Viktória királynő címkéhez tartozó bejegyzések

Kis hercegek égen-földön

A fenséges témákban utazó Rostand család egyik tollforgató tagja, Maurice miután a családi hagyományoknak fiúi készséggel akar engedelmeskedni és miután IV. Napoleon alakjával, mint drámai alakkal végzett, a messze multakban való elbarangolás után napjaink és történelmünk figurái után nyújtja ki bizony bizony gyönge drámaírói tollát.

Gyomai Imre (1894 – 1962): Az utolsó cár egy párisi szinpadon.
Korunk, 1929. november[1]

Nemrég emlegettük a fenséges témákban utazó Rostand család legjelesebb tagjának, Edmond (Eugène Alexis) Rostand-nak (1868 – 1918) hatfelvonásos verses drámáját, a II. Napóleonról 1900-ban költött Sasfiókot (L’aiglon).[2] Gyomai Imre nem mai helyesírással megírt hars kritikájában a méltán kevésbé ismert fiú, Maurice Rostand (1891 – 1968) még méltányolhatóbban elfeledett, IV. Napóleon címmel 1928-ban írt négy felvonásos verses drámáját érinti.
Bővebben…

Királyok két gyümölcse: mangosztán és mangó

Szentatyám, gyerünk, ne zavarjunk össze mindent. Vörösmarty kristálytiszta szavakkal elkérte Guttmanntól a gumiguttit. 

Karinthy (1887 – 1938): Tanár úr kérem (1916). Elkéstem[1]

Angkor romjai szerzetesekkel

Ian Nathaniel Lowman tanulmányában Kambodzsa korai történetének elemzésekor rámutat arra, hogy az Angkor központú kulturális-politikai közösség uralkodói a IX-XV. század között az isteni és emberi vonásokkal egyaránt felruházott mitikus hős, Kambu leszármazottainak tekintették magukat, országukat pedig ennek megfelelően Kambu leszármazottainak földje, azaz Kambujadesa néven emlegették.[2] Hosszú út végállomásaként a portugál Camboja és francia Cambodge alakok közvetítették az eredeti szót a mai országmegnevezésekhez.[3] Az ördögfűfélék családjába tartozó mangosztán nemzetség egyes fajainak, így a festő mangosztánnak vagy a malajálam മുണ്ട്, muntu neve alapján „mundunak” nevezett faj[4] narancssárgás-barnás gyantáját származási helyéről, Kambodzsáról nevezik gamboge-nak.[5] A faj tudományos neve Garcinia xanthochymus. A fajnév jól felismerhetően a görög ξανθός , xanthos, „aranysárga” és χυμός, khymos, „folyadék” összetételeként áll elő.[6] A buddhizmus egy ősi ága, a théraváda, szanszkritül स्थविरवाद, sthaviravada (a स्थविर , sthavira, „idős” és वाद , vada, „tan” összetételeként: „az idősök tana”, „az idősöktől tanult tan”[7]) Buddha szavai közül a középutat teszi meg tanítása legfontosabb elemének: azt a középutat, mely egyaránt távol tartja magát a túlzott élvezetektől és az önsanyargatástól.[8] Ez a középút egyben „arany középút” is: a théraváda szerzetesei köntösüket a gamboge meleg aranysárga színével színezik.

gumigutti és pora

De a gumiguttafa, a Garcinia gummi-gutta vagy újabb nevén Garcinia cambogia[9] gyantájából, a gumiguttiból (szó szerint  a latinból: „gumicsepp”) ugyancsak kivonnak sárga festékanyagot (és lakkot is készítenek belőle).[10] Egy forrásunk szerint (tévesen) a két név két külön fajt takar.  Bővebben…

X. Károly végnapjai, előzményekkel

XV. Lajos alatt füzértánc; a köztársaság alatt a nép; a császárságban ágyúk; a restauráció idején angolok, poroszok, kozákok; X. Károly alatt jezsuiták és szenteltvízhintő; 1830. júliusában utcakövek.

A Glaneuse (Tallózó) definíciója a politikáról a júliusi forradalom első évfordulóján[1]

Amikor Charles-Maurice de Talleyrand-Périgord (1754 – 1838) – ha ő volt az egyáltalán – a Bourbon-restaurációt elnézve kifakadt: semmit sem tanultak, semmit sem felejtettek![2], igazságtalan volt: a Napóleon (1769 – 1821) első, majd a száznapos visszatértét lezáró, végérvényes bukását is követő Bourbon-restauráció egyetlen figurájáról, X. Károlyról mondható el ez a szigorú verdikt. Bővebben…

Wagner és Windsor

MISTRESS QUICKLY

…The best courtier of them all, when the court lay at Windsor

Shakespeare (1564 – 1616): The merry wives of Windsor (1597 or before), II / 2[1]

FÜRGÉNÉ

…a legjava gavallér mind közül, a ki csak szokott az udvarral Windsorban mulatni…

A windsori víg asszonyok (1597 vagy előbb), II / 2.
Rákosi Jenő (1842 – 1929) fordítása[2]

Wagnert (1813 – 1883) nyilvánvalóan a legkellemesebb emlékek fűzték Windsorhoz. 1855-ben pénzgyűjtő útra ment Londonba, mely végül is nem bizonyult sikeresnek, már ami az expedíció célját illeti, de az a fejedelmi, sőt baráti fogadtatás, melyben része volt, és mely nagyon is segített reputációjának, bizonyára vigaszt nyújtott neki. Május 17-én Viktória királynő (1819 – 1901) és akkor legifjabb gyermeke, a szokás szerint valamelyik fiatal királyfinak kijáró „Albany hercege” cím későbbi viselője, a két éves Lipót (1853 – 1884) fogadta őt Windsorban. (Akkoriban a legfőbb monarchikus közfeladat az ország kulturális életének nyomon követése és lehetőség szerinti támogatása volt.)[3] Bővebben…

Kokin

… Huan-ti császár uralkodása alatt Ta Csin királya, Andun követeket küldött a határokon túlról Rinanon át… Ho-ti császár uralma alatt több követet is küldtek, akik tisztelő felajánlásokat is hoztak magukkal. Később a Nyugati Tartományok fellázadtak, és akkor ezek a kapcsolatok megszakadtak.

Fan Je (398 – 445): 後漢書, Hou Han Su, azaz A kései Han könyve

Fan Je történetíró idézett szavainak értelmét és hasznát akkor látjuk, ha felfrissítjük a benne szereplő nevek jelentését. Ho-ti császár (79 – 105) azzal tette magát emlékezetessé, hogy Caj Lun (50 – 121) közbenjárására állami támogatásban részesítette a papírgyártást.[1] Huan-ti (132 – 168) a  Han-dinasztia szétzilálódó, leszálló ágának kisebb jelentőségű császára volt.[2] Ta Csin a Római Birodalom, Andun Marcus Aurelius császár (121 – 180). Rinan a mai Vietnam középső régiója volt. Fan Je könyve a Han dinasztia 6 és 189 közti időszakát fogja át. De ezekről a kapcsolatokról más régi kínai források is beszámolnak. Bővebben…

A XX. század első napja: hajnal és alkony

1 Curraghmore

vidravadászat 1901-ben (Curraghmore, Írország)

A XX. század első napján a brit hadsereg látványosan ünnepelte Írországban az Egyesült Királyság megalapításának centenáriumát.[1] A brit korona területi zsugorodásának hosszú folyamatában Írországot, vérrel-verejtékkel, 1922-ig tudták tartani, az Ír Szabadállam kikiáltásáig. Az Egyesült Királyság történetében ez a (keddi) nap azonban más ünnepi események miatt is nevezetes. Bővebben…

A pintytől a bivalyig (… és mind hitetlen)

1 Kaffer_folyo_D_Afrika

Dél-Afrika, Kaffer folyó

Az arabnak a hitre számos szavuk van, a „hitetlenség” szavuk azonban ezekből le nem vezethető, nem azokból képzett önálló alak: كفر, kufir. A „hitetlenkedik”, „nem hisz” ebből eredően كَفَرُوا, kafarū. Ez a szó, érthetően, számtalan Korán-szúrában megjelenik.[1] A كافر, kafir a hitetlent jelenti. A szót előbb a „nem muzulmánra” alkalmazták, ám az ottomán időkben kizárólag a keresztényekre. Forrásunk szerint angol misszionáriusok 1792-től a kaffir, „kaffer” szót bantu négerekre alkalmazták, később pedig a jelentés átterjedt általában dél-afrikai négerekre. A szó később éppoly sértő csengésűvé vált, mint a „nigger”.[2] A helyzet azonban nem ennyire egyszerű. Bővebben…

Viktória-kori aktok

The Nymph of the Severn

There is a gentle nymph not far from hence
That with moist curb sways the smooth Severn stream.
Sabrina is her name, a virgin pure;
Whilom she was the daughter of Locrine,
That had the sceptre from his father Brute.

Severn nimfája

Nem messze innen nyájas nimfa él,
Simavízű Severn hullámain.
Tiszta szűz, Sabrina az ő neve,
Ősi Locrinus szép leánya, ki
Jogarát Brutus atyjától vette.

John Milton (1608 – 1674): Comus[1]

„Essünk” gyorsan túl ezeken a bebugyolált zongoralábakon, bevezetésül.
Az első, ami az eszünkbe jut a viktoriánus kor prüdériájáról, az az, hogy még a zongoralábakat is körbefáslizták, férfiszemeket megóvandó a bűnös asszociációkat kiváltó látványtól. (Képletesen, a viktoriánus kort realisztikusan bemutató érvek hatalmas tömege alatt nyögő angol társadalomnak ez már csak ötödikként jut eszébe Viktória koráról.[2]) Ezzel szemben az igazság az, hogy Frederick Marryat (1792 – 1848) angol író 1839-ben kiadott Diary in America; With Remarks On Its Institutions (Amerikai napló – észrevételekkel az amerikai intézményekről) című útinaplójában egy amerikai lányneveldében szerzett tapasztalatai között sorolja fel a pedagógiai célból fodros kis harisnyákba burkolt zongoralábakat. Tehát: Amerikában, egyetlen lányneveldében, nem bizonyított szándékkal. Ám éppen mivel a viktoriánus Anglia előszeretettel élcelődött Amerika finomkodásain, a sajtó felkapta az esetet. A XX. században félig jól értesült angol színpadi szerzők aztán a Viktória-kori Anglia „leleplezéseként” hasznosították Marryat amerikai észleletét.[3]  Bővebben…