasztott:
így maga könnyeivé olvad szét phoebusi Byblis,
s fordul forrássá, mely még ma is abban a völgyben
hordja nevét habosan s mélyárnyú tölgyfa alatt fut.
Ovidius (Kr.e. 43 – Kr.u. 17?): Átváltozások, IX.
Devecseri Gábor (1917 – 1971) fordítása[1]
Byblis szomorú és tanulságos történetének váratlanul gazdag antik recepciója lepi meg a mai érdeklődőt. A családfa egy mélyebb ágán kell kezdjük.
Bővebben…
Kategória: Ó! keresztények..., Filozófia, Irodalom, Művészetek, Növények, Szófejtő, Történelem, Természet, Vallástörténet
Címke Antoninos Liberalis, Apollonios Rhodios, Aristoteles, Athéni Apollodoros, Bizánci István, Boios, Christian Peder Bianco Boeck, Cornelius Gallus, Devecseri Gábor, I. Nagy Szent Fotios, Konon, Nikainetos, Nonnos, Ovidius, Parthenios, Pierre Bayle, Theokritos
59 τοιόνδ᾽ ἄνθος Περσίδος αἴας
60 οἴχεται ἀνδρῶν
Αἰσχύλος (525 – 456 π.Χ.): Πέρσαι (472 π.Χ.)[1]
59 toiond’ anthos Persidos aias
60 oikhetai andron
Aiskhylos: Persai
59 Ilyenek Perzsia virágai,
60 az odaveszett férfiaké.
Aiskhylos: Perzsák
A 100 és 300 között alkotó Antoninos Liberalis átváltozási történetei közül, melyeket a Kr.e. 300 körül élt Boiostól vett át, a hetedikből különösen szomorú esetről értesülünk. Sem Boios, sem Antoninos Liberalis nem éri fel a mottónkban idézett Aiskhylos költőiségét, de valósággal tobzódnak az ἄνθος, anthos („virág”) / ἀνδρῶς, andros („férfi”) típusú szójátékokban.
Röviden szólva Autonoosnak (neve jelentése egy megfejtés szerint: „virágon csámcsogó”) jókora földbirtoka volt, rajta számos ménessel, ám földjét elhanyagolta. Azon haszonnövény bizony egy szál sem termett. Gyermekei nevét ehhez igazította. Elsőszülött fia, Herodios a földek erősen erodált állapotáról kapta nevét. Meg kell jegyezzük, hogy az erosio latin szó, amelyet azonban a görögök ismerhettek, így Boios is.
korinthosi oszlopfő medvetalpfűvel
csáté
Akanthos nevű fia, Akanthys nevű lánya a medvetalpfűről kapta nevét, a további fiúgyermekek közül Skoineos a csátéról, Anthos valamelyik virágról – ahogy az „antológia” is „virágfüzér”, „virágos kert”. Autonoos a lovak gondozását családjára – élükön feleségére – és egy szolgára hagyta. Az anya, Hippodameia neve nem véletlenül „lógondozó”.[2] Ám egyszer a legelőjükre nem eresztett lovak megvadultak és halálos támadást intéztek Anthos ellen. A szolga és az atya megkövülve figyelték a tragédiát, egyedül Hippodameia próbálta felvenni a küzdelmet, mindhiába. Ereje csekély volt a dühöngő lovak megfékezéséhez. De Anthos segélykiáltása az Olymposig hatolt. Zeus és Apollo megkönyörült és csodát tett. Az egész társaságot valóságos kis állatkertté, de legalábbis madárházzá változtatta. Bővebben…
Kategória: Állatok, Irodalom, Madarak, Művészetek, Növények, Történelem, Természet, Természettudomány, Vallástörténet
Címke Agathon, Aiskhylos, anthos, Antoninos Liberalis, Aristoteles, Boios, Claudius Aelianus, Francis Celoria, Id. Plinius, Johann Matthäus Bechstein, Pausanias Periegetes, Polygnotos, Sarkady János, Theognis
Leonardo da Vinci (1452 – 1519): Hölgy hermelinnel (1489-90) – a mester bizonyára nem látott hermelint
„»Bárki vagy is,« mondotta, »köszöntsed az asszonyom, örvendj:
argosi Alcmene megkönnyült, gyermeke megjött.«
Felpattan, kulcsolt kezeit szétnyitja riadtan
az, ki az áldott méh úrasszonya: s én szülök immár.
Hírlik, a megcsalt istennőt kinevette Galanthis,
az meg feldühödött, a leányt megfogta hajánál,
földön húzta. A lány fölkelne, de visszataszítja
ekkor, s két karját mellső lábbá alakítja.
Megmaradott virgonc természete, háta se veszti
régi szinét: pusztán más most, mint volt, az alakja.
S mert a szülő nőnek hazugul használt vala szája,
száján szül, s itt él palotánkban, mint azelőtt is.”
Ovidius (Kr.e. 43 – Kr.u. 17?): Átváltozások IX., Alcmene és Galanthis
Devecseri Gábor (1917 – 1971) fordítása[1]
Az állatok keletkezéséről (Περὶ ζῴων γενέσεως, Peri zoon geneseos) című munkájában Aristoteles (Kr.e. 384 – 322) maga hitetlenkedve, de a klazomenai Anaxagorasnak (Kr.e. 510? – 428) tulajdonítja azt a tanítást, hogy a menyét a száján át ad életet kicsinyeinek.[2] Alcmene Heraklest nehezen szüli meg, de szolgálólánya észreveszi Junót, amint kezeit térdén összezárva akadályozza Jupiter fattyának világra jövetelét. Amint mottónkban Ovidius leírja, csellel él úrasszonya érdekében, sőt, a becsapott istennőt ki is neveti. A büntetés nem marad el, a lányt a sértett Juno átváltoztatja. De mivé? Egyes források szerint macskává, mások szerint menyétté (ékes tanúságául, hogy efféle bizonytalanságok nemcsak szentek állattani besorolásakor léphetnek fel), bár ezúttal még gyík is felmerül.[3] Ovidius nem nevezi nevén Galanthis „utódállatát”, megfogalmazása mégis félreérthetetlenné teszi, hogy menyétre gondol, hiszen az állat, amelyről ír, Anaxagoras nézeteihez hűen a száján keresztül szül. A valamikor 100 és 300 között alkotó Antoninos Liberalis átváltozási története teljes egyértelműséggel menyétről ír ugyanebben a történetben.[4] Más népek fantáziáját, ha lehet, olykor még mélyebben megmozgatta a menyét. Bővebben…
Kategória: Állatok, Szófejtő, Természet, Természettudomány
Címke Antoninos Liberalis, Aristoteles, Devecseri Gábor, menyét, Ovidius
Olaus Magnus (1490 – 1557) lopakodó cselével, hogy a kiáltás és a síelés etimológiáját összekösse, már találkoztunk. Jóllehet ilyen kapcsolat nem létezik, feltűnő, hogy a régi magyar nyelv ismer egy „sí” igét, mely, hangutánzó módon, a „sív” tőből kiindulva, sivít értelmű szó, és amely a legkülönfélébb ma használatos szavak őse. Bővebben…
Kategória: Állatok, Madarak, Szófejtő, Természet
Címke A. A. Milne, Antoninos Liberalis, Boios, Linné, Miskolczi Gáspár, Olaus Magnus, vészmadár