Honnan ered a szivárvány?

1 wrangell St.Elias NP

a Wrangell-St.Elias Nemzeti Park Alaszkában

A szivárvány tudományos magyarázatával mai ismereteink szerint Aristoteles (Kr. e. 384 – 322) foglalkozott először. A fénytörés fogalma és a színek keletkezésének akár csak hozzávetőleges ismerete nélkül egy efféle magyarázat fizikai ereje csak csekély lehet. Aristoteles hatalmas rábeszélő apparátust, ugyanakkor a filozófiaitól távol álló, világos, tudományosra emlékeztető nyelvet használ. Törekvése, hogy pontos megfigyelésekből (kettős szivárványok, elhelyezkedésük, holdszivárvány) ésszel felfogható módon racionális következtetésekre jusson, mindenképpen mintául kellett volna szolgáljon követőinek, akik azonban leginkább a tekintélyére apelláltak, józan kritika nélkül. A (talán) Kr.e. 350-ben írt Meteorológia III. könyvében fejti ki nézeteit az égi fényjelenségekről. A szivárvány tüzetes elemzése abból a téves elképzelésből indul ki, hogy a szivárvány a napfény tükröződése az esőfelhőkön, úgy, hogy az egész folyamat az úgynevezett meteorológiai gömbben megy végbe. Ám a tükröződés a kicsiny vízcseppeken zajlik, és ilyen kicsiny tükröző felületeken alak nem, csak szín verődhet vissza, tartja Aristoteles. Abból a megfigyelésből, hogy szivárványokat hátsó megvilágításból látunk, nem arra a következtetésre jut, hogy a Nap ellenfényében a halvány látvány észlelésére nem lenne esélyünk, hanem arra, hogy a Naphoz „közel” a vízcseppek már elpárolognának.[1] Fennmaradt szöveg híján nehéz megítélnünk Klaudios Ptolemaios (90? – 168?) matematikai optikai munkásságát, benne értekezésével a szivárványról; Aristotelesre többen hivatkoznak az ókor végén, mint rá. Az ifjabb Olympiodoros (495? – 570) a középkor első pillanataiban már több figyelmet fordított rá, és amikor kommentárt fűzött Aristoteles Meteorológiájához, Aristoteles álláspontjával szembeszegezte Ptolemaiosét, aki szerint nem három, hanem hét színből tevődik össze a szivárvány.[2] Ezek után a szivárvány „sötét századai” jönnek a mai kutató szemek számára. Ám a perzsa-arab kultúra fénypontján újra felvirágzanak a klasszikus tudás korának nézetei és módszerei. A bászrai Ibn al-Haisam, ismertebb nevén Alhazen (965 – 1040) مقالة في الحالة و قوس قزح, Maqala fi al-Hala wa qaws quzah, azaz Értekezés a fénykörről (halo) és a szivárványról című munkájában, Aristoteles nyomdokain, még úgy tanítja, a szivárványt szemlélő néző egy homorú tükör tengelyén állva veheti észre a szivárványt, a fényforrás természetesen maga a Nap, és annak sugarai verődnek vissza a „meteorológiai gömb” felületéről.[3] Ám az osztrák származású tudománytörténész, Otto Neugebauer (1899 – 1990) felhívja a figyelmet arra, hogy a mohamedán virágzás két kiemelkedő alakja, a sirázi Qutb al-Din (1236 – 1311) és tanítványa, a tebrizi Kamal al-Din (1267? – 1319?) Ptolemaiosra támaszkodik elmélete kidolgozásában. Sajnálatos módon magyarázó ábráik nem maradtak fenn, maga az elmélet azonban a ma is helytálló magyarázattal szolgál.[4]

3 Theodoric

Az elméletet ugyanebben a formában ettől szinte bizonyosan függetlenül, néhány évvel később, 1310 körül kidolgozta Freibergi Theodorik (1250? – 1310?) is, és az ő ábrái fenn is maradtak. Művének címe De iride, A szivárványról. Az elméletük – jó háromszáz évvel a Snel (1580 – 1626) – Descartes (1596 – 1650) – féle fénytörési törvény előtt! – pontosan írja le a fény gömbben (vízcseppben) megtett kétszeres törését, melyből a fő szivárvány kialakul. Freibergi Theodorik kísérleti úton, vízzel töltött gömbökkel is igazolta teóriáját.[5]

2 utak

fényutak a mellék- és fő szivárvány vízcseppjeiben

A gömbben megtett fényszakaszok számát p-vel jelölve, a p = 0 (tükröződés) és p = 1 esetben nem jön létre szivárvány, a p = 2 hozza létre a fő szivárványt, a p = 3 a ritkább, felette húzódó mellékszivárványt. A két szivárványon a színek sorrendje ezzel összefüggésben fordított.[6] A kettő közti sávban az égbolt sötétebbnek látszik az ég további területeinél. Ezt először az afrodisiasi Alexandros figyelte meg Kr.e. 200-ban. A sávot róla nevezték el Alexander-féle sötét sávnak. Ha a „legmodernebb”, azaz a hullámelméleti kiegészítéseket leszámítjuk, a ma elfogadott geometriai optikai leírás lényegét és rendkívül pontos számszerű közelítését tehát már jó hétszáz éve megadták! A ptolemaiosi elvek alapján dolgozó Roger Bacon (1214 – 1294) 1266-ban nagy pontossággal mérte meg a szivárvány helyzetét az égbolton.[7]


A nép fifikusabb gyermekeit azonban nem lehet eltántorítani fizikusi hiedelmekkel. A szivárvánnyal kapcsolatos megfigyeléseik közül emeljük ki, hogy a farkasfogú gyermekek, azaz akik foggal születnek, mint III. Richárd (1452 – 1485)[8], és akik így aztán garabonciások lesznek (mint III. Richárd), a szivárvány alatt elragadott lények, és a szivárványhíd összeköti az eget és a Földet.

A szivárvány egyes színeinek hangsúlyozottsága bölcs előrelátásokra adott alkalmat. A széles vörös sáv például jó bortermést vagy háborút jövendölt. Aki szivárvány alatt áthaladt, számot kellett vessen nemének kicserélődésével. 4 zaszlo(Megjegyzendő, hogy Gilbert Baker, a szivárványos zászló megalkotója nem támaszkodott erre a motívumra.[9]) A szivárvány egyik vége, amint ezt egész Nagy-Magyarországon tartották, vízbe ér (kútba, tóba, sőt, moldvai felfogásban tengerbe).[10] És onnan szívja fel a vizet, esetleg békástul, amelyek együtt potyognak vissza az esővel, jegyezte fel Kálmány Lajos (1852 – 1919) káplán.[11]


És ezért hívják szivárványnak a szivárványt. Mint a kiváló blog rámutat, a szó feltehetőleg egy középkori bibliafordító találmánya. De már a XV. századból adatok vannak rá, hogy „szivacs” jelentésben is használták, a XVI. században szökőkútszerű forrás.
De hiszen Pázmány Péter (1570 – 1637) 1613-ban már így ír az Isteni igazságra vezérlő kalaúz II. részének (Mint kell a világi szép alkotmányokban az Isten hatalmát és bölcsességét szemlélni – Az emberi okosságnak és a keresztyén hitnek az isteni természetrűl és tiszteletrűl egyessége) 4. fejezetében (A Föld és oktalan állatok alkotásárúl):

5 szunyogHogy az elefántokrúl és egyéb nagy állatokrúl ne szóljunk, ki tudná meggondolni, mely nagy bölcsesség kellett ahhoz, hogy Isten egy szúnyogocskának, egy bolhácskának szemet, szájat, gyomrot, több szükséges tagokat adna, melyek a mi szemünk előtt el vannak rejtve? Ezenkívül oly szivárványt adott Isten nékik, mellyel igen hamar az ember bőrét általfúrják, vérét kiszíják. Erre nézve írja Szent Ágoston; hogy Plus habent admirationis, quae molis minimum: Plus enim Formicularum & Apicularum opera stupemus, quam immensa corpora Balaenarum; az apró állatokban csudálatosb sok dolog, hogysem az öregekben.* Mindezekben azért, és a több állatoknak sok titkos és csudálatos erkölcsiben, erejében, gondviselésiben, melyeket az ember elő sem számlálhat, nemcsak megismérhetjük, de álmélkodva dücsőíthetjük Istenünk bölcsességét és hatalmasságát, ki csak egy szavával ily kisded állatokban ily nagy dolgokat cselekedett.[12]

*) Szent Ágoston (354 – 430) idézetének második fele tehát azt mondja, a hangyácskákban és a méhecskékben végzett isteni mű nagyobb bámulatot vált ki belőlünk, mint a bálnák hatalmas testében.

A szúnyog szívó szájszerve tehát Pázmánynál szivárvány.
A szivárványt a legtöbb nép mint égi ívet, esőívet vagy hasonlót ragadja meg. Például angolul rainbow, németül Regenbogen, izlandiul regnbogi, spanyolul arco iris.[13]

Egy másik csoport szintén ív, a szlovák dúha, cseh duha, szerbhorvát duga, ezek (vitatott elmélet szerint) a magyar dongának a névadói. Más népek szavai átszellemültebbek. Több szláv nép nyelvében a szivárvány az örömmel, boldogsággal függ össze: oroszul радуга, ukránul веселка, veszelka, веселуха, veszeluha, fehéroroszul вясёлка, viszolka. Magasabbra tör a katalán arc vagy pont de Sant Martí vagy Sant Joan („Szent Márton – vagy Szent János – hídja”). Tatárul салават күпере, szalavat küpere, azaz „hálaimahíd”. Hiszen a Szövetséget megújító szivárvány is csak napfényben jöhetett létre, azaz a baj elmúltával. A mélabús magyar változat, a vizet felszippantó szivárvány (mely így nem befejezése, hanem éppen ellenkezőleg, előjele az esőnek) mégsincs egyedül. Az udmurt „szivárvány”, a вуюись, vujuisz vízivót jelent.[14]


[1] http://classics.mit.edu/Aristotle/meteorology.3.iii.html

[2] az ifjabb Olympiodoros kommentárja

[3] mohamedán tudományos örökség

[4] Otto Neugebauer, Ptolemaios

[5] Freibergi Theodorik

[6] http://cserti.web.elte.hu/Publikacioim/Magyar_publikaciok/rainbow.pdf

[7] http://fizikaiszemle.hu/archivum/fsz0509/cserti0509.html

[8] III. Richárd kiharapja magát a világba

[9] Gilbert Baker koncepciója

[10] http://mek.niif.hu/02100/02152/html/07/361.html

[11] Kálmány Lajos feljegyzése

[12] http://mek.oszk.hu/06700/06793/06793.htm#75

[13] szivárvány különféle nyelveken

[14] http://www.nyest.hu/hirek/szivarog-e-a-szivarvany

Reklámok

2 responses to “Honnan ered a szivárvány?

  1. Visszajelzés: Fények a gyémántban | SUNYIVERZUM

  2. Visszajelzés: Melléknapok | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s