Darwin címkéhez tartozó bejegyzések

A füsskaták és a mitológia

A katicabogárfélék (Coccinellidae) családja olyan sikeres, hogy csak egyetlen fajuk, a hétpettyes katicabogár is teljesen belepi a Földet, az Északi sarkkört és az Antarktiszt leszámítva.[1] Az alapszót, a katicabogarak nemének nevét, a Coccinellát[2], „skarlátpiroskát” Linné (1707 – 1778) vezette be, amint erről már beszámoltunk. A katicabogárfélék „sokszínűségét” mutatja, hogy a családot az entomológusok kénytelenek voltak alcsaládokra bontani. Egy forrásunk szerint ezek a következők: szerecsenkata-formák, félbödeformák, katicaformák, bödeformák, szerecsenböde-formák, ortáliaformák, kerekbödice-formák, soroslótiszformák. Elriasztásul pirossal szedtem az illegitim alcsaládneveket, amelyeket magam fordítottam a megfelelő névadó fajok hivatalos neve[3] alapján, már amennyiben találtam ilyent. Bővebben…

Reklámok

A földigiliszta; néhány rokona, néhány nyelvrokona

Életfeltételeikhez a humuszban gazdag föld nem elegendő; az ilyen talajon is korhadó növényi részek után kutatnak s ha ilyet nem találnak, akkor táplálékukat maguk készítik elő, amennyiben ami szerves testet csak elérhetnek, mindent beráncigálnak földalatti járatukba. Mindenki tudja, hogy azokat a szalmaszálakat, tollakat, leveleket, papíroscsikokat, melyeket az ember a reggeli órákban az udvar, vagy a kert földjébe betűzdelve lát, az éj folyamán a földigiliszta cipelte búvóhelyének bejáratába.[1]

Werner Friedrich Hoffmeister (1819 – 1845): Die bis jetzt bekannten Arten aus der Familie der Regenwürmer (A gyűrűsférgek családja eddig megismert fajai, 1845). Gen. 1. Lumbricus. 1) Lumbricus Agricola. (1. nemzetség: Lumbricus. 1. Lumbricus terrestris)[2]A földigiliszta-félék családjába tartozó Lumbricus nemzetségnevet Linné (1707 – 1778) vezette be. Úgy gondolják, a szó a latin lumbus, „ágyék” szó képzésével keletkezett.[3] (Hangulatukban valóban van valami rokon.) Magát a lényegében csak Európában és Észak-Amerikában élő „közönséges” földigilisztát Linné Lumbricus terrestrisnek, „földi ágyékosnak” keresztelte el, de a gyűrűsférgek nagy tudósa, a szanitécként a csatamezőn fiatalon meghalt Hoffmeister a fajt Lumbricus Agricolaként („termőföldi ágyékosként”) emlegeti.[4] (Rögtön meg kell jegyezzük, hogy a kedves közvetlenséggel megírt könyvét halála után alaposan átfogalmazták, és az 1848-as kiadásban a fenti epizód már nem szerepel.[5]) Ugyanakkor, néhány olyan forrással ellentétben, amelyek címét biztonsági okokból inkább nem adom meg, nincs Lumbricus terrestris agricola névre hallgató alfaj.[6] Hoffmeister megfogalmazásával szemben ma már nem családnak, hanem törzsnek tekintjük a gyűrűsférgeket. Bővebben…

Repcelepke száll virágra: a csókváltás bonyodalmai

Szerencsénkre, hiszen jobb érzés szép nevű élőlényekbe botlani, mint közömbös nevűekbe, a görög mitológia nemcsak Vactor Tousey Chamberst (1830 – 1883) indította névadásokra (mint legutóbb láttuk), hanem, mondhatni, boldog-boldogtalant, ha ugyan elképzelhető boldogtalan biológus egyáltalán. Πιερίς, pieris a nimfák egyik csoportneve volt az ógörögben „eredeti”, Olympos alatti lakhelyükről, a Pieria-síkságról, ahonnan egyes vélemények szerint „felköltöztek” a beóciai Parnasszusra[1], de közelebb járhatunk az igazsághoz, ha efféle vándorutakat nem tételezünk fel, hanem elfogadjuk a feltételezést, hogy a múzsáknak több kultikus centruma is lehetett[2].

Raffaello (1483 – 1520): Parnasszus (1511)

Erről a szent helyről adta tudományos nevét[3] a hangafélék családjába tartozó babérhanga-nemzetségnek David Don (1799 – 1841) skót botanikus[4] és a fehérlepke-családba tartozó fehérlepke-nemzetségnek Franz von Paula Schrank (1747 –1835) jezsuita atya, kora kiemelkedő entomológusa[5]. Ezúttal ez utóbbiak sarjaival fogunk foglalkozni. Bővebben…

Japán történelem rákokkal

Kanmu

A Heian-kor azzal vette kezdetét, hogy Kanmu (737 – 806) császár 794-ben Heiankjót (a mai Kiotót) tette meg Japán fővárosának. Uralma alapvető változást hozott Japán társadalmában: lazítva, de nem megszakítva kapcsolatait a buddhizmussal a ritszurióra (ritsuryo), azaz a Kínától átvett, konfuciánus alapokon nyugvó kormányzási rendszerre[1] tért át.[2] 平安, Heian jelentése: béke. Ám a békésen indult kor a legdurvább polgárháborúba torkollt.

Bővebben…

Orchideák

Látva a kosborgyökeret, nem hasonló az a férfi nemi szerveihez? Ennek megfelelően… helyreállíthatja egy ember férfiasságát és szenvedélyét.

Paracelsus (1493? – 1541)[1]

Orkhis egy szatír és egy nimfa gyermeke volt, aki egy Bakkhos-ünnepségen nem bírt magával, és erőszakot próbált tenni az egyik papnőn. Vadállatok martalékául esett bűnhődésképpen, darabokra esett testéből fejlődött ki az orchidea. (Látni fogjuk, pontosan melyik testrészéből.) Kiábrándító gyanú ébred bennünk, hogy az orchidea valóban csodálatos darwini fejlődése másképp zajlódott a valóságban, ugyanis a történetnek nincs antik forrása, és a legrészletesebb átváltozás-nyilvántartások sem tudnak róla.[2] Az ifjú neve a görög „here”, azaz ὄρχις, horkhis szó. A nyelvtudomány sem támasztja alá az átváltozási történetet: a görög szó eredetéül az azonos jelentésű indoeurópai herghi- gyököt jelöli meg.[3] Bővebben…

Újabb égi tünemény: a Meidinger-tárcsa

Festetlen ernyőt látok nyoszolyámból,
a kék függönnyel szembe kályha lángol.
Unokám olvas nékem csöndes estén,
melegitik a szolgáim leveském.
Még verset írok, tollam fürge, friss,
pénzem csörög, jut patikára is.
Ha vége e sok balgaságnak, alszom
a vánkoson, Délnek fordítva arcom.

Po Csü-ji (772 – 846): Elégedettség
Kosztolányi Dezső (1885 – 1936) fordítása[1]

Johannes Heinrich Meidinger (1831 – 1905)

a Meidinger-féle elem egy alakja: ballon-elem

Johannes Heinrich Meidinger fizikai és kémiai ismeretét nem kisebb tudományos nagyságtól mint Justus von Liebig bárótól (1803 – 1873) szerezte. Egyetemi tanulmányainak végeztével pedig egy másik kiemelkedő egyéniség, Robert Wilhelm Eberhard Bunsen (1811 – 1899) munkatársa lett Heidelbergben. 1859-ben fejlesztette ki a Meidinger-féle elemet, melynek különösen jó hasznát vették távírdákban és vasútállomásokon.
A galvánelemek kultúrtörténetének kezdeti szakában sok nehézséget okoztak a vegyi átalakulás során keletkező abrazív melléktermékek, például a nitrogén-dioxid, NO2, korabeli magyar nevén alsalétromsav[2]. Ezek megfelelő kivédésére számos megoldás született. Meidinger a salétromsavat teljesen kiiktatta, az általa alkalmazott megoldás során keletkező nagy fajsúlyú rézgálic-oldatot egyszerű gravitációs elvvel ülepítette.[3]
Meidinger 1864-ben hagyott fel egyetemi pályájával különféle állami megbízatások kedvéért. A Kereskedelmi Minisztérium felkérésére műszaki könyvtárat alapított, kiállítások, konferenciák szervezésével fontos missziót teljesített a német ipar fellendítésében.[4] Bővebben…

Rovartudósok fullánkjai

1-bayonne

Bayonne

Bayonne francia város nevének -onne végződése általános felfogás szerint a baszk on, „jó” szóból származik. Az első tagról van, aki azt mondja, a latin baia, „öböl” szóból ered (amiből az angol bay is)[1], van, aki szerint ez is baszk, az ibai, „folyó” szó származéka.[2] Ha nem is esik egybe a két magyarázat, nincsenek nagyon messze egymástól.

2-bayonne_s

bayonne-i sonka és nemes küzdőfele, a bajonett

Bayonne-nak köszönhetjük a bayonne-i sonkát és így az ahhoz szükséges vágó-szerszámot, a bajonettet is, sőt, a majonéz számtalan etimológiájának egyike is arra alapoz, hogy hangtévesztéssel alakult ki a szó, melynek valójában „bajonéznek” kellene lennie.[3]

3-majonez

majonéz – bajonéz?

Spanyol földön több Bayona is van vagy volt, így a Madridtól délre eső, ahhoz közeli Bayona de Tajuña, azaz a Tajuña folyó menti Bayona is, melyet hosszú, de keserves története alatt számtalanszor leromboltak, összefüggésben azzal is, hogy fontos római hadi út mentén emelkedik.[4] Sok neve volt, minden bizonnyal az ott élő népek neveinek megfelelően: Tarbelli, Oeaso, Aguae Augustae, Tituacia és Titulcia.[5]

4-titulcia

5-goya_ferdinand_vii-1815

Goya (1746 – 1828): VII. (Óhajtott) Ferdinánd (1784 – 1833) királyi palástban (1815)

Itt kisebb visszaélést követek el, ugyanis a felsorolt nevek egyike éppen a mai név is, amely a Bayona de Tajuñát 1814 óta váltja fel, a francia kivonulást követően. Akkor ugyanis, talán a „franciás” hangzásra tekintettel is, a sokáig francia rabságban sínylődő VII. (Óhajtott) Ferdinándot meggyőzték, hogy a hiteles név Titulcia, méghozzá Titus Liviusról (Kr.e. 59 – Kr.u. 17) elnevezve tiszteletből. Ez ugyan nem valószínű, a király mégis „visszaadta” a nevet, sőt, a környező tartományt is Titulciának nevezte el.


Ezek után joggal vethető fel a kérdés, hogy Francis Walker 1864-ben miért adta a pamacsosszövők családja egy nemének a Titulcia nevet.[6] Félő azonban, hogy egy sajátos okból ezt sosem fogjuk megtudni. (Ignoramus et ignorabimus.) Bővebben…

Félszegúszók

1 Duynen

Duynen (1628 – 1680?): Csendélet

Darwin (1809 – 1882) A fajok eredete (1859) harmadik kötetében  beszámol a félszegúszó halak különféle fajairól („változatairól”), így a nagy rombuszhalról, melyek egyik szeme a test másik oldalára „átcsúszott”. Darwin tudomása szerint a rombuszhalak baloldala hordozza a szemeket, a többi félszegúszó a jobb oldalon lát mindkét szemével.[1] Különös módon éppen a darwinizmus ellenfelei láttak ebben kapaszkodót. Képtelenség, úgymond, túlélésre képes átmenetet találni a szemüket a két oldalukon hordó állatok és azok között a fajok között, melyek, igaz, kitűnően, elboldogulnak az egyik oldalukon összegyűlő szemeikkel. Mi előny is származhat egy félig átcsúszott szemből? (Túl a kétségtelen esztétikai nehézségeken.) Az antidarwinizmus ellenfelei azonban csattanós válasszal szolgáltak. Bővebben…

Széljegyzet a kontraszelekcióról

Felfoghatjuk a kontraszelekciót mint a szelekció ellentétét? Aligha. Minél összetettebb egy fogalom, annál kevésbé világos, mi az „ellentéte”. (A fehér ellentéte – hagyományosan, esetleg – a fekete, de mi a fehér angóramacska ellentéte?) Ettől függetlenül valahogy mégiscsak meg kell ragadjuk az értelmét. Bővebben…