Önképző kategória bejegyzései

63

az Úr nem vala abban a szélben
1Kir19:11[1]

– Na hellóóóóóóó!
– Megbocsásson…
– Most mit legyezgetsz? Minden reggel bekapok egy felest, attól vagyunk mozgékonyak! Hatvanegy és hatvannégy között padszomszédok voltunk. Nevem Püfi.
– Püfi! Rád se’ ismerek…
– Én meg azonnal kiszúrtalak…
– Hja, Püfikém, én nem akarok minden reggel mozgékony lenni… Engem könnyebb felismerni…
– Mi lehet Forró Timivel? Ha hiszed, ha nem, azóta is rendszeresen álmodom róla.
– Aztán hajnalban felébredsz, és máris jöhet a feles. Hogy mit imádtatok azon a tyúkon… Sosem ettem kukoricát a jelenlétében, mert attól tartottam, odakap azzal a kúpos orrával. Alig végezte el a gimit, egy svéd milliomos hurcolta magával a sarkkörön túlra. Ő aligha álmodik rólunk.
– Mármint rólad. Aztán hogy rólam milyen emlékeket táplál… De mit keresel ezen a kültelki járaton?
– Amióta ingyen közlekedünk, be-beülök és elnézem az elsuhanó villanyoszlopokat. A tévénél csak izgalmasabb. És te? Mi járatban?
– Már több mint húsz éve ideköltöztem. Jó levegőt írtak elő az asztmámra. És arra emlékszel, amikor kiderült, hogy a Szalai az Isten?
– Ez valahogy kiesett nekem…
– Dehogy esett ki! Amikor az ofő elvitt minket a Sánc utcai csillagvizsgálóba… Semmi?
– Semmi–semmi, de komolyan…
– Szabadfoglalkozáson Szalai félrevonult, és unalmában betett vagy három új bolygót a Naprendszerbe…
– Ja igen! Előtört egy haját tépő fehér köpenyes muki, hogy ki hülyéskedik itt, és akkor már nem volt visszaút.
– Ki is vették Szalait nem sokkal a botrány után, amit nem is csodálok a vad Kádár-érában!
– Vajon mi lett vele azóta?
– Úgy tudom, fül-orr-gégész volt Miskolcon.
– Na, majd legközelebb megkérdezem Borvendéget, ő lett egyedül teológus közülünk.
– Borvendég? Teológus? Ő volt a rajparancsnok! Ezen behalok!
– Mi? Mit csinálsz?
– Hogyhogy mit? Behalok. Nyolc unokám van, haladni kell a korral. Nemcsak behalok, olykor bepánikolok, beájulok vagy benézek valamit.
Bővebben…

A feneketlen tó

Lellei Zoltán vezetéknevét rég megesett születése korának szokása formálta, amikor leendő kihallgatóit már ezen az úton is tájékoztatni kívánták, lelencgyerek ül előttük. (Hogy a „megesett” alkalmas szó-e? Igen.) A beszélgetés késő délutánján kisebb fújtatások árán jutott el lakása ajtajáig. Nem a két emelet tette, nem is csípőkopása, hanem keserves levegő-visszatartása, hogy elkerülje a váratlan nyilallásokkal járó feljajdulásokat. Eljutott a hűtőszekrényig, tejet töltött, jó is az az éhség ellen, és azt mondta: Bővebben…

Széljegyzet

Tízmillió éve egyszer csak megváltozik körülöttetek a világ. Okáról nincs tudomásotok. Talán az észak felé toluló Ausztrália gyűri fel maga és Ázsia közt Új-Guineát, talán a hegyek démona épít magának új lakhelyet, ti mindenesetre egy idő elteltével, amikor már a … Bővebben…

59

bor– Hány milliárd embert? Hetet? Vagy van az már nyolc is? Hány nálad szerencsétlenebbet sértesz ezzel a nyafogással, édes fiam? Mi az, hogy mi az, hogy milliárd? Minden ebéd után megiszol egy pohár vizet. Egymilliárd nap alatt ez egymilliárd pohár víz. Belegondolni is iszonyú. Nézd csak meg, igen, igen, nézd csak meg ezt a nénit itt veled szemben az ülésen! Pedig ez még egy úgynevezett jobb vidék! Persze aligha láthatod azokat a részleteket a csukaszürke könnyfüggönyödön át, amiket én, úgyhogy legjobb, ha elmesélem. Mélyen barázdált arc, a homlokon középen depresszív redő. És mégsem nyafog, eszébe sem jut! Vagy szippants egy jó mélyet, de ne így, könyörgöm, ne szörcsögve, mert a tüdődbe megy, úgyhogy, látom, ezt is nekem kell elmesélnem. A néni mellett kuporgó bácsiból itt velem szemben csak úgy dől az alkohol! Ő is túl van élete zenitjén, ahogy elnézem… Alkohol?! Jézus az égben… Na persze ha ti ott naphosszat tutáliber-málibert danolásztok a mackós óvodában, akkor aztán várhatom, hogy valami természettudományos ismeretet magadra szedj! Ha az alkánok homológ sorában egy-egy hidrogénatomot hidroxilgyökkel helyettesítesz, a telített alkoholokhoz jutsz. És főkánok nincsenek, csak alkánok, ez nem hivatal, hanem tudomány, készpássz. Igen, igen, a bácsi telített, sőt tömény alkoholt vett magához, remélhetőleg etanolt. Az alkohol és a búbánat pedig kéz a kézben jár, csak azt nem tudod, melyik vezeti a másikat. Helyes, hallom, felhagytál zsaroló sírásoddal, csak tudnám, miért zendített rá a néni is, a bácsi is… Én vagyok itt egyedül normális?! Vagy mi. Gyere gyorsan, ott várnak már a kőmacik az óvoda kapujában, fenn ne maradjunk a villamoson!

Arcvonások a telepről: bevezetés és finale

Dolunay bácsit ritkán kérdezik bármiről is, és akkor sem a keresztnevéről. Vannak egynevű emberek, akiket szeretünk és tisztelünk, de minden, amit tudni akarunk róluk, belesűrűsödik a vezetéknevükbe. Az sem izgat bennünket ilyenkor, hogy amint Faráda sincs a térképen, csak az egyetem falán látjuk Faráday Mihályt, a nagy angol fizikust, és ugyanígy Gvadányt sem lelik földrajztudoraink, Doluna nevű hely sincs, soha nem is volt. Ha Dolunay bácsit nagyon megszorongatnák, azt mondaná, keresztneve Bertalan. Nem lenne ez hazugság, hiszen a keresztségben tényleg ezt nyerte, de a Dolunay mégsem vezetéknév, ha nem is keresztnév. Török lányoknak és fiúknak adják születésükkor. Az atya, Mátrallyay-Fátrallyay Gedeon nagyon régen konzul volt Ankarában, ott született Dolunay bácsi egy szép és előkelő török ifiasszonytól. Senki sem tudja a házban, mivel foglalkozik ez a törékeny, alacsony öregúr, akinek formális-professzionális mosolya olyannyira idegen ettől a romba tartó, Byron képzelt Velencéjeként morzsolódó teleptől, ahol élnek. Dolunay bácsinak nincs kecskeszakálla, a lakók fele mégis azt hiszi, hogy van neki. Egyszerűen az a típus. Időnként eltűnik néhány napra, ilyenkor egy láthatatlan kéz visszafogja a személyes tárgyai iránt érdeklődők feszítővasát. Lakása babonás és rettegett területen kívüliséget élvez. Pusmogják, egy kíváncsiskodó néhány évtizede pórul járt. Az értesülések hézagosak, és bár közelben-távolban nincs hajózható víz, a történetek tengerészmesék hangulatát idézik. Bővebben…

Széljegyzet

„Pászmába gyűrte létem porát bősz idő.” Miért iszonyú ez a képzeletbeli verssor? Kezdjük a bírálatot színtisztán értelmi alapon! A „létünk” mint olyan, tanultuk, lehet „ontologikus”, azaz együtt mozgó, a világra reflektáló, és lehet „ontikus” – itt valamiért szegény követ hozzák … Bővebben…

Két élet hasábokban

hasc3a1b

(kattintással nagyítható)

Kártyák – 6.

Giuseppe Sanarelli

Giuseppe Sanarelli

A szövegek eredetiségéhez kétség fér.

3pont2

Király a viharban

Messze északi tanulmányai közben érte Ramalhut a hír atyja váratlan haláláról. Így a tanulmányoknak gyors vége szakadt, ha, remélte az ifjú király, nem is mindörökre.  Bővebben…

A wessexi képzetes lift

A Nagy Alfréd wessexi királyról elnevezett Matematikai Kutatóintézet liftjének azok körében is becsülete volt, akik szabadságukat a K2 megmászásával, majd onnan hódeszkai alábocsátkozással töltötték, ugyanis a sercegő higanygőzlámpa, a gondolatébresztően homályosodó kis tükör az oldalán, de mindenekelőtt a csigalassúsága alkalmassá tette gyümölcsöző konzultációk lefolytatására, melyekre a mindig foglalt előadótermekben és a zajos dolgozószobákban semmiképpen sem keríthettek sort. Bár az intézeti közhangulattal nem volt baj, annak szüntelen javítására (korábban: fokozására) súlyt helyeztek, így a mindenkinek kedves kicsiny helyiség vezérlőtábláján e és π feliratú gombok is megjelentek. Kívánság szerint így a lift a második és harmadik, valamint a harmadik és negyedik emelet között is megállt. Az ajtó is kinyílt, bár a liftakna fala miatt kiszállásról szó sem lehetett. Bővebben…

Élet Purcell nélkül

Eljátszom a gondolattal. Barna, viharos napok után egyszer anélkül érek haza a hivatalból, hogy a kaput csak nagy ügyeskedések árán tudnám kinyitni, hónaljammal egy hatástalan esernyőt szorongatva, és amikor tekintetem az utcafrontra néző postaládára esik, így szólok magamhoz: miért is ne nyitnánk ki a mosolygó ég tiszteletére. Benne egy csontszáraz, de szemmel láthatólag napok óta ázott levél az Acsády-Veress – Fux Ügyvédi Irodától. Az első kötőjel rövid, a második hosszú. Találkozót szerveznek köztem és váratlanul felbukkant egypetéjű ikrem közt. Létezéséről sejtelmem sincs, és elsőre a levél sem győz meg erről. Aztán elgondolkodom. Ha testvért írnak, gyanús. De ha olyan ember vallja magát egypetéjű ikremnek, aki a hasonmásom, az legalábbis megér egy találkozást.
Ölelések után ott szorongunk egy belvárosi teázó kerek asztalkájánál. Mindketten angolul szorongunk, érthető okokból. Tamásnak hívják, éppúgy, mint engem. Eredetileg ugyan Zoltán volt, de ezzel a keresztnévvel odakint nem boldogult. Ikerkutatók örömére ő is hivatalnok, és idehaza sincs kolbászból a kerítés, akárcsak Denverben. Egyikünk sem szereti a labdajátékokat, és tizennyolc éve két nap különbséggel jártunk Ericében. Ő később, így néhányan nem is értették, mi húzott vissza olyan hirtelen. Ő is most érti meg. A furcsa az, hogy ez az első öt percben kiderül. Nekem gyerekkoromban volt beóm, neki most van. Anyagi helyzetünk hasonló, de csak eddig a pillanatig, mert a szülői örökség rá eső része kicsit az ő javára billenti a mérleget. Tiltakozik, de közlöm vele, nagyobb rész járna neki, a számkivetettnek. A háttértörténet szerint szüleink nagy szegénységben, nehéz időnkben egyikünket előbb vidékre ajánlották ki egy szoptatós dajkához, utána egy segélyszervezet gondjaira bízták. – Mi zsidók… – kezdi egy mondatát ikertestvérem, mire eltűnődöm. Sosem gondoltam, hogy zsidó lennék, és egyáltalán: milyen állítás lehet érvényes a zsidóság teljességére? Nem tudom meg. Elbambultam, ő már a következő mondatnál tart a közállapotokról, repatriáláson tűnődik. – De mondd csak – fordul hozzám egyszeriben –, figyelsz te rám egyáltalán? Mit dudorászol itt egyfolytában?
Összerezzenek. – Mit is… Vihar. Vihar. Purcell. – Purcell? Az meg kicsoda?

Boldogtalanság és boldogság

– Engem nem érdekel, hogy liberális vagy illiberális újságtól jött, még az se, ha a Szentszék ördögügyvédje, nincs mondanivalóm.
(Pár nap után kiderült, hogy az özvegyember találgatásai mind mellétrafáltak. Az újabb érdeklődő, mint a szomszéd alig érthető átkiabálásából kikövetkeztethető volt, a bulvárt képviselte.)
Állt az özvegyember a kerítése belső oldalán, és ímmel-ámmal csőszszuronyára szúrogatta fel a behajigált cigarettás dobozokat, almacsutkákat. Bal kezével a négyzetrácsos drótba kapaszkodott.
– Elvoltunk Zsuzsikámmal csendben, nélküle is elvagyok, nem volt ő szent. Akkor nem lett volna mellette maradásom. Láttam én már életszentet, mind a drága időmre pályázott, cselekedtette velem a jót, ő maga meg halvány mosollyal begyűjtötte érte az ízléstelen hálálkodásokat.
Ez így jelent meg:

A harcokba belefáradt, munkás öreg málnabokrai gondozása közben felsóhajt. – Mikor hagy már végre békén a Szentszék? Miért kell drága Zsuzsikám emlékét bolygatni? Kinek jó ez? Van itt segítség? Van. Ha akarjuk, ha nem tespedünk, nem játsszuk meg a szentet, hanem cselekedjük is a jót, akkor van.

– .oOo. –

Bővebben…

Kártyák – 5.

Vincent Voiture

Vincent Voiture

3pont2

Mesés áramlások

Az ábrán látható tomboló orkánban, szól a feladvány, a levegő ideális áramlását feltételezve a veszélyeztetett szereplőnek melyik objektum mögé búvását javasoljuk? Segítségül elárulom, hogy a kép északkeleti régiójában található, nehezen azonosítható zöldes tereptárgyat egy George W. Bush életét feldolgozó, jogtiszta hozzáférésű honlapon találtam. Bővebben…

A hivatal

Könnyűnek ígérkező kis büntetőportyának indult a hadjárat valami immár ködbe vésző adóbeszedési zavar miatt, ám a gyér ellenállást látva a parancsnok a hadműveletek kiterjesztése mellett döntött. A kültartomány fővárosát vették célba, de a bozótosba vágott számtalan, semmibe vezető vakút megtréfálta őket. Bővebben…