Dickens címkéhez tartozó bejegyzések

A nevetségesség hálózata

Óh, van-é még egy erémi szállás,
Régi barlang, szent fedél…

Csokonai (1773 – 1805): A tihanyi ekhóhoz (1803)[1]

1 endoplazmatikus retikulum

endoplazmatikus retikulum

A „női kézitáska” „ridikül” és „retikül” alakja, az okok régóta foglalkoztatják az emberiséget, és az elemzések megtermékenyítően hatnak a további gondolkodókra. Egyik forrásunk például 2005-ben így vezeti be elemzését:

A lányok folyton szebbnél szebb kézitáskákra vágynak. És annyiféle, vonzóbbnál vonzóbb darabot lehet kapni a boltokban, hogy szinte választani sem tudunk közülük. De leginkább mégiscsak a felnőtt nők retiküljei tetszenek nekünk. [2]

Kissé személytelennek érezhette a captatiót az öt évvel később papírra vetett másik forrásunk, ezért személyes tapasztalataival gazdagította:

Én kislány koromban folyton szebbnél szebb kézitáskákra vágytam. És annyiféle, vonzóbbnál vonzóbb darabot lehetett kapni a boltokban, hogy szinte választani sem tudtam közülük. De leginkább mégiscsak a felnőtt nők retiküljei tetszettek. [3]

A tényeket józanul foglalja össze harmadik forrásunk. Hogy az eredeti francia réticule formát azért torzították a „nevetséges” jelentésű ridicule-lé, mert nevetségesnek tartották volna mint viseletet, valószínűtlen. Inkább spontán torzulásra gyanakodhatunk. Amint a forrás megemlíti, 1838-ban Dickens (1812 – 1870) a Twist Olivérben már ezen a néven beszél róla:

”Tills be blowed!” said Mr. Claypole; “there’s more things besides tills to be emptied.” “What do you mean?” asked his companion. “Pockets, women’s ridicules, houses, mail-coaches, banks!” said Mr. Claypole, rising with the porter. [4]

Fenébe a kasszákkal! – mondta Mr. Claypole. – Sokminden van kasszákon kívül is, amit kiüríthetünk. – Ezt hogy érted? – kérdezte társa. – Zsebek, nők ridiküljei, házak, postakocsik, bankok! – felelte Mr. Claypole, feltápászkodva a barnasörével.

A Bálint (1906 – 1943) – Ottlik (1912 – 1990) – féle átdolgozott fordításban[5] nem találtam nyomát.

Bővebben…

Reklámok

A nád

Egy reggel, mikor könyveimmel beléptem a nappaliba, láttam, hogy anyám nagyon aggodalmas arczot vág, Murdstone kisasszony szilárdan maga elé tekint, Murdstone úr pedig egy nádpálcza hajlós, sima végére kötözget valamit. Abbahagyta a kötözgetést, mikor beléptem, meglóbálta a pálczát és megsuhogtatta. 

Dickens (1812 – 1870): Copperfield Dávid
Mikes Lajos (1872 – 1930) fordítása[1]

1 Reed

Az asszír kanu (a sumér gin eredettel) nádat jelent, ez vált a görög kanna, nád, majd szabály szóvá, és ez a szó ágazik szét váratlan irányokba. A latin canna már nemcsak nádszárat, de általában csövet is jelent. Ez a német Kanne, onnan a magyar kanna eredetéül szolgál; az olla cannata „kifolyócsöves (csőrös) fazék”, ami a bajor-osztrák Kantén keresztül a magyarban „kanta”-ként jelenik meg. Ugyancsak ez az eredete a „kanális”-nak (latin eredetije canalis), következésképpen annak számos átvitt értelmének.[2] Mint „kőből való cső” a kanyon szó alapja a spanyol cañon, „cső”, de itt komoly ellenvetés, hogy 1560 körül az utca, calle szót callonnak írták.[3] Az orvosi kanül szó eredete is ez; angol megfelelője, a cannula azonos a latin cannulával, mely a „cső” kicsinyítése.[4] Orvosi értelemben 1680 körül kezdték alkalmazni. Az angol szó magyarul kannulát, misekancsót is jelent. Az angol canister a latin canistrum, végső visszavezetésben a görög kanystron, nádból font kosár kifejezésből ered.[5]  A magyarban a „kaniszter” marmonkannát jelent. Szintén magáért beszél az angol cannon mint „ágyúcső” vagy „ágyú”.[6]

Bővebben…

Uriah Heep

(Heep’s face) was quite as cadaverous as it had looked in the window, though in the grain of it there was that tinge of red which is sometimes to be observed in the skins of red-haired people. It belonged to a red-haired person—a youth of fifteen, as I take it now, but looking much older—whose hair was cropped as close as the closest stubble; who had hardly any eyebrows, and no eyelashes, and eyes of a red-brown, so unsheltered and unshaded, that I remember wondering how he went to sleep. He was high-shouldered and bony; dressed in decent black, with a white wisp of a neckcloth; buttoned up to the throat; and had a long, lank, skeleton hand, which particularly attracted my attention, as he stood at the pony’s head, rubbing his chin with it, and looking up at us in the chaise.

Épp olyan hullapofa volt most is, mint az ablakban, bár a színében volt valami vörhenyesség, a mi vöröshajú emberek bőrének nem ritka sajátsága. Az arcz gazdája vöröshajú ifjú volt – tizenötesztendős, a hogy’ most becsülöm, de jóval idősebbnek látszott; a haja oly rövidre volt nyírva, mint a legkopárabb tarló; szemöldöke alig, pillaszőre egyáltalán nem volt, s vörösbarna szeme oly védetlen és árnyéktalan volt, hogy emlékszem, tűnődtem rajta, vajon hogy’ szokott elaludni. Vállas, csontos alak volt; tisztességes fekete ruhában, csokorra kötött fehér nyakkendővel, állig begombolkozva. Hosszú, vékony, csontvázszerű keze különösen magára vonta a figyelmemet, mikor a póni fejénél állva, állát dörzsölgette s fölnézett ránk a csézába.

Dickens (1812 – 1870): Copperfield Dávid, 15. fejezet

Mikes Lajos (1872 – 1930) fordítása

1 kiraly

Király István (1921 – 1989)

Király István alideológus egy kései interjújában számolt be arról, hogy lelkiekben benne mély sebet ütő konfliktusba keveredett magával a főideológussal, Révai Józseffel (1898 – 1959). Király István egy írásában ugyanis rokonszenvet mutatott szegények iránt, amire Révai lecsapott. Szerinte a szegények iránti szimpátia helyett a szegénység okainak felszámolása a szocialisták célja, maga az érzelgős szimpátia pedig félrevisz, objektíve szekeret tol, ártalmas a szocialista költségvetésre (ezt nem mondta, csak gondolta) stb. Hasonlóan bukott volna el Révai vizsgáján az antikapitalista, ám a kapitalizmus rendszerén belüli becsületes munkában és annak jutalmában hívő, de a szegénység láttán harciassá váló Victor Hugo (1802 – 1885), Jókai Mór (1825 – 1904) vagy Charles Dickens (1812 – 1870). Bővebben…

Ég a Parlament!

1 Bone John_Charles_Spencer

“Damn the House of Commons, let it blaze away! But save, O save the Hall!” Bone: John Charles Spencer pénzügyminiszter, Althorp vikomtja, Spencer III. earlje (1782 – 1845)

A londoni Parlament két házát magába foglaló Westminster Palota 1834. október 16-án gyulladt fel. Ami nem sikerült Guy Fawkes-nak (1570 – 1606), elvégezte a hagyomány. Bővebben…