A rózsa vizei, olajai és illata

Itt már illatozó gyantát vess lángra, javaslom,
S nádcsöveken csöppents be nekik mézet, hogy a bágyadt
Méheket így noszogasd-szólítsd a szokott eledelre,
Ízzé tört gubacs is jó még aszu rózsaszirommal

Vergilius (Kr.e. 70 – Kr.e. 19): Georgica IV.
Lakatos István (1927 – 2002) fordítása[1]

Az óiráni wrda- gyököt sejtik a rózsa nemzetközi elnevezései mögött. A klasszikus szír ܘܪܕܐ, warda a pártus ward közvetítéssel jött létre, de mind „egy tőről fakadnak” az arab  وَرْدَة, warda(t), az örmény վարդ, vard,  a grúz ვარდი, vardi és a héber וֶרֶד‏, wered.[2] Az óiráni gyökből származhat az eol βρόδον, brodon és az ógörög ῥόδον, rhodon; valószínűsítik, hogy ez utóbbit vette át a latin rosa.
A keletről érkező rózsakultusz története, hatása a nyugati kultúrára óriási. Nem véletlen, hogy egy rövid megemlékezés nem terjedhet ki rá, szerényen beérjük az illatanyagával. A rózsaszirmok áztatásával nyert rózsavíz régóta szolgálja a tehetősebb embert, mint például VII. Kleopatra Filopatort (Atyaszerető, esetleg: Atyja által szeretett, Kr.e. 70? – 30).[3] Érdekes, hogy a szintén a szirmokból kinyert rózsaolaj csak az újabb korok produktuma: a ma elsősorban Bulgáriában, Franciaországban és Marokkóban előállított illatszert még Bulgáriában is csak mintegy háromszáz évre tudják visszavezetni.[4] Franciaországban a helyzet hasonló. A vizes kivonásnál lényegesen összetettebb eljárásról, sőt, alapvetően három különböző eljárásról van szó. Az egyik, amikor gőzzel csalogatják elő az olajt a szirmokból. Ennek eredménye az attar. Enek eredete az arab عِطْر‏, atir, „illatszer”, melyből az ugyanígy ejtendő perzsa عطر, „illat” szó származik. Az attar egy névváltozata, az otto[5] terjedt el a rózsaolaj megnevezésére az angolban (rose otto). Egy másik eljárás az, amikor többszörös vegyi kivonást alkalmaznak. Hexánban vagy toluénben centrifugálva viaszszerű anyagot nyernek ki, a rózsakoncentrátumot, melyből alkohollal nyerik ki a rózsaabszolútot. Az eredmény az eredeti rózsaillathoz közelebb álló kompozíció, mely még olcsóbban is előáll, mint az attar. A legrafináltabb kivonás szuperfolyékony szén-dioxiddal történik. Az állapotábrából is jól láthatóan a szuperfolyékony állapot, mely sem folyékonynak, sem gáznak nem tekinthető, egy bizonyos kritikus nyomás és hőmérséklet hatására alakul ki, és ez a kritikus hőmérséklet alig magasabb a szobahőmérsékletnél. (A nyomás… Nos, azt nem viselnénk el egykönnyen. De itt a nálunk tűrőképesebb rózsaszirmokat helyezik be a készülékekbe.)[6] Ez a megoldás ugyan költséges, de „szélsőségesen” környezetbarát: a szuperfolyékony szén-dioxid csodálatos erejű extraktor, és használat után egyszerűen elpárolog, káros hatásokat nem okozva. Az eredményül kapott, mind közül a legvalósághűbb kivonatot a tömörségre hajló angolszászok hívják röviden CO2-nek is (amit garantáltan nem tartalmaz).[7]
Mind a rózsavíz, mind a rózsaolaj mesés egészségfokozó hatásában sokan hisznek. A hívők szerint mindkét kivonat csökkenti a gyulladásokat és baktériumölő[8], míg a koncentráltabb rózsaolaj természetesen többre képes: egyebek mellett görcsöt old, ideget nyugtat, vart képez, epét hajt, vérzést csillapít, de leginkább a férfias teljesítőképesség őre és fokozója[9]. (Ki mennyit hisz el, aszerint fizet.) 
A rózsafélék családja[10], az Antoine Laurent de Jussieu (1748 – 1836) által felállított Rosaceae sikere átütő:


A család változatos, magába foglalja olyan kedves gyümölcseinket, mint az alma, a körte, a mandula, a szilva, az őszi- és sárgabarack, a cseresznye, a meggy és a naspolya.[11]
Ezen belül a rózsák neme[12], a Linné (1707 – 1778) által alkotott Rosa inkább az északi féltekére jellemző:


fehér rózsa, százszirmú rózsa, damaszkuszi rózsa

Mindamellett rózsaolaj készítésére csak a legillatosabb fajok alkalmasak. Ilyenek a fehér rózsa és a hibrid százszirmú rózsa, vagy a legrégebb óta illatozó kereszteződés, a damaszkuszi rózsa, mely a parlagi rózsa és a pézsmarózsa vagy a föníciai rózsa keresztbeporzásából származik.

a damaszkuszi rózsa szülői: fent a biztos parlagi rózsa, lent a valószínű pézsmarózsa és föníciai rózsa

Külön említést érdemel a rózsaolaj előállításához nem alkalmazott, mégis sajátos illatú, nemes faj, a tearózsa. Kanton közelében található 花 地, Hua De, a pompás kertjeiről és cserjeiskoláiról híres, idegenek által sűrűn látogatott falu, mely neve az idegen ajkakon Fa Tivé torzult. A név beszédes: szó szerint „virágok földjét” jelenti.[13] Itt többek közt rózsákat nemesítettek, melynek egy példányát egy lelkes angol utazó 1810-ban hazaküldte. Innen ered a rózsafajta téves összekapcsolása a teával, amit vélhetően csak tovább mélyített az amerikai Charles Toogood Downing (1802 – 1885) 1838-ban megjelent népszerű útleírása, The Fan-Qi in China in 1836-37 (Egy idegen Kínában 1836-37-ben), melyben Fa Ti virágos kertjeit az angol teakertekhez hasonlította. Fa Ti kora XIX. századi recepciója az angolszász nyelvterületen mindenesetre hatalmas.[14]

A tearózsa különleges illatát egy fenoléter, a 3,5-dimetoxi-toluén adja, melytől a szakállzuzmófélék családjába tartozó tölgyfazuzmó is illatozik. Ezt a jellegzetes szagfelhőt Steffen Arctander (1919 – 1982) meleg, édes, diós, földes-mohás szagként jellemzi. Már leírása is maga a költészet.
Mi sem természetesebb, hogy a vegytan aranykorában az ember a vegykonyhájában megpróbálta kitalálni a rózsaillat összetevőit, hogy maga is utánozhassa. Mai fővel a kísérletet reménytelennek mondhatjuk: egy-egy virág, gyümölcs illatának agyi feldolgozásához nem elegendő kémiai és biológiai magyarázat, hanem (döntő mértékben) mikrofizikaira is szükség van, amint a csokoládé ízét sem határozza meg összetevői kémiai összetétele. Arra is ügyelni kell, hogy az egyes komponensek a megfelelő pillanatban érjék el a különböző íz- és illatfeldolgozó tájékokat. Hogy egy virág „vegyi gyára” milyen időzítésben és porlasztásban bocsátja ki az egyes komponenseket, az élmény szempontjából döntő fontosságú, amit nem pótolhat az összes kibocsátott anyag fiolába foglalása egyetlen olaj formájában. A XX. század elejére a vegytan eljutott odáig, hogy az öt legfőbb komponenst (a citronellolt, a geraniolt, a nerolt, a linaloolt és a β-feniletanolt) izolálja. Ezek a rózsaolaj tömegének mintegy 80%-át teszik ki, de a legprecízebb arányú keverékük illata is erősen különbözik a rózsáétól. 1903-tól Louis Bouveault (1864 – 1909) és tanítványa, Gustave Blanc (1872 – 1927) kutatásai, a Bouveault-Blanc-redukció utat nyitott a szintetikus előállításhoz is. Az 1960-as évek elejére azonban székelykeresztúri Kováts Ervin (1927 – 2012) olyan eredménnyel rukkolt elő, amely eltántorítólag hatott a rózsaolaj szintézisének híveire. Legalább 275 összetevőt tudott bizonyítani, köztük a különleges, fél százalékot kitevő ciklikus monoterpén-étert, a rózsaoxidot, mely kellemetlen, kőolajra emlékeztető szagú vegyület, a rózsaolaj azonban nélküle semmitmondó. Az összetevők közül a geraniolt egyebek mellett a licsi[15], a citronellolt a fűszeres tramini tartalmazza, de mindkettő illatanyagában van rózsaoxid.[16] Az azonosított összetevők száma ma már a 350-et is meghaladja.[17]

licsi és fűszeres tramini


[1] http://mek.oszk.hu/06500/06540/06540.htm#17

[2] ܘܪܕܐ

[3] VII. Kleopatra Filopator rózsavize

[4] http://bulgarianroseotto.com/rose-oil/rose-oil-history/

[5] https://en.wiktionary.org/wiki/attar

[6] a szén-dioxid állapotábrája

[7] attar, rózsaabszolút, CO2

[8] a rózsavíz előnyei

[9] a rózsaolaj előnyei

[10] Rosaceae

[11] rózsafélék nemei

[12] Rosa

[13] Fa Ti

[14] Fa Ti az angolszász kultúrában

[15] geraniol a licsiben

[16] rózsaolaj-szintézis: illúziók és dezillúziók

[17] rózsaillat

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s