Napóleon címkéhez tartozó bejegyzések

Források forrásai és Mátyás király tárcsapajzsa

Az úr 889. évében a magyaroknak vad és minden baromnál kegyetlenebb népe, melyről századokon át nem hallottak, és melyet nem is említettek, kitört Scythiából és a mocsarakból, melyeket a Thanais kiöntései a végtelenig terjesztenek… Nem emberek, hanem vad állatok módjára élnek. Az a hir felőlük, hogy nyers hussal élnek, vért isznak, a foglyok szivét feldarabolva gyógyszer gyanánt falják, nem ismernek könyörületet, nem indítja meg őket az irgalom. Hajukat bőrig leborotválják. Ennek a gonosz nemzetnek kegyetlensége pusztította el nemcsak a mondott tartományokat, hanem legnagyobb részében az itáliai királyságot is.

Prümi Regino (842? – 915): Chronica (Krónika, 907-908)
Szilágyi Sándor (1827 – 1899) közlése (1894-1898)[1]

Az I. századi mester, Pompeius Trogus Világkrónikája, teljes címén Historiae Philippicae et Totius Mundi Origines et Terrae Situs, azaz A filipposi történelem és az egész világ története, valamint a Föld tájai negyvennégy könyve ugyan mindenestül elveszett, de fennmaradt a II., III. vagy IV. században élt történetíró, Marcus Iunianus Iustinus ebből készült kivonata, a Historiae Philippicae, A filipposi történelem. Budai Ézsaiás (1766 – 1841) fanyalgását már olvastuk erről. Iustinus munkáját veszi alapul időben közel, de tőlünk földrajzilag távol Prümi Regino apát mottónkban idézett Krónikájában akkor, amikor a magyarok származási területének népeiről ír. A feltehetőleg Kálti Márk (XIV. sz.) által 1360 körül írt Chronicon pictum, azaz a Képes Krónika a rovásunkra elfogult műből mégis sokat átvesz.[2] Thuróczi János (1435? – 1489?) nemcsak az általunk többször is idézett Cremonai Liudprandra (920? – 972?), hanem, sőt elsősorban, a Képes Krónikára támaszkodik az 1488-ra befejezett Chronica Hungarorumban (A magyarok krónikája), és szinte a kezéből veszi át a stafétabotot még ebben az évben a javarészt Thuróczi ismereteit felhasználó Bonfini Antal[3] a csak 1497-re befejezett Rerum Hungaricarum decadesben (A magyar történelem tizedei).[4]

Bonfini Antal (1427? – 1505?)

Nagyon hosszú sora van tehát a magyarországi reneszánsz krónika hagyományainak és forrásainak. Bonfini világosan felismerhető módon Livius (Kr.e. 59 – Kr.u. 17) módszerével él: a tények (vagy ténynek képzelt történetek) után sorol fel okulásul csodás jelenségeket, melyek a nép ajkán születtek a történtek magyarázatául vagy kiegészítéseképpen. Így jár el Mátyás király (1443 – 1490) bécsi végnapjainak és halálának ismertetésekor is a Negyedik tized VIII. könyvének 38. fejezetében. Alaposságában még „Mátyás madarának”, a hollónak megváltozott viselkedéséről is beszámol (eltűnt Budáról, de feltűnt Fehérváron), a temetés részleteiről azonban szemmel láthatóan nem rendelkezik közvetlen ismeretekkel.[5]  Bővebben…

Reklámok

Kifacsart szállóigék

Már foglalkoztunk kifacsarodott szállóigékkel. Hozzáillesztünk eddigi sovány gyűjteményünkhöz még három tudatosan vállalt kifacsarást, mindet az érett Nietzsche (1844 – 1900) részéről. Ha valaki a szócsavarásokat baljós előjelként tekinti a szócsavaró elméjének jövőjére nézve, a tudomány által alá nem támasztott nézetet vall, de esetünkben mégis rátapintana a szomorú igazságra. Nietzsche első két idézendő műve „utolsó békeévében”, 1888-ban íródott, amennyire egy súlyos fejfájásokkal, hányingerrel, szédüléssel és szegénységgel zsúfolt, alapvetően szomorú és magányos időszak tekinthető egyáltalán békésnek. Messziről indulunk. Bővebben…

Újabb szerencsétlenkedések (az északi szajkó)

Az infaustus latin szó egyszerre jelent szerencsétlent és vészt hozót.[1] A „kedvezőnek lenni” jelentésű bhhu-eh- ‎indoeurópai gyökből fakad a latin faveo, „támogatom”[2], ebből pedig a faustus, „kedvező”, „szerencsés”[3]. 2-jayAz élővilágban számos faj neve, így a varjúfélék családjába tartozó északi szajkóé, a Perisoreus infaustusé is. Bár Európa északi felét és Ázsia tajgáit nagy területen belakja, mára már védelemre szorul.[4] Bővebben…

Bevezetés és változat: megint baj van Sztravinszkijjal

And the star-spangled banner in triumph shall wave
O’er the land of the free and the home of the brave.

És a csillag-sávos lobogó diadallal szárnyal
A szabadok földjén, bátrak otthonán.

Francis Scott Key (1779 – 1843) versének refrénje (Csillag-sávos lobogó, 1814)[1]

1812-ben az Egyesült Államok hadat üzent Nagy-Britannia és a felségterületéhez tartozó Kanada ellen. Egyik forrásunk első és legfontosabb okként a Nagy-Britannia álta életbe léptetett kontinentális zárlatot jelöli meg, mely veszélyeztette az Egyesült Államok gazdasági érdekeit Európában. Az értesülés valószínűségét csökkenti, hogy a kontinentális zárlatot Nagy-Britannia ellen rendelte el Napóleon (1769 – 1821).[2] Nagy-Britannia mindamellett szolgáltatott háborús okot enélkül is. „Sorozás” címen amerikai polgárokat rabolt, és az amerikai őslakosságot lázadásra tüzelte. Ezek persze nem szolgáltak volna háború alapjául, de James Madison (1751 – 1836) elnök úgy számított, a napóleoni háborúkban meggyengült korona ellen sikerrel tud fellépni annak érdekében, hogy az ország határát északabbra tolja. (A háborút ugyan három év kínos csatározása és tárgyalása után legalább nem vesztette el, de területe nem növekedett. Ugyanakkor Kanada úgy tekinti, független szellemű nemzetüket éppen ez a háború hozta létre.)[3] Ha a felek katonai felkészültségét és ellátottságát nézzük, operettháborúnak vélhetnénk a konfliktust, ám ahhoz túlságosan elhúzódott és túl sok pusztítással járt. Az amerikai seregek benyomultak Yorkba (ma: Toronto), és lángba borították a tartományi törvényhozás épületét. 1814. augusztus 24-én erre válaszul brit csapatok vonultak Washingtonba, és az elnöki étkészlettel jóízűen elfogyasztott fogások után felgyújtották a Fehér Házat. Dolley Madison (1768 – 1849) first lady kezében egy életnagyságú Washington (1732 – 1799)-festménnyel menekült. Ezt követően a brit flotta Baltimore ellen vonult (pontban ma 202 éve), ám több nap heves ütközetében a James McHenry (1753 – 1816) államférfiról elnevezett erőd a támadást visszaverte.[4]

1-ft_henry_1814

Az amerikai honfiúi lelkesedés óriási volt. Francis Scott Key ügyvéd és műkedvelő költő azonnal négystrófás verset írt, mely szeptember 20-án már nyomtatásban is megjelent, és amelyet különböző címváltozatok után ma Csillag-sávos lobogóként ismerünk. A hazafias dalt egy roadside ballad, azaz kocsmadal dallamára kezdték énekelni.[5] A dal népszerűsége nőttön-nőtt. LeRoy Robert Ripley (1890 – 1949) karikaturista egy 1929-es gúnyrajzán felvetette: „Hiszi vagy sem, az Egyesült Államoknak nincs himnusza!”.

2-ripley

az amerikai himnusz születése

A méltatlankodó levelek íróinak azt tanácsolta, ne nála reklamáljanak, hanem képviselőjüknél. Öt millióan jártak el így, amely oda vezetett, hogy a gyengébb riválisok közül kiemelkedő Csillag-sávos lobogó lett a himnusz. Az ezt kimondó törvényt Herbert Hoover elnök (1874 – 1964) 1931-ben írta alá.[6] Mert igaz ugyan, hogy egy költemény minőségére nem biztosíték írója emelkedett lelkiállapota, de egy himnuszhoz egy nép emelkedett lelkiállapota kell, és az maradéktalanul megvolt a választáshoz. Bővebben…

Fazekasok, kőművesek: kisebb leágazás

Az ógörög βóμβυξ, bombyx, azaz „selyemhernyó”, „selyem”, a latin megfelelő, a bombyx, „selyem”[1] eredetével, leágazásaival és furcsa nyelvi továbbfejlődéseivel már foglalkoztunk a bombaxról és a bombasztról szóló feljegyzésünkben. Ezúttal egy régi értelmezési zavart nézünk meg közelebbről. Bővebben…

A Kilenc Nővér rövid története

As to the Freemasons, unless she will believe me when I assure her that they are in general a very harmless sort of People; and have no principles or Practices that are inconsistent with Religion or good Manners, I know no Way of giving my Mother a better Opinion of them than she seems to have at present, (since it is not allow’d that Women should be admitted into that secret Society).

Benjamin Franklin to Josiah (1657 – 1745) and Abiah Franklin (1667 – 1752), April 13. 1738[1]

„Ami pedig a szabadkőműveseket illeti, hacsak el nem fogja hinni nekem, amikor biztosítom őt arról, hogy ez általában véve igen ártalmatlan emberfajta, továbbá se elveik, se gyakorlatuk nem összeférhetetlen a vallással és a jó modorral, nem tudok más utat-módot arra, hogy alakíthatnék ki Anyámban jobb véleményt róluk e mostaninál (minthogy nőket nem engednek be ebbe a titkos társaságba).”

Benjamin Franklin levele szüleihez, 1738. április 13-án

Benjamin Franklin belülről ismerte a szabadkőműves társaságok életét, és mind a keresztény, mind a szabadkőműves erkölcs, de legfőképp maga Benjamin Franklin jelleme kizárja, hogy kételkedjünk szavaiban. Anyját, az Old South Church of Christ[2] odaadó hívőjét azok után akarja megnyugtatni, hogy keserűen kifakadt: egyik fiam ariánus, másik fiam arminiánus.

A lybiai Areios presbiter (260? – 336) tanaival már többször foglalkoztunk. Jacobus Arminiusról (Jacob Harmensen, 1560 – 1609) itt annyit elég lesz megemlíteni, hogy radikális vallásmegújító volt, akinek nézetei rokonok voltak Kálvinéival (1509 – 1564), azzal a legérzékenyebb különbséggel, amint ezt a kor vallásvitái a bizánci mintákat megszégyenítő alapossággal kimutatták, hogy Arminius képesnek látta az embert ellenállni az isteni akaratnak, Kálvin nem.[3]

Franklin élete úgyszólván nyitott könyv[4], melyben néhány lap talán összetapadt az idők folyamán. A kevésbé ismert fejezetek egyikébe pillantunk bele. Bővebben…

Szörnyek szétáradása

Általánosan elfogadott nézet szerint az emberiségre a bajt Pandora zúdította a szelence felnyitásával, azaz a tudni akarással. Más népek elképzelései ennek változatai.

0 Petrucci Bunbeeses

Petrucci: Bűnbeesés

Ám a szelence nem volt üres. Vajon mi döntötte a bajt magára a világra? A választ nem könnyű megadni. Az alábbi egyszerűsített (ám nehezen áttekinthető, avagy, más megfogalmazással, könnyen áttekinthetetlen) leszármazási sor alapján amondó vagyok, a döntő pillanat az volt, amikor az aranykardú, jóvágású fiatalember, Khrysaor egybekelt tulajdon nagyanyjával, a tengeri szörny (jelentésű) Ketóval, és nászukból megszületett Ekhidna, a szörnyek ősanyja.

2 echydna

A mitologikus szörnyekkel aztán a taxonómusok népesítették be az élők világát. Vonzalmukkal trójai hősök iránt már találkoztunk. Ezúttal a sötét oldal képviselői körében nézünk körül. Bővebben…

Karfantázia és -hatalom

1 beeth1808

Beethoven (1770 – 1827) 1808-ban

Beethoven op. 80-as Karfantáziája keletkezéstörténetét már érintettük. Jóval a két új szimfónia, az Ötödik (op.67) és a Hatodik (op.68) 1808-as év elejei elkészülte után, a Bécset először 1805-ben megszálló Napóleon (1769 – 1821) különböző osztrák hadműveletei nyomán elszegényedett városban nem volt könnyű „Zenei akadémiát”, azaz nagyszabású szimfonikus előadást szervezni. Csak az év végén, december 22-én kerülhetett rá sor, és Beethoven, az alkalmat kihasználva, az enélkül is monstruózus program mellé sebtében egy teljességgel egyéni felépítésű művet is komponált, a zenekart, énekes szólistákat, kórust és zongorát is felvonultató Karfantáziát. Bővebben…

Velence: enyészet és dicsőség

Venice on my arrival struck me with horror rather than pleasure…
My Venice, like Turner’s, had been chiefly created for us by Byron; but for me, there was also still the pure childish passion of pleasure in seeing boats float in clear water.

John Ruskin (1819 – 1900): Praeterita (1885-89)[1]

Megérkezésemkor Velence öröm helyett borzalommal töltött el…
Amint Turnerét, úgy az én Velencémet is, legfőképpen Byron teremtette; de számomra megmaradt a tiszta gyermeki élvezet a tiszta vízen lebegő csónakok látványában.

John Ruskin: Praeterita (Elmúlt dolgok)

1 1882e_Venice

Velence 1882 előtt

III. Ahmed szultán (1673 – 1736) 1710-11-ben látványos győzelmeket aratott Nagy Péter cár (1672 – 1725) ellen, és ez új reménységgel töltötte el őt és birodalmát. 1714-ben megindította a Porta utolsó háborúját a Serenissima ellen. Velence ezzel megszűnt tengeri hatalom lenni. A szultán északi ambíciói, köztük magyarországi revánsa azonban megroppant VI. Károly római császár, egy személyben III. Károly magyar király (1685 – 1740) ellenállásán. 1718-ban a három hatalom részvételével létrejött a pozsareváci béke, melynek nem volt kizárólagos nyertese.

2 Morea

Velence ugyan elnyerte a fennhatóságot Albánián és Dalmácián, de elvesztette a stratégiailag döntő fontosságú dél-görög Moreát (egy-két helyőrséget leszámítva).[2] Még Ausztria öröme sem lehetett maradéktalan: Törökország nem volt hajlandó Rákóczi (1676 – 1735) és társai kiadására. Törökország északi aspirációinak is befellegzett.[3] Velence hatalmas szárazföldi birtokai azonban megmaradtak – egészen 1797-ig. Bővebben…

A grizzly horribilis neve

Tragikus aktualitást ad témánknak a minap nősténygrizzly-támadás áldozatául esett tapasztalt túrázó halála a Yellowstone Parkban.[1]

Ami angolul grizzly vagy grizzly bear, az magyarul grizzly. Nem volt ez mindig így. Nyelvünk megpróbálkozott a grizzli és a rettentő medve alakokkal is[2] – nem véletlenül. A grizzly tudományos nevére építettek. Ennek története azonban egy kicsit szövevényes. Bővebben…

A szabadság kis süvegei

Valaki a forradalmi Troyes-ban 1790. május 8-án vagy 9-én egy szobor fejére nemezsapkát húzott egy állami ünnepségen. Ma már kideríthetetlen, hogy az időjárási viszonyok okozták, vagy a forradalmár tájékozatlansága (ha utóbbi egyáltalán elképzelhető), mindenesetre a szabadság szent jelképének szánt pileusból a vallási kultusz és az egyeduralkodói hatalom ősi szimbóluma, a frígiai sapka formálódott.

1 Lyon

30-án már Lyonban tűnt fel a bonnet rouge egy helyi szabadságistennő lándzsájára tűzve. Ebben megmutatkozik bizonyos történelmi emlékezet: Julius Caesar (Kr.e. 100 – 44) gyilkosai is hasonló szabadságjelvényt választottak, és úgyszintén dárdájuk hegyére tűzték.[1]

2 Louis_le_dernier3-wiki

A frígiai sapka mint a megalázás eszköze. Lásd még: Hermann Gessler kitűzött sapkája a Tell Vilmos-történetben

A forradalom alatt hivatalos gyűlések alkalmával viseletét kötelezően előírták. A francia történelem további folyamán a sapka mint jelkép története hányattatott. Napóleon (1769 – 1821) ki nem állhatta[2], de a száz napos uralma idején újra feltűnt. Végül csak a III. Köztársaság idején, 1897-ben került újra a pénzérmékre.[3] A lényeges formai különbség a kétféle sapka között az, hogy a frígiai sapka csúcsban végződik, mely viselet közben lekonyul, olyanképpen, mint Hófehérke vendéglátóinak süvege – a hasonlat nem merész, hiszen Walt Disney (1901 – 1966) 1937-ben mint immár amerikai szabadságjelvényt csapta hősei fejébe.

3 symbol_hat_attis_senateA frígiai sapka, tehát az ősi kultikus-hatalmi jelvény mindmáig mindkét Amerika egyik leggyakrabban feltűnő hivatalos szabadságszimbóluma, intézmények, címerek, zászlók sokaságán kapott helyet. A két ellentétes jelentésű sapka mégsem áll annyira távol egymástól, mint gondolnánk. Bővebben…

Utolsó római császárok

Jelentések sohasem rengetik meg a világot. A tények igen, de ezeken nem tudunk változtatni, mert amikorra a jelentés befut, már megtörténtek. A jelentések csak felizgatják a világot, épp ezért lehetőleg le kell szokni róluk.

Dürrenmatt (1921 – 1990): A nagy Romulus Bővebben…