X. (Bölcs) Alfonz cselekedetei és mondása

Nem görcsös „átkapcsolási” igyekezet vezérel, amikor tegnapi zenei témánkat összehozom a mi figyelmünket eddig is többször felkeltő X. (Bölcs) Alfonz (1221 – 1284) udvarában 1250 és 80 között összeállított, négyszáznál is több galiciai éneket vagy hangszeres darabot tartalmazó Cantigas de Santa Maria (Mária-énekek) című, jórészt a galiciai „főváros”, Compostela zarándokainak Mária-élményeit feldolgozó gyűjteményével, ami a király kétségkívül legnagyobb művészeti hozzájárulása az egyetemes európai zenekultúrához saját gazdag életművén belül is.[1] Wagner (1813 – 1883) a gyűjteményt nem ismerte, a hangulati rokonság mégis szívhez szóló:

Akik a „Bölcs” epitheton helyett a „Tanultat” javasolják[2], nyilvánvalóan nem a nagy király bölcsességét vitatják el. A spanyol Sabio kétségkívül „bölcset” jelent – ma; másik jelentése azonban valóban „tanult”, és a nyelvfejlődés szívesebben mozdul a „tanult”-ból a „bölcs” felé, mint fordítva. 
De ha kritikai éllel kérdőjelezné meg valaki a király melléknevét, valami, a XIII. századhoz képest távoli jövőből érkező erkölcsi alapja lehetne ennek a bizonytalanságnak. Nem vitás, az expanzív külpolitika más erkölcsi súllyal esik latba egy olyan korban, amikor a terjeszkedés leggyakoribb alternatívája nem a megmaradás, hanem a gyors összezsugorodás. (Természetesen azért, mert a kort maga az expanzivitás tette ilyenné, de ennek taglalása már valóban messzire vezetne.) X. (Bölcs) Alfonzt 1252-ben koronázták Galicia, Kasztília és León királyává, és alig ért véget az ünnepségsorozat, azonnal megtámadta III. Alfonz (1210 – 1279) portugál királyt egy kisebb határrevízió céljából, majd 1254-ben lerohanta Gascogne-t, és bejelentette trónigényét Navarrára. 1256-ban a soriai békében erről lemondott, mert ambiciózusabb ötlete támadt: anyja, Hohenstaufen (Sváb) Erzsébet-Beatrix (1205 – 1235), Rőtszakállú Frigyes (1122 – 1190) unokája származására hivatkozva egyenesen az akkor betöltetlen római császári posztra tört. 1257-ben sikerrel vesztegetett meg választófejedelmeket (kazuista legyen a talpán, aki ezt adaptációként magyarázná a kor nehéz körülményeihez), így négy a hét közül őt választotta meg császárrá Cornwalli Richárd (1209 – 1272) ellenében, II. (Nagy) Přemysl Ottokár (1232 – 1278) cseh király átállása következtében.[3] Ellenlábasának azonban, vele ellentétben, akinek odahaza kellett kordában tartania a lázongó mór adófizetőket, módjában állt Németországba utaznia, és így elérte, hogy X. (Bölcs) Alfonzt ne koronázzák meg[4], aki még közel húsz évig nem tudta elfogadni a kialakult helyzetet. A Szentszék határozottan ellenezte a megkoronázását, végül csak a kiközösítés fenyegető jövőképe rettentette vissza X. (Bölcs) Alfonzt a további küzdelemtől.[5]


A mérleg másik serpenyőjében azonban ott van az, amit X. (Bölcs) Alfonz közvetlenül a kasztíliai, közvetve az egyetemes európai kultúráért tett a három nagy vallás iránti toleranciájával és mindazzal a kultúratámogatással, ami ebből szervesen következik. Fordítók sokaságát alkalmazta udvarában, akik olyan távoli területeket is bevontak vizsgálataikba, mint az építészet díszítő tudománya. Erről tanúskodik a Keresztek könyve, amely, sok egyéb mellett, a kör hat egyenlő cikkellyé („keresztté”) osztásának mértanát is taglalja.[6] Orvosa, Toledói Ábrahám[7] fordította kasztíliaira a muzulmán megvilágosodásról írt fontos középkori művet Libro de la escala de Mahoma (Könyv Mohamed létrájáról) címmel[8].
Legjelentősebb azonban a hozzájárulása mind közül a kor asztronómiájához. Természetesen nem várható el, hogy ezt ott és akkor teljességgel különválassza az asztrológiától.[9] A király apja, III. Szent Ferdinánd (1199 – 1252) 1236-ban visszavette a móroktól Córdobát, 1248-ban Sevillát, és így roppant tömegű arab tudományos irathoz jutott hozzá. Ezek feldolgozását tűzte ki célul X. (Bölcs) Alfonz, arra törekedve, hogy olyan műveket fordíttasson le latinra, melyekhez korábban nem fért hozzá a keresztény világ. „Táblái” között legjelentősebbek ezek a gazdagon illusztrált művek, összefoglaló nevükön Libros del Saber de Astronomía (Az asztronómiai tudás könyvei). Ezek közül a legfontosabb Abu Ali al-Hasan ibn al-Hasan (Ibn al-Haytham, 965 – 1040?) precíz geometriai felépítésű, A világmindenség szerkezete című értekezése. A szerző nagy jelentőséget tulajdonít az asztronómia felhasználásának egy számára alapvető fontosságú tudományban, a qiblában, azaz Mekka helyzetének meghatározásában. Abu Abd Allah Muhammad ibn Jabir ibn Sinan al-Battani al-Harrani al-Sabi (Albatenius, 858? – 929) Szabályai a tulajdon tábláinak helyes használatát magyarázzák el. (Akkoriban erre még súlyt helyeztek.) De Ali ibn Abi al-Rijal (Hali Abenragel, †1037?) Teljes könyve a csillagok törvényéről szintén a kor enciklopédikus csillagászati ismereteit gazdagította. Az, hogy ezeket a műveket, szokásával ellentétben, nem kasztíliai, hanem latin nyelvbe ültette át, talán a császári törekvéseivel magyarázható.[10] X. (Bölcs) Alfonznak szerepe volt az arab számok elterjesztésében is, és mint tudományszervező csillagászati megbeszélést is összehívott a három vallás képviselőivel. Akik, természetesen, éppúgy, mint a III. Szent Ferdinánd által zsákmányolt asztronómiai művek szerzői, valamennyien a földközpontú, Klaudios Ptolemaios (90? – 168?)-i világkép talaján álltak. Mármost hogy ez a megbeszélés, vagy maguk a fordítások késztették-e őt híres kifakadására[11], nem tudni:

Si hubiera estado presente en la Creación, habría dado algunas indicaciones útiles![12]

Ha jelen lettem volna a teremtéskor, szolgáltam volna néhány hasznos tanáccsal!

Ezt a mondást kedves parafrázissal idézi fel Adam Guy Riess fizikai Nobel-díjának 2011-es átvételi beszédében:

Though I have to add: knowing what I know now, that the universe is not only expanding but also accelerating, I feel like King Alfonso X of Castile who saw Ptolemy’s theory of the Cosmos and reportedly said “If the Lord Almighty had consulted me before embarking on creation thus, I should have recommended something simpler.”[13]

Ámbár hozzá kell tegyem: tudva, amit tudok, vagyis hogy a világegyetem nemcsak tágul, de ráadásul gyorulva tágul, úgy érzem magam, mint X. (Kasztíliai) Alfonz, aki Ptolemaios világképét látva állítólag ezt mondta: ha a Mindenható Atyaúristen megkérdezett volna, mielőtt belefog a teremtésbe, valami egyszerűbbet javasoltam volna neki.

Klaudios Ptolemaiost nyilvánvalóan nem az egyszerűség szempontjai vezették világképe megállapításakor. A Földről nézve van, amit egyszerűbb megértenünk, például a reggel és este örök váltakozását. Nem ez az, amit X. (Bölcs) Alfonz nehezményezett. Forrásai sem álltak meg ezen a szinten. Nézzük például, az egyszerűbbek közül, a Venus pályáját innen, a Földünkről:

Kopernikusz (1473 – 1543) fő művének ősváltozatát, a Narratio primát (Első olvasat) 1540-41-ben írta Georg Joachim de Porrisszal (1514 – 1574), aki a tudományos működésében a Rheticus nevet használta. Az 1543-ban megjelent De revolutionibus orbium coelestium libri VI (Az égi pályák körforgásáról hat könyvben) előszavát Andreas Osiander (1498 – 1552) lutheránus teológus írta Kopernikusz beleegyezése nélkül, azzal a szándékkal, hogy elkerüljék a könyv indexre tételét. (A szándék sikeresnek bizonyult.) Az előszó nem is utal arra, hogy szerzője más lenne, mint magáé a műé. Benne ez a furcsa ”disclaimer” szerepel:

Kétségem sem fér hozzá, hogy bizonyos tanult férfiak most, hogy széles körben ismertté vált a könyvben ismertetett újszerű hipotézis – jelesül, hogy a Föld mozog és valójában a Nap áll mozdulatlanul a világegyetem középpontjában – mélységesen megdöbbentek. De ezen feltevés nem feltétlenül igaz, sőt még csak nem is valószínű, csupán arról van szó, hogy a korábbi megfigyeléseknek megfelelő számításokat ismertet.[14]

Rheticus olyan mértékben felháborodott Osiander eljárásán, hogy a neki küldött tiszteletpéldány előszavát két vastag piros vonallal keresztben áthúzta.[15] Egyikük sem gondolt arra, tehát maga Osiander sem, hogy a XX. századi neopozitivizmus megsüvegeli ezt a felfogást: a világegyetem mozgását olyan pontból vizsgálhatjuk, amelyikből csak akarjuk és képesek vagyunk, és ebből semmi afféle homály nem vezethető le, hogy ez az önkényesen választott pont valamilyen értelemben „középpont”, „nyugvópont” lenne. Annyi bizonyos, hogy X. (Bölcs) Alfonzt mind az előszó, mind maga a főmű teljesen kielégítette volna.


Mintegy függelék gyanánt a továbbiakban azt kérdőjelezzük meg, hogy a királytól idézett magvas mondás valóban tőle származna, mindenekelőtt azonban ellenérveket vetünk fel saját szkepszisünkkel szemben. A forrást hiába kutatva rögtön le kell szögezzük: ha nem találunk valamit, abból nem következik, hogy az nincs. (Hogy kissé oldalba rúgjuk az ateizmust is.) Ha valami valószínűtlen, az nem jelenti azt, hogy egyúttal lehetetlen is. Ha a legtöbb idéző hozzá is teszi, „állítólag”, az sem jelent semmit: a furcsa természetű emberiség olykor igazat is állít. De gondolkodjunk. Ha valamely történetíró jegyezte volna le ezeket a szavakat, vagy valamely követ jelentésében állna, arról bizonyára lenne tudomásunk. Jean-Patrice Boudet amellett érvel, hogy a XIII-XIV. században X. (Bölcs) Alfonzra mint új Salamonra († Kr.e. 931) tekintettek.[16] Egy efféle misztifikáció kétségkívül melegágya mindenféle „mondások” utólagos megszületésének. De a mondás stílusa nem engedi, hogy feltegyük, akár csak XIV. századi szerzője is lehetne. Inkább jóval későbbi utilitárius brit humorra emlékeztet. Természetesen nem valószínű, hogy Thomas Carlyle (1795 – 1881) maga agyalta volna ki, mindenesetre a stílus sokkal közelebb áll hozzá és korához, mint X. (Bölcs) Alfonzéhoz. A History of Friedrich II. of Prussia (Nagy Frigyes története) II. könyve 7. fejezetében, a Burggraf Friedrich III.; and the Anarchy of Nineteeen Years (III. Frigyes várgróf és tizenkilenc év anarchiája) szakaszban így idézi a mondást:

Alphonso King of Castille, Alphonso the Wise, whose saying about Ptolemy’s Astronomy, ”That it seemed a crank machine; that it was pity the Creator had not taken advice!” is still remembered by mankind; –this and no other of his many sayings and doings.[17]

…Kasztília királya, Alfonz, vagyis Bölcs Alfonz (, aki) ezt mondta Ptolemaios világképéről: „hasztalan tekerőgépnek tűnik; kár, hogy a Teremtő nem kért tanácsot!”. Az emberiség erre emlékszik; éppen erre, de más mondásaira vagy tetteire nem.

(Természetesen a mai emberiségre nem áll Carlyle lesújtó ítélete.)

Jelen lenni a teremtéskor az ír George Berkeley (1684 – 1753) is bizonyára szeretett volna. Az 1713-ra befejezett Three Dialogues between Hylas and Philonous in opposition to Sceptics and Atheists (Három párbeszéd Hylas és Philonous közt a szkeptikusok és ateisták ellen) című alapvető művében (melyről már beszéltünk) ezt találjuk:

Phil.  Why, I imagine that if I had been present at the creation, I should have seen things produced into being –­ that is become perceptible – ­in the order prescribed by the sacred historian.[18]

Phil. Rendben, elképzelem, hogy ha jelen lettem volna a teremtéskor, láttam volna a teremtett tárgyakat belépni a létezésbe – azaz érzékelhetővé válni azokat – abban a sorrendben, ahogy a szent leíró közli azt.

Ha X. (Bölcs) Alfonz mondása megállt volna a kegyes általánosságnak ezen a szintjén, akkor sosem ismerjük meg. Ebben a szarkasztikus formájában viszont, továbbá sem Carlyle, sem Riess változatában, aligha mondhatta.


[1] X. (Bölcs) Alfonz

[2] X. (Tanult) Alfonz

[3] http://www.englishmonarchs.co.uk/plantagenet_76.html

[4] https://www.britannica.com/biography/Alfonso-X

[5] feladott császárság

[6] https://www.wdl.org/en/item/10624/

[7] http://www.jewishencyclopedia.com/articles/600-abraham-of-toledo

[8] Könyv Mohamed létrájáról

[9] asztromágiai kéziratok

[10] http://islamsci.mcgill.ca/RASI/BEA/Ibn_al-Haytham_BEA.htm

[11] http://cultura.hu/aktualis/bolcs-alfonz-tortenete/

[12] X. (Bölcs) Alfonz újabb ambíciói

[13] Adam Guy Riess beszéde

[14] Osiander előszava

[15] https://www.britannica.com/biography/Nicolaus-Copernicus#ref404927

[16] https://www.cairn.info/revue-historique-2008-3-page-545.htm

[17] History of Friedrich II. of Prussia, II / 7

[18] http://www.bookrags.com/ebooks/4724/64.html#gsc.tab=0

7 responses to “X. (Bölcs) Alfonz cselekedetei és mondása

  1. “Ha jelen lettem volna a teremtéskor, szolgáltam volna néhány hasznos tanáccsal!” — Valószínűleg ez minden idők legnagyobb bon mot-ja!

    Kedvelik 2 ember

  2. Igen, mert magát a megszólalót is nevetségessé teszi.

    Kedvelik 2 ember

  3. Éppen emiatt töltött el a szkepszis. Bár II. Hohenstauf Frigyes római császár (1194 – 1250) után nem sokkal végül is mondhattak effélét…

    Kedvelik 1 személy

    • Egek ura el ne hagyj! Milyen istentelenségekre ragadtatta magát a nagy császár?

      Kedvelik 1 személy

      • Aha!

        Frederick was a religious sceptic.[9] Despite accusations of blasphemy and paganism, and the presence of pagan and oriental elements in his imperial conceptions, Frederick remained substantially linked to traditional Christianity, as shown by his early contacts with both the Franciscans and the Cistercians (in 1215 he was admitted to that order’s praying community), as well as with St Elizabeth.[9] In spite of this, Frederick’s religious scepticism was unusual for the era in which he lived, and to his contemporaries was highly shocking and scandalous. His papal enemies used it against him at every turn; he was subsequently referred to as preambulus Antichristi (predecessor of the Antichrist) by Pope Gregory IX, and, as Frederick allegedly did not respect the privilegium potestatis of the Church, he was excommunicated.

        https://en.wikipedia.org/wiki/Frederick_II,_Holy_Roman_Emperor

        Kedvelik 1 személy

  4. Visszajelzés: Wagner, kíséret nélkül | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s