Hódolat

1 hod

eurázsiai hód munka közben

Az eurázsiai hódot a tudomány a Castor fiber néven emlegeti.[1] A tudományos nevet Carl von Linné (1707 – 1778) adta 1758-ban[2] a Systema Naturae (A természet rendszere) című művének X. kiadásában.  Mindkét szó latin, mindkét szó azt jelenti: hód.

2 Hodragas_Rabca

a munka gyümölcse a Rábca partján

Kissé tágabb összefüggésbe helyezzük a különös szóképzést, kiterjesztve figyelmünket a dioskurok egyikére, az eunuchokra és a gesztenyére, nem kihagyva Norma kavatináját.

A mi, magyarok hód szava viszonylag egyszerűnek tűnik. Legalábbis az első pillantásra. A vogul hontel az alapja, mely az oszmán kunduz (esetleg tatár kondiz) átvétele.[3] Azonban ha továbbmegyünk – jobb szó: merészkedünk – a fejtésben, a pahlavi kindag, bűvész, varázsló szó sejlik fel a messzeségben.[4]  Nem biztos, hogy ezt azonnal el kell vessük. Az egész világon, de különösen Eurázsia-szerte elterjedtek állatkultuszok, és ezek némelyikében a hód is szerephez jut.

3 Samuel_Seyer_Walker 1824

Branwhite (1775? – 1857) – Walker (1748 – 1808?): Samuel Seyer (1757 – 1831)

Samuel Seyer Bristol és környéke történeti és helyrajzi emlékei a legkorábbi időktől napjainkig (Memoirs historical and topographical of Bristol and it’s neighbourhood; from the earliest period down to the present time, 1821–3) című alapos munkájában ír a híres kelta Bebroci klánról, mely mint a klánok rendszeresen, valamely állat kultuszát ápolták, esetünkben a hódét (angolul: beaver). Id. Plinius (23 – 79) nem említi a klánt, de Julius Caesar (Kr.e. 100 – 44) igen.[5]

valaszto

A hódot a régi görögök is nagyra becsülték, nemcsak az építőművészetéért, de a területhatárát kijlölő illatos pézsmájáért is. Ezt különféle betegségekre gondolták gyógyszerül.

4 castor

Bäverhojt

Ínyencek ma is feljavítják vele vodkájukat.[6]  Az illatszeripar sem rest felhasználni enyhén vaníliára emlékeztető illatáért.[7]  Két altípusa van attól függően, mely hódtól rabolták el: a legelterjedtebb a kanadai (castoreum americanum), az eurázsiai hódtól származó a castoreum sibiricum, moscoviticum, russicum vagy europaeum.[8]

5 castoreum

A görögök meghálálták a hód adományát. A görög név, a kastor annyit jelent, „aki kiváló”.

6 Kastor_calyx Niobid_krater_Kre460k

Kastor egy Kr.e. 460 körüli borkeverőn

A dioskurok egyikének, Kastornak ugyanezért ez a neve: a görög nők mint gyógyítót tisztelték.

7 product_castor_oil

ricinus- (kasztor-) olaj

A ricinusolaj angolul – hasonló illata alapján – castor oil, 1746-tól.[9]  (Magyarul is mondják kasztorolajnak.) A rómaiak eredeti elnevezése a hódra fiber, és ezt szorította ki a görögből átvett castor. (A fiber szónak azonban nincs kapcsolata a fiberek által kidöntött fibrumokhoz, szálfákhoz.)

8 aesop

Aisopos (Kr.e. 620? – 564)

Aisopos A hód című állatmeséjében elénk tárja az élelmes hódot, mely tudja, hogy vadászai a pézsmájáért üldözik, ezért gyors lábain kicsit arrébb fut, leharapja herezacskóját, melyben a pézsma van és a vadászai elé köpi. Így aztán megmenti az életét, a „pars pro toto” biológiai alkalmazásaképpen.[10]
Cicero (Kr.e. 106 – 43) a feleségét is hátra hagyva menekülő Arist hasonlítja a bölcs hódhoz.[11] Egy Phaedrusnak (Kr.e. 15? – Kr.u. 55?) tulajdonított hódmese (XXIX.) átveszi a tanulságos történetet.[12]

9 hod

10 Catull_Sirmione

Catullus (Kr.e. 84? – 54)

Juvenalis (50? – 130?) ügyesen építi be a tanulságos mesét XII. szatírájába, amikor a hajótörést elkerülni igyekvő Catullus (Kr.e. 84? – 54) rémült akcióját, mellyel a tengerbe vetteti az értékes rakomány javát, a hód bölcsességéhez hasonlítja.[13]
A baj id. Pliniusszal kezdődik. A természet históriája VII. könyvének 47. fejezetében a történetet megdönthetetlen természettudományos tényként állítja be.[14] „Easdem partes sibi ipsi Pontici amputant fibri”, szólnak id. Plinius messze hangzó, tanulságos szavai, azaz „egy pontusi hód amputálja ugyane (előbb említett szaporodási) testrészeit”. Messze ható, hiszen innen bő másfél évezreden át tudományos igazságként kezelték, és tanulságos is egyszersmind, hiszen jobbnak látja a rejtélyes Pontusba áthelyezni a jelenséget, és a hódra még a régi, fiber szót használja. Claudius Aelianus (170? – 235?) Állatokról szóló művének (De natura animalium) VI. könyve 34. fejezete (még mindig a fiber szóval) szintén említi a hód ilyen indíttatását, de, bár a szerző nagy kedvet érez hozzá, hogy az általa közvetített megfigyeléseket szintén Pontusba helyezze, ezúttal tartózkodik ettől.[15]
Kisebb fordulatot és különös leágazásokat hoz az eseményekbe az internet védőszentje, Sevillai Szent Izidor (560 – 636) az Etimológiáiban. Egyfelől a XII. könyv 2. fejezetének 21. szakaszában megismétli a hódnak tulajdonított különös viselkedést (a hód másik latin nevét is megemlítve, sőt, a „pontusi kutya” elnevezést is), majd hozzáteszi, a castor elnevezés abból ered, hogy a hód kasztrálja magát.[16]
Azonban sem ez nem igaz, se az, hogy a kasztrálás szó venné a származását a hód feltételezett öncsonkításából. A „kasztrálás” ugyanis a latin castraréből ered, mely a héber saris, eunuch szóból, melynek eredete viszont a szanszkrit nirasta vagy asri, „kés”.[17]

Sevillai Szent Izidor egy további feltételezése értelmében a gesztenye, azaz – szavunk világos őseredetijeként – a latin castania, görög kastaneia onnan nyeri nevét (XVII.7.23), hogy kibontva mint két kimetszett heregolyó pottyan a földre, mint a kasztráltaknak. Fantáziadús, de erőteljes mellényúlás. A görögök saját értelmezései szerint vagy a pontusi (!) Kastaneából, vagy a thessaliai Kastanából származó dió, de valószínűbb a fordítottja: mármint hogy ezek a városok nyerték nevüket a gesztenyéről. Kisázsiai eredetű lehet a szó, ami az örmény kask, gesztenye szóba is átment.[18] A gesztenyealakja miatt hívják így a kasztanyettet.
A szűzies, angol chaste, olasz casta szó ellenben (és ezt már Sevillai Szent Izidor is felveti egy „sereg” téves katonai szómagyarázat közepette, IX.3.44), a kasztrációval áll összefüggésben, de illő távolból: elkülönölést, „elvágást” jelent a tisztátalan világtól. A portugál casta tiszta fajt jelent, ezt a szót használták az angolok már az 1610-es évektől Indiában. Ebből ered a kasztrendszer szó.[19]

Aisopos története nemcsak a tudománynak hitt áltudományba szivárgott be, de természetes utat talált évezredek irodalmi példázataiba is. Cervantesnél (1547 – 1616):

– Védd magad, galád lovag, vagy add ide önként, ami jogosan engem illet!
A borbélyt váratlanul és készületlenül érte ez a kísérteties megrohanás; csak úgy menekülhetett a dárdanyél szúrásától, hogy levetette magát szamaráról; azonban alig ért földet, rögtön talpra szökött, és sebesebben, mint valami szarvas, úgy nekiiramodott a síkságnak, hogy a szél se ért nyomába. A réztányért ott hagyta a földön. Don Quijote nem is kívánt egyebet, s megjegyezte, hogy a pogány igen eszesen járt el, és úgy tett, mint a hód, mely ha észreveszi, hogy üldözik, fogával harapja le s hagyja ott, amiért, mint ösztöne sugallja, vadásznak rá.

Győry Vilmos (1838 – 1885) fordítását átdolgozta Benyhe János (1926 – 2010)[20]

11 albrecht

id. Lucas Cranach (1472 – 1553): Brandenburgi Albert mint Szent Jeromos

Nem csoda, hogy a hód ilyenképpen a szűziesség jelképévé vált a keresztény képzőművészetben[21], de csak az Alpoktól északra, talán mert délebbi vidékeken nem él.[22]
A Walesi útleírás: és Wales leírása (The itinerary through Wales: and The description of Wales, 1188), a mi III. Bélánkat (1148? – 1196) nagyhatalmi tényezőként számba vevő szerzője, Walesi Gerald (Giraldus Cambrensis, 1146? – 1223?) nem elégszik meg a hód ilyen lefestésével, de érdekesen színezi is ötletgazdag motívumokkal, mint például azzal, hogy a heréjét leharapott hód kérkedve szalad oda a vadászhoz, és lábát emelgeti, hogy nincs már ott az értékes vadászcélpont. A bűzborz hasonló gesztusa elől a vadász jobban teszi, ha elmenekül, ám bűzborzok III. Béla idején sem éltek az Óvilágban.[23]
A rabbinikus irodalomban elterjedt változatokat kitűnően foglalja össze a Rationalist Judaism honlap.[24]


12 Thomas-Browne

sir Thomas Browne (1605 – 1682)

Ám a középkor-újkor fordulójának tiszteletre méltó, enciklopédikus műveltségű poéngyilkosa, sir Thomas Browne az egész kérdést egyszersmindenkorra tisztázza Pseudodoxia Epidemicájában (Vírusosan terjedő áltudomány).[25] Egészségesen megállapítja: a baj fő forrása az, hogy ősi, így találhatott utat magának eldugott berkekbe is. Lenyűgöző bőségben sorolja mind az antik, mind az újabb korok szerzőit, akik terjesztették ezt az áltudományos tant, mind azokat, akik ennek ellenálltak. Természetesen türelmes bölcsességgel a morális tanulság iránt, melyet számos egyéb irodalmi műben is felfedez, amelyek a hód konkrét példáját nem érintik. Néhány állítása megkérdőjelezhető: egyiptomi eredetet nem találni, és Aisopos sem tényként, hanem meseként közölte a hód szokását. Szellemes visszavezetése a görög gastorra mint jó emésztésű állatra sajnos nem állja meg a helyét, de ügyesen leplezi le sir Christopher Wren (1591 – 1658) mesterkedését, aki lengyel eredettel, a bi-fer mint kétéltű (kettősen „virágzó”) szóból akarja a beavert levezetni. Ez a sir Christopher Wren (maga is nagy műveltségű természetbúvár) nem tévesztendő össze azzal a szintén elképesztő műveltségű és tudású sir Christopher Wrennel (1632 – 1723), aki tökéletesítette a látcsövet és a mikroszkópot, újjáépítette Londont az 1666-os nagy tűzvész után, megtervezte a Hampton Court Palace-t és több tucat templomot, köztük a Szent Pál-székesegyházat. Az apja volt. A rendkívüli családról Lucy Phillimore (1850 – 1931) könyvet írt.

13 illus

sir Christopher Wren windsori dékán (1591 – 1658), bátyja, Matthew Wren (1585 – 1667), Ely püspöke, fia, “a” sir Christopher Wren (1632 – 1723)

14 Guillaume-Rondelet-1507-1566 1545

Guillaume Rondelet (1507 – 1566) 1545-ben

A legnagyobb ütőkártyája sir Thomas Browne-nak az, hogy jeles anatómusokra, így Guillaume Rondelet-re hivatkozva közli: a hód heréi a testüregen belül helyezkednek el, azok kimetszése reménytelen vállalkozás, ám egyszersmind szükségtelen is, hiszen az illatanyagát (a hím is, a nőstény is, igaz, utóbbi kisebb intenzitással) egy külső bőrzacskóba gyűjti. (A herezacskó visszaszállása a vízi életmód következménye.) Más kérdés hogy így érvelése oroburosként harap a saját herezacskójába, mivel megengedi azt a lehetőséget, hogy a hód leharapja ezt a zacskót. (Ezt sem teszi, ez más kérdés – sejtelme sem lehet róla ugyanis, hogy ezért üldözik.) Az a vélekedése sem hihető, hogy ebbe a zacskóba ételmaradékok is gyűlnének: mirigyekre nem jellemző efféle osztozkodás.

15 sacks


[1] http://www.iucnredlist.org/details/4007/0

[2] Az eurázsiai hód taxonómiája

[3] http://www.szokincshalo.hu/szotar/?

[4] http://hungarianruneproject.weebly.com/hungarian-rune-project.html

[5] Bebroci-klán 

[6] Bäverhojt

[7] illatszeripari felhasználás

[8] http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/048/pc004832.html#1

[9] castor

[10] Aisopos: A hód

[11] Cic. Scaur. 1, 6; 2, 7.

[12] http://www.gutenberg.org/files/25512/25512-h/25512-h.htm

[13] http://www.tertullian.org/fathers/juvenal_satires_12.htm

[14] http://www.masseiana.org/pliny.htm#BOOK%20VIII

[15] De Natura Animalium

[16] Etimológiák

[17] Castration: An Abbreviated History of Western Manhood

[18] chestnut

[19] caste

[20] http://mek.oszk.hu/00300/00349/html/quijote3.htm#d2884

[21] http://ringlingdocents.org/albrecht.htm

[22] A hód mint jelkép

[23] Walesi útleírás: és Wales leírása

[24] rabbinikus irodalom

[25] Pseudodoxia Epidemica

Advertisements

3 responses to “Hódolat

  1. Micsoda körültekintés! Hódolatom!

    Kedvelés

  2. Visszajelzés: Hiénákról | SUNYIVERZUM

  3. Visszajelzés: Hódolat a nutriának | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s