Önképző kategória bejegyzései

Mesés áramlások

Az ábrán látható tomboló orkánban, szól a feladvány, a levegő ideális áramlását feltételezve a veszélyeztetett szereplőnek melyik objektum mögé búvását javasoljuk? Segítségül elárulom, hogy a kép északkeleti régiójában található, nehezen azonosítható zöldes tereptárgyat egy George W. Bush életét feldolgozó, jogtiszta hozzáférésű honlapon találtam. Bővebben…

Reklámok

A hivatal

Könnyűnek ígérkező kis büntetőportyának indult a hadjárat valami immár ködbe vésző adóbeszedési zavar miatt, ám a gyér ellenállást látva a parancsnok a hadműveletek kiterjesztése mellett döntött. A kültartomány fővárosát vették célba, de a bozótosba vágott számtalan, semmibe vezető vakút megtréfálta őket. Bővebben…

Csekély jelentőségű becsavarodás

A következő észrevétel nem érdemli meg a „probléma” nevet, benne precíz állítások helyett megfigyelések, bizonyítások helyett alátámasztások szerepelnek, így a matematika tudományán kívülre helyeztük magunkat. A precíz megfogalmazás (mind az állításokban, mind a bizonyításokban) távolról sem reménytelen, csak az észrevétel súlya csekély hozzá. Bővebben…

Sötét séta

Feher_ut13aA Kő-hátról levezető, piros háromszöggel jelölt, kissé zilált és saras ösvény utolsó kilométeréről a házaspár óvatlanul letért a bozótosba a félhomályban, és így ugyanannak a földútnak, ahová nap közben értek volna, nagy nehezen egy távolabbi pontján kötöttek ki. A láthatáron már szakállasak voltak a felhők. – Ccc, egy Eteocles globulare – szisszent Gábor, de Irina asszony lehűtötte. – Le vagy maradva. Átnevezték Xosias globularisszá.
Felemelve fejüket a hártyás szárnyakról egy tábla tűnt szemükbe, aztán a fal, amiről lógott, végül a kunyhó maga. ELADÓ. Egymásra néztek. A régen festett kertkaput könnyű volt benyomni. Bővebben…

Kiengesztelés

tarlotuz

Bármennyire is jelentéktelen volt a változtatás az ezeréves szertartásban (a főpap a szívkimetszés előtt letaglózta a megkötözött tulkot), az ijedtség hulláma futott végig azokon, akiknek szabad volt jelen lenniük. Az egyik templomszolga elejtette fáklyáját. Vah Tuh válaszul futótűzzel perzselte fel a királyi gabonamezőket. Általános éhínség fenyegetett. Bővebben…

Kártyák – 4.

Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korzakov
3pont2

Párbeszéd a szerelem fehérizzásáról

Dali

– Azért kértem a közös villásreggelit, asszonyom, mert a jelek szerint Meyer módosítani akarja a szerződéseket.

– És magát küldi hozzám? Nem is rossz…

– Ó, nem, nem küldött, én is csak véletlenül szereztem róla tudomást.

– Véletlenül?

– Épp a szobájában jártam…

– Maguk csak úgy összejárnak Meyerrel? Ha majd elunják magukat, bevehetnének engem is harmadiknak…

– … egyszerűen nem adta még vissza az útlevelemet, amiből az adataimat másolták ki. Azért mentem. Megcsendült a telefon, a biztosítótársaság hívta, ezt tátogó szájjal még elgesztikulálta nekem. Akkor mormogta a végén, hogy rendben, ha másképp nem megy, akkor majd módosítjuk a szerződéseket.

– Semmit nem értek. Akkor ez még nem hivatalos?

– Nem. De emlékezzen a hercehurcára, amíg a jogászok összetákolták az előzőt. Csak azért mesélem, hogy időben értesüljenek a mieink is.

– Jaj, barátom, köszönöm. Akkor majd szólok a doktornak.

– Mit szól ehhez a fülledt levegőhöz?

– Hogy mihez? Ugye nem akarja az időjárást felkínálni társalgásunk tárgyául?

– Valóban volna itt komolyabb probléma is.

– Hát mondja, mondja, már túl vagyok a lágytojáson, és mintha a pincérek is csörömpölnének a háttérben.

– Nem egyszerű, amint mondtam. Ismerjük Pflanz rigolyáit, előre rettegek a botránytól, de megkérhetném, hogy az “Isolde! Tristan! Welten entronnen, du mir gewonnen! Du mir einzig bewusst, höchste Liebeslust!” szövegrésznél ne lépjen akkorát elém a jobb lábával? Teljesen eltakar.

– Megoldjuk, megoldjuk… Bármibe lefogadom, barátom, hogy nem a szerződés miatt jött. De még csak nem is a párás levegő miatt. No, ég áldja, kerekedjünk fel!

A forradalom unokái

zaszlo1956 novemberének elején a magyar forradalom menekültjei megsegítésére az észak-olasz hegyvidékben gyűjtés indult meg. Helybeli fiatal lányok jöttek ki fonott kosárkákkal a főterekre, csókot adtak pénzért, többért, mint gondolnánk, és ezt eljuttatták a táborokba. Bővebben…

A véges ország

Az ország végtelen volt. Így tanította a király, teljes joggal. Hiszen senki sem választott magának égtájat, amely felé kerekedve elhagyja az ősi hont – ennek senki nem látta értelmét, még ha nehéz is a szolgálat, hiszen a hon, hallhattuk mind, végtelen. Tudta tehát a király, mit beszél: a magát bizonyító igazat. A hon szürkésbarna, kissé nedves és homályos volt, ami ilyenképpen senkinek nem tűnt fel. A király kíméletes volt: abból, ami ért valamit az ősi mérce szerint, csak kevés adót szedett. Ellenben szigorú volt abban, ami értéktelen: amit a parasztok egymástól kaptak fölöslegesnek bizonyuló áruikért cserébe a szomszédjaiktól. Ezekért a csecsebecsékért: kristályokért, aranyért, faragványokért ugyan kaphattak volna búzát, mézet, prémet és bármit, amiben olykor hiányt szenvedhettek, ám ezeket a kincseket, melyek a bölcsek szemében nem bírnak értékkel, a király lehetőség szerint mind összegyűjtötte, rajta a környező népektől, amelyekről a sajátja mit sem tudott, értékeket vásárolt: búzát, mézet, prémet és békét. Amit aztán, udvara méltó szükségletein felül, szétosztott, már ha engedte a fogalmak istene, így véve elejét annak, hogy elégedetlenkedők a hatalom káros eszközeit igyekezzenek kézbe kaparintani vagyon ellenében. Ki volt ez találva. Bővebben…

Széljegyzet a kontraszelekcióról

Felfoghatjuk a kontraszelekciót mint a szelekció ellentétét? Aligha. Minél összetettebb egy fogalom, annál kevésbé világos, mi az „ellentéte”. (A fehér ellentéte – hagyományosan, esetleg – a fekete, de mi a fehér angóramacska ellentéte?) Ettől függetlenül valahogy mégiscsak meg kell ragadjuk az értelmét. Bővebben…

Woody Allen-álfilmek 1.

A Rendszer

WA_CannesWoody Allen (a továbbiakban, szerepe szerint: Ben), kicsit csoszogva, cekkerrel a kezében kiveszi a leveleit a bádog postaládájából. A lifthez lép, a lámpa pislog és serceg, beügyeskedi magát a negyvenedik emeleti garzonjába, berakja a hűtőbe a vásárolt tejet, narancslevet és felvágottat, a kenyeret beteszi a kenyértartóba, bekapcsolja a tévét, valami víg műsor megy, visszamegy a konyhába, észreveszi a leveleket, beletúr, az egyik hivatalos. Feltépi, tarkóját vakarja. Bővebben…

Kártyák – 3.

Omar Khayyam3pont2

Októberi délelőtt

Apathy_szikla_Pasaret

Tarpataky-Erőss az irodán keresztülhasítva odaszólt: – Kräftig, kérlek, gyere be. Mindig tétován ejtette ezt a nevet, mivel korábban ő is Kräftig volt. A VKF-2 elhárítóinak körében éppoly gyakori volt a névváltoztatás, mint azokéban, akiket üldöztek. Vagy legalábbis elhárítottak. Bővebben…

Szerelem

Ilona finoman remegett, mint nyájas időbe bújt Isten a tölgyfaágon. Az író ügyetlenül forgatta kezében az elzsírosodott olvasószemüvegét, odakaffant: Katus, eltörölgetné? És már nyújtotta is. – Persze nem ezért csengettem. Kora hajnalban átvonultam az íróasztalomhoz püfölni egy kicsit, és sehol sem volt a kéziratom. Ébren voltam. Az írógépet mindenesetre elfordítottam, hogy később ne érezzem magamat idiótának, aki az egészet csak álmodta. – Hogy minek? – H-h-hülyének, na. Visszafeküdtem, reggelre meg ott volt a félkész regényem. Mivel magyarázza? Ketten voltunk a lakásban, tudtommal. – Végem van – nyögte Ilona. – Magammal vittem, be az ágyba. – Miért, fiam, az Isten áldja meg magát?! Ilona szőke haja magától meglebbent, mintha az eget akarná nézni. – Nem bírtam megállni – suttogta. – Hiszen tele a lakás a korábbi eladatlan könyveimmel! – De ennek más volt a szaga… – Magának kéne írnia, fiam, nem nekem… Itt a szemüveg.
Egy hétre rá unokatestvére, Fritz Emil százados, akinek arcán a két nevének egymással harcoló karakterei állandó csatát vívtak – hol a durva Fritz, hol a lágyabb Emil kerekedett felül – , és így nem volt szükség a klasszikus kihallgató-párost, vagyis a verekedős és a jóságos tisztet alkalmazni, ha egyszer ezt egyetlen fizetésből is ki tudták gazdálkodni ezekben a nehéz időkben, a fény felé fordította a nemrég behozott röpcédulát. – Ezt nem hiszem el… Előkotorta szemüvegét a zubbonyából. „Napod izzó kardja lesújt rá, csak akaratodra vár, és vége minden fájdalmadnak, a jövő gyümölcse megérett, eljött a nagy szüret napja.” – Ezt a tohuvabohut, Szűzanyám… Most ezzel próbálkoznak a bolsevikiek? Én alig értem… Majd megkérdezem Zsoltit, biztos meg tudja mondani a stílusról, merre keressük a szerzőjét.
Aztán persze szégyellte bevonni az írót. Akit soha senki, a legügyesebb történész sem kapcsolt össze a kisvártatva elfogott Ilonával – egyetlen szó nélkül lehelte ki lelkét a börtönben.

Hangnem nélküli bagatell

1 hegeduPompás döglégy tündökölt a whiskys pohár peremén. John, aki talán azt sem tudta, alkoholtilalom éveit nyögi az ország, szomorkásan figyelte küzdelmét a fennmaradásért.
– Húslegyekkel osztozom – gondolta (nem volt jártas a rovarok világában) –, hanyatlik a napom, pajtásaim megfogyatkoztak.
A tanácsadó az ajtóból félig visszafordult. – Vagy van még valami, John? Bővebben…