Pausanias Periegetes címkéhez tartozó bejegyzések

A világot fenyegető hajsza

Küldeni most mindenki az én Laelapsom akarja
(így hívták a kutyát). Köteléről régen akart már
elszabadulni, nyakával rég feszitette a fékét.
Még alig engedtük szabadon, már látni se tudtuk,
merre rohan. Forró fövenyen csak a lábnyoma látszott,
ő maga már tovatűnt. Sebesebben dárda sem illan,
megcsóvált szíjból a kavics sose száll sebesebben,
krétai ívről sem szökken sebesebben a vessző.
Domb magasul meredek csúccsal közepén a mezőnek;
fölsietek rá, hogy lássam különös rohanásuk;
már-már szinte fogoly, s a fogak közül illan el ismét,
úgy látszott, az a vad.

Ovidius (Kr.e. 43 – Kr.u. 17?): Átváltozások VII.
Devecseri Gábor (1917 – 1971) fordítása[1]

Zeus a maga bikahátán elrabolt Európát, vallja Pausanias Periegetes („Leíró”, 110? – 180?) Görögország leírása című műve IX. könyve 19. fejezetének 1. szakaszában, a beóciai Theba melletti Teumessosban rejtegette (amely város is, hegy is[2], így gyaníthatjuk, hogy inkább ez utóbbiban).

Bővebben…

Reklámok

Abaris nyila

A nagy Nyíl útján, meg nem állva,
Hitesen és szerelmesen,
Förtelmeit egy rövid Mának
Nézze túl a szemem.

Ady Endre (1877 – 1919): Új s új lovat (1914-15)[1]

A nagy Nyíl, mely ki-kilövi alólunk a lovakat, mégis irányt szab nekünk, az élet maga, melyet, Søren Aabye Kierkegaard (1813 – 1855) szavával, előrefele élünk, de csak visszafele érthetjük meg[2].
Kierkegaard kutatói sokat megtudnak a filozófus nem kiadásra szánt munkafüzeteiből, melyekben a nagy művek vázlatai, előmunkálatai is helyet kaptak. Kierkegaard jegyzetfüzetekbe dolgozott, melyek címlapjára kettőzött nyomtatott betűket írt. Dánul ezeket Journalenekenek mondják, ami annyit tesz, „feljegyzések” vagy „jegyzetfüzet”, és az angolszász irodalomra hull a leiterjakab szégyene, amikor ezt angolra Journalsként (kvázi „folyóirat”) fordítják. Ezek egyikében találjuk a következőt:

Naar man har een Tanke, men en uendelig, da kan man bæres af den hele Livet igjennem, let og flyvende, ligesom Hyperboræeren Abaris, der baaret af en Piil, bereiste hele Verden
Herodot IV, 36

JJ32[3]

Egy embert, akinek egyetlen gondolata van, de az végtelen, az végigviheti őt egész életén át, könnyen és gyorsan, akár csak a hüperboreaszi Abaris, aki egy nyílon hatolt végig a Földön.
Herodotos IV / 36

Három lehetőség bontakozik ki. Kierkegaard vagy nem nézte meg a hivatkozott helyet, vagy megnézte és félreértette, vagy Herodotos (Kr.e. 484? – 425) szavai keverednek benne egyéb olvasmányélményeivel. A Történelem idézett helyén ugyanis ez áll:

Mindezt a sokat mondtam el a hüperboreasziakról, és legyen ennyi elég; ennek megfelelően aztán nem is mesélem el Abaris mítoszát, aki állítólag hüperboreaszi volt, és nyilát végigvitte a világon, miközben nem vett ételt magához.[4]

Herodotos szerint tehát Abaris vitte a nyilat és nem megfordítva. Nem jelentős a különbség, de ki kell elégítsük feltámadt érdeklődésünket Abaris és mítosza iránt.

Bővebben…

Liberális antológia

59 τοιόνδ᾽ ἄνθος Περσίδος αἴας
60 οἴχεται ἀνδρῶν

Αἰσχύλος (525 – 456 π.Χ.): Πέρσαι (472 π.Χ.)[1]

59 toiond’ anthos Persidos aias
60 oikhetai andron

Aiskhylos: Persai

59 Ilyenek Perzsia virágai,
60 az odaveszett férfiaké.

Aiskhylos: Perzsák

A 100 és 300 között alkotó Antoninos Liberalis átváltozási történetei közül, melyeket a Kr.e. 300 körül élt Boiostól vett át, a hetedikből különösen szomorú esetről értesülünk. Sem Boios, sem Antoninos Liberalis nem éri fel a mottónkban idézett Aiskhylos költőiségét, de valósággal tobzódnak az ἄνθος, anthos („virág”) /  ἀνδρῶς, andros („férfi”) típusú szójátékokban.
Röviden szólva Autonoosnak (neve jelentése egy megfejtés szerint: „virágon csámcsogó”) jókora földbirtoka volt, rajta számos ménessel, ám földjét elhanyagolta. Azon haszonnövény bizony egy szál sem termett. Gyermekei nevét ehhez igazította. Elsőszülött fia, Herodios a földek erősen erodált állapotáról kapta nevét. Meg kell jegyezzük, hogy az erosio latin szó, amelyet azonban a görögök ismerhettek, így Boios is.

korinthosi oszlopfő medvetalpfűvel

csáté

Akanthos nevű fia, Akanthys nevű lánya a medvetalpfűről kapta nevét, a további fiúgyermekek közül Skoineos a csátéról, Anthos valamelyik virágról – ahogy az „antológia” is „virágfüzér”, „virágos kert”. Autonoos a lovak gondozását családjára – élükön feleségére –­ és egy szolgára hagyta. Az anya, Hippodameia neve nem véletlenül „lógondozó”.[2] Ám egyszer a legelőjükre nem eresztett lovak megvadultak és halálos támadást intéztek Anthos ellen. A szolga és az atya megkövülve figyelték a tragédiát, egyedül Hippodameia próbálta felvenni a küzdelmet, mindhiába. Ereje csekély volt a dühöngő lovak megfékezéséhez. De Anthos segélykiáltása az Olymposig hatolt. Zeus és Apollo megkönyörült és csodát tett. Az egész társaságot valóságos kis állatkertté, de legalábbis madárházzá változtatta. Bővebben…

Tintahal-történet

És ki a Külléné alján élt, Arkadiában,
Aipütiosz sírjánál, hol jó harcosok élnek

Homeros (Kr.e. VIII.sz.): Iliász, II.
Devecseri Gábor (1917 – 1971) fordítása[1]

Nemrég írtunk a Tethys-Okeanos titáni testvérpár nászáról. Az ennél is nevezetesebb, sőt látványosabb nászról a hasonló nevű néreisz, Thetis és Peleus között az újkor kultúrája szívesebben és gyakrabban emlékezik meg.

1-jordaens

Jordaens (1593 – 1678): Peleus és Thetis násza (1636)

Bővebben…

A fóka rejtélyes keletkezése, avagy Ovidius trükkje

Háta mögött meg Cephisos sír, mert unokáját
puffadozó-testű fókává tette Apollo

Ovidius (Kr.e. 43 – Kr.u. 17?): Átváltozások VII.
Devecseri Gábor (1917 – 1971) fordítása[1]

1-mediterran-baratfoka

mediterrán barátfóka

Amint többé-kevésbé feltételezhető, Odysseus esetlegesen vér szerinti atyja, Sisyfos patinás családfája egyenesen Khaosig kúszik fel, bár azt, hogy Odysseusnak apja lenne, Pausanias Periegetes („Leíró”, 110? – 180?) kimondatlanul is elvitatja, amikor gyermekei felsorolásakor kihagyja őt a Görögország leírása II. könyvében Korinthos bemutatásakor. Sisyfos egyik fia a Leíró által elismert négyből Ornytion, Bővebben…

A mantikór élete és a halál

1 Manticore_Rochester_Bestiary

mantikór a Rochesteri Bestiáriumban (1230–40 körül)

Az első ismert leírást a mantikórról a feltehetőleg hadifogolyként Perzsiába hurcolt, ott orvosként II. Artakhsasja, azaz II. Artaxerxes Mnemon („Jó”) (Kr. e. 453 – Kr. e. 358) udvarában szolgáló knidosi Ktesias (Kr.e. 416? – ?)[1] Indiáról szóló könyvében olvashatjuk I. Nagy Szent Fotios (810? – 893?) Myriobiblionban („Könyvek miriádjában”) megírt összefoglalójának közvetítésében. Bővebben…

Mustáros-hagymás vaddisznó

Σίναπυ δὲ ὅτι σίνεται τοὺς ὦπας ἐν τῇ ὀδμῇ, ὡς καὶ τὸ κρόμμυον ὅτι τὰς κόρας μύομεν.
(Sinapy de oti sinetai tus opas en te odme, os kai to krommyon oti tas koras myomen.)

Athenaios Naukratios (Kr.u. II.sz.?): Δειπνοσοφισταί (Deipnosofistai, Asztali filozófusok), IX.[1]

Másfelől a σίναπιt (sinapi, mustár) azért nevezik így, mert bántja (σίνεται, sinetai) az arcot (ὦπας, opas) a szagával, amint a hagymát (κρόμμυον, krommyon) meg azért nevezik így, mert behunyjuk (μύομεν, myomen) tőle a szemünket (κόρας, koras).

1 mustaros vaddiszno

mustáros-hagymás vaddisznó

Tegnapi rövid krommyoni összefoglalónk folytatásául (kiegészítéséül) nézzük meg magának a térségnek, Krommyonnak a szóeredetét. Az egyik magyarázat az, hogy a hely neve a hagyma korai termesztésére utal, lévén a hagyma ógörögül κρόμμυον, krommyon.[2] A Görögország leírása II. könyve 1. fejezetének 3. szakaszában Pausanias Periegetes („Leíró”, 110? – 180?) egészen más álláspontra helyezkedik. Véleménye szerint a területet Poseidon egyik fiáról, Kromusól keresztelték el.[3] Poseidon 127 igazolt és 10 feltételezett gyermekének „hivatalos” listáján Kromus valóban szerepel (Krommyon névadójaként)[4] – a listáról kihúzom Theseus nevét, mert csak nagyapja, Pittheus terjesztette róla ezt a családi kapcsolatot Plutarkhos (46? – 127?) szerint –, se ennek az etimológiának, se magának Kromusnak a nyomát nem lehet fellelni a görög kultúrkincsben. Ez a mesélő kedvéről ismert Pausanias Periegetesre a gyanú árnyékát veti. Az mindenesetre feltűnő, hogy a nála jó két emberöltővel korábban alkotó Plutarkhos egy olyan embernek tulajdonítja ugyanennek a térségnek a megtisztítását szörnyektől és rablóktól, nevezetesen Theseusnak, akinek szintén poseidoni származását híresztelték.[5] De térjünk rá a κρόμμυον, krommyon mint köznév, azaz a „hagyma” szó eredetének vizsgálatára. Bővebben…

A légy urai

1 selymes_doglegy

selymes döglégy

Küzdelmünk a legyekkel már emberi létünk előtt megkezdődött; annak tudatos megértése, hogy a légytől fertőzéseket is elszenvedhetünk, szintén elég régi keletű. Id. Plinius (23 – 79) A természet históriája című, általunk is sokszor idézett munkájában beszámol légyrajok okozta pestilenciáról.

Jegyezzük meg, hogy a pestilencia ugyan a későbbi századok pongyola „nyelvfejlődése” következtében pestist is jelentett, valójában a latin eredeti értelem szerint pestilis, pestisszerű megbetegedés[1], meglehetősen tágan értve, így a maláriát („rossz levegő” okozta betegséget) is ideszámítva.

Id. Plinius ugyanott arról is beszámol, hogy az eleaiak a fertőzést hordozó légyrajok ellen hathatós segítséget találtak Myacoris – Myiagros – Myiakores („Légyűző”, „Légykapó”) istenben – amennyiben az isten elfogadta könyörgésüket, a legyek azonnal elpusztultak.[2] (Az elfogadás egyetlen tudományos jele a légyraj pusztulása volt.) Bővebben…

Égből növő fák

Nincs még egy olyan természettudományos igazság, mint az evolúció, amelynek gondolata ekkora rettegést váltott ki – sokakból mind a mai napig  – , és ehelyett különféle mitológiák inkább devolúciós elméleteket „dolgoztak ki”, számos állat és növény eredetét magára a bűnös, megtévedt emberre vezetik vissza. Átfutunk néhány fává válási történeten.

Bővebben…