Akiknek beletört a bicskája a körtébe

1 pearsKörte” szavunk eredete a ködbe vész. Feltehetően a honfoglalást megelőző idők török szavából származik, és ugyan rokon hangzású a megfelelő kun kertme és nogaj kertpe szavakkal, nem onnan ered, hanem feltehetően mindannyian egy közös keleti forrásból. A XVIII. században dobódott ki a „körtve” v-je.[1] 

Nem járnak szerencsésebben más európai etimológusok sem. A német Birne, a francia poire, a spanyol pera, az angol pear (példának okáért) mind az eredeti latin pirum különféle vulgarizációin át fejlődött mai alakjává.[2] A Pyrus alakban határozta meg Linné (1707 – 1778) a körték nemének tudományos nevét.[3] A latin név magyarázatával azonban adósunk a nyelvtudomány: egy mediterrán alsó nyelvi réteg (a)pisom szava keveredik gyanúba, mely ugyanúgy átment az ógörög ἄπιον, apion, „körte” és ἄπιος, apios, „körtefa” szavakba.
A körte nagyon régi kultúrnövény. Id. Plinius (23 – 79) A természet históriája XV. könyvének 16. fejezete a körte negyvenegy fajtájáról szól. Hálás téma, élvezetes olvasmány; a felsorolt fajok és alfajok korai beazonosítási kísérletei ma már további újraazonosításra szorulnának. Id. Plinius még korábbi szerzőket is idéz, és távoli földek körtefajtáiról is beszámol (melyek mind ismertek voltak a birodalomban, a császári magasságokban legalábbis). A körte latin nevének spekulációjába azonban – óvatosan – nem fog.[4] A körtelé puszta megemlítésével id. Plinius már a szívünkbe lopja magát.

2 juice

Szerencsénkre a népi etimológia koronázatlan királya, az internet védőszentje, Sevillai Szent Izidor (560 – 636) enciklopédikus munkájában, az Etimológiákban, annak XVII. könyve 7. fejezete 15. szakaszában érdekes magyarázattal rukkol elő, melynek nem ambíciónk hitelt adni, de képet kapunk a VI-VII. század enciklopédistájának (és talán gondolkodó korának) észjárásáról. „Úgy tűnik”, vezeti be óvatosan, a pirus a görög πῦρ, pyr (amint láttuk, az angol pyre, „halotti máglya” és fire, „tűz” szavak őse), vagyis „tűz”, „láng” szóból ered, ám nem színe, hanem formája alapján, mely lángnyelvet idézett Sevillai Szent Izidor emlékezetébe.[5]

3 piros korte

4 lexikon

illusztráció Philip Miller (1691 – 1771) és Thomas Martyn (1735 – 1825) lexikonából

Egy másik enciklopédikus mű, az 1807-ben kiadott The Gardener’s and Botanist’s Dictionary (Kertészek és füvészek lexikona), Philip Miller és Thomas Martyn nagyszabású tudományos, de helyenként spekulatív munkája a pirust – írásmódjukban: pyrust – szintén a görög πῦρ, pyr szóból vezeti le, ám itt nem a lángnyelv alakjából, hanem színéből. Menti a spekulációt, hogy itt is „feltételezésként” jelenik meg a szómagyarázat.

 

 


 

[1] http://www.szokincshalo.hu/szotar/?

[2] pear

[3] a Pyrus taxon

[4] A természet históriája

[5] Etimológiák

Reklámok

2 responses to “Akiknek beletört a bicskája a körtébe

  1. Visszajelzés: Kis tartalomjegyzék | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s