Grillparzer címkéhez tartozó bejegyzések

Éji dalok Schubertről és Schoberről

Vannak műkedvelők, kiváltképp német földön, akik mások munkáiban csak azt szeretik, amit oda maguk helyeztek. Mint egyes rovarok, melyek testhőmérséklete nem elegendő kicsinyeik kikeltésére, más rovarok testébe helyezik petéiket… Ilyen emberek a kritikusok és barátok, akik önmagukban ártalmatlanok, de különösen veszedelmesek gyakorló művészekre. Közéjük tartozik Schober.

Grillparzer (1791 – 1872): levél Enkhez (1788 – 1843),
1837. október 26-án

Kecskeméti István (1920 – 1999) zenetörténész, az Országos Széchényi Könyvtár zeneműtárának vezetője az OSZK Híradó 1969. július-augusztusi számában a rendelkezésére álló rendkívül szűk helyen kultúrtörténeti fontosságú bejelentést tesz. A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete megbízásából Turay Mihály – a színházi karmester (1884? – 1978) akkor 85. életéve körül jár[1], így valószínűbb, hogy fia jön számításba – magyar színházzenei anyagot kutat ömlesztett nyomtatványokban…  Bővebben…

Reklámok

Banalitások

BANCBANUS

A magyar békében is viseli a páncélt.

Grillparzer (1791 – 1872): Urának hű szolgája (Treuer Diener seines Herrn, 1830)[1]

A „banális” szó a hadba szólító parancs ófrancia szavából, a banból ered, melyet a szintén francia banal közvetített. A banal a földesúri birtokon a fizetség ellenében közös használatra szánt „közhelyeinek”, mint amilyen például a malom, összefoglaló neve volt az írásba adott jog alapján, és ahogyan a „közönség” és „közönségesség”, úgy kapcsolódott össze fogalmilag a banal és banalité (banalitás).[2] A ban előgermán eredetű szó, akkori alakja bannan, „bejelent”, „parancsol”, „tilt”. Az ófranciába az óskandináv banna, „elátkoz”, „tilt” közvetítéssel került. Az óangolban is hasonló értelmű szóként jelent meg, mint az ófranciában, ám Angliában később megőrizte eredeti értelmét is: „tilalmi rendelet”, „tilalom”. Az óírben bann „törvényt” jelent. Bővebben…

Dublin és Döbling

Klaudios Ptolemaios (90? – 168?) 150 körül befejezett Geográfiájának II. könyve a mai Dublint Eblana város néven említi.[1] Ugyanakkor Walesi Gerald (Giraldus Cambrensis, 1146? – 1223?) a Topographia Hibernicában (Írország leírása) azt állítja, három dán királyi testvér egyikeként a várost egy bizonyos (amúgy a valóságban nem létező) Amelaus alapította.[2] Amint a Dublin Penny Journal 1832 június 30-ai számában megjelent szerkesztőségi cikk helyesen megállapítja, az ír főváros nevének népi etimológiája az Avellana – Eblana – Dublana vonalon keresztül nyilvánvaló kronológiai okokból elbukik.[3] De mi is a helyes szófejtés?

1 Dublin Liffey

Dublin és folyója, a Liffey

Bővebben…