Kopernikusz címkéhez tartozó bejegyzések

Róma, 1600. február

…O come e vero ch’ella e una Pece ch’imbratta, un Fango che tiene et una Polvere che accieca.

Agostino Manni (1548 – 1618): Rappresentatione di anima et di corpo[1]

…Ó, mennyire igaz, hogy (az evilági élet) szurok, mely beszennyez, sár, mely ragad, por, mely elvakít.

A test és a lélek megjelenítése


Pascomi in alta impresa;
e bench’ il fin bramato non consegua,
e ’n tanto studio l’alma si dilegua;

basta che sia sì nobilmente accesa ;
basta ch’alto mi tolsi,
e da l’ignobil numero mi sciolsi.

Giordano Bruno: De l’amore[2]

Fösvény idő, vak buzgalom, komiszság,
Irigység, pimaszság, gonosz szerencse,
S mi csak tévelygés, düh és durvaság van:

Gyengék, hogy egem elhomályosítsák,
Erőtlenek fátylat vonni szememre,
Nem tehetik, hogy szép napom ne lássam.

A szerelemről. Hegyi György átköltése[3]


Februári megemlékezéssorozatunk utolsó napja az 1600-as római szentévhez kötődik.

A szentévet mint különleges bűnbocsánati búcsút a gyakorlatiasan gondolkodó VIII. Bonifác pápa (1235 – 1303) hirdette meg 1300-ra. VI. Kelemen pápa (1291 – 1352) állapította meg a ciklus hosszát 50 évben 1350-ben. A jubileumi megemlékezések sorát tovább sűrítette VI. Orbán pápa (1318 – 1389) és II. Pál pápa (1417 – 1471) 33, illetve 25 évre. XIII. Gergely pápa (1502 – 1585) kísérlete a ciklus 15 évre leszállítására nem lett maradandó.[4]

Róma képzőművészeti eseményei 1600-ban, VIII. Kelemen pápa (1536 – 1605) finanszírozási rendszerében olyannyira gazdagok voltak, hogy erről Rome 1600: the City and the Visual Arts under Clement VIII (Róma, 1600: a város és a képzőművészetek VIII. Kelemen alatt) címmel Clare Robertson külön könyvet is írt.[5]  Bővebben…

Reklámok

Fókuszban

Hic ubi coeruleo surgunt altaria templo,
authori constructa Deo; sex ordine flexus
circumeunt, totidem rapida vertigine lychni:
in medio focus, aeternaeq; incendia lucis.

Johannes Kepler: Astronomia Nova ΑΙΤΙΟΛΟΓΗΤΟΣ seu physica coelestis, tradita commentariis de motibus stellae Martis ex observationibus G.V. Tychonis Brahe (1609)

Itt a kékségben emelkedik a templom oltára,
melyet teremtőként Isten szerkesztett; hat neme a forgó testeknek
veszi körbe, mind gyorsan pergő orsók:
fókuszukban az örökké fellángoló fény.

Új csillagászat, mely észérveken alapul, avagy égi fizika, magyarázatok formájában a Mars csillag mozgásához Tycho Brahe megfigyelései alapján, Gent (Kepler I. törvénye)

1 Johannes_Kepler_1610

Johannes Kepler (1571 – 1630) 1610-ben

Kepler számos döntő fontosságú műve közül is a legfontosabból idéztünk, mely a Naprendszer bolygói mozgásának általa feltárt törvényszerűségeivel foglalkozik, Tycho Brahe (1546 – 1601) földközpontú szemléletét kommentálva és megváltoztatva. Az egyszerűségi elvre hivatkozott (jó okkal) Kopernikusz (1474 – 1543) is a maga heliocentrikus világképének felállításakor. (Az elv kikezdhetetlen, de kétségtelenül nem dönti el, mi forog mi körül – ez szemléleti kérdés marad.) Kepler korában az ismert naprendszerbeli bolygók száma 6 volt: akkor még nem tudtak az Uránuszról (1781) és a Neptunuszról (1846), és természetesen a Plutóról (1930 – 2006) sem tudták még, hogy mégsem bolygó. Fel-felmerül, hogy leírása a mai fogalmak szerint homályos, például hogy „elliptikus” helyett a „tojásdad” bizonytalan kategóriáját alkalmazná.[1] Erről szó sincs: számtalanszor alkalmazza helyénvalóan az „ellipszis” szót, melyet matematikusként nyilvánvalóan ismert.[2]  Bővebben…

Athanasius Kircher és következményei

1 Athanasius_KircherAthanasius Kircher (1601 – 1680) “százmester“, jezsuita szerzetes századának lenyűgöző “szerzete” volt: hieroglifákat fejtett meg, kínai nestorianusok nyomait tanulmányozta (helyesen), egyiptomi keresztényekről írt (helytelenül – de helyes volt feltárása az óegyiptomi és a kopt nyelvek rokonságáról), ószövetségi események tudományos magyarázatára törekedett, teóriát dolgozott ki a Földgolyó belső hőforrásairól, mondott ezt-azt a gravitációról, szerelemről, jeles biológus volt. Bővebben…