sir Robert Cecil címkéhez tartozó bejegyzések

Illatok keletről

virginiai vagy nagylevelű csodamogyoró

Gentischer Gábor bemutatja a csoda- vagy varázsmogyoró-fák nemzetségének főbb fajait.[1] Mondhatni, az elnevezés nem indokolatlan: a virginiai vagy nagylevelű varázsmogyoró csersava a bőr összehúzása révén vérzést csillapít, a bőrre frissítően hat.[2] És bár az ősi vízérkutatáshoz elengedhetetlen, villás kiképzésű varázsvesszőt (dowsing-rod) előszeretettel alakítják ki varázsmogyoró-vesszőkből[3], és ennek igenis köze lehet a varázsmogyoró varázserejébe vetett hitnek, ki kell jelentsük, hogy a varázsmogyorónak nemcsak az élettana, de a szóeredete is nélkülöz mindenféle varázslatos elemet. A XVI. századtól használt witch hazel, „boszorkánymogyoró” előtagjának eredete minden bizonnyal az indoeurópai weik-, „hajlítani” gyökre támaszkodó azonos értelmű óangol wican, amelyből a wice származik. Ezzel az utóbbi szóval illettek mindenféle hajlékony ágú fát.[4] A nemzetközi elterjedés során a magyar nyelvbe értelemszerűen nem az óangolból jutott, hanem gyaníthatóan a német Zaubernuss, „varázsdió” lehetett a közvetlen előzmény. De a varázsmogyoró-fák sem nőnek az égig: például az orosz név mit sem őriz a szó csodájából. Ottani neve гамамелиса, ami persze a legkevésbé sem véletlen. Az ógörög ἁμαμηλίς, hamamelis a ᾰ̔́μᾰ, hama, „-val” és a μῆλον, melon, „alma” összetételeként az „almával egyidejűleg virágzó” növény[5], feltehetőleg a rózsafélék családjába tartozó naspolya[6]. Az, hogy a varázsmogyorók nemzetségének Linné (1707 – 1778) a Hamamelis nevet adta, már a kor etimológiai érettségi viszonyait tükrözi.[7] A csoda- vagy varázsmogyoró adja a nevét a maga családjának, a Hamamelidaceae-nek, melyet Robert Brown (1773 – 1858) kreált.[8] Bővebben…

Reklámok

Fidzsi hosszú disznai

Nem kérhetem nyájas olvasóimat arra, hogy lehetőleg csak kevesen olvassák az alábbiakat, mert ez összebeszélést előfeltételezne közöttük. Ellenben arra igen, hogy étkezés környékén lehetőleg, étkezés közben pedig okvetlenül kerüljék.

Bővebben…

A pintytől a bivalyig (… és mind hitetlen)

1 Kaffer_folyo_D_Afrika

Dél-Afrika, Kaffer folyó

Az arabnak a hitre számos szavuk van, a „hitetlenség” szavuk azonban ezekből le nem vezethető, nem azokból képzett önálló alak: كفر, kufir. A „hitetlenkedik”, „nem hisz” ebből eredően كَفَرُوا, kafarū. Ez a szó, érthetően, számtalan Korán-szúrában megjelenik.[1] A كافر, kafir a hitetlent jelenti. A szót előbb a „nem muzulmánra” alkalmazták, ám az ottomán időkben kizárólag a keresztényekre. Forrásunk szerint angol misszionáriusok 1792-től a kaffir, „kaffer” szót bantu négerekre alkalmazták, később pedig a jelentés átterjedt általában dél-afrikai négerekre. A szó később éppoly sértő csengésűvé vált, mint a „nigger”.[2] A helyzet azonban nem ennyire egyszerű. Bővebben…

Az Overbury-botrány

 

1 Elstracke sir Thomas Overbury

Elstracke: sir Thomas Overbury (1581 – 1613)

Mariage our lust (as ’twere with fuell fire)
Doth, with a medicine of the same, allay,
And not forbid, but rectifie desire.
My selfe I cannot chuse, my wife I may:
And in the choise of her, it much doth lye,
To mend my selfe in my posterity.

Sir Thomas Overbury: A wife (r.)

valaszto Bővebben…