Mark Twain címkéhez tartozó bejegyzések

Szalonkák sárral és anélkül

Votre salaire? dit le Loup,
Vous riez, ma bonne commère.
Quoi ! Ce n’est pas encor beaucoup
D’avoir de mon gosier retiré votre cou!

La Fontaine (1621 – 1695): Le Loup et le Cigogne.
Dans Les Fables choisies, mises en vers, I. (1668)
après Esope (av. J.-C. 620? – 564) & Phèdre (av. J.-C. 15? – ap. J.-C. 55?)[1]

„Tessék!
Még kérni valód is akad!
Hát, gólya néne, nem fizetség,
Hogy visszahúztad torkomból nyakad!
Menj, háládatlan, rút alak:
Aztán többé ne lássalak.”

A farkas és a gólya.
Válogatott mesék verses formában, I.,
Aisopos és Phaedrus nyomán.
Kosztolányi Dezső (1885 – 1936) fordítása (1916)[2]

Percy Bolingbroke St John (1821 – 1889) Young Naturalist’s Book of Birds: ANECDOTES OF THE FEATHERED CREATION (Ifjú természetbarátok madaras könyve: adomák a tollas világból) című könyvének első kiadása 1838-ban látott napvilágot Londonban (húzzuk alá: a szerző tizenhét éves korában). Legalábbis az „új kiadás” adomái között szerepel a halszálka-eltávolító gólya néne félreértése arról, hogy életmentő munkájáért fizetség jár. Mutatis mutandis: ott a történetben a nagyúr a kutyafélékről átvált a macskafélékre, maga az állatok királya, halszálka helyett jókora csont áll az életfunkciók útjában, a gólyát pedig a guvat cseréli le (mindketten saját családjuk névadói). Az ifjú szerző azonban megengedi, hogy talán egy másik „családalapító” madár, a szalonka részesíti elsősegélyben a megszorult megrendelőt.[3] Valamennyi felmerülő madár alkalmas lenne a feladat ellátására csőre adottságai folytán. A történet utolsóként említett szereplője ad lehetőséget tegnapi kisebb ismertetőnk természetes folytatására Alexander Wilson (1766 – 1813) madarairól, melyek közül egyet, annak kiterjedt kapcsolatrendszerére tekintettel, ez úton, külön kell említsünk a maga idejében.  Bővebben…

Holdakról

Míg élek, harcolok az ottomán hóddal.
Zrínyi (1620 – 1664): Peroratio (Berekesztés)[1]

Nem lehet tagadni, hogy mikor feljön a hava,
úgy dörög és villámlik, mint egy igazi király.
Vajon hol tanulta?

Twain (1835 – 1910): Koldus és királyfi (1881).
Fái Jakab Béla (1853 – 1904) fordítása
[2]

1-friedrich

Friedrich (1774 – 1840): Két ember a Holdat nézi (1819-20)

A Hold és a hónap összefüggése magától értetődik: az ember a Hold megújulásai között eltelt időt tekintette hónapnak, ebből tizenkettőt egy évnek.

Aztán vagy korrigált amiatt, hogy a Föld nem tökéletesen ennyi idő alatt kerüli meg a Napot (anélkül, hogy a heliocentrizmus vétkébe esett volna gondolatban), óvatosan szökőnapokat rejtve a napok közé, hogy manipulálja az istenek figyelmét (Rómában), vagy nem korrigált (az istenek indokolt haragjától tartva), mint Egyiptomban, ahol a félelem évezredei alatt az Újév háromszor vonult körbe a naptárban.

Az összefüggésnek nyilvánvaló nyelvi jeleit találjuk. Az előausztronéz bulaN (bulan), „Hold” szó nyelvek lenyűgöző sokaságába ment át bulan formában, ahol a mai napig egyszerre jelentik az égitestet és az időszakot. A nyelvek közt találjuk többek között a szebuanót és a mellette élő dupaningan agtát, a malájt és egyik forrását, a bintulut.[3] Nyugatabbra az indoeurópai ősnyelv mehns szava szintén egyszerre jelentette a „Holdat” és a „hónapot”, ami az európai nyelvek sokaságában vezetett mind a „Hold”, mind a „hónap” megfelelő, de immár elkülönülő szavaihoz, így például az angol moon, „Hold” és month, „hónap” szavakhoz.[4] Az óegyházi szláv мѣсѧць, mesecy közvetítésével alakult ki az orosz месяц, melynek elsődleges jelentése „hónap”, de használják „Hold” értelemben is. A japánban a , cuki szintén „Hold” is, „hónap” is. Ugyanez a jel jue kiejtéssel a kínaiban is „hónap”, melyet kiegészítve a , liang, „fényes” jelentésű jellel a „Holdat” kapjuk. Bővebben…