Robert Brown címkéhez tartozó bejegyzések

Hulla- és dögvirágok

ragacsos nektárt nyalogatok
elűzöm az ártó szándékú rovarokat
fejem rothadó bőrdarabra hasonlít
hamarosan elpusztulok
bűzlök
akár egy csillag alakú dögvirág

L. Simon László: NEM LOKALIZÁLHATÓ (2003)
nehezen értelmezhető[1]

Már találkoztunk sir Thomas Stamford Bingley Raffles (1781 – 1826) nevével: tudósokból álló expedíciója pillantotta meg először fehér emberek közül a cibetmacskafélék családjába tartozó binturongot. Nem ez volt Raffles életének egyetlen kimagasló pontja. A lex soli elve alapján választhatta volna a jamaicai állampolgárságot is, hiszen Jamaica felségvizein látta meg a napvilágot egy olyan hajón, melyen apja, Benjamin Raffles (1739 – 1811) volt a kapitány. Mindamellett megmaradt a brit korona alattvalójának. A Kelet-Indiai Társaság tisztviselőjeként Malajzia Pineng szigetére küldték. (Nagy erővel kezdett hozzá a nyelvtanuláshoz. Nyilvánvalóan felismerte, hogy a maláj egy hatalmas keleti régió lingua francája is, azaz leegyszerűsített alakjában sok más nép egymás közti érintkezési nyelve.) Kikötőket érintő ügyekben olyan meggyőzően érvelt, hogy fiatal kora dacára felfigyelt rá India brit főkormányzója, Gilbert Elliot-Murray-Kynynmound, Minto earlje (1751 – 1814), röviden Lord Minto is. (A lord atyai nagyanyjától, Grizel Kynynmoundtól származó vezetékneve sokak érdeklődését felkeltette. Részletes elemzést kapunk a polihisztor Michael Rubytól: a név végső visszavezetésben egy skót marhafajtával hozható összefüggésbe.[2]) Lord Minto két hónapra Calcuttába, Brit India fővárosába hívta Rafflest, aki meggyőzte őt Jáva elfoglalásának fontosságáról és lehetőségéről. Ekkor Jáván a hatalmat a napóleoni Franciaországhoz (1794 óta) hű hollandok gyakorolták francia katonai „támogatással”. Titkos megbízatással (formálisan maláj főkormányzói ügynökként) Raffles készítette elő a sikeres 1811-es fegyveres inváziót. (A sziget 1816-ban békés úton került vissza Hollandiához.)[3] Így nem csoda, hogy amikor 1819-ben Szingapúr szigetén járva felismerte annak stratégiai fontosságát, a malajziai Dzsohor szultánság uralkodója, Hussein Mua’zzam Shah ibni Mahmud Shah Alam (1776 – 1835) biztosabbnak látta hozzájárulni a mai Szingapúr kisállam megalapításához.

Szingapúr: 1890-es évek – 1990-es évek

A klíma azonban kedvezőtlenül hatott Rafflesre és családjára. Öt gyereke közül négy kis korában meghalt, köztük Leopard (1819 – 1821) és „Flóra Csalogány”, Flora Nightingale (1823 – 1823)[4]. De Raffles egészségi állapota is olyan mértékben megromlott, hogy 1823-ban kénytelen volt benyújtani lemondását. Otthon rögtön jogosulatlan pénzek felvételével vádolta meg a Kelet-Indiai Társaság. Az évekig elhúzódó ügy lezárásaképpen az igazgatóság jókora summa visszatérítésére támasztott igényt. A határozat kézhez vétele után néhány hónappal Raffles szélütésben elhunyt.[5]
Bővebben…

Reklámok

Illatok keletről

virginiai vagy nagylevelű csodamogyoró

Gentischer Gábor bemutatja a csoda- vagy varázsmogyoró-fák nemzetségének főbb fajait.[1] Mondhatni, az elnevezés nem indokolatlan: a virginiai vagy nagylevelű varázsmogyoró csersava a bőr összehúzása révén vérzést csillapít, a bőrre frissítően hat.[2] És bár az ősi vízérkutatáshoz elengedhetetlen, villás kiképzésű varázsvesszőt (dowsing-rod) előszeretettel alakítják ki varázsmogyoró-vesszőkből[3], és ennek igenis köze lehet a varázsmogyoró varázserejébe vetett hitnek, ki kell jelentsük, hogy a varázsmogyorónak nemcsak az élettana, de a szóeredete is nélkülöz mindenféle varázslatos elemet. A XVI. századtól használt witch hazel, „boszorkánymogyoró” előtagjának eredete minden bizonnyal az indoeurópai weik-, „hajlítani” gyökre támaszkodó azonos értelmű óangol wican, amelyből a wice származik. Ezzel az utóbbi szóval illettek mindenféle hajlékony ágú fát.[4] A nemzetközi elterjedés során a magyar nyelvbe értelemszerűen nem az óangolból jutott, hanem gyaníthatóan a német Zaubernuss, „varázsdió” lehetett a közvetlen előzmény. De a varázsmogyoró-fák sem nőnek az égig: például az orosz név mit sem őriz a szó csodájából. Ottani neve гамамелиса, ami persze a legkevésbé sem véletlen. Az ógörög ἁμαμηλίς, hamamelis a ᾰ̔́μᾰ, hama, „-val” és a μῆλον, melon, „alma” összetételeként az „almával egyidejűleg virágzó” növény[5], feltehetőleg a rózsafélék családjába tartozó naspolya[6]. Az, hogy a varázsmogyorók nemzetségének Linné (1707 – 1778) a Hamamelis nevet adta, már a kor etimológiai érettségi viszonyait tükrözi.[7] A csoda- vagy varázsmogyoró adja a nevét a maga családjának, a Hamamelidaceae-nek, melyet Robert Brown (1773 – 1858) kreált.[8] Bővebben…