Önképző kategória bejegyzései

Miért csúnya?

„Pászmába gyűrte létem porát bősz idő.” Miért iszonyú ez a képzeletbeli verssor? Kezdjük a bírálatot színtisztán értelmi alapon! A „létünk” mint olyan, tanultuk, lehet „ontologikus”, azaz együtt mozgó, a világra reflektáló, és lehet „ontikus” – itt valamiért szegény követ hozzák fel magyarázatul mint csekély szorgalmú reagenst. (Nem állítom, hogy ez a megkülönböztetés kiállná a pontosságra törekvés próbáját.) „Ontikus létünk” pora egy urnában várja a parúziát, túlságosan kézzelfogható, és így képzavarként homályosítja el „a költő szándékát”. Első javításunk tehát ez: „pászmába gyűrte életem porát bősz idő”. Nézzük most a gondolatritmust! A három párba csoportosított „eszme” ön-egybecsendülése legalább annyira zavaró, mint ha az Old Man and the Seat (szöveghűen) Az öregember és a tengerre fordította volna Ottlik Géza. Dobjuk el a Shakespeare-fordításokból idecsent „bőszt”, és állítsuk vissza jogaiba a piperkőcen elvetett névelőt! Tehát: „pászmába gyűrte életem porát az idő”. De nem elég az, hogy porrá válunk? Óhatatlan, hogy szomorú alulmaradásunkat a „gyűrés”, „legyűretés” keservével is kiemeljük? Nem óhatatlan. Tovább tömörítjük: „életem már pászmapor”. Kiiktattuk az idő borzongatónak szánt olcsó, fizikusi blöffjét is (lásd még: energia, entrópia), a szerényebb „már”-ral helyettesítettük (és véletlenül sem „immár”-ral). Valamelyest talán javult, de jó nem lett a verssor: az öregedés banalitására nem talált jó csattanót. Kár volt a tintáért.

1 paszma

Sem kezdő, sem haladó költő vagy kritikus nem vagyok, mindössze ennek a négy modern embertípusnak az elszenvedője. Ha versek alkotásáról általánosságban írok, az nem több a puszta életem védelménél. A továbbiakban néhány kötekedésemet fűzöm „pontcsokorba” (hogy már a szándékbejelentéssel is hangsúlyozzam a kötekedés fontosságát). Bővebben…

Reklámok

Két élet hasábokban

hasc3a1b

(kattintással nagyítható)

Kártyák – 6.

Giuseppe Sanarelli

Giuseppe Sanarelli

A szövegek eredetiségéhez kétség fér.

3pont2

Király a viharban

Messze északi tanulmányai közben érte Ramalhut a hír atyja váratlan haláláról. Így a tanulmányoknak gyors vége szakadt, ha, remélte az ifjú király, nem is mindörökre.  Bővebben…

A wessexi képzetes lift

A Nagy Alfréd wessexi királyról elnevezett Matematikai Kutatóintézet liftjének azok körében is becsülete volt, akik szabadságukat a K2 megmászásával, majd onnan hódeszkai alábocsátkozással töltötték, ugyanis a sercegő higanygőzlámpa, a gondolatébresztően homályosodó kis tükör az oldalán, de mindenekelőtt a csigalassúsága alkalmassá tette gyümölcsöző konzultációk lefolytatására, melyekre a mindig foglalt előadótermekben és a zajos dolgozószobákban semmiképpen sem keríthettek sort. Bár az intézeti közhangulattal nem volt baj, annak szüntelen javítására (korábban: fokozására) súlyt helyeztek, így a mindenkinek kedves kicsiny helyiség vezérlőtábláján e és π feliratú gombok is megjelentek. Kívánság szerint így a lift a második és harmadik, valamint a harmadik és negyedik emelet között is megállt. Az ajtó is kinyílt, bár a liftakna fala miatt kiszállásról szó sem lehetett. Bővebben…

Élet Purcell nélkül

Eljátszom a gondolattal. Barna, viharos napok után egyszer anélkül érek haza a hivatalból, hogy a kaput csak nagy ügyeskedések árán tudnám kinyitni, hónaljammal egy hatástalan esernyőt szorongatva, és amikor tekintetem az utcafrontra néző postaládára esik, így szólok magamhoz: miért is ne nyitnánk ki a mosolygó ég tiszteletére. Benne egy csontszáraz, de szemmel láthatólag napok óta ázott levél az Acsády-Veress – Fux Ügyvédi Irodától. Az első kötőjel rövid, a második hosszú. Találkozót szerveznek köztem és váratlanul felbukkant egypetéjű ikrem közt. Létezéséről sejtelmem sincs, és elsőre a levél sem győz meg erről. Aztán elgondolkodom. Ha testvért írnak, gyanús. De ha olyan ember vallja magát egypetéjű ikremnek, aki a hasonmásom, az legalábbis megér egy találkozást.
Ölelések után ott szorongunk egy belvárosi teázó kerek asztalkájánál. Mindketten angolul szorongunk, érthető okokból. Tamásnak hívják, éppúgy, mint engem. Eredetileg ugyan Zoltán volt, de ezzel a keresztnévvel odakint nem boldogult. Ikerkutatók örömére ő is hivatalnok, és idehaza sincs kolbászból a kerítés, akárcsak Denverben. Egyikünk sem szereti a labdajátékokat, és tizennyolc éve két nap különbséggel jártunk Ericében. Ő később, így néhányan nem is értették, mi húzott vissza olyan hirtelen. Ő is most érti meg. A furcsa az, hogy ez az első öt percben kiderül. Nekem gyerekkoromban volt beóm, neki most van. Anyagi helyzetünk hasonló, de csak eddig a pillanatig, mert a szülői örökség rá eső része kicsit az ő javára billenti a mérleget. Tiltakozik, de közlöm vele, nagyobb rész járna neki, a számkivetettnek. A háttértörténet szerint szüleink nagy szegénységben, nehéz időnkben egyikünket előbb vidékre ajánlották ki egy szoptatós dajkához, utána egy segélyszervezet gondjaira bízták. – Mi zsidók… – kezdi egy mondatát ikertestvérem, mire eltűnődöm. Sosem gondoltam, hogy zsidó lennék, és egyáltalán: milyen állítás lehet érvényes a zsidóság teljességére? Nem tudom meg. Elbambultam, ő már a következő mondatnál tart a közállapotokról, repatriáláson tűnődik. – De mondd csak – fordul hozzám egyszeriben –, figyelsz te rám egyáltalán? Mit dudorászol itt egyfolytában?
Összerezzenek. – Mit is… Vihar. Vihar. Purcell. – Purcell? Az meg kicsoda?

Boldogtalanság és boldogság

– Engem nem érdekel, hogy liberális vagy illiberális újságtól jött, még az se, ha a Szentszék ördögügyvédje, nincs mondanivalóm.
(Pár nap után kiderült, hogy az özvegyember találgatásai mind mellétrafáltak. Az újabb érdeklődő, mint a szomszéd alig érthető átkiabálásából kikövetkeztethető volt, a bulvárt képviselte.)
Állt az özvegyember a kerítése belső oldalán, és ímmel-ámmal csőszszuronyára szúrogatta fel a behajigált cigarettás dobozokat, almacsutkákat. Bal kezével a négyzetrácsos drótba kapaszkodott.
– Elvoltunk Zsuzsikámmal csendben, nélküle is elvagyok, nem volt ő szent. Akkor nem lett volna mellette maradásom. Láttam én már életszentet, mind a drága időmre pályázott, cselekedtette velem a jót, ő maga meg halvány mosollyal begyűjtötte érte az ízléstelen hálálkodásokat.
Ez így jelent meg:

A harcokba belefáradt, munkás öreg málnabokrai gondozása közben felsóhajt. – Mikor hagy már végre békén a Szentszék? Miért kell drága Zsuzsikám emlékét bolygatni? Kinek jó ez? Van itt segítség? Van. Ha akarjuk, ha nem tespedünk, nem játsszuk meg a szentet, hanem cselekedjük is a jót, akkor van.

– .oOo. –

Bővebben…

Kártyák – 5.

Vincent Voiture

Vincent Voiture

3pont2

Mesés áramlások

Az ábrán látható tomboló orkánban, szól a feladvány, a levegő ideális áramlását feltételezve a veszélyeztetett szereplőnek melyik objektum mögé búvását javasoljuk? Segítségül elárulom, hogy a kép északkeleti régiójában található, nehezen azonosítható zöldes tereptárgyat egy George W. Bush életét feldolgozó, jogtiszta hozzáférésű honlapon találtam. Bővebben…

A hivatal

Könnyűnek ígérkező kis büntetőportyának indult a hadjárat valami immár ködbe vésző adóbeszedési zavar miatt, ám a gyér ellenállást látva a parancsnok a hadműveletek kiterjesztése mellett döntött. A kültartomány fővárosát vették célba, de a bozótosba vágott számtalan, semmibe vezető vakút megtréfálta őket. Bővebben…

Csekély jelentőségű becsavarodás

A következő észrevétel nem érdemli meg a „probléma” nevet, benne precíz állítások helyett megfigyelések, bizonyítások helyett alátámasztások szerepelnek, így a matematika tudományán kívülre helyeztük magunkat. A precíz megfogalmazás (mind az állításokban, mind a bizonyításokban) távolról sem reménytelen, csak az észrevétel súlya csekély hozzá. Bővebben…

Sötét séta

Feher_ut13aA Kő-hátról levezető, piros háromszöggel jelölt, kissé zilált és saras ösvény utolsó kilométeréről a házaspár óvatlanul letért a bozótosba a félhomályban, és így ugyanannak a földútnak, ahová nap közben értek volna, nagy nehezen egy távolabbi pontján kötöttek ki. A láthatáron már szakállasak voltak a felhők. – Ccc, egy Eteocles globulare – szisszent Gábor, de Irina asszony lehűtötte. – Le vagy maradva. Átnevezték Xosias globularisszá.
Felemelve fejüket a hártyás szárnyakról egy tábla tűnt szemükbe, aztán a fal, amiről lógott, végül a kunyhó maga. ELADÓ. Egymásra néztek. A régen festett kertkaput könnyű volt benyomni. Bővebben…

Kiengesztelés

tarlotuz

Bármennyire is jelentéktelen volt a változtatás az ezeréves szertartásban (a főpap a szívkimetszés előtt letaglózta a megkötözött tulkot), az ijedtség hulláma futott végig azokon, akiknek szabad volt jelen lenniük. Az egyik templomszolga elejtette fáklyáját. Vah Tuh válaszul futótűzzel perzselte fel a királyi gabonamezőket. Általános éhínség fenyegetett. Bővebben…

Kártyák – 4.

Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korzakov
3pont2

Párbeszéd a szerelem fehérizzásáról

Dali

– Azért kértem a közös villásreggelit, asszonyom, mert a jelek szerint Meyer módosítani akarja a szerződéseket.

– És magát küldi hozzám? Nem is rossz…

– Ó, nem, nem küldött, én is csak véletlenül szereztem róla tudomást.

– Véletlenül?

– Épp a szobájában jártam…

– Maguk csak úgy összejárnak Meyerrel? Ha majd elunják magukat, bevehetnének engem is harmadiknak…

– … egyszerűen nem adta még vissza az útlevelemet, amiből az adataimat másolták ki. Azért mentem. Megcsendült a telefon, a biztosítótársaság hívta, ezt tátogó szájjal még elgesztikulálta nekem. Akkor mormogta a végén, hogy rendben, ha másképp nem megy, akkor majd módosítjuk a szerződéseket.

– Semmit nem értek. Akkor ez még nem hivatalos?

– Nem. De emlékezzen a hercehurcára, amíg a jogászok összetákolták az előzőt. Csak azért mesélem, hogy időben értesüljenek a mieink is.

– Jaj, barátom, köszönöm. Akkor majd szólok a doktornak.

– Mit szól ehhez a fülledt levegőhöz?

– Hogy mihez? Ugye nem akarja az időjárást felkínálni társalgásunk tárgyául?

– Valóban volna itt komolyabb probléma is.

– Hát mondja, mondja, már túl vagyok a lágytojáson, és mintha a pincérek is csörömpölnének a háttérben.

– Nem egyszerű, amint mondtam. Ismerjük Pflanz rigolyáit, előre rettegek a botránytól, de megkérhetném, hogy az “Isolde! Tristan! Welten entronnen, du mir gewonnen! Du mir einzig bewusst, höchste Liebeslust!” szövegrésznél ne lépjen akkorát elém a jobb lábával? Teljesen eltakar.

– Megoldjuk, megoldjuk… Bármibe lefogadom, barátom, hogy nem a szerződés miatt jött. De még csak nem is a párás levegő miatt. No, ég áldja, kerekedjünk fel!