Johan Christian Fabricius címkéhez tartozó bejegyzések

Írástudó lepkék

Ha mostanában, június-július táján Európa, Észak-Afrika és Észak-Ázsia erdeit, ligeteit vagy kertjeit barangoljuk, kis szerencsével megpillanthatjuk a tarka- vagy főlepkefélék családjához tartozó, elterjedt, de védelemre szoruló bűvös fajt, a c-betűs lepkét. Legalábbis a kora nyári rajzást, mert váltott ciklusú rovar, augusztusban újra kikel egy sorozat, mely áttelel. Nevét az imágó szárnyfonákján látható kicsi, de határozott nagy, nyomtatott C-betűről kapta. (Semmiképpen ne fogjuk meg, ötezer forintunk és egy szép élet bánhatja.)[1] Linné (1707 – 1778) 1758-ban foglalta A természet rendszerébe[2], amit ezúttal érdemes közelebbről is megvizsgálnunk:

Bővebben…

Reklámok

Újabb fényutak

Az ember a kövér lucernában taposott, s ment előre. Nyugodtan ment, nem gondolt arra, hogy a lucerna sír a csizmája alatt. A lucernaszárak letörtek a lépésre, s haldokolva hanyatlottak, de az ember ily csekélységre nem gondolt.

Móricz (1879 – 1942): A kutya[1] (1926 és 1933 között)

Az, hogy egy és ugyanaz a Vénusz bolygó jelentkezik az égbolton egyszer mint Esthajnalcsillag, görögül Ἓσπερος, Hesperos („este”), latinul mint Hesperus vagy Vesper, másszor mint Hajnalcsillag, Εωσφόρος, Eosforos („hajnalhozó”), illetve Eosphorus vagy Lucifer, a sátán tegnap vizsgált sorsára utaló frivol szóhasználattal nem „esett le” azonnal a görögöknek, ám a két hozzárendelt istenalak az idők során szép csendben összeolvadt.[2] Afroditével természetesen nem. A Földről nézve legfénylőbb bolygóra a Vénusz nevet csak a késő XIII. századtól kezdték használni[3], legalábbis mai ismereteink szerint. A napnyugtát kísérő Esthajnalcsillag neve alapján mondták a „nyugati” Itáliát a görögök, Hispániát a rómaiak Hesperiának. A latin szó indoeurópai eredetű, a wes-pero-, „este” gyökből fejlődött[4], latin folytatásából pedig a mi „vecsernyénk”.

Bővebben…

Minden zsezseg

Alles lebet,
Alles schwebet,
Alles reget sich.

James Thomson (1700 – 1748) – Gottfried van Swieten (1733 – 1803): Die Jahreszeiten. Frühling[1]

Mind él,
minden lüktet,
mindenek örülnek.

Az évszakok. Tavasz. Náray Máté fordítása[2]

Az élet lényegét a víg nyüzsgésben, lüktetésben, zsezsegésben megtaláló művészek ha a nagy jókedvet talán el is túlozzák, valami fontos, ősi emberi csodálkozást örökítenek meg. Maga a „zsezsegés” feltehetőleg a „zsizsegés”, a méhek „zümmögésével”, emberek „zsibongásával” rokon, alapjában tehát hangutánzó tájnyelvi szóból ered.[3] Ugyanez a zsizsegő hang hallatszik az ember szó szerint és átvitt értelemben is kis barátjának, a gabonáját és egyéb terményeit rontó zsizsiknek is a nevében. A szó szláv eredetű[4], szerbül például жижак, zsizsak, bár oroszul долгоносик, azaz „hosszúorrú”, vagyis „ormányos”. Nem véletlenül. A zsizsik általános értelemben az ormányosbogár-szerűek öregcsaládjának valamely faja, szűkebb értelemben egyetlen faj, a Lixus angustatus.

2-caliadne

Mind a nem[5], mind a faj[6] Johan Christian Fabricius (1745 – 1808) besorolása. Időnként megpróbálják kifürkészni, mire gondolhatott a nemnév kreációjakor. Kétségtelen, hogy a szerencsétlen sorsú Lixus, görögösen Lixos mitológiai alak[7], akinek anyjáról, latinos írásmódban Caliadnéről a busalepkék családjának egy faját[8] nevezték el, a névadó ez esetben (a találgatások szerint) nem ő. A latin lixus, „főtt” szóból indulhattak ki, amikor arra tippeltek, a nemnév jelentése „hamuval borított”, azaz „hamvas”.[9]

1-bogarak

zsizsik és gabonazsuzsok

Bővebben…

A pokol lepkéi és egy kis katarzis

1 kenkoAz Úr haragjának látványos megnyilatkozásával már foglalkoztunk:

És bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt az Úrtól az égből.[1]
1Móz19:24

A Vulgata megfogalmazásából világos, hogy a „kénkő” ként jelent, nyilvánvalóan vulkánkitörést idézve szemünk elé:

Igitur Dominus pluit super Sodomam et Gomorrham sulphur et ignem a Domino de caelo:[2]

John Wycliffe (1320 – 1384) bibliafordításában (egybevetve két különböző változatot):

Thanne (Therfor) the Lord reynede (vp)on Sodom and Gomor(re) brenstoon (brynston)[3] and fier, fro the (Lord fro heuene,)[4]

Amit ebben a rövid bevezetőben kiemelünk, az a brenstoon (brynston), vagy mai angol nyelven brimstone, azaz „kénkő”. A különféle alakváltozatok első szótagja a burn, „ég” szóból ered. A brimstone-t régebben terméskén megnevezésére használták, ma már csak biblikus értelemben (de fulmináns erkölcscsőszök stílusára ma is alkalmazzák a biblikus brimstone and fire kifejezést). Az azonosan képzett óskandináv brennusteinn és a német Bernstein [5] „borostyánkövet” jelentenek. A német szó bekerülésével a magyar nyelvbe már szintén foglalkoztunk. Bővebben…